Klauzál Gábor nyomában kirándulás Csongrád megyében – 1. rész
Június 25-én egynapos portyára indultunk az Alföld délkeleti részére, hogy nyomon követhessük névadónk több mint 170 éves „lábnyomait”.
Markó László tagtársunk kiváló szervezésében június 25-én egynapos portyára indultunk az Alföld délkeleti részére, a Csongrádi síkságtól Tiszaszigetig lejtő rónaságon, hogy ott, a hajdani Csanád–Arad–Torontál egyelőre egyesített megyéből és Csanád megyéből 1950-ben összegyúrt Csongrád megyében nyomon követhessük névadónk több mint 170 éves „lábnyomait”.
Szegvár, Vármegyeháza
Egésznapos kirándulásunk első állomása Csongrád megye egykori székhelyének, a Kurca folyócska (tulajdonképpen nem is önálló folyó, hanem a Körösből kiágazó Körös-ág, mely jóval a Körös-torkolat alatt ömlik a Tiszába) és a Kórógy-ér szabdalta „vizek falva” Szegvárnak barokk Károlyi-kastélya, a néhai Vármegyeháza épülete volt. Egészen pontosan a Kurca nagy kanyarjában megbúvó castellum romjai, a dr. Vörös Gabriella régész–múzeumigazgató vezette 1988–91 közötti ásatások során feltárt, ám sajnos torzójában maradt Dóczy-féle várkastély málladozó téglahalmai. Avatott idegenvezetőnk, Kovács Lajos muzeológus–helytörténész, a Falumúzeum vezetője, a Szegvár első tanítójáról elnevezett Forray Máté Általános iskola nyugalmazott iskolaigazgatója volt.
Az erdélyi atyafiak jóvoltából – a velencei doge-fi Gritti Alajos kormányzóval egyetemben 1534. szeptember 28-án Medgyesen lefejeztetett –, Szapolyai-hű nagy-lucsi Dóczy János által 1523-ban erős fallal körülvett, s a településnek felerészben névadójává nemesült várkastélyt 1596-ban a törökök behívta tatárok lerombolták, majd az 1647-ben Szentesig előrenyomuló oszmánok a falut is Szegi-pusztává semmisítették.
Hosszú szünet után, 1722-ben a terület birtokosa, a kuruc hadak egykori főparancsnoka, a Rákóczi távollétében Szatmárnál megbékélő, s vissza-pálfordulásáért grófi rangra emelt nagy-károlyi Károlyi Sándor előbben kurucverő báró, majd labancosztó kuruc generális, végül Habsburg III. Károly magyar király és német-római császár főhadvezér-helyettes tábornoka lett. A rebellis mozgalmak felszámolásában megfáradt úr, a török világ előtti Dóczy-vár alapjain, de főképpen annak köveiből 1726–28 között csinos barokk kastélyt építtetett. A majorsági központként üzemeltetett uradalmi lakot a Károlyiak az 1760-as években megvásárlásra ajánlották a vármegyének, mely vételi szándékkal, az időközben 50 éves születésnapját ünneplő másodjára is újjászületett Kurca-menti község 1768-ban élt is. A lakójahagyottan igen lepusztult állapotba került kastélyt 1773-ra szépen felújítva 1776–1883 között vármegyeházaként, az egyesített Békés–Csanád–Csongrád vármegyék székhelyévé lett Szegvár központjává léptették elő. A megyei közügyek szentélye mellé, a Kurca folyó partjára a megtévedt bárányok istápolására emeletes vártömlöcöt építettek, melynek vendégszeretetét többek között maga a nagy Rózsa Sándor is megízlelhette. A csinos, négyszög alaprajzú, sátortetős áristomot 1910-ben elbontották.
![]() |
![]() |
![]() |
||
Az egykori Károlyi-kastély, volt Vármegyeháza | Ifj. Purgel Ferenc: A régi megyeháza a várbörtönnel (Szegvári Falumúzeum) |
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alat Kossuth alföldi toborzókörútja során 1848. október 2-án Szentesről Hódmezővásárhelyre menet Szegváron is beszédet mondott, sőt a falu jegyzőjénél estére meg is szállt. Ebből máig is tartó Kossuth-kultusz kerekedett. A mai postamester nagyapjának 1867-es turini zarándoklatából hozott Kossuth szignálta képen (a Falumúzeumban megtekinthető) felbuzdulva, a kiegyezés után forradalmi kormányzónkat a falu díszpolgárává választották, majd 1894-ben bekövetkezett halála után 48-as szónoklata vármegyeháza előtti színhelyét Kossuth térre keresztelték. Végül születése 190. évfordulóján, 1992-ben a Vármegyeháza és a Polgármesteri Hivatal között felállított posztamensen leleplezték Tóth József szegedi szobrászművész „integetős” Kossuth-mellszobrát.
1883-ban a központi megyeszékhely Szentesre állt tovább, melynek nyomán üressé lett kastélyba rövid szünet után négyosztályos iskola, majd polgári iskola, végül a gróf Károlyi–Kornis Alapítvány által működtetett gyermekotthon költözött. Az intézményt később a Szociális Misszióstársulatból politikai ambíciói miatt kizárt Slachta Margit (1920-ban az első női parlamenti képviselő) által 1923-ban alapított bencés szellemű, s fátyluk színe alapján „csak” szürke testvéreknek nevezett Szociális Testvérek Társasága vette át, apácazárdaként (Testvérképző Intézet) hasznosítva azt tovább, egyidejűleg kisdedóvót létesítve benne a falusi gyermekek számára. Itt volt óvodás a 30-as évek elején Szeri Ilona, későbben neves professzorasszony, egyetemi tanár, a hazai mikrobiológiai immunológia és a gyermekbénulás elleni virológiai kutatás jelese, a SOTE Mikrobiológiai Intézetének ny. igazgató helyettese. Ő Szegvárnak 2004 óta díszpolgára, kit a Jókai-unoka Feszty Masa (Feszty Árpád és Jókai Róza leánya) Mikulás falun c. festményének kislányaként örökített meg. Hasonlatosan az 1891-es Munkácsy-féle alföldi kiruccanáshoz, minek eredményeként született Honfoglalás c. festmény (1893) alakjain is több szegvári magára ismerhet.
Az 1947 nyarán bekövetkezett rendi felszámolás után a szürke testvéreknek menniük kellett, minek eredményeként újra gazdát cserélt a kastély. Parkja immáron csak az óvodásoktól volt hangos, mígnem a szocialista szokásjog alapján a 60-as évektől kezdve 2003-ig Állami Nevelőotthonná nem nemesült a patinás épület. A történelem s a gyermekek viharait (főképpen az ún. szegvári búcsút, mikor is az alma materétől elváló fiatal öklömnyi követ hajított a nevelőintézete tetejére...) szerencsésen átvészelő barokk kastély két éve üresen áll, kiállításoknak szolgálva helyszínül.
Ottlétünkkor éppen a délutántól induló szegvári Szent Iván-éji mulatságok nagyszabású előkészületei folytak: a kastélyban, az egykori vármegyei ülésteremben, a későbbi kultúrhelységben virágkötészeti kompozíciókat rendezgettek a szorgos leánykezek, míg az udvaron állított színpadon már „izzították” a hangfalakat a fergetegesnek ígérkező későesti sztárvendég, a Szűcs–Gazsó duó örömzenéjéhez.
Hódi Szabolcs – 2005. július 5.
A képekre kattintva azokat nagyobb méretben is megnézheti.
Folytatás:
Klauzál Gábor nyomában kirándulás Csongrád megyében – 2. rész »
Klauzál Gábor nyomában kirándulás Csongrád megyében – 3. rész »
Klauzál Gábor nyomában kirándulás Csongrád megyében – 4. rész »
