1848–49-es honvéd síremlékek Veszprémben

Érdekesek a város temetkezési szokásai: Veszprém belterületén, valamint a közigazgatásilag hozzá kapcsolt Kádártán és Gyulafirátóton együtt összesen 21 temetkezési hely található! 2006-ig 23 volt, tavaly két szovjet sírkertet felszámoltak, az ott eltemetett katonák hamvait a Vámosi úti köztemető katonai parcellájába exhumálták. A Vámosi úti a mai város legnagyobb temetője.

Az egykori polgárváros 1783. szeptember 14-én, egy napon három temetőt nyitott: Alsóvárosban, Felsővárosban és Jeruzsálemhegyen. A zsidó lakosság 1731–1881 között a Jeruzsálemhegyen, azóta az Alsóvárosi temetővel szemben az Ősi (Mártírok) úton temetkezik. Van még cselédtemetőnk Jutaspusztán, valamint egykori török temetőként tartják nyilván a vár sziklaszirtjének északi folytatásában lévő Benedek-hegyet. A város római katolikus templomai, kápolnái két kivétellel (Regina Mundi templom és a piaristák Szent Imre temploma) altemplomkriptával épültek.

Az 1848–49-es veszprémi eseményeket egy különleges, hiteles hírmondó: Francsics Károly borbélymester naplójából ismerjük. A szabadságharccal messzemenően szimpatizáló városban már jóval a kiegyezés előtt, 1860-tól Cser József népiskolai tanító gyűjteni kezdte a relikviákat, majd 1876-tól ezt Véghely Dezső főjegyző folytatta. Megyei 48-as honvédegylet alakult, akik jelentősebb eseményeikről folyamatosan értesítették a helyi sajtót. Így tudjuk, hogy 1880-ban két veszprémi mesterember látogatást tett Kossuth Lajosnál Turinban (ma Torino – a szerk.), veszprémi delegáció járt az aradi honvéd emlékműnél (1890. október 6.), a budai honvédszobor avatásán (1893). Kossuth halálakor a ferencesek templomában celebrált gyászmisén részt vettek a még élő öreg honvédek, akiknek száma 1907-ben Sümegen 18, Berhidán 11, Veszprémben 107 fő – köztük három asszony: egy tizedes, egy közvitéz és egy markotányosnő – volt.

A fenti számokhoz képest temetőink vizsgálata során sajnos csak néhány sírt tudtunk egyelőre beazonosítani. Azokat a sírokat, ahol a név mellett megjelentették az elhunyt ’48-as szerepét is. Kiemelkedő egyéniségek, pl. Kováts Imre polgármester esetében, aki a Honvédegylet egyik legaktívabb tagja volt, sírfelirat nélkül is lehetett ezt tudni. (Megjegyzendő, hogy „hálás” utódai eladták családi sírboltját a felsővárosi temetőben, a rátemetések pedig a régiek – többek között az egykori polgármester – nevét is eltüntették. Néhány éve, Molnár Jánosné helytörténeti kutató szorgalmának köszönhetően került ismét tábla az emlékhelyre.)

Az Alsóvárosi temetőben örök álmukat alvó ’48-as hősök:

Aschermann (1867-től Vendrey) Ferenc (1821–1893) honvéd ezredes, aki hivatásának választotta a katonai pályát, 1848 májusában már Délvidéken harcolt, majd a bánáti hadtest karsegéde, a szolnoki csatában már őrnagyi rangot viselt. 1849. májusában már ezredes, június 26-tól egészen 1849. október 5-ig Komárom várparancsnoka volt. A vár kapitulációja után visszavonultan Erdélyben élt, családot alapított, majd a kiegyezést követően újra katonai szolgálatba lépett Budapesten, ahol a Honvédelmi Minisztérium osztálytitkára, majd tanácsosa lett. 1888-ban vezérőrnagyként nyugalmazzák, nemességet kap, s családjával együtt Veszprémbe, a Jeruzsálemhegyre költözött. Öt évig volt a város lakója, síremlékét tisztelői közadakozásból állíttatták, 1901-ben.

Cseresnyés Sándor (1786–1854) nemzetőr orvos, az első magyar fülészeti szakkönyv szerzője. Erdélyi ref. lelkész gyermekeként Kolozsváron és Pesten tanult sebészi és „baromorvosi” ismereteket, 1832-től pápai, 1848-tól veszprémi orvos. 62 évesen „szíves elszántsággal és készséggel” ment a tisztelt bizottmány felkérésére a Dráva menti csaták hadi sebészének.

Kerényi Károly (1829–1905) honvéd, későbbi megyei főorvos, aki 19 évesen a 39. Rákóczi honvéd zászlóaljhoz lépett be önkéntesnek.

Plosszer István (†1912) ügyvéd, aki adományairól ismert a városban. A város legszebb zöldterületét, az Erzsébet-ligetet a köz nevére íratta, közparkká alakíttatta (ún. Plosszer-sétány).

Perlaky József (†1898) a komáromi 40. zászlóalj honvéd hadnagya, később Veszprém város tiszti főorvosa.

Kovács Ignácz (1826–1909) honvéd őrmester, városi jegyző.

Révész Vincze (†1890) honvéd.

Keglovich Mátyás (1820–1889) huszár százados, nyugalmazott fogházfelügyelő.

A nyolc hősi síron kívül a közeli izraelita temetőben található
Halasy Vilmos (†1904) honvéd főhadnagy, a veszprémi honvédegylet elnöke, a lokálpatrióta megyei főorvos családi sírboltja.

A felsorolásban a honvéd hősök néhánya szerepel. Sírjukat ápolva őrizzük a sok névtelen emlékét is, imádkozunk értük, gyertyát gyújtunk nekik halottak napján. Velük együtt vigyázzuk a polgárváros múltját, hogy a jövő is megismerje.

Gy. Lovassy Klára
helytörténeti kutató, a Magyar Építőipari Múzeum igazgatója

Veszprém 2007. január 8.

A képre kattintva azokat nagyobb méretben is megnézheti.