Klauzál reformkori természettudós kortársai

Dr. Gazda István, a Magyar Tudománytörténeti Intézet igazgatója – 2008. október 11-i, V. Történelmi szalonunkon tartott – előadásának rövid összefoglalója.

Klauzált első alkalommal 1827-ben választották országgyűlési követté, de ő maga csak később vett részt a törvényalkotásban. Az 1825–27-es országgyűlési időszak azért jelentős a magyar tudomány

A Magyar Tudós Társaság megalapítása

számára, mert ekkor tárgyaltak a Magyar Tudós Társaság, azaz az Akadémia megalapításáról, s erről 1827-ben törvénycikk is született. Maga a tudós testület a Bécsből megérkezett engedélyeket követően 1830-ban kezdte meg működését.
Az első főtitkár Döbrentei Gábor lett, a második viszont az az orvos és nyelvész Toldy Ferenc, aki korábban Klauzál

Toldy Ferenc

iskolatársa volt. A testület kezdetben elsősorban a magyar nyelv művelésével foglalkozott, számos fordítást készíttettek, különböző szótárak összeállításába fogtak, s emellett elindították értékes periodikájukat, a Tudománytárat is. Első önálló szakkönyvük a magyar helyesírás szabályait taglaló 1832-es kötet volt.

A természettudósok számára mindez kevés volt, s 1837-ben létrehozták az első nagy orvosegyletet, 1841-ben pedig a Királyi Magyar Természettudományi Társulatot. Az utóbbival egyidőben jött létre a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek szervezete, akik évente egy alkalommal üléseztek, amikor is más-más magyar városban tartották többnapos nyilvános gyűlésüket, nagy sikerrel. Ehhez kapcsolódóan a vendéglátó települések többnyire egy-egy új helytörténeti monográfiával lepték meg az odalátogató tudósokat. A Magyarhoni Földtani Társulat 1850-ben jött létre, s mivel a többiek szervezete 1945-ben megváltozott, így ma a földtaniak tartják magukat a legrégibb folyamatosan működő magyar tudományos egyesületnek.

A reformkor mind a tudományos kutatás szervezeti kereteinek kiépítésében, mind a könyv- és folyóiratkiadás elindításában, mind pedig a tudományos ismeretek népszerűsítésében maradandót alkotott. De maradandó alkotásoknak tekinthetők azok a technikai vívmányok is, amelyek ezekben az évtizedekben születtek, s amelyek megalapozták azt a magyar ipart, amely hamarosan nemzetközi hírnévre tett szert. Amikor Klauzál miniszter lett, akkorra már számos komoly technikai újítással büszkélkedhettünk.

gróf Széchenyi István

A korszak több technikai alkotása a Magyar Tudományos Akadémiát alapító Széchenyi István gróf nevéhez fűződik, aki nem véletlenül lett a „hídember”, s akiről a játékfilm is készült. A játékfilm fő hibája, hogy épp az alkotó, a Pestet és Budát összekötő állandó hidat és más műszaki alkotásokat létrehozó Széchenyire vonatkozó alkotói tettek maradtak ki a nagy ívű történeti áttekintésből. Széchenyi a hídalapításon túlmenően a Duna és a Tisza szabályozásának, az óbudai hajógyár és a téli kikötő létesítésének, a Vaskapu szabályozása megindításának, a selyemhernyó honi tenyésztésének is kulcsfigurája volt. Neki köszönhetjük azt a József hengermalmot is, amely arra ösztönözte kortárs gazdálkodóit, hogy ne a megtermelt búzát adják el lábon, hanem az abból készült finom lisztet, jóval magasabb áron, szállítási eszközül pedig használják azokat a vasútvonalakat, amelyek elsőjének létrehozásában maga is részt vett, többnek pedig a megtervezését irányította.
Klauzál későbbi minisztertársa azért lett a legnagyobb magyar, mert korszakos elgondolásait meg is tudta valósítani, elsősorban részvénytársaságok alapításával, az első részvényeket többnyire maga jegyezte, s a részvényesek jó részét is ő nyerte meg egy-egy vállalkozásnak. Ez a sok-sok életképes vállalkozás, ipari megoldás emelte őt a kor legnagyobbjai sorába, s az ehhez kapcsolódó adatsorok elsősorban a technikatörténészek, gazdaságtörténészek figyelmébe ajánlandók, s talán tőlük eljut mindezek kisugárzása a művészvilágba is.

Hogy kik voltak Klauzál neves hazai tudóstársai? Szerencsére sokan. A matematikában ekkor munkálkodott Bolyai Farkas és fia, Bolyai János, az apa tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának, fiát viszont nem terjeszthették fel tagnak, mert jelentős matematikai írása csak latin nyelven jelent meg nyomtatásban, magyarul nem, s az utóbbi feltétele volt a taggá fogadásnak. Így Bolyai Jánost már csak halála után kezdte elismerni a külföldi, s annak nyomán a hazai tudósvilág.

Bolyai Farkas

Bolyai János

Jedlik Ányos

Eötvös Loránd

A fizikában ekkor működött Jedlik Ányos, aki bár két világkiállítás sikeres résztvevője is volt, mégsem vált eléggé ismertté a műszaki tudományok nemzetközi forgatagában, hiszen felismeréseit nem mindig hozta nyilvánosságra, s ez történt az általa kigondolt dinamó-elvvel is. Tudományegyetemi tudóstársa, Eötvös Loránd viszont később bejutott a világ tudományos körforgásába, s a legnagyobbak között tartották számon – már életében.

A gellérthegyi csillagda csak 1848-ig működött, a tudományegyetemen pedig jóval később jött létre önálló csillagászati tanszék, a kettő közötti időszakban viszont működött csillagda Egerben, Albert Ferenc

Konkoly-Thege Miklós és Gothard Jenő

vezetésével, aztán egy jóval nagyobb intézmény Ógyallán, Konkoly-Thege Miklós birtokán, s az ő irányításával, valamint a Szombathely melletti Herényben, a Gothard fivérek birtokán, Gothard Jenő irányításával. Az utóbbi két csillagda több, nemzetközi hírű kutatási eredménnyel dicsekedhetett.

Irínyi János

A vegytanban a legismertebb reformkori szakember talán Irínyi János volt, a hangtalanul gyúló foszforos gyufa feltalálója, és nem kis részben neki köszönhető a „12 pont” megfogalmazása. A kémiában ez az időszak egyben a túlzott magyarosítás időszaka is volt, amikor pl. a kémiai elemek nemzetközileg elfogadott neveit magyar kifejezésekkel váltották fel, s ekkor született a büzeny, iblany, súlyany, olany, dárdany és más kifejezés, amely az egyes kémiai elemek kémiai tulajdonságára utal, de ezek használata igencsak megnehezítette a vegytanban történő eligazodást. Schuster János és Bugát Pál voltak a magyarosítás legfőbb hangadói, 1850 után viszont szépen lassan kialakult egy egyensúly a magyarított kifejezések és a nemzetközi klaviatúra között, ebben a munkában vett részt a földtudományok neves szakértője, Szabó József éppúgy, mint a már említett id. Szily Kálmán fizikus, a Műegyetem rektora, aki természettudósi pályáját szépen lassan felcserélte a nyelvészivel. (Ő lett később a Magyar Nyelvtudományi Társaság megalapítója és a Magyar Nyelv folyóirat elindítója. Ezt az alkotást nemrégiben Magyar Örökség Díjjal ismerték el, akárcsak az általa alapított és említett természettudományi folyóiratot.)

A biológiában, és azon belül a növénytanban Kitaibel Pál vizsgálatai a reformkor időszakára már külföldön is ismertté váltak, s néhány évre rá Petényi János Salamonnak, a zoológia neves kutatójának dolgozataira figyeltek fel, majd tanítványa, Herman Ottó vált e szakma nemzetközileg is elismert tudósává.

Kitaibel Pál

Korányi Frigyes

Balassa János

Semmelweis Ignác

Fodor József

Az orvostudományban Korányi Frigyes, a Bókaiak, Balassa János, Semmelweis Ignác nevét jól ismerték akkoriban, számosan pedig a szabadságharc időszakában tűntek ki a honvédorvosi karban betöltött szerepükkel. Nemzetközi hírű tudóssá talán csak Semmelweis Ignác válhatott volna, ha merész felismeréseit elfogadja a szakma, de a legtöbben óvatosan bántak felfedezésével, tanácsaival, s a vele jogtalanul vitatkozóknak adott haragos válaszaival. Semmelweis így csak évtizedekkel később vált szakmája világhírű, s azóta is elismert tudósává.
A század második felében Fodor József, majd Hőgyes Endre tűnik fel az orvostudomány színpadán, utóbbi tudományos kutatására épül az osztrák Robert Bárány magyarázat-sorozata is, amelyet a szakma orvosi Nobel-díjjal ismert el, idehaza pedig magyar tudóst faragtak belőle, nem éppen jogosan. Fodor majdnem megkapta ezt a kitüntetést a vér baktériumölő hatásának felismeréséért, no meg azért, mert idehaza a világ első egyetemi közegészségtani intézetét hozta létre.

De térjünk vissza a reformkorhoz, amikor megindulnak az első nagyobb tudományos folyóiratok, köztük az Akadémia lapjai, azután az Orvosi Tár, s az 1841-ben alapított Természettudományi Társulat és a vele egyidős Vándorgyűlések periodikái, majd pedig a Magyarhoni Földtani Társulat lapja. 1857-ben indult az Orvosi Hetilap, amely most ünnepelte büszkén fennállásának 150. évfordulóját, hiszen a világ egyik legrégibb folyamatosan megjelenő orvosi heti orgánumáról van szó. A Természettudományi Társulat is büszke lehet arra, hogy 1869-ben egy tudományos ismeretterjesztő periodikát indítottak útjára, id. Szily Kálmán kezdeményezésére, s ez a folyóirat azóta is megjelenik havonta, mint a világ egyik legrégibb ilyen jellegű újságja, napjainkban Természet Világa címmel.

Összegzésként elmondható, hogy jónéhány nemzetközivé lett kutatási eredménnyel büszkélkedhettek Klauzál természettudós társai. A matematikában a Bolyaiak eredményeit máig a világ élvonalában emlegetik, akárcsak Semmelweis felismerését az orvostudományban. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején vezetik be a magyarországi sebészeti gyakorlatba azokat az érzéstelenítőket, köztük az étert és a kloroformot, amely lehetővé tette a műtétek biztonságos elvégzését, és ez tette lehetővé azt, hogy a sérültek jó része felgyógyuljon és ismét aktív részese legyen a honvédseregnek. Ez az időszak a járványok elleni küzdelemről is szólt, sajnos nem túl sok sikerrel, amit a szomorú, 1831-es kolerajárvány éppúgy bizonyított, mint az 1849-ben a betóduló orosz sereg által idehurcolt újabb járvány, s nem kis részben ez utóbbi késztette a harcoló feleket a fegyverletételre. Kolera elleni védekezésben talán a Fodor József nevével fémjelzett korszak hozza majd meg az áttörést.

Than Károly

Jegyzik a magyarországi csillagászati kutatási eredményeket, a gellérthegyi csillagdában a Pasquich János és Tittel Pál által elért eredményeket éppúgy, mint később Ógyalla vagy Herény megfigyelési adatsorait. Than Károly az analitikai kémiában hoz majd áttörést a reformkor utáni időszakban, s ő segít majd abban, hogy gyógyvizeink valóban megkapják ezt a minősítést, s hogy gyógyfürdőinkre Európa-szerte felfigyeljenek. Magyarország ritka növényeit számosan kutatták és foglalták monográfiába, köztük a legnevesebbek talán Kitaibel Pál feldolgozásai, akinek a nevét számos növény őrzi azóta is. A hazai zoológia és ezen belül a madártan lassan vált nemzetközileg is elfogadottá, de mindezekről Klauzál még tudhatott, hiszen 1866-ban hunyt el, s ez az évtized már a magyar tudomány kiteljesedésének évtizede lett.
Ennek az alapját azonban a fentiekben vázolt kutatási eredmények közül a reformkoriak alapozták meg, amelyekről még más alkalommal más összefüggésekben érdemes lesz ismét szólni.

Dr. Gazda István
a Magyar Tudománytörténeti Intézet igazgatója
www.mati.tudomanytortenet.hu
Budapest, 2008. december

Néhány, a témába vágó, a reformkort tárgyaló tudománytörténeti szakkönyv:

- Gazda István: Könyvkereskedők a régi Váci utcában a pesti könyvnyomtatás első száz évében. Bp., 1988. Akadémiai Kiadó.
- Gazda István: Kuriózumok a magyar művelődés történetéből. Bp., 1990. Kossuth Kiadó.
- Gazda István: Széchenyi napjai. Történelmi-művelődéstörténeti kronológia. Bp., 1991. Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület.
- Gazda István: A Magyar Tudományos Akadémia reformkori kiadványai: 1831–1848. Piliscsaba, 1999. MATI.
-Az 1848/49-es szabadságharc egészségügye és honvédorvosai. I-II. Köt. Összeáll.: Ács Tibor, Kapronczay Károly, Szállási Árpád. Sajtó alá rendezte: Gazda István. Bp., 2000. MATI.
- Jedlik Ányos emlékezete. Főszerkesztő: Király Árpád. Sajtó alá rendezte: Gazda István. Bp., 2000. JÁT.
- A magyarországi fizika klasszikus századai. Összeáll.: Gazda István. Piliscsaba, 2000. MATI.
- A magyar matematika történetéből. Összeáll.: Gazda István. Piliscsaba, 2000. MATI.
- Petényi Salamon János (1799–1855) emlékezete. Összeáll. és bev.: Mészáros Ferenc. Sajtó alá rendezte: Gazda István. Bp. – Piliscsaba, 2000. MATI – MTM.
- Semmelweis Ignác emlékezete. I–II. köt. Sajtó alá rendezte: Gazda István. Piliscsaba – Bp., 2001. MATI – SOMKL.
- A magyar csillagászat történetéből. Összeáll.: Vargha Domokosné és Sragner Márta. Sajtó alá rendezte: Gazda István. Piliscsaba, 2002. MATI.
- Gazda István: Id. Szily Kálmán emlékezete. Tudományos munkásságának kronológiája. Bp., 2002. Akadémiai Kiadó.
- Egy halhatatlan erdélyi tudós, Bolyai Farkas. Összeáll.: Gazda István. Bp., 2002. Akadémiai Kiadó.
- Gazda István: Fejezetek a 175 éves akadémiai könyvkiadás történetéből. Bp., 2003. Akadémiai Kiadó.
- Ács Tibor: Bolyai János új arca – a hadi mérnök. Sajtó alá rendezte: Gazda István. Bp., 2004. Akadémiai Kiadó.
- Szathmáry László: Régi magyar vegytudorok. Szerkesztők: Csízi Katalin, A. Szála Erzsébet. Sajtó alá rendezte: Gazda István. Piliscsaba, 2003. MATI.
- Emlékkönyv az Orvosi Hetilap alapításának 150. évfordulójára. Összeáll.: Fehér János, Szállási Árpád, Gazda István. Bp., 2007. Markusovszky Lajos Alapítvány – MATI – Akadémiai Kiadó.

Klauzál reformkori természettudós kortársai

KÖSZÖNJÜK!