Beszámoló novemberi összejövetelünkről
November utolsó csütörtökén két dolgot kellett megbeszélni, egy fontos sürgetőt és egy kellemeset.

A pozsonyi képeket nézegetjük
A kellemesebbel kezdve a résztvevők a sikeres pozsonyi kirándulásról meséltek, köszönetet mondva az előkészítőknek, szervezőknek, közreműködőknek. A Pozsonyi Casino meghívására tett látogatásról azonban honlapunkon külön beszámoló készül majd.
Ezután a Klauzál-emléktábla ügyét kellett megtárgyalni. Biztosra vehető, hogy a beérkezett egyéni adományokból, a Lics Pincészet támogatásából, valamint alapítványi forrásból rendelkezésre álló összeg elegendő a méltó tábla elkészítéséhez és felállításához. Itt volt az idő tehát, hogy a tábla szövegéről döntést hozzunk.

Az emléktábla-szövegezés nehézségei
Az estét e témában már számtalan személyes egyeztetés és e-mailes ötletcsere előzte meg. A korábban sokak közreműködésével kialakult szövegváltozatokat szavazásra bocsátottuk, annak reményében, hogy így többségi döntéssel tehetünk pontot az ügy végére. Az élet azonban néha bonyolultabb, mint előre várni lehet. A szavazáson legtöbb támogatót szerzett szövegváltozat kimagaslóan a legnagyobb számú elutasító voksot is begyűjtötte, az utána következő egy-két legjobban tetsző szöveg között pedig nem volt nagy különbség. Más lehetőség nem lévén, módosítani kellett eredeti célkitűzésünket és elvárásainkat a táblával kapcsolatban. Mivel a szövegből nem akartuk elhagyni Klauzál miniszteri tárcájának pontos megnevezését, a budatétényi családalapításra, szőlőnevelésre, valamint Deákkal ápolt barátságára és a kiegyezés előkészítésében vállalt közreműködésre történő utalást, arra jutottunk, hogy az érthetőség, a gördülékenység érdekében kicsit hosszabb szöveget engedünk meg. Ez döntő elhatározás volt – egyet aludni kellett rá és másnap megszületett a talán hetvenedik, végső változat: végső, mert, minden szempontnak megfelelt, és örömünkre csak kedvező visszajelzésekre talált.
Réffy Balázs – 2005. december
