Tisztelgés a miniszter emléke előtt

Az ünnepélyes eseményt Bakos Erika, a rendezvény háziasszonya nyitotta meg. Dr. Dobos Károly, a Klauzál Gábor Társaság elnöke avatóbeszédében két dologról beszélt. Egyrészt megemlékezett a díszhordófaragás lebonyolításáról, másrészt a faragás részleteit mutatta be a fesztivál rangos hazai és külföldi vendégeinek. A Klauzál Gábor emlékének őrzésére alakult egyesület mindig is nagy hangsúlyt fordított a szimbólumok jelentőségére, így a szónok hangsúlyozta az első felelős magyar kormány mezőgazdasági miniszterének kistétényi/budatétényi szőlészeti- és borászati tevékenységét.

Dobos Károly (jobbról), a Klauzál Társaság elnöke felavatja a Klauzál díszhordót a Záborszky pincében (Papp Tibor felvétele) Városházi Híradó, XVI. évf.18.sz., 2008. szeptember 12.

A művészi faragás Géczi Gábor és felesége, Andrási Anna ötlete nyomán, az egyesületi tagok kezdeményezésére, a Klauzál Gábor Társaság finanszírozása, valamint 18 egyesületi tag külön magánadománya révén jöhetett létre, akiknek a neveit Dr. Dobos Károly fel is olvasta a hallgatóság előtt. Az ötlet nyomán több pincészetet megkerestek, számos művészt és borászt az ötlet megvalósulása mellé állítottak, ezért a koordináló, fáradtságos munkásságukért a hordóbizottság összes tagját is köszönet illeti. Gudricza István faszobrásszal sikerült megállapodni a művészi faragás kivitelezéséről. A hordóavatással foglalkozó egyesületi ülésen kigondolták a hordó feliratát és Klauzál Gábor borászati tevékenységéről leggyakrabban idézhető latin eredetű mondást választották („Carthaginem esse delendam”, magyarul „Karthágó eltörlendő”). Ez a kifejezés első pillanatra nem érthető, ám tanulságos és érdekes. A Batthyány-kormány tagja nagy klasszikus műveltséggel rendelkezett, az országgyűlési beszédeiben a magyar történelem sok évszázados jogi vonatkozásait kívülről idézte. Korizmics László „Levelek a szőlőből” című, 1871-es írásaiban gyakran utal Klauzál híres mondására, amely a XIX. századi magyar borászat megújításához jelentősen hozzájárult. Az ősi Karthágó eltörlése a szőlőműveléssel foglalkozó egykori miniszter számára az ősi művelési mód eltörlését, a borászat gyökeres megújítását jelentette, mivel úgy látta, a régi borászati eljárás nem fog korszerű megújulást eredményezni a borászatban.

A díszhordón található másik szimbólumot, a rózsát, egyik kerületrészünk is nevében hordozza: Klauzál a mai Rózsakert (a mai kertészeti kutató) területén alapította a több, mint 350-féle rózsának otthont adó kertészetét 1858-ban, amely 1906-ig állt fenn, amikor Kistétény (a mai Budatétény) rossz anyagi helyzetére való tekintettel bezáratták.

Két gyönyörű címert is felfedezhetünk a díszhordón, egyik oldalon Klauzál nemesi címere, a másik oldalon kifaragott pedig a reformkori magyar címer, amely ma is megtalálható Pozsonyban, a reformkori országgyűlések alsótáblájának helyt adó épület homlokzatán, szépen restaurálva. A pozsonyi országgyűlések vezérszónokának számított Klauzál, aki a magyar nyelv diplomáciai állásához és hivatalos nyelvvé emelkedéséhez nagymértékben hozzájárult. Az emléktársaság elnöke bizodalmának adott hangot annak érdekében, hogy fontos kultúrtörténeti hely lesz a díszhordónak helyt adó Záborszky Pince kiállítócsarnoka, ahol minden év november 18-án, Klauzál Gábor születése napján megemlékezést fognak szervezni.

Békési Imre, az adományt befogadó pince tulajdonosa kifejtette, hogy Budafok „A szőlő és bor városa” cím büszke birtokosaként hazánkban egyedülálló borászati adottságokkal rendelkezik. A közel 100 kilométer hosszú összefüggő pincerendszerével egész Európában kiemelkedő jelentőségre tett szert, az elmúlt századokban a magyar borkereskedelem fellegvára volt, és napjainkban is számos nemzetközi versenyen díjnyertes bort készítő pincészet otthona. A kerületnek lehetősége, egyben kötelessége a borászmesterség évszázadok alatt összegyűjtött tapasztalatának és hagyományainak ápolása, megőrzése és átörökítése a későbbi nemzedékekre.

Kertész László
történész, a Városházi Híradó újságírója
2008. szeptember

(Megjegyzés: Fenti írás lapzárta miatt csak a fotójával került be a Városházi Híradó XVI. évf.18.sz., 2008. szeptember 12-i számába, a hozzátartozó írás csak honlapunkon olvasható.)