Dombóvári kirándulás

Vendéglátóink dr. Kriston Vízi József néprajzkutató, a Dombóvári Helytörténeti Múzeum vezetője és Takács Istvánné nyugdíjas történelemtanár a Dombóvári Városszépítő és Városvédő Egyesület elnöke. Szakértői kalauzolásukkal alkalmunk volt megismerkedni a Tolna megyei város nevezetességeivel.

Elsődleges úti célunk a dombóvári Szigeterdőbe „száműzött” Kossuth emlékmű megtekintése volt, melyet a pécsi születésű Horvay (Hoppl) János szobrászművész készített, az 1906-os tervpályázaton díjat nyert, ám az I. világháború, s a követő forradalmak után csak több mint 20 évvel később megvalósíthatóvá lett tervei alapján.

Kossuth Lajos születésének 125. évfordulóján, 1927. november 6-án az Országház és a Kúria közötti (akkor már 4 napja Kossuth nevét viselő) téren felállított, gróf Apponyi Albert ünnepélyes szónoklata által leleplezett, eredetileg a „Batthyány-kormány mementója” címet viselő szoborcsoport néhány évvel élte csak túl a második világégést. A „felszabadulást” követően fellángoló újszellemű Kossuth-kultusz forradalmi eszményével összeegyeztethetetlen módon pesszimizmust sugalló „letargikus Kossuthját” 1949-ben eltávolították, s darabokra szedve a Fiumei úti temetőbe száműzték, hogy helyét – 1952. szeptember 19-én, Rákosi Mátyás 60., illetve Kossuth Lajos 150. évfordulója „közös” ünnepén, Révai József által leleplezve – átadhassa a Kisfaludi Strobl Zsigmond által immáron a kor szellemének megfelelően megalkotott új Kossuth-szobornak.

A majd 10 éven át „eltemetett” Kossuth-szoborcsoportot Dombóvár városa 1958-ban kimenekítette az Őt megbecsülni képtelen fővárosból, s a szigeterdei Béke park árnyas fái oltalmába helyezve, a helyiek óvó gondoskodása mellett megőrizte azt az utókornak...

Hódi Szabolcs - 2008. augusztus