Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Klauzál Gábor nyomában kirándulás Csongrád megyében – 1. rész

Június 25-én egynapos portyára indultunk az Alföld délkeleti részére, hogy nyomon követhessük névadónk több mint 170 éves „lábnyomait”.

Markó László tagtársunk kiváló szervezésében június 25-én egynapos portyára indultunk az Alföld délkeleti részére, a Csongrádi síkságtól Tiszaszigetig lejtő rónaságon, hogy ott, a hajdani Csanád–Arad–Torontál egyelőre egyesített megyéből és Csanád megyéből 1950-ben összegyúrt Csongrád megyében nyomon követhessük névadónk több mint 170 éves „lábnyomait”.

Szegvár, Vármegyeháza


A Dóczy-féle várkastély
máladozó téglahalmain

Egésznapos kirándulásunk első állomása Csongrád megye egykori székhelyének, a Kurca folyócska (tulajdonképpen nem is önálló folyó, hanem a Körösből kiágazó Körös-ág, mely jóval a Körös-torkolat alatt ömlik a Tiszába) és a Kórógy-ér szabdalta „vizek falva” Szegvárnak barokk Károlyi-kastélya, a néhai Vármegyeháza épülete volt. Egészen pontosan a Kurca nagy kanyarjában megbúvó castellum romjai, a dr. Vörös Gabriella régész–múzeumigazgató vezette 1988–91 közötti ásatások során feltárt, ám sajnos torzójában maradt Dóczy-féle várkastély málladozó téglahalmai. Avatott idegenvezetőnk, Kovács Lajos muzeológus–helytörténész, a Falumúzeum vezetője, a Szegvár első tanítójáról elnevezett Forray Máté Általános iskola nyugalmazott iskolaigazgatója volt.

Az erdélyi atyafiak jóvoltából – a velencei doge-fi Gritti Alajos kormányzóval egyetemben 1534. szeptember 28-án Medgyesen lefejeztetett –, Szapolyai-hű nagy-lucsi Dóczy János által 1523-ban erős fallal körülvett, s a településnek felerészben névadójává nemesült várkastélyt 1596-ban a törökök behívta tatárok lerombolták, majd az 1647-ben Szentesig előrenyomuló oszmánok a falut is Szegi-pusztává semmisítették.

Hosszú szünet után, 1722-ben a terület birtokosa, a kuruc hadak egykori főparancsnoka, a Rákóczi távollétében Szatmárnál megbékélő, s vissza-pálfordulásáért grófi rangra emelt nagy-károlyi Károlyi Sándor előbben kurucverő báró, majd labancosztó kuruc generális, végül Habsburg III. Károly magyar király és német-római császár főhadvezér-helyettes tábornoka lett. A rebellis mozgalmak felszámolásában megfáradt úr, a török világ előtti Dóczy-vár alapjain, de főképpen annak köveiből 1726–28 között csinos barokk kastélyt építtetett. A majorsági központként üzemeltetett uradalmi lakot a Károlyiak az 1760-as években megvásárlásra ajánlották a vármegyének, mely vételi szándékkal, az időközben 50 éves születésnapját ünneplő másodjára is újjászületett Kurca-menti község 1768-ban élt is. A lakójahagyottan igen lepusztult állapotba került kastélyt 1773-ra szépen felújítva 1776–1883 között vármegyeházaként, az egyesített Békés–Csanád–Csongrád vármegyék székhelyévé lett Szegvár központjává léptették elő. A megyei közügyek szentélye mellé, a Kurca folyó partjára a megtévedt bárányok istápolására emeletes vártömlöcöt építettek, melynek vendégszeretetét többek között maga a nagy Rózsa Sándor is megízlelhette. A csinos, négyszög alaprajzú, sátortetős áristomot 1910-ben elbontották.

Az egykori Károlyi-kastély, volt Vármegyeháza Ifj. Purgel Ferenc:
A régi megyeháza a várbörtönnel
(Szegvári Falumúzeum)

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alat Kossuth alföldi toborzókörútja során 1848. október 2-án Szentesről Hódmezővásárhelyre menet Szegváron is beszédet mondott, sőt a falu jegyzőjénél estére meg is szállt. Ebből máig is tartó Kossuth-kultusz kerekedett. A mai postamester nagyapjának 1867-es turini zarándoklatából hozott Kossuth szignálta képen (a Falumúzeumban megtekinthető) felbuzdulva, a kiegyezés után forradalmi kormányzónkat a falu díszpolgárává választották, majd 1894-ben bekövetkezett halála után 48-as szónoklata vármegyeháza előtti színhelyét Kossuth térre keresztelték. Végül születése 190. évfordulóján, 1992-ben a Vármegyeháza és a Polgármesteri Hivatal között felállított posztamensen leleplezték Tóth József szegedi szobrászművész „integetős” Kossuth-mellszobrát.

1883-ban a központi megyeszékhely Szentesre állt tovább, melynek nyomán üressé lett kastélyba rövid szünet után négyosztályos iskola, majd polgári iskola, végül a gróf Károlyi–Kornis Alapítvány által működtetett gyermekotthon költözött. Az intézményt később a Szociális Misszióstársulatból politikai ambíciói miatt kizárt Slachta Margit (1920-ban az első női parlamenti képviselő) által 1923-ban alapított bencés szellemű, s fátyluk színe alapján „csak” szürke testvéreknek nevezett Szociális Testvérek Társasága vette át, apácazárdaként (Testvérképző Intézet) hasznosítva azt tovább, egyidejűleg kisdedóvót létesítve benne a falusi gyermekek számára. Itt volt óvodás a 30-as évek elején Szeri Ilona, későbben neves professzorasszony, egyetemi tanár, a hazai mikrobiológiai immunológia és a gyermekbénulás elleni virológiai kutatás jelese, a SOTE Mikrobiológiai Intézetének ny. igazgató helyettese. Ő Szegvárnak 2004 óta díszpolgára, kit a Jókai-unoka Feszty Masa (Feszty Árpád és Jókai Róza leánya) Mikulás falun c. festményének kislányaként örökített meg. Hasonlatosan az 1891-es Munkácsy-féle alföldi kiruccanáshoz, minek eredményeként született Honfoglalás c. festmény (1893) alakjain is több szegvári magára ismerhet.

Az 1947 nyarán bekövetkezett rendi felszámolás után a szürke testvéreknek menniük kellett, minek eredményeként újra gazdát cserélt a kastély. Parkja immáron csak az óvodásoktól volt hangos, mígnem a szocialista szokásjog alapján a 60-as évektől kezdve 2003-ig Állami Nevelőotthonná nem nemesült a patinás épület. A történelem s a gyermekek viharait (főképpen az ún. szegvári búcsút, mikor is az alma materétől elváló fiatal öklömnyi követ hajított a nevelőintézete tetejére...) szerencsésen átvészelő barokk kastély két éve üresen áll, kiállításoknak szolgálva helyszínül.


Összeállunk csoportképpé

Ottlétünkkor éppen a délutántól induló szegvári Szent Iván-éji mulatságok nagyszabású előkészületei folytak: a kastélyban, az egykori vármegyei ülésteremben, a későbbi kultúrhelységben virágkötészeti kompozíciókat rendezgettek a szorgos leánykezek, míg az udvaron állított színpadon már „izzították” a hangfalakat a fergetegesnek ígérkező későesti sztárvendég, a Szűcs–Gazsó duó örömzenéjéhez.

Hódi Szabolcs – 2005. július 5.

A képekre kattintva azokat nagyobb méretben is megnézheti.

Folytatás:
Klauzál Gábor nyomában kirándulás Csongrád megyében – 2. rész »
Klauzál Gábor nyomában kirándulás Csongrád megyében – 3. rész »
Klauzál Gábor nyomában kirándulás Csongrád megyében – 4. rész »


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)