 |
 |
Búcsúlevél
A Klauzál Gábor Társaság vízi emlékfelvonulásra készülő alkalmi legénysége teljesen rutintalan tagokból állt, ezért a régi baráttól, Kolonics Györgytől kértek tanácsot, a folyami túrakenuzás fortélyait illetően. Gyuri valószínűleg jót derült, de a kérdést megfelelő komolysággal kezelte, és postafordultával, 2008. június 12-én az alábbi válasz érkezett tőle.
| Szia!
A legügyesebb tagotok legyen a kormányos – ő üljön hátul. A lányok vagytok, a lapáttal támasszatok, azt soha ne engedjétek el (sokan ilyenkor a hajóhoz kapnak reflexből – így könnyebben borultok).
Ha nem egy méretűek a lapátok, értelemszerűen a legmagasabbé a Üdv: Kolonics Gyuri |
Drága Gyuri, most már csak így, ügyetlenül, de még egyszer köszönjük leveled és jókívánságaidat. Akik ott voltak a vidám regattán, nagyon jól mulattak. A tapasztalatokat, sajnos, nem tudjuk megbeszélni. Utólag, nélküled tűnődünk soraid felett. A tragikus halál különös súlyt ad gondos tanácsaidnak.
Hiszen ahogy nekünk megírtad, úgy éltél mindvégig. Te voltál a legügyesebb, mindig a hátsó beülő, a páros kormányosa. A legnagyobb, legalattomosabb hullámot is szemből vetted, és a lapátot soha nem engedted el. Igen, erről is biztosíthatlak, milliónyian éreztük jól magunkat Atlanta és Sydney irtózatos döntőin szorítva, illetve valahányszor, ha evezni láttunk. Te voltál a legjobb. Több mint bajnok – igaz ember.
A magad módján a tökéletességet kerested. Bámultunk, mert eljutottál addig, ameddig ember elmehet. Aztán most egy lépéssel tovább is.
Szerettünk téged, és örültünk, hogy ha tehetted, szívesen jöttél közénk. Nem felejtünk. Utolsó leveled megőrizzük, amíg csak lehet, azokat a döntőket pedig sokszor megmutatjuk majd fiainknak.Réffy Balázs - 2008. július
