 |
 |
Hullámok hátán…
Adalékok a KLAUZÁL gőzhajó történetéhez
Amikor 2008. június 14-én szombaton, a Mészáros hadigőzös 1848. július 25-ei vízre bocsátásának és ezzel az újkori magyar hadihajózás kezdetének 160. évfordulója alkalmából – a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj által – rendezett vízi emlékfelvonulás regattáján a Klauzál Gábor Társaság csapata vízreszállt, névadója kapcsán, akár egy alig több mint 140 évvel korábbi, hajózástörténeti eseményre is emlékezhetett volna.
Erre magam is csak akkor jöttem rá, amikor Budafok-Tétény történeti, földrajzi neveit viselő hajók adatai után kutatva, a magyar hajóregiszterben véletlenül rábukkantam egy, a Társaságunk névadójának emlékét őrző gőzösre. Az ismeretlen megismerése mindig izgalmas feladat, én sem tudtam ellenállni…(1)
A történet talán 1833. szeptember 3-án kezdődött, amikor gróf Széchenyi István a DUNA nevű gőzhajóval – a Tiszán tett próbaútja során – kikötött Szegeden, ahol utazását megszakítva, három napot időzött. Ez alatt – miközben a város és környezetének gazdasági helyzetét, adottságait tanulmányozva több gazdasági jellegű tanáccsal is szolgált – jutott ideje arra is, hogy a kegyesrendi iskola(2) igazgatója, Gruber Nép. János által rendezett ebéden részt vegyen, ahol a helyi notabilitások között, Klauzál Gábor hites ügyvéd, mint „nagyramenendő fiatalember” is jelen volt.(3) Széchenyi kereskedelemjavító javaslatainak helyi megvalósítására – legalább is a gépi erejű vízi szállítás és kereskedés tekintetében – még néhány évet várni kellett, annak ellenére, hogy vállalkozó szellemű emberben nem volt hiány, hiszen Ábrahám József szegedi hajós például ugyanezen évben, Istent kísértő módon kelt át hajójával a még szabályozatlan Vaskapun.(4)
Az önálló tiszai gőzhajózás megteremtésére a lelkesedés többször is fellángolt Szegeden, sőt Debrecenben(5) is, de az első helyi alapításra – Széchenyi látogatását követően – mintegy másfél évtizedet kellett még várni.
 |
 |
| Az Új-Zsótér ház (Szeged, Klauzál tér 1.) |
Zsótér Andor emléktáblája |
Az érdemi lépésre 1867-ben került sor Szegeden. Helyi, vállalkozó szellemű üzletemberek 1867. március 11-én aláírták a Szegedi Gőzhajótársaság alapítási kérelmét. A hét aláíró között volt Zsótér Andor(6), mint a Társaság elnöke, továbbá Csiszár József, Ördögh János és Leopold Bertalan is. A Társaság alapszabály szerinti célja volt „a kereskedelem fejlődésére ható gyors- és olcsó közlekedési eszköz előállítását lehetősíteni s ezt a szétoszolva levő anyagi erők összpontosítása által, vontató gőzhajók beszerzésével létesíteni.”(7) A Társaság anyagi alapját 300 db 500,-Ft-os részvény kibocsátásával, 150.000,-Ft részvénytőkével biztosították. Ebből két vontatóhajó beszerzésének vételárára 112.500,-Ft-ot, szénállomások felállítására 18.000,-Ft-ot, a személyzet és a hivatalnokok első havi költségére 5.000,-Ft-ot terveztek ráfordításként.
 |
 |
| Alapszabály módosítási kérelem (1869) |
Kérelem, a kereskedelmi tevékenység kiterjesztésének engedélyezésére (1878) |
A Társaság még 1867-ben két darab vontató gőzhajó építését rendeli meg az ausztriai Floridsdorf(8)-beli Ruston Werft hajóépítő üzemtől(9). A több évtizedes múltra visszatekintő jó nevű cég a két hajót még abban az évben elkészíti és vízre bocsátja. A „SZEGED/1867 típusú oldalkerekes vontató gőzhajók” besorolású gőzösök a KLAUZÁL és a SZEGED(10) nevet kapják.
 |
 |
 |
| A floridsdorfi Duna-part, szemben a Kahlenberg-Leopoldsberg (kb. 1890-es évek vége) |
FRANZ I. magyar bélyegen (MPIK 2009/3479) |
Az Óbudai Hajógyár az 1900-as évek elején |
A KLAUZÁL műszaki adatai a következők: hossza a függélyek között: 48,80 m; szélessége a főbordán: 6,75 m; oldalmagassága: 2,67 m; legnagyobb merülése: 1,60 m; vízkiszorítása: 140 t; a főgép teljesítménye: 400 LE.
 |
| Tiszai élet Szegednél, az 1890-es években |
A Társaság által beszerzett gőzhajók nehéz járatúak és a helyi vetélytárs, a Dunagőzhajózási Társulat is erős gazdasági versenytársnak bizonyul, így a vállalkozás folyamatosan anyagi gondokkal küzd, majd rövid időn belül felszámolásra kényszerül. Az 1872-ben feloszlott Társaság KLAUZÁL és SZEGED nevű gőzhajóját Zsótér János és érdektársai veszik meg, ’s ezekre építve, 1874-ben Zsótér Andor, Leopold Bertalan, Csiszár József és Ördögh János megalapítják a Szegedi Vontató Gőzhajótársaságot, egyidejűleg a KLAUZÁL gőzhajónak az ALFÖLD nevet adták.
 |
 |
 |
| A szegedi Tisza-part az 1890-es évek végén és az 1900-as évek elején | ||
A cég versenyképessége az új tulajdonosi körben sem javult, annak ellenére sem, hogy 1878-ban engedélyeztetik a Társaságnak a Dunán és annak mellékfolyóin való kereskedelmi célú hajózását. A cég veszteséges, anyagi gondokkal küzd és hajóit még 1878-ban kénytelen eladni a Türr István(11) által szervezett Ferenc-csatorna Gőzhajózási Részvénytársaságnak. Az új tulajdonos a hajók neveit nem változtatta meg. A cég 1907-ig működött, azt követően annak hajói – közöttük az ex KLAUZÁL is – az 1901-ben alakult Magyar Belhajózási Részvénytársasághoz (MBR) került.
Az első világháború végén, a délvidéket megszálló szerb csapatok 1918. novemberében az ex KLAUZÁL-t is lefoglalják. A Szerb-Horvát-Szlovén (S.H.S.) Királyság által elrabolt ex KLAUZÁL 1918-tól névváltoztatás nélkül az N.A.C.D.E.V.(12), 1919-től pedig BRAGALNICA néven, a belgrádi Brodarski sindikat (DRP)(13) flottájában található. Az ex KLAUZÁL 1924-ben balesetet szenvedett és megsemmisült.(14)
A hajó történetének kutatása során a KLAUZÁL gőzhajóról eddig egyetlen korabeli fényképet sikerült csak fellelnem.(15)
A KLAUZÁL és a SZEGED oldalkerekes vontató gőzhajók
a szegedi Tisza-parton (kb. 1870-es évek)
A szegedi Tisza-parton készült felvételen a KLAUZÁL és a SZEGED oldalkerekes vontató gőzhajók láthatóak. A kép hátterében áll az egykori Back-féle gőzmalom(16), jobb szélén pedig Szeged első Tisza-hídjának, a régi vasúti hídnak(17) egy részlete látható. A képet a szegedi illetőségű Letzter Lázár(18) fényképezte, a felvétel készítésének pontos ideje nem ismert, de az – a fotó hátlapján lévő cégjelzés használati ideje alapján – 1869-1879. közé tehető.
A híd, a malom és a hajók ma már nem léteznek, de ez a kép legalább megőrizte azt, amit a történelem során, az emberi butaság elpusztított…
|
A kiegyezés évében alakult Szegedi Gőzhajótársaság a városnak oly sok szolgálatot tevő, előző évben elhunyt Klauzál Gábor emléke előtt tisztelgett, amikor egyik első hajóját róla nevezte el. E néhány sor pedig őrizze emlékét
ennek a hajónak és ezen keresztül egy dicső korszaknak, ’s benne a nemzet felvirágoztatásának ügyén fáradozó, vállalkozó szellemű honfiaknak… |
Bartos Mihály - 2009. július
KLAUZÁL és a SZEGED
Megjegyzések:
(1) Az íráshoz felhasznált főbb források: 1. Reizner János: Szeged története I-IV. [Reizner]; 2. MHE-Magyar Hajóregiszter (www.hajoregiszter.hu); 3. Barcy Zoltán-Somogyi Győző: A szabadságharc hadserege. Corvina Kiadó, h.n. (Budapest) é.n. (1986.); Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. (3. átd. jav. Kiadás) Heraldika Kiadó, Budapest 2000.
A Szerző köszönetet mond Horváth József hajóskapitánynak a rendelkezésre bocsájtott adatokért és dokumentumokért, továbbá a Somogyi-könyvtár munkatársának, Kukkonka Juditnak a kutatásban nyújtott támogatásáért valamint a közzétételhez való hozzájárulásáért.
(2) A Piarista Rend (Ordo Clericorum regularium Pauperum Matris) 1721-ben alapított szegedi gimnáziuma. A Rend alapítója, Kalazanci Szent József (1556-1648) 1597. őszén nyitotta meg első, ingyenes iskoláját, melyet „Kegyes Iskolá”-nak (lat. Scholae piae) nevezett el, amivel egyrészt szellemiségét, másrészt pedig azt akarta kifejezni, hogy a fenntartási költségeket a pártfogók „kegyes adományából” fedezik. A Rend 1642-ben telepedett meg hazánkban.
(3) Széchenyinek ezt a szegedi kirándulását Móra Ferenc A Duna a Tiszán című novellájában is feldolgozta.
(4) Ábrahám József 1833. novemberében, Weisz Bernát kereskedő 3200 mázsás kádárfa-rakományát szállította el hajón Szegedről, az aldunai zuhatagokon és a szabályozatlan Vaskapun keresztül Galaczba.
(5) Szegeden 1844-ben indult meg a mozgalom egy tiszai gőzhajózási társaság alakítására, közben 1844. november 20-án a városban megjelent, majd rendszeres hajójáratokat is nyitott a Tiszán a Dunagőzhajózási Társulat. Debrecenben 1847. április 14-én az első magyar Tiszagőzhajózási társaság megalapítása már el határoztatott, de később ez a terv is meghiúsult.
(6) Zsótér Andor (1824-1906) – nemesi előnevén szatymazi – nagy műveltségű, polgári gondolkodású üzletember, jórészt róla mintázta Tóth Mihály alakját Mikszáth Kálmán „A Noszty fiú esete Tóth Marival” című regényében. M. K. egy időben Zsótéréknál lakott, az 1840-ben épült, klasszicista, ún. régi Zsótér házban, mely a Széchenyi tér nyugati oldalán, a városháza balján áll. Ez az épület 1849-ben a kormány és az országgyűlés székhelye is volt. M. K. nagyon szerette és tisztelte Zs. A.-t, majdnem beházasodott családjába is, kis híján elvevén Zsótér Mariskát.
Zs. A. emléktáblája – mely Tóbiás Klára alkotása – 2004. óta, az általa 1874-ben építtetett, Klauzál tér 1. szám alatti ún. Új-Zsótér ház falán látható.
(7) Reizner, i.m. III. kötet 512.o.
(8) A klosterneuburgi apátsághoz tartozó Floridsdorfot 1768-ban, Floridus prépost idején alapították és azt, az új egyházközség alapítójáról nevezték el. A településnek 1793-ban már iskolája, 1801-ben saját temploma volt. A XIX. század elején gyors gazdasági fejlődésnek indult, rövid időn belül számos gyár létesült, illetve települt a helységbe. Nevét megőrizva, 1904. december 28-án egyesítették a vele határos Aspern, Hirschstetter, Kagran, Stadlau községekkel és így létrejött Bécs 21. kerülete, melyhez 1938-ban további kisebb községeket csatoltak. Ezen községek többsége 1954-ben visszakerült Alsó-Ausztriához, a 21. kerület viszont továbbra is megtartotta a Floridsdorf nevet. A 21. kerület 130 ezer fős népességszáma alapján, ma Bécs városának második legnagyobb kerülete.
(9) A Ruston Werft hajóépítő üzem történetéről – az eddigi kutatások alapján – rendkívül töredékes adatok állnak csak rendelkezésre. Ebben a gyárban készült 1830-ban a FRANZ I. oldalkerekes gőzhajó, az alakuló ülését 1829. március 13-án tartó Első Dunagőzhajózási Társaság (DDSG – Erste Donau-Dampfschiffahrts Gesellschaft) első hajója. A Batthyány-kormány ezt a hajót vásárolta meg és alakíttatta át folyami hadihajóvá.
Az Óbudai Hajógyárat 1848. július 25-én hagyta el a ”KIRÁLYI MAGYAR HADIGŐZÖS MÉSZÁROS” névre keresztelt 60 lóerős hajó, mely erős tüzérségi felszerelést kapott: nyolc 6 fontos és két 12 fontos ágyút, valamint két 7 fontos tarackot. Parancsnoka július 27-től Pálóczy László (1808-1887) főszázados, a 30 főnyi tüzért egy őrmester és három tizedes irányította. Behajóztak ezen felül egy őrmester és két tizedes vezetése alatt 40 gyalogoskatonát és egy dobost is.
A hajószemélyzetet 1 hajóvezér alatt 2 erőművész (gépész), 3 kormányos, 1 vitorlamester, 2 ács, 6 fűtőlegény és 11 matróz képezte; a törzsbe 1 kapitány, 1 lelkész, 1 számvivő tiszt a segédjével, 2 sebész és 1 hajósegéd tartozott.
A hadigőzös 1848. július 30-án indult el Péterváradra, augusztus 19-én esett át a tűzkeresztségen, amikor is Ópalánka magasságában egy, a szerbek által elfoglalt kompot akart visszaszerezni, eközben tűzharcba keveredett az ellenséges tüzérséggel, amit elhallgattatott és a feladatát sikerrel zárta.
December elején Görgei tbk. telelésre küldte a hajót Óbudára. A fővárosok kiürítését követően, a személyzet által használhatatlanná tett hajót a bevonuló osztrákok Óbudán jégbe fagyva találták és a továbbiakban hadizsákmányként kezelték.
(10) A SZEGED műszaki adatai – lévén azonos a besorolása – mindenben megegyeznek a KLAUZÁL-éval. Hajótörténet: 1867-SZEGED, Szegedi Gőzhajótársaság, Szeged; 1874-CSONGRÁD, Szegedi Vontató Gőzhajótársaság, Szeged; 1878-CSONGRÁD, Ferenc-csatorna Gőzhajózási Részvénytársaság, Budapest; 1907-CSONGRÁD, Magyar Belhajózási Részvénytársaság (MBR), Budapest; 1918. novemberében a szerb csapatok lefoglalják; 1919-CSONGRÁD, N.A.C.D.E.V.; 1919-SARAJEVO, DRP, Belgrád, SHS; 1926-SARAJEVO, Brodarsko preduzeće „Blažek”, Belgrád, SHS; 19??-szétbontva? A hajó megsemmisülésére vonatkozóan, eddig nem találtam pontosabb adatot.
(11) Türr István (1825-1908) tábornok, politikus. A császári hadseregben szolgált 1842-től, 1849. januárjában átszökött a piemonti csapatokhoz, ahonnan a magyar légió feloszlatása után csapatával a badeni felkelőkhöz csatlakozott. A forradalom bukása után élt Svájcban, Londonban, Párizsban, Piemontban. Küzdött a krími háborúban, 1856. elején angol ezredesként Bukarestben az osztrákok letartóztatták. Halálra ítélték, de az angol kormány közbenjárására ítéletét örökös száműzetésre változtatták. Garibaldi oldalán harcolt 1859-től Itáliában, a győzelem után az olasz királyi hadsereg altábornagyává nevezték ki. A kiegyezés után hazatért és a politikai-diplomáciai tevékenység mellett, a gazdasági életben igyekezett érvényesülni. Nevéhez fűződnek többek között a Panama-csatorna építésének előkészítő munkálatai, a Korinthoszi-csatorna építésének megkezdése, a Ferenc-csatornahálózat megvalósítása.
(12) Naval Allied Commission for the Disposal of Enemy Vessels
(13) Jugoslovensko Recno Brodarstvo – Belgrád (JRB)
(14) A szerbek által bitorolt hajó sorsa nehezen követhető, az 1924-es havária részleteire vonatkozóan pontos adatokat eddig nem találtam.
(15) A fénykép a szegedi Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteményében F.b. 8/a raktári számon található, Társaságunk honlapján való közléséhez a tulajdonos képviselője 2009. június 23-án hozzájárulását adta.
(16) A Bécsben alapított Back Bernát és fiai cég1868-ban vásárolta meg a szegedi vasúti híd hídfője tövében álló, 1857-ben épült gőzmalmot, melyet óriásmalommá fejlesztettek. A malomépületet az 1930-as évek elején közraktárrá alakítottak át, majd azt 1944-ben bombatámadás pusztította el.
A család egyik kiemelkedő személye Back Bernát (1871-1953) – nemesi előnevén begavári – zsidó származású üzletember, politikus, műgyűjtő, katolizált 1933-ban. A hazai malomipar egyik kiemelkedő alakja, Szeged város mecénása. Elnöke volt többek között a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárnak, tagja 1919-ben az Antibolsevista Comiténak, részt vett a szegedi ellenforradalmi akciókban és jelentős támogatást adott Horthy Miklós Nemzeti Hadseregének.
A szegedi Erzsébet királyné szobor megvalósítását 1907-ben jelentős összeggel támogatta, adományaiból népkonyhát nyitottak, de a szegedi hadiárvák és rokkantak javára is jelentős támogatást juttatott. A felső-ásotthalmi dűlőben, a bajai út mellett – vadászbalesetben elhunyt fia emlékére – 1937-ben Szent Erzsébet tiszteletére kápolnát építtetett.
(17) A szegedi vasúti Tisza-híd az Osztrák Államvaspálya Társaság megrendelésére épült, tervezője és a kivitelezés irányítója – az építést végző Ernest Gouin és Társa cég nevében eljáró – francia M. Cézanne út és hídmérnök volt. (Ugyanezen cég építette meg sikerrel később a budapesti Margit-hidat is!) A vállalat 1856-ban kapta a megbízást, melyet 1859. július 1-jére kellett teljesíteniük. Az alapos mérnöki előkészítő munkának köszönhetően, az eredeti határidő előtt már hét hónappal korábban megindulhatott a hídon a forgalom.
A híd teljes hossza – a jobb parti hídfőhöz kapcsolódó hétnyílású, tégla boltozatú viadukttal együtt – 439,262 m volt, ez az első rácsos hídszerkezetünk, illetve hazánkban itt alkalmazták először a pilléralapozásoknál a légnyomásos módszert.
A híd gyakorlatilag szerkezeti változtatás nélkül szolgálta a vasúti forgalmat 1944. szeptember 3-ig, amikor az amerikai légitámadás során a bombák beszakították az egyik medernyílás áthidaló szerkezetét, amelyik az alátámasztó pillérével együtt a folyóba zuhant. A híd megmaradt részeit 1944. október 9-én a visszavonuló német csapatok robbantották fel. A második világháború után, a szegedi vasúti Tisza-híd nem épült újjá, roncsait és pilléreit – több éven át tartó munkával – 1964-re elbontották. Az újszegedi oldalon megőrizték és helyreállították a hídfőt, melyen 1988. május 6-án emléktáblát avattak.
(18) Letzter Lázár (1832-?) fotográfus, 1869-ben nyitotta meg műtermét Szegeden, özv. Kátayné házában, az árvíz előtti Dán utca 2. szám alatt, majd 1870-ben a mai Kölcsey utca 8. számú ház helyén álló épületbe költözött. Az ország több városában volt állandó műterme, melyekben képei más fényképészek műveit „mind kivitel és tartósság, mind pedig … művészi fölfogás tekintetében felülmúlják”. Több kiállításon (Bécs, Brüsszel, Párizs) nyert elismerő oklevelet, Miksa mexikói császártól, Vilmos császártól és a württembergi királytól is kitüntetést kapott.
Hazánkban a rendőrség – kivételesen fontos ügyekben – az arcképek archiválását az 1870-es években kezdte meg. Ebbe a körbe tartozott a betyárok kőrözése is. Rózsa Sándorról és bandájának tagjairól 1871-1873. között, vizsgálati fogságuk alatt, L. L. készített fényképfelvételeket a szegedi várbörtönben. Ezeket a felvételeket ma, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzik.
(1) Az íráshoz felhasznált főbb források: 1. Reizner János: Szeged története I-IV. [Reizner]; 2. MHE-Magyar Hajóregiszter (www.hajoregiszter.hu); 3. Barcy Zoltán-Somogyi Győző: A szabadságharc hadserege. Corvina Kiadó, h.n. (Budapest) é.n. (1986.); Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. (3. átd. jav. Kiadás) Heraldika Kiadó, Budapest 2000.
A Szerző köszönetet mond Horváth József hajóskapitánynak a rendelkezésre bocsájtott adatokért és dokumentumokért, továbbá a Somogyi-könyvtár munkatársának, Kukkonka Juditnak a kutatásban nyújtott támogatásáért valamint a közzétételhez való hozzájárulásáért.
(2) A Piarista Rend (Ordo Clericorum regularium Pauperum Matris) 1721-ben alapított szegedi gimnáziuma. A Rend alapítója, Kalazanci Szent József (1556-1648) 1597. őszén nyitotta meg első, ingyenes iskoláját, melyet „Kegyes Iskolá”-nak (lat. Scholae piae) nevezett el, amivel egyrészt szellemiségét, másrészt pedig azt akarta kifejezni, hogy a fenntartási költségeket a pártfogók „kegyes adományából” fedezik. A Rend 1642-ben telepedett meg hazánkban.
(3) Széchenyinek ezt a szegedi kirándulását Móra Ferenc A Duna a Tiszán című novellájában is feldolgozta.
(4) Ábrahám József 1833. novemberében, Weisz Bernát kereskedő 3200 mázsás kádárfa-rakományát szállította el hajón Szegedről, az aldunai zuhatagokon és a szabályozatlan Vaskapun keresztül Galaczba.
(5) Szegeden 1844-ben indult meg a mozgalom egy tiszai gőzhajózási társaság alakítására, közben 1844. november 20-án a városban megjelent, majd rendszeres hajójáratokat is nyitott a Tiszán a Dunagőzhajózási Társulat. Debrecenben 1847. április 14-én az első magyar Tiszagőzhajózási társaság megalapítása már el határoztatott, de később ez a terv is meghiúsult.
(6) Zsótér Andor (1824-1906) – nemesi előnevén szatymazi – nagy műveltségű, polgári gondolkodású üzletember, jórészt róla mintázta Tóth Mihály alakját Mikszáth Kálmán „A Noszty fiú esete Tóth Marival” című regényében. M. K. egy időben Zsótéréknál lakott, az 1840-ben épült, klasszicista, ún. régi Zsótér házban, mely a Széchenyi tér nyugati oldalán, a városháza balján áll. Ez az épület 1849-ben a kormány és az országgyűlés székhelye is volt. M. K. nagyon szerette és tisztelte Zs. A.-t, majdnem beházasodott családjába is, kis híján elvevén Zsótér Mariskát.
Zs. A. emléktáblája – mely Tóbiás Klára alkotása – 2004. óta, az általa 1874-ben építtetett, Klauzál tér 1. szám alatti ún. Új-Zsótér ház falán látható.
(7) Reizner, i.m. III. kötet 512.o.
(8) A klosterneuburgi apátsághoz tartozó Floridsdorfot 1768-ban, Floridus prépost idején alapították és azt, az új egyházközség alapítójáról nevezték el. A településnek 1793-ban már iskolája, 1801-ben saját temploma volt. A XIX. század elején gyors gazdasági fejlődésnek indult, rövid időn belül számos gyár létesült, illetve települt a helységbe. Nevét megőrizva, 1904. december 28-án egyesítették a vele határos Aspern, Hirschstetter, Kagran, Stadlau községekkel és így létrejött Bécs 21. kerülete, melyhez 1938-ban további kisebb községeket csatoltak. Ezen községek többsége 1954-ben visszakerült Alsó-Ausztriához, a 21. kerület viszont továbbra is megtartotta a Floridsdorf nevet. A 21. kerület 130 ezer fős népességszáma alapján, ma Bécs városának második legnagyobb kerülete.
(9) A Ruston Werft hajóépítő üzem történetéről – az eddigi kutatások alapján – rendkívül töredékes adatok állnak csak rendelkezésre. Ebben a gyárban készült 1830-ban a FRANZ I. oldalkerekes gőzhajó, az alakuló ülését 1829. március 13-án tartó Első Dunagőzhajózási Társaság (DDSG – Erste Donau-Dampfschiffahrts Gesellschaft) első hajója. A Batthyány-kormány ezt a hajót vásárolta meg és alakíttatta át folyami hadihajóvá.
Az Óbudai Hajógyárat 1848. július 25-én hagyta el a ”KIRÁLYI MAGYAR HADIGŐZÖS MÉSZÁROS” névre keresztelt 60 lóerős hajó, mely erős tüzérségi felszerelést kapott: nyolc 6 fontos és két 12 fontos ágyút, valamint két 7 fontos tarackot. Parancsnoka július 27-től Pálóczy László (1808-1887) főszázados, a 30 főnyi tüzért egy őrmester és három tizedes irányította. Behajóztak ezen felül egy őrmester és két tizedes vezetése alatt 40 gyalogoskatonát és egy dobost is.
A hajószemélyzetet 1 hajóvezér alatt 2 erőművész (gépész), 3 kormányos, 1 vitorlamester, 2 ács, 6 fűtőlegény és 11 matróz képezte; a törzsbe 1 kapitány, 1 lelkész, 1 számvivő tiszt a segédjével, 2 sebész és 1 hajósegéd tartozott.
A hadigőzös 1848. július 30-án indult el Péterváradra, augusztus 19-én esett át a tűzkeresztségen, amikor is Ópalánka magasságában egy, a szerbek által elfoglalt kompot akart visszaszerezni, eközben tűzharcba keveredett az ellenséges tüzérséggel, amit elhallgattatott és a feladatát sikerrel zárta.
December elején Görgei tbk. telelésre küldte a hajót Óbudára. A fővárosok kiürítését követően, a személyzet által használhatatlanná tett hajót a bevonuló osztrákok Óbudán jégbe fagyva találták és a továbbiakban hadizsákmányként kezelték.
(10) A SZEGED műszaki adatai – lévén azonos a besorolása – mindenben megegyeznek a KLAUZÁL-éval. Hajótörténet: 1867-SZEGED, Szegedi Gőzhajótársaság, Szeged; 1874-CSONGRÁD, Szegedi Vontató Gőzhajótársaság, Szeged; 1878-CSONGRÁD, Ferenc-csatorna Gőzhajózási Részvénytársaság, Budapest; 1907-CSONGRÁD, Magyar Belhajózási Részvénytársaság (MBR), Budapest; 1918. novemberében a szerb csapatok lefoglalják; 1919-CSONGRÁD, N.A.C.D.E.V.; 1919-SARAJEVO, DRP, Belgrád, SHS; 1926-SARAJEVO, Brodarsko preduzeće „Blažek”, Belgrád, SHS; 19??-szétbontva? A hajó megsemmisülésére vonatkozóan, eddig nem találtam pontosabb adatot.
(11) Türr István (1825-1908) tábornok, politikus. A császári hadseregben szolgált 1842-től, 1849. januárjában átszökött a piemonti csapatokhoz, ahonnan a magyar légió feloszlatása után csapatával a badeni felkelőkhöz csatlakozott. A forradalom bukása után élt Svájcban, Londonban, Párizsban, Piemontban. Küzdött a krími háborúban, 1856. elején angol ezredesként Bukarestben az osztrákok letartóztatták. Halálra ítélték, de az angol kormány közbenjárására ítéletét örökös száműzetésre változtatták. Garibaldi oldalán harcolt 1859-től Itáliában, a győzelem után az olasz királyi hadsereg altábornagyává nevezték ki. A kiegyezés után hazatért és a politikai-diplomáciai tevékenység mellett, a gazdasági életben igyekezett érvényesülni. Nevéhez fűződnek többek között a Panama-csatorna építésének előkészítő munkálatai, a Korinthoszi-csatorna építésének megkezdése, a Ferenc-csatornahálózat megvalósítása.
(12) Naval Allied Commission for the Disposal of Enemy Vessels
(13) Jugoslovensko Recno Brodarstvo – Belgrád (JRB)
(14) A szerbek által bitorolt hajó sorsa nehezen követhető, az 1924-es havária részleteire vonatkozóan pontos adatokat eddig nem találtam.
(15) A fénykép a szegedi Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteményében F.b. 8/a raktári számon található, Társaságunk honlapján való közléséhez a tulajdonos képviselője 2009. június 23-án hozzájárulását adta.
(16) A Bécsben alapított Back Bernát és fiai cég1868-ban vásárolta meg a szegedi vasúti híd hídfője tövében álló, 1857-ben épült gőzmalmot, melyet óriásmalommá fejlesztettek. A malomépületet az 1930-as évek elején közraktárrá alakítottak át, majd azt 1944-ben bombatámadás pusztította el.
A család egyik kiemelkedő személye Back Bernát (1871-1953) – nemesi előnevén begavári – zsidó származású üzletember, politikus, műgyűjtő, katolizált 1933-ban. A hazai malomipar egyik kiemelkedő alakja, Szeged város mecénása. Elnöke volt többek között a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárnak, tagja 1919-ben az Antibolsevista Comiténak, részt vett a szegedi ellenforradalmi akciókban és jelentős támogatást adott Horthy Miklós Nemzeti Hadseregének.
A szegedi Erzsébet királyné szobor megvalósítását 1907-ben jelentős összeggel támogatta, adományaiból népkonyhát nyitottak, de a szegedi hadiárvák és rokkantak javára is jelentős támogatást juttatott. A felső-ásotthalmi dűlőben, a bajai út mellett – vadászbalesetben elhunyt fia emlékére – 1937-ben Szent Erzsébet tiszteletére kápolnát építtetett.
(17) A szegedi vasúti Tisza-híd az Osztrák Államvaspálya Társaság megrendelésére épült, tervezője és a kivitelezés irányítója – az építést végző Ernest Gouin és Társa cég nevében eljáró – francia M. Cézanne út és hídmérnök volt. (Ugyanezen cég építette meg sikerrel később a budapesti Margit-hidat is!) A vállalat 1856-ban kapta a megbízást, melyet 1859. július 1-jére kellett teljesíteniük. Az alapos mérnöki előkészítő munkának köszönhetően, az eredeti határidő előtt már hét hónappal korábban megindulhatott a hídon a forgalom.
A híd teljes hossza – a jobb parti hídfőhöz kapcsolódó hétnyílású, tégla boltozatú viadukttal együtt – 439,262 m volt, ez az első rácsos hídszerkezetünk, illetve hazánkban itt alkalmazták először a pilléralapozásoknál a légnyomásos módszert.
A híd gyakorlatilag szerkezeti változtatás nélkül szolgálta a vasúti forgalmat 1944. szeptember 3-ig, amikor az amerikai légitámadás során a bombák beszakították az egyik medernyílás áthidaló szerkezetét, amelyik az alátámasztó pillérével együtt a folyóba zuhant. A híd megmaradt részeit 1944. október 9-én a visszavonuló német csapatok robbantották fel. A második világháború után, a szegedi vasúti Tisza-híd nem épült újjá, roncsait és pilléreit – több éven át tartó munkával – 1964-re elbontották. Az újszegedi oldalon megőrizték és helyreállították a hídfőt, melyen 1988. május 6-án emléktáblát avattak.
(18) Letzter Lázár (1832-?) fotográfus, 1869-ben nyitotta meg műtermét Szegeden, özv. Kátayné házában, az árvíz előtti Dán utca 2. szám alatt, majd 1870-ben a mai Kölcsey utca 8. számú ház helyén álló épületbe költözött. Az ország több városában volt állandó műterme, melyekben képei más fényképészek műveit „mind kivitel és tartósság, mind pedig … művészi fölfogás tekintetében felülmúlják”. Több kiállításon (Bécs, Brüsszel, Párizs) nyert elismerő oklevelet, Miksa mexikói császártól, Vilmos császártól és a württembergi királytól is kitüntetést kapott.
Hazánkban a rendőrség – kivételesen fontos ügyekben – az arcképek archiválását az 1870-es években kezdte meg. Ebbe a körbe tartozott a betyárok kőrözése is. Rózsa Sándorról és bandájának tagjairól 1871-1873. között, vizsgálati fogságuk alatt, L. L. készített fényképfelvételeket a szegedi várbörtönben. Ezeket a felvételeket ma, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzik.
