Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

„Ki érdemet vetett dicsőséget arat”
Klauzál Gábor szablyája

Klauzál Gábor alapvetően békés természetű ember volt, hiszen a krónikák is legfeljebb azt tudatják róla, hogy tollal és szavakkal küzdött az igazságért. A róla készült korabeli képeken is csak elvétve láthatjuk „erőszakra alkalmas” eszközzel ábrázolva, párbajról vagy egyéb fegyveres csetepatéban, esetleg ütközetben való részvételéről sem került elő eddig írásos feljegyzés. Talán ezért is külön figyelemre méltó az, a személyes hagyatékából fennmaradt szablya, melyet a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek...(1)


A kard nem csak fegyver, hanem jelkép is, a férfias erő, a harci kedv, a hatalom, az előkelőség, a tekintély megtestesítője és nem egyszer, az öltözet kötelező része(2). A kard gyűjtőfogalom, melybe több kardféleség, így a szablya is tartozik.

A szablya – mint a magyarság egyik legjellegzetesebb harci eszköze – közelharcban használt szúró-vágó szálfegyver, megtört markolatú, ívelt pengéjű, amelyen mintegy egyharmad pengehosszban fokélt képeztek ki. A szablya a Kárpát-medencében már a VII. században ismert volt. Szablya nélkül a magyar ember még a XIX. században is alig volt elképzelhető.

A magyar viselettörténetből ismert, hogy a kard, az öltözet fontos, elengedhetetlen része volt. Az 1825. évi országgyűlés nem csak a magyar reformkor kezdetét jelentette, hanem viselettörténeti fordulópont is, hiszen korábban soha annyian nem öltöztek magyar ruhába, mint erre az alkalomra. Ebben az időben született meg a derékban szabott dolmány sajátos elnevezése, az atilla is. Divatja gyorsan terjedt, az 1832-36. évi országgyűlés tárgyaló termébe kizárólag ebben léphettek be a résztvevők. A levezető elnök a szabály ellen vétőket a „Kik magyar ruhában nincsenek, takarodjanak ki, vagy menjenek a galériára!” szavakkal ostorozta.(3)

A korabeli képi ábrázolásokon – közöttük az országgyűlésről készülteken is – megfigyelhetőek ezek az öltözetek és az is, hogy az öltözet gyakori kiegészítője a díszkard. Ebből adódóan Klauzál Gábor – mint nemes ember és mint országgyűlési követ – alkalmazkodva a kor öltözködési követelményeihez, magyaros öltözetben és karddal kellett, hogy megjelenjen már első követté választásakor is, az 1832-36. évi országgyűlésen, illetve az ahhoz kapcsolódó fogadásokon. Hivatalos tekintélyét emelendő, az általa képviselt megye, követté választásakor, egy szablyával ajándékozta meg.

A Magyar Nemzeti Múzeum fegyvertári gyűjteményében, a 64.8413 leltári szám alatt őrzik Klauzál Gábornak ezt a szablyáját.



Klauzál Gábor szablyája

A szablya – mely 1873-ban került a Fegyvertár gyűjteményébe – teljes hossza 920 mm, anyaga acél, sárgaréz és ezüst forraszanyag. A szablya hüvelye nincs a múzeum tulajdonában, annak fellelhetőségi helye ismeretlen.

A szablya markolata sárgaréz öntvény, három részből tevődik össze: markolatgomb, markolat és keresztvas.

A markolatgomb alakja enyhén lapított gömb, felületét plasztikus akantuszlevelek borítják, finoman cizellált kivitelben. A markolatgombot virágszerű rozetta zárja, mely a markolathoz szabályos lépcsős párkánnyal csatlakozik.

A markolat keresztmetszete ovális. A markolatot két fél elemből forrasztották össze forgástestté. A forrasztáshoz valószínűleg ezüstöt használtak.(4) A markolathéjak díszítése plasztikus növényi indák, a viselés szerinti külső oldalon Magyarország koronás kiscímere, a belső oldalon ugyanitt nagyméretű rozetta, melyet alul-felül keretbe foglalt bokréta egészít ki.

   
 A szablya markolatának külső
oldala Csongrád vármegye
 Csongrád vármegye címerével
1731. évi címeres pecsétje

A keresztvas szárai négyzet keresztmetszetűek, melyek a szárvégek felé vékonyodnak és gombban záródnak. A keresztvas közepétől hosszirányba nyúló vezetőtüskék aránylag rövidek, a külső páron leveles, a belsőn pikkelyes díszítéssel. A keresztvas külső oldalán(5) középen – kerek tárcsában – Csongrád vármegye címere(6), a belső oldalon ugyanitt, a Klauzál család nemesi címere kapott helyet.(7) A keresztvas szárain növényi inda fut végig, a szárvégek gömb alakúak, stilizált, levélbe zárt fürtös termést alkotnak.



A szablya markolatának belső oldala
a Klauzál család nemesi címerével


A keresztvas egyik szárán alul, a penge felőli oldalon mesterjegy(8) és származási jegy(9) látható. A beütött mesterjegy alapján, a szablya készítője Giergl Alajos ötvös, ezüstműves.

 
 Keresztvas mester- és
származási jeggyel
 Giergl Alajos és családja(10)

Giergl Alajos (1792 körül-1868) pesti polgárcsaládból származott, az ősök még szabómesterek voltak, de az ő generációjánál már kiütközött a művészi tehetség. Fischer Lipót ötvösmester inasaként 1807-től kezdte meg szakmai tanulmányait. A pesti ötvös céhben 1817-ben lett mester, ahol 1830-tól jelzőmesterként, majd 1835-43 között próbamesterként működött. A reformkor egyik legkiemelkedőbb ötvösmestere, a Kossuth által rendezett iparkiállítások ügyének lelkes támogatója. Felesége Bayer Anna (1800-1860), Joseph Bayer prágai festőművész leánya, házasságukból tíz gyermek született.(11) Leszármazottai között ötvösök, festők és építészek találhatók. Az általa készített és napjainkig fennmaradt műremekek hazai múzeumok, egyházi- és magángyűjtemények féltett kincsei.(12)



Pest város pecsétje a török időkben

A származási jegy Pest város XIX. század ezen időszakában használt ötvösjegye. I. Lipót császár 1703-ban, a Diploma Leopoldinum néven ismertté vált kiváltságlevélben erősítette meg Pest és Buda szabad királyi városi jogállását. Ugyanezen kiváltságlevél határozta meg 1703-tól 1872-ig Pest város címerét is. Alapeleme az egytornyú várfal, nyitott kapuval. Már 1481-ben Pest város címerének eleme volt a tornyot jobbról és balról közrefogó félhold és nap, mely utóbbi a török időkben csillagra változott.(13) A kör alakú származási jegy gyakorlatilag az alapelemet tartalmazza, körülötte két sorban, szimmetrikusan megosztva az „1837”-es évszám, alatta pedig egy „13”-as szám, mindez kiegészítve egy „PESTH” névbeütéssel.

   
 A penge belső oldala az
egysoros felirattal
  A penge külső oldala a
kétsoros felirattal

A szablya pengéje kovácsolt acél, ívelt, mindkét lapjában két-két csatornával, melyek maratott ornamentikus elemekkel díszítettek. A penge mindkét oldala maratott felirattal ellátott. A belső oldalon egysoros Ki érdemet vetett dicsőséget arat., a külső oldalon kétsoros Csongrád Vármegye KK és RR 1832/6dik Évi Or,, / szág Gyűlési Követjeknek TB Klauzát Gábornak.(14) felirat olvasható.

A szablya Klauzál Gábor halála utáni történetére vonatkozóan sajnos semmilyen írásos forrást eddig nem találtam.

A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött Klauzál-szablya is jól mutatja, hogy érdemes a múzeumok, levéltárak és egyéb közgyűjtemények anyagait a Társaság tagjainak alaposabban átnéznie, hiszen még számtalan, Klauzál Gábor személyéhez köthető írott és tárgyi emlék rejtőzködhet ezek állományában, várva valakire, aki a múló
idő porát lesepri róluk. Ez a kis írás is legyen ösztönző ehhez a munkához...

Bartos Mihály Tamás - 2009. augusztus

Megjegyzések:

(1) Az íráshoz felhasznált főbb források: 1. Lugosi József-Temesváry Ferenc: Kardok. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest 1988.; 2. Kalmár János: A magyar kard fejlődése. Különnyomat a Magyar Szemle 1935. évi júliusi számából.; 3. A Giergl-Györgyi család honlapja. Összeállította Zimányi (Györgyi) Magdolna, Györgyi (Giergl) Alajos dédunokája.
A Szerző külön köszönetet mond Kovács S. Tibor tárigazgató-helyettesnek, a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertára vezetőjének a műtárgy tanulmányozásának engedélyezéséért és a közzétételhez való hozzájárulásáért.

(2) Az íráshoz felhasznált főbb források: 1. Lugosi József-Temesváry Ferenc: Kardok. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest 1988.; 2. Kalmár János: A magyar kard fejlődése. Különnyomat a Magyar Szemle 1935. évi júliusi számából.; 3. A Giergl-Györgyi család honlapja. Összeállította Zimányi (Györgyi) Magdolna, Györgyi (Giergl) Alajos dédunokája.
A Szerző külön köszönetet mond Kovács S. Tibor tárigazgató-helyettesnek, a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertára vezetőjének a műtárgy tanulmányozásának engedélyezéséért és a közzétételhez való hozzájárulásáért.

(3) Tompos Lilla: „Szabadságkori jel” és „Dísz-magyar öltözet” – Néhány szó a magyar díszöltözet történetéről. Örökség / Műemlék Régészet Műtárgy. XI. évf. 3. szám, 2007. március, 15.o.

(4) A forrasztóanyag pontos meghatározását laboratóriumi vizsgálattal lehet elvégezni.

(5) A kard – úgy ezen szablya esetében is – az általános felfüggesztési helye a bal oldal. Ez alapján határozható meg a kard ún. külső/belső oldala.

(6) Csongrád vármegye címeres pecsétjét viszonylag későn, 1731-ben nyerte el III. Károly királytól. A körpajzs vágással egyharmad-kétharmad arányban felső és alsó mezőre osztott. A felső, arany mezőben – az ún. pajzsfőben – vörös nyelvű, balról-jobbra repülő fekete sas, amely az adományozó császári és királyi kegyes támogatást jelenti. Az alsó, kék mezőben három hullámos ezüst pólya pedig a vármegye folyóit, a Tiszát, a Kőröst és a Marost jelképezi. – Három folyó mentén – Csongrád megye millenniumi albuma. k.n. (Csongrád Megye Önkormányzata), Szeged 2001. 48.o.

(7) A címer történetéről ld. bővebben a Társaság honlapjának archívumában Dr. Pálmány Béla történész Klauzál Gábor és családja életpályája – új adatok tükrében című írását.

(8) A mesterjegy a tárgy alkotóját és az alkotáshoz fűződő személyi jogát jelölte. Lehetett ábra vagy betű, melyet a céh tartott nyilván és a mester pedig köteles volt az általa elkészített tárgyakon folyamatosan használni.

(9) A származási jegy (jel) annak a településnek volt a jele, ahol a tárgy készült. Lehetett címer, településnév kezdőbetűi, etc. E jellel igazolta a helyi hatóság vagy a céh a tájjellegű eredetiséget, illetve nemesfémek esetében a finomsági vizsgálat hatóság által ellenőrzött végbevitelét is.

(10) A képen balról-jobbra: Charlotte, G. A., Bayer Anna, édesanyja ölében a kis Alajos, Marie-Therese. A festmény Joseph Bayer kb. 1823-ban készült alkotása.

(11) Leányai közül külön említést érdemel Charlotte (1819-?), kinek férje Goszleth Károly (1814-1877) városi tisztviselő, továbbá Marie-Therese (1820-1907), kinek első férje Pilvax Károly (?-1849) kávéház-tulajdonos. Fiai közül Victor (Győző) (1827-1908) a magyar forradalom és szabadságharc honvéd hadnagya, Ludwig (1834-?) híres kártyafestő és a legnagyobb hírnévre szert tevő Györgyi (Giergl) Alajos (1821-1863) festőművész, aki többek között gróf Széchenyi István (1853), Erkel Ferenc (1855), Deák Ferenc (1861) és Deák Szidónia (1861) portréját is megfestette.

(12) Alkotásait őrzik többek között a Budapesti Történeti Múzeumban, a Kiscelli Múzeumban és a Magyar Nemzeti Múzeumban. Egy 1822-ben készült ezüst cukortartójáról a Magyar Posta 1988-ban a Magyarországi fémművesség elnevezésű bélyegsorozatában 4,-Ft-os címletű bélyeget adott ki (MPIK 2009/3956).

(13) Budapest lexikon. I. kötet A-K. Akadémiai Kiadó, Budapest 1993. 285-286.o.

(14) Klauzát – Sic! névelírás. Az évszám után következő dik kettős aláhúzással.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)