 |
 |
Levelek a szőlőből – régen és ma
Emlékezés Korizmics Lászlóra (1816-1886). A Klauzál Gábor Társaság által - névadója egykori lakóházánál - szervezett 2011. április 30-i megemlékezésen, a villa egykori pincéjében elhangzott előadás honlapunk számára készített összefoglalója
Emlékezés Korizmics Lászlóra (1816-1886)
 |
Korizmics László munkásságát méltatni több szempontból is örömmel vállalt kötelezettség számomra. Részint azért, mert korszakos szőlészeti munkája – a „Levelek a szőlőből” – annak a Borászati Füzeteknek a jogelődjénél jelent meg, ahol én most szerkesztőként dolgozom. Részint azért, mert tőlem – mint a XXII. kerület szülötteként – ennyi lokálpatriotizmus méltán elvárható, de legfőképpen azért, mert Korizmics László gondolatai a mai borászok számára is hordoznak üzenetet. E megemlékezés keretében a sokrétű és gazdag életmű szőlészeti-borászati vonatkozásait szeretném az utókor figyelmébe ajánlani.
Múltidézés
A XIX. század derekán Magyarország Európa jelentős bortermelő országai közé tartozott.
A filoxéra vészt megelőzően szőlőterület meghaladta a 360 ezer hektárt, az éves bortermés 4 és 5,5 millió hektoliter között változott.
 |
A Szentendrétől Tétényig a Duna partvonalán elterülő dombokon a Budakörnyéki borvidék szőlői virultak. A borvidék négy körzetre tagolódott (Szentendrei szőlők, Budai szőlők, Promontori szőlők, Tétényi szőlők). Budapest lakosságának növekedésével egyre több ember érezte szükségét, hogy szőleje legyen Promontoron és Kistétényben. Divatossá vált a pincézés és egyre nagyobb jelentőséget nyert a pincekultúra.
Sajnos a filoxéra vész 1890-ban elpusztította a szőlőket, melyek helyére már barackosok települnek vagy végérvényesen beépülnek a területek.
Mára már csak a Soós István Szakközépiskola Tangazdasága maradt hírmondónak és néhány tétényi kertben található szőlő.
A Tangazdaság ültetvényei
A Tangazdaság – Budafok első utcája, a Péter-Pál utca fölött –a budafoki víztározó felől nézve
Megmaradtak viszont a promontori pincék és az Etyek-Budai borvidék révén – ha nem is a régi helyén – de 1600 hektárnyi, főként fehér szőlőből telepített ültetvény azért még található a környéken. Korizmics László – ha ma élne – ezekkel az ültetvényekkel és a belőlük készült borokkal valószínűleg elégedett lenne.
 |
Korizmics László munkássága
Korizmics László a kor legmagasabb szintjén képzett mérnöke és agrárszakértője volt, aki az elméleti ismereteit a gazdálkodási gyakorlattal ötvözte. Nem véletlenül kap osztálytanácsosi megbízatást Klauzál Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumában 1848-ban.
Kiváló agrárszakember, nagyszerű szervező és szakíró. Az agrárium számos területén alkotott maradandót. A korszerű nyugat-európai gazdálkodás hazai viszonyokra való alkalmazása volt az egyik legjelentősebb tématerülete.
A teljesség igénye nélkül csak néhány állomás a gazdag életútjából:
| • Gazdasági lapok szerkesztője (1848) • Magyar Gazdasági Egyesület tagja (1850) • Kistétényi Szőlőbirtokossági Társulat alapítója (1864) • Országgyűlési képviselő (1870) |
A sors furcsasága, hogy az életében elismert és megbecsült szakemberről – aki számos jelentős kitüntetés birtokosa volt –a hálátlan utókor majdnem megfeledkezett.
Levelek a szőlőből
 |
Korizmics Lászó nem csak jó szemű szakember. A külföldi útjain szerzett tapasztalatai és szakirodalmi jártassága révén felismeri a nemzetközi felzárkózáshoz szükséges tennivalókat, és önzetlenül mindenki számára rendelkezésre bocsátja azokat. A közlés formájaként a levelet – a kor közkedvelt irodalmi műfaját – választja, mert így közvetlenül, egyszerűen és mindenki számára érthetően tárhatja fel a sorsfordító kérdéseket. Mellőzi az öncélú tudományoskodást, a nyakatekert és idegen kifejezésekkel teletűzdelt disszertációt, helyette a képzetlen szőlőművelő számára is emészthetővé teszi a lényeget. Leveleiből árad az ágazat iránti elkötelezettség, de ugyanakkor őszinte és sokszor kritikus hangvételű is. Nem érzelmi alapon kapcsolódik a szőlőhöz, hanem a gazdasági ésszerűség talaján áll.
 |
Arra, hogy az idézet mely korból származik csak archaikus nyelvezete miatt következtethetünk. Mondani valója ma is igaz.
Összeveti a hazai és külföldi értékviszonyokat, a bor értékesítés árbevételéhez méri a költségeket. Sajátos és a mai napig fennálló helyzet, hogy azonos minőségű bor esetében a francia jövedelmezősége már akkor is ötszöröse volt a hazainak.
Nem elégszik meg a probléma felvetéssel, a megoldásra is javaslatot tesz. Ösztönzi az árutermelésre alkalmas ültetvények kialakítását, az elöregedett szőlők kivágását és megfelelő fajtapolitikával, ésszerűen kialakított új ültetvények létesítését.
Javaslataival szisztematikusan végig megy a telepítéstől a szőlőfeldolgozáson át a borkezelés minden stációján. Az igényességre való intelmei a mai napig megszívlelendőek. Néhány a gondolatok közül:
| • helybéli jeles fajtákból, vagy új fajtákból tiszta ültetvényt • a tápanyagpótlás fontossága • az irányított erjesztés alapelvei és jelentősége • az állóképesség fontossága • a minőség megtérülése az árban • gazdaságos tevékenységet folytatni • okszerű gazdálkodás, helyes arányok |
 |
Például a borok tisztulásának tanulmányozásakor nem elégszik meg annak a jelenségnek a leírásával, hogy egyes borok hamarabb tisztulnak, mint mások. Keresi a miértet. Elkéri Entz Ferenc kémiai analíziseit a borokról és megállapításokat tesz a sav és alkoholtartalom tisztulásra gyakorolt hatásáról.
Levelei javaslatot indukálnak Magyarország és a az európai bortermelő államok szőlészeti és borászati statisztikájának létrehozása tárgyában.
A kései korok lelkes, ám de avatatlan tisztelőitől származó elismerésénél sokkal többet mond a kortársak véleménye. Török Sándor országgyűlési képviselő szavait idézem:
„ … engedd, hogy reményünk teljesülésének bekövetkeztéig is kifejezhessem azon meggyőződésemet, mikép a dolgok jobbra
 |
A Klauzál Gábor Társaság igényes kiadványa révén a szőlőből a levelek és az időtálló tanácsok a mai kor gondolkodó szőlészeihez is eljuthatnak.
Köszönet érte.
 |
Horváth Csaba
HNT főtitkár
A Borászati Füzetek szerkesztője
2011. július
