Évzáró rendezvény a Záborszky-pincében
December 27-én tartotta társaságunk évzáró rendezvényét a gyönyörűen felújított Záborszky Pincészet vendéglátó pince-termében az elmúlt év átélt eseményeit, a jövő év terveit megbeszélendő. Kitűnő hangulat, tárogató- és dudaszó, közös ének; a házigazdák jóvoltából eszem-iszom, pincelátogatás. Méltó befejezése a tartalmas idei évnek.
Ez évi utolsó rendezvényünket a Záborszky-pincében tartottuk, Békési Imre úr szíves meghívásának köszönhetően.
A Nagytétényi út elején, az emelkedő legfelső pontján szép kilátás nyílik a Dunára, a szembeni partra, a Duna fölött messze fel, szinte a belvárosig. Ezen a ponton áll a Záborszky Pincészet frissen felújított bázisa, az utca menti volt lakóépülettel, és a budafoki hegyfoknak támaszkodó impozáns pincefronttal.
Nem mulaszthatjuk el az alkalmat, hogy tagtársunk szavaival röviden meg ne emlékezzünk a pincészet névadójáról, Budafok első polgármesteréről, akinek a pincében lévő mellszobra látható az írásunk nyitó kisképén:
Záborszky Nándor (1883-1952) 1922-ben helyezték Budafokra rendőrkapitányság vezetőnek. Itt rövid néhány év alatt óriási megbecsülés és köztisztelet vette körül. Budafok település több évtizedes küzdelme 1926-ban realizálódott, amikor is az addigi nagyközség városi rangra emeltetett. A meghirdetett polgármesteri tisztségre 1926 júniusában választották meg, igen jelentős szavazati többséggel (7 pályázóra leadott 132 érvényes szavazatból Záborszky Nándor 112 voksot kapott). A nehéz induló évek ellenére - gazdasági válság, pénzügyi nehézségek - kiválóan irányította a várost. 1929-ben az új közigazgatási törvény értelmében újabb tíz esztendőre Budafok első emberének választották, ekkor már ellenjelölt nélkül. 1939. decemberében kérte a képviselőtestülettől nyugdíjazását, és a tárgyév végével nyugdíjba vonult. Nyugdíjas éveit 1952. október 1-én bekövetkezett haláláig Budafokon töltötte. Hamvai a budafoki öregtemetőben pihennek. Polgármesteri évei alatt Budafok jelentős fejlődést mutatott fel. Városi kislakások épültek, iskolák, óvodák, modern postapalota létesült. Megindult a város csatornázása és közútjainak burkolása. A gazdasági válság éveiben jelentős erőfeszítések történtek a szociális ellátás területén. Megkezdte a "hírhedt" barlanglakások felszámolását. Budafok városképi arculata alapvetően a 20-as, 30-as években alakult ki, melyet az 1944. évi bombázások, valamint a 70-es évek panelépítkezései sem tudtak teljesen eltüntetni. Igen szerény ember lévén a kapott kitüntetéseivel soha nem kérkedett. A sorból csak egyet emelnénk ki, az 1934-ben kapott Magyar Vöröskereszt Érdemkeresztet, amit a nélkülöző gyerekek nyaraltatásáért kapott. Garbóci László helytörténész |
Már hat óra előtt szállingóztak a tagok, akiket Rostár József úr ünnepi öltözetben fogadott a pincészet részéről. Amíg összeverődött a társaság, volt alkalom néhány képet készíteni a bejárattól egészen a nagyszerűen felújított pinceág kanyarodó végéig.
Az évzáró a KGT elnökének részletes éves beszámolójával kezdődött, jóleső érzéssel hallhattuk az idei eredményeink felsorolását, ezt követően a jövő évi tervezett programok kerültek terítékre, a tagság új ötleteit is felhasználva. Elképzeléseink szerint a KGT fő-rendezvényei, a Klauzál Napok Tétényben és a Budatétényi Ősök Napja mellett számos kerületi eseményen kívánunk aktívan részt venni. Így a BUDAFOK-TÉTÉNY: múlt, jelen, jövő internetes asztaltársasággal közös szervezésben a 2008-as díszpolgár-találkozón a Lics-pincében, a Nagytétényi Kastélymúzeum valamennyi nagy-rendezvényén (kentaur-örökbefogadás!), természetesen a kerületi ünnepi alkalmakon, de kirándulások is szerepelnek terveinkben.
A hivatalosabb részt egy unikum (nem az ital!) követte, Tóth-Avanti Péter barátunk nagy örömünkre elénk tárta az általa alkotott "a világ legkisebb" karácsonyfáját,
![]() |
Ez után a vendéglátók jóvoltából gyöngyösi fehér- és vörös borok mellett jóravaló trakta ízeire csettintett a tagság. A Borkatakomba szakácsa remekbe sikerült, kolbászokkal, szalonnákkal, paprikákkal, paradicsomokkal támogatott tőtött-káposztája nagy tetszést aratott.
A kitűnő hangulatot csak fokozta Ambrus Karcsi barátunk tárogatójának az épp magunk mögött hagyott Karácsonyt is idéző szava (nézni- és hallgatnivalót lásd lentebb!). Kis idő múlva Vaskó Zsolt tagtársunk kedveskedett dudája zengésével az egybegyűlt szép számú klauzálosnak, akik vele együtt énekelték az egyik szép ünnepi éneket.
A nagyszerű közjáték után Rostár József úr kalauzolt a pincelabirintusban, beton- és fahordók, a Duna felé lejtő szűk pincefolyósok, pincei mély kutak és impozáns faragott hordók között. Néki innen is köszönjük az egész esti barátságos vendéglátást.
Summa summarum: nagyszerű helyszín, kitűnő hangulat, legyen így jövőre is! Csak azt sajnálom, hogy jó szokásunkhoz nem híven elfelejtettünk közös csoportképet készíteni, mert a hordós képeken csak a társaság fele állt a kamera elé.
(Titkár urunk ígéretét bírjuk arra nézvést, hogy jövőre -- de a közeli jövőben -- részletesebb beszámolót készít a pincészetről, mert sok érdekességet láttunk, érdemes egy kicsit bővebben szólni róluk.)
Prim György - 2007. december 31.
Nézni- és hallgatnivalók:
Ambrus Karcsi tárogatózik 1. rész
Ambrus Karcsi tárogatózik 2. rész
