 |
 |
A helyes arányok kutatója – Emlékezés Korizmics Lászlóra
Dr. Demeter Zsófia történésznek a 2011. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvénysorozatunk április 30-án, a Nagytétényi Kastélymúzeumban megtartott előadásából honlapunk számára készített tanulmánya.
A helyes arányok kutatója
 |
Az Ercsi uradalom Aggszentpéter pusztáján élő tizenegy gyermekes családból származott. Apja, Korizmics Mátyás az uradalom szolgálatában állott, ekkor a 160 lelkes pusztán a kasznári beosztást töltötte be. A családból az apa példája nyomán Imre és Mátyás is gazdatiszt lett. Korizmics László ötödik gyermekként született, s a legkisebb fiú volt. Alsóbb iskoláit a szomszédos Ráckeresztúron végezte, majd Virág János házitanító tanította a család gyermekeit. Korizmics Lászlót legidősebb bátyja, Korizmics Imre neveltette, gimnáziumba 1825-ben Budára íratta, de itt megbukott. Később a Piaristáknál végezte el a gimnáziumot. Másik bátyja, Korizmics Antal akkor a székesfehérvári egyházmegyében tevékenykedő kanonokként segítette összeköttetései révén pályakezdését. Először a család akarata ellenére jogásznak iratkozott. Egy betegség miatt otthon kellett maradnia, s akkor Eötvös Ignác, ercsi földesúr rábeszélésére a mérnöki tanulmányok mellett döntött. A mérnöki mellett gazdászi tanulmányokat is folytatott. A mérnöki stúdiummal 1837-ben végzett. Gyakorlatra a Zichy család adonyi uradalmában helyezkedett el 1835-38 között, utóbb herceg Esterházy Pál ozorai, majd kaposvári uradalmában segédmérnök volt. Ezután uradalmi gyakorlati pályája az Esterházy uradalmakhoz kötötte: a lévai uradalom szabályozó mérnöke, majd a szádvári uradalom kinevezett főtisztje volt. Az uradalmi gyakorlati munkát 1848-ban cserélte fel a mezőgazdasági politikai, szakírói és szerkesztői munkával.
Életének ebben a korszakában a rétöntözés elméletének és gyakorlatának kidolgozásával alapozta meg szakmai hírnevét, rétöntözési eredményeivel vívta ki munkaadója elismerését. 1845-46-ban megtervezte és kivitelezte a kelecsényi, majd a kaposvölgyi rétöntözést, ez utóbbit mintaként mutatta be Tamásiban 1846-ban a Magyar Gazdasági Egyesület. Ebben a gyakorlati munkával teli korszakban is írogatott: szakirányú cikkei a Magyar Gazda hasábjain rendre megjelentek vagy saját nevén, vagy álnevek alatt.
1841-ben kötött házasságot Reguly Júliával, Reguly Antal nővérével. Apósa, Reguly István előbb a Zirci Apátság ügyvédje volt, majd Csákányban a Zirci Apátságtól bérelt birtokon gazdálkodott. Korizmics a lévai uradalmi munkák idején ismerkedett meg Benkő Dániellel, aki akkor az uradalom felügyelője volt, s akivel később több gazdászati és agrárpolitikai munkát publikált.
1848-ban Klauzál Gábor földművelési miniszter hívására vállalt hivatalnoki munkát: osztálytanácsos lett. 1849-ben indította
 |
 |
Az uradalmi munkát tehát ekkor már minden oldaláról megismerte: vizsgálta a gyakorlat, az elméleti rendezés és az adóügy oldaláról is.
Több társadalmi egyesületnek tagja és vezetője volt, a legjelentősebb azonban a Széchenyi István alapította Országos Magyar Gazdasági Egyesületben kifejtett tevékenysége. 1848. június 2-án választották választmányi taggá, 1850-től az egyesület ujjászervezéséért dolgozott: rendezte és gyarapította az egyesület vagyonát, irányította a Köztelek építkezését, mezőgazdasági kiállításokat szervezett és látogatott. Tevékenységét az újjászervezett egyesületben másodelnökséggel, jószágrendezési szakosztályi elnökséggel ismerték el, illetve tiszteletből élete végéig lakást biztosított számára az egyesület a Köztelek bérházában. Az egyesületnek 1857-ben alelnöke, majd haláláig elnöke volt.
Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületi munka keretében kifejtett gazdászati felvilágosító tevékenysége lenyűgöző és igen sokoldalú volt. Tervezetet készített például a pásztor- és mezei rendőrségről, a Duna alsó folyásának mérnöki munkálatairól, a dohánytermesztésről, a takarékmagtárakról, a víz- és halászati jogról, az ugarföldek legeltetéséről, a majorsági telepesekről, a gazdasági cselédügyről, a gazdasági nyugdíjintézetről, a szarvasmarha- és juhtörzskönyvezésről, a szőlőiskolákról és a vincellérképzőről, a kiállítások és gépversenyek szervezéséről és hasznáról, az istvántelki majorosgazda- és munkásképzőről. Mindezen kérdésekről számtalan cikket publikált.
Kifejezetten didaktikus, szakkérdést tárgyaló cikkei mellett, könnyed, csevegő műfajt is teremtett nehézkes témái kifejtésére, s ez a levél volt. Sajátos levélbeli tudósításait, eszmefuttatásait, tapasztalatait rendre kötetbe is rendezte. Ilyen leveleket írt a juhtenyésztésről, Konstantinápolyból a borkivitel lehetőségeiről. Levelek a szőlőből címmel a szőlőgazdaság kérdéseit feszegette, utolsó levélfolyamát Lónyai Gáborhoz írta, melyekben gazdasági tapasztalatait foglalta össze.
Az imponáló számú hírlapi cikk mellett 20 kötetbe rendezte munkáit, melyek a fenti témákat fogják át. Különösen nagy fontosságot nyert az okszerű gazdálkodás alapelveit a magyar viszonyokhoz igazító közös munkája Benkő Dániellel és Mórocz Istvánnal, mely Stephens Henry The Book of the Farm című művét fordította le és alkalmazta a magyar viszonyokra A mezőgazdaság könyve címen. Ebben a hat kötetes, két kiadást megért, több mint 5000 példányban megjelent műben rendszeres gazdaságtörténetet és a rétművelési és öntözési rendszerek leírását is megtalálták a kor okszerű berendezkedésre kíváncsi olvasói. Ezért a munkáért a szerzőket az akadémia nagyjutalomban részesítette, és a tiszteleti tagsággal jutalmazta. Ez volt az önkényuralmi korszak legnagyobb magyar könyvsikere. Első két kötete már 1855-ben megjelent, a hatodik kötetre azonban az 1860-as évekig várni kellett. Az angol eredeti kiadás 1845-ben jelent meg, de Korizmicsék már a második, átdolgozott kiadást használták, meglehetősen szabadon. „Könyvünk – írják – teljesen szabad átdolgozás, sőt nagy részben eredeti mű”, nem puszta fordítás. Valóban vannak egész fejezetei e magyar munkának, melyeknek megfelelőjét hiába keresnénk az eredetiben: ilyen például a magyar mezőgazdasági intézményeket tárgyaló fejezet. Nagy előnye, hogy mint egy valódi szakkönyv, témánként csoportosítja és összefoglalja a korszakban hozzáférhető szakirodalmat is.
A nagy könyvsiker egyik magyarázata az, hogy kiadását nagyon alaposan előkészítették. Előfizetési felhívást bocsátottak ki a kötetekre, s így szinte előre meg tudták finanszírozni, s miután valóban hatalmas szakmai sikert aratott, egy szálig elfogyott. A jó szervezésnek köszönhetően olcsón adhatták a köteteket: az angliai ár alig egytizedéért.
Másik nagy jelentőségű munkája (Bossányi Lászlóval és Mórocz Istvánnal együtt) a Jószágismertetések sorozat nyitó darabja: A Mágocsi uradalom Csongrád vármegyében. Ezzel a munkával műfajt, az uradalom-leírások műfaját teremtették meg. Korizmics László az Országos Magyar Gazdasági Egyesület képviseletében tett utazásairól, úti tapasztalatairól rendszeresen beszámolt. Könyve jelent meg pl. Úti levelek címmel az 1851-es londoni világkiállítás alkalmából tett megfigyeléseiről. Utazásai tapasztalatai leírásától függetlenül is hasznosak voltak: rendszeresen vállalkozott a magyar termékek népszerűsítésére, bemutatására. Jelentést készített például a magyar borok népszerűsítése érdekében tett Konstantinápolyi hajóútjáról a Dunán.
Szervező és felvilágosító munkája jutalmául 1857-ben a Ferenc József Rend keresztjét, majd a vaskorona-rendet kapta kitüntetésül, élete végén aggszentpéteri előnévvel nemességet nyert.
Érdemei voltak a kiegyezés előkészítésében is. A deáki gondolat jegyében Korizmics Köztelek házbeli lakásán készítették elő a gazdasági kiegyezés lépéseit: itt határozták el Somsich Pál indítványára azt, hogy 1865-ben országos kiállítást rendezzenek, amelyen Ferenc József is megjelenik majd, s ezzel alkalma lesz megtenni az első lépést a nemzettel való kibékülésre.
1868-tól a vízaknai kerületben országgyűlési képviselővé választották. A parlamentben Tisza Kálmán híveként politizált. Részt vett a Magyar Földhitelintézet megalapításában.
Szülőhelyét, Fejér megyét és Ercsit mindig hálásan emlegette. A mezei gazdaság könyvében Lilien báró ercsi uradalmának berendezkedését és eredményeit tárgyaló leírása után mintegy mentegetőzve teszi hozzá: „Szándékosan tovább késtünk az ismertetett uradalomnál, nem csupán azért, mert az minden időben s mostanság is teljes figyelemre érdemes, hanem késtünk annál fogva is, mert innen, mint már említők, terjedt el Fehérmegyére az okszerűbb, a jobb gazdálkodásnak hajnala. Késtünk továbbá e ponton annál fogva is, mert hiszen ahhoz bennünket annyi háládatos emlékezet csatol, s mert egy rendezettebb gazdasági állapot kitörülhetetlen képe elménkbe e helyről fészkelte be magát… Ha e sorok írója véletlenül nem ez uradalomban születik s felejthetetlen atyja oktatásai mellett nem itten növekedik ifjúból férfivá, úgy meglehet nem keresné ma olly szigorúan – gazdaságainkban a maiglan is annyira hiányzó helyes arányokat”.
A helyes arányok kulcsszó Korizmics, az okszerű gazdálkodás alapelvei és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület célkitűzései szempontjából is. Nem véletlen, hogy Korizmics sokat hangoztatott, 1851-ben közölt nagy hatású cikke címét a Gazdasági Lapok mottójává választotta: „Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat”
A helyes arányok mibenlétének meghatározásához pedig a szinte szeme előtt lezajlott ercsi uradalomrendezés mutatta meg az utat, amelynek eredményeit édesapja munkahelye, a Lilien-, az Eötvös-, majd a Sina-féle gazdaság élvezte.
A helyes arányok kialakításának lépéseit jószágrendezésnek, eredményét okszerű gazdálkodásnak nevezte a XIX. századi gazdasági irodalom. A jószágrendezés során az elkülönözés és tagosítás mérnöki és jogászi munkájával kialakultak az allodiatúra és az úrbériség arányai, megteremtődött az uradalmi majorok, a puszták láncolata, azaz kialakultak az uradalmak termelési keretei.
Korizmics-család sírboltja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben
Fontos, a magyar mezőgazdaság története szempontjából máig hatóan fontos folyamatról volt tehát szó, s e fontos folyamat egyik legkiválóbb elméleti és gyakorlati szakemberét, szervezőjét és lebonyolítóját tisztelhetjük Korizmics Lászlóban. A Kerepesi temetőben Arany János sírja közvetlen közelében nyugszik.
 |
Demeter Zsófia
történész
2011. május
Tájékoztató irodalom:
-Galgóczy Károly: Korizmics László. Akadémiai Emlékbeszédek. 4/10. Budapest, 1887.
-Korizmics László-Benkő Dániel-Mórocz István: A mezei gazdaság könyve. Pest, 1855.
-Magyar agrártörténeti életrajzok. I-P. szerk.: Für Lajos - Pintér János. Korizmics László. Budapest, 1988. Magyar Mezőgazdasági Múzeum. 225-227.
-Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig. Budapest, 1997.
-Szilvágyi Irén: Az európai színvonalat képviselte. Fejér Megyei Hírlap, XLV. 201. 1989. augusztus 26. 6.
-Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. kötet. Budapest, 1899. 1022-1031.
