Nagysikerű Klauzál Gábor emlékelőadás születésének 200. évfordulóján

2004. november 12-én pénteken este sokan gyülekeztek a budatétényi Szent Imre Közösségi Házban. Több mint 60 fő jött össze, mindannyian figyelmes és érdeklődő nézők. Önök mit tudnak Klauzál Gáborról? – kezdte dr. Dobos Károly megemlékező előadását. Nos, mint kiderült, valóban keveset. A kitűnő szervezésű gyűlésen viszont sokat tanulhattunk. A vetítettképes, logikusan felépített előadás végigvitt minket Klauzál Gábor élettörténetén, helyi és országos jelentőségén. Megismerhettük a demokrata, igazságszerető, de mégis haladó és harcos politikust, a kivételes szónoki tehetséget. Együtt csodálkozhattunk rá, hogy az 1848-as forradalomban milyen fontos kiegyenlítő, egyeztető szerepe volt. Később láthattuk, hogy első független kormányunk földművelési, ipari és kereskedelmi minisztereként milyen haladó és hosszútávra mutató intézkedései voltak. Az 1850–1866. közötti periódusban sokat tartózkodott Kistétényben, szőlőbirtokán. Teljesen új adat, hogy itt kötött házasságot 1853-ben gyermekei anyjával, Schmidt Emma úrasszonnyal is. A helyi minőségi szőlőtermesztés, továbbá a helyi közösségi és kulturális élet megindítását is neki köszönhetjük. A kistétényi kápolna és a művelődés mecénása is volt. Gyümölcsfa- és egykori rózsakertészete helyén a későbbi budatétényi kísérleti kutató működött. Deák Ferenc nemcsak elvbarátja volt Klauzálnak, de mint gyermekei keresztapja is többször járt a Klauzál villában Budatétényben. Kerületünk egyik legnagyobb hatású öröksége éppen Klauzálé. Meglepő, hogy ezt mennyire nem ismerjük itt helyben.

Álljon itt egy másik szemtanú beszámolója is egy internetes fórumról: „Az előadó magával ragadta a közönséget, lehetett érezni a kontaktust, ami morajlásba, majd hangos tetszésnyilvánításba, tapsba ment át, amikor dr. Dobos Károly az új művház fotójára Klauzál Gábor nevét montírozva javasolta a most még semmitmondó elnevezés »Klauzál Gábor Kulturális és Szabadidő Központ«-ra módosítását. Szinte közfelkiáltás-szerűen mutatkozott az igény a jelenlévők részéről, hogy az új háznak helyet adó terület – egyben a magyar történelem – egy igen jelentős személyiségének nevével neveztessék az új intézmény.
Kedves figyelmességként fölsoroltattak azok is, akik az előadás adatgyűjtése, összeállítása, szervezése során nagy segítséget nyújtottak. Az előadás végén pedig – amidőn egyhangúlag még a nevezetes »Éljen Klauzál!« ováció is felhangzott – olyan, percekig tartó lelkes tapsvihar tört ki, amelyre valamely hasonló előadáskor még nem volt példa.”