Őszi feltámadás

130 éve, 1875 júniusában nyitották meg a kistétényi temetőt, mely közel nyolcvan évig szolgált kegyeleti helyként az itt élő családok számára. Bár területét három alkalommal is bővítettek, 1957-re újra megtelt. Ekkor a temetések megszűntek, a kertet 1970-ben lezárták s az enyészet szomorú évei következtek. Nincs hely az eljárást itt minősíteni, maradjunk a száraz tényeknél: a temetőt 1988-ra tervszerűen felszámolták, hogy a helyén lakóházakat emeljenek. Városvédők lélekjelenlétének és elszántságának köszönhető, hogy az idén 120 éves, Wolf Vilmos által építtetett kriptakápolnát és a körülette található kertrészt néhány sírkővel sikerült megmenteni. A kis kápolna sokáig elhanyagoltan árválkodott, míg 2000-ben az önkormányzat Szomolányi Péter restaurátor vezetésével felújíttatta. Ekkor kiállítást is rendeztek itt, melynek nem lett folytatása. Idén, mint már erről többször tudósítottunk, szerződtünk az önkormányzattal és kezelésbe vettük a kertet azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy van értelme a hely felélesztésének, kulturális hasznosításának. Lelkes elhatározásunkat tett követte, de rengeteg munkába került, míg 2005. október 8-án, első kiállításunk megnyitójára sor kerülhetett.

Mészkőtéglából emelt asztal

Legyen tehát megnyitó, szerény fogadás, népszerűsítsük a Klauzál-borokat, és a két nap folyamán érkező látogatókat is jó lenne valahogy vendégül látni. De mégis, egykor temető volt a hely, ezért vigyázni kell, nehogy bármi is kegyeletsértő legyen. Ezen töprengtünk az előkészületek során, azután alapos átgondolás után elvetettük óvatos aggályainkat. Mivel sírok itt már rég nincsenek, a kert emlékkert, így az ízléses és választékos terítésnek nincs akadálya. A kidolgozás mesterien sikerült. Örsi Gabi virágdíszei, terítői és a bejárat mellé, tétényi mészkőtömbökre elhelyezett emlékkönyv remek díszletet alkottak, szervesen illeszkedve a helyszín, az épület hangulatához.

Civilek és választottak

A kiállítás reggel tízre készen állt már, az érdeklődők szép lassan gyülekeztek a 11 órás megnyitóra. A Klauzál Gábor Társaság szinte teljes tagsága, családtagokkal kiegészülve együtt várakozott Kolláthné Hollóssy Ritával, a társrendező és anyagi támogatást nyújtó Budatétényi Polgári Kör titkárával, Dobos Zsuzsannával, a Városháza civil kapcsolati referensével. Az aradi vértanúk emlékére rendezett Donát-hegyi koszorúzásról önkormányzati képviselők társaságában megérkezett Bollók Istvánné, a XXII. kerület polgármestere és Lendvai Ildikó, a kerület országgyűlési képviselője. Megjelentek sokan a másik oldalról, köztük Szabolcs Attila előző polgármester, aki a 2000-es felújítás idején töltötte be e tisztséget. Bevonultunk a kápolnába, ahol dr. Dobos Károly elnök üdvözölte a megjelenteket. Megköszönte a tárlatot előkészítők munkáját, a támogatók önzetlen segítségét. Röviden méltatta Kemény Zsolt remek képeit, a fotók helytörténeti jelentőségét, s a kiállítást hivatalosan is megnyitotta. Szót kért még Bollók Istvánné, aki köszönetet mondott a szervezőknek az önkormányzat és Budafok–Tétény lakói nevében. Felvetette, hogy a városháza támogatásával akár fotóalbumot is ki lehetne adni a kiállított és további válogatott képekből. A polgármester és az elnök egyetértett abban, hogy – amint ezt a kápolna története is példázza – a tenni akaró civilek és a mindenkori önkormányzat közti együttműködés közös érdek.

Klauzál-pogácsa

A képek mindenkit megérintettek, elgondolkoztattak, úgy tűnt, a sok munka nem volt hiába. A sokszor látott tornyok, épületek képe rendre új értelmet nyert Zsolt feldolgozásában. A megjelentek nagyra értékelték társaságunk tevékenységét. Többen, élükön a polgármester- és képviselőasszonnyal, ígéretet tettek a Klauzál-emléktábla ügyének jelentős anyagi támogatására. Elkelt több palack Lics–Klauzál-bor is. A lelkes vendégek látható örömmel vonultak a gazdagon terített asztalokhoz. Kiváló sütemények sorakoztak itt, közülük feltétlenül kiemelést érdemel Kincses Anikónak a kiállítás megnyitójára komponált, pirított mandulás Klauzál-pogácsája. A felnőttek beszélgettek, a gyerekek kergetőztek, sokan sorba álltak, hogy bejegyzést írjanak a vendégkönyvbe. Jóval dél után csendesedett el, ürült ki csak a kert, de később, és vasárnap is, akárhányszor visszatértem, mindig látogatók álldogáltak a képek és a kétnapos, folyamatos ügyeletet tartó Zsolt körül.

Milyen friss sírkövek, ez fiatalabb nálam!

Jöttek a szomszédos lakóházakból, Budafok–Tétény távolabbi részeiről, mindenhonnan. Elvittem én is sokakat, köztük nagy-nagynénémet, Klári nénit, és unokahúgomat, Lizát is. Előbbi régóta Pesten él, de kilencvenkét éves lévén, talán a város minden temetőjében van elhunyt ismerőse. A budafoki és a hajdani budatétényi temetőt is sokat járta egykor. Elgondolkozva nézegette Zsolt képeit, a megmaradt sírköveket, a kopott feliratokat, évszámokat. Aztán a négy éves Lizával felfedezték a kertet őrző macskát és lelkesen szaladtak (igen, szaladtak) utána. A verőfényes délelőtt ilyen apró csodákat látott.

Szent-György hegyi bor, budafoki pezsgő

Hódi Szabolcs hatékony szervezését dicséri, hogy vasárnap este sötétedés után társaságunk tagjai családi körben még egyszer összegyűltek a kertben, hogy koccintsanak a kiválóan sikerült kiállítás hivatalos befejezése* alkalmából. Egyéb borok és budafoki pezsgő mellett Zsolt kedvence, Szent György-hegyi olaszrizling nyílt ez alkalommal. Mások voltak a fények bent a képek körül, mint nappal, és mások kívül is. A kápolnát megvilágító reflektorok a körülállók óriás árnyékaival játszottak a kőfalakon. Sötétben is vidám volt, élt a hely.

Réffy Balázs – 2005. október

* A kiállítás határozatlan ideig még itt marad, az érdeklődők megtekinthetik. Időpont-egyeztetésre javasoljuk a társalgó-rovatot.

A képekre kattintva azokat nagyobb méretben is megnézheti.