10 éves a BUDAFOK-TÉTÉNY: múlt, jelen, jövő fórum
November 4-én ünnepelte a fórum létrejöttének 10. évfordulóját a BUDAFOK-TÉTÉNY: múlt, jelen, jövő Asztaltársaság közössége a Péter-Pál utcai Seybold-Garab pincében
2011. november 4-én találkozót tartott a Budafok-Tétény, múlt, jelen, jövő Asztaltársaság abból az alkalomból, hogy tíz éve alakult a közösség egy internetes fórumon. Az Index fóruma alapelvei szerint névtelen fórum: a becenevekkel bejelentkező hozzászólóknak nem kell felfedni valós kilétüket. A fórum másik alapelve a témák mentén szerveződés. Egy téma (angolul topic) beszélgtésfonalában a játékszabályok szerint nem illik eltérni a tárgytól. Ezekból a szabályokból ered többek között a "nem nyitunk topikot róla" mondás.
Nos, a Budafok-Tétény, múlt, jelen, jövő "topik" nagyjából mindezeket a szabályokat felrúgva vált valós közösséggé, amelyben szinte nincs tabu téma, ahol egyetlen dolog nem kívánatos: a szándékos konfliktusteremtés. "A topik" valójában nem topic, hiszen ezer témáról szól, tagjai pedig többnyire nem "nick-ek" (felvett becenevek), hanem hús-vér emberek, akik egymást ismerik, még ha a fórum szabályai szerint a nagy nyilvánosság előtt nem is adják meg személyazonosságkat. Rendszeresek a találkozók: évente legalább egyszer igyekszünk a lehető legteljesebb létszámban összejönni, de a kerület színes életében megannyi rendezvényen, eseményen találkozunk egymással.
Tíz év gyorsan elrepül, mégis hosszú idő. Tíz év alatt sokminden megtörténik, és sokminden megtörténhetne, mégsem történik meg. A Budafok-Tétény, múlt, jelen, jövő fórumtéma, közösségi bezélgetés leképezte a kerület életét sokféle szemszögből. Sok értékmegőrző, értékmentő, sőt értékteremtő kezdeményezésnek volt tanúja, néha kovásza, néha húzóereje, néha segítője, és sok veszteségnek, pusztulásnak, elszalasztott lehetőségnek volt siratófala, emlékoszlopa, lakmuszpapírja is.
A 2011-es, 10 éves fórumtalálkozó a kerek évszám miatt akár nagy parádéval is járhatott volna, de nem járt. A Seybold-Garab pincében jöttünk össze. Abban a pincében, amit a fórum miatt annyira, és annyian ismerhetünk. Láttuk és fotóztuk pusztuló állapotában, felszámolt gombapinceként, vissza-visszatértünk a helytörténeti séták során, hogy egyre rosszabb állapotában láthassuk, és most örömmel konstatáljuk, hogy életre kelt, megszépült házigazdánk, Garab Gábor gondozásában és vezetésével. A pince nagyjából Budafok történelmi főutcájának közepén található, már a megérkezés megalapozta a hangulatot. A hangulatot, amelyet a helyiek köre olyan kitartóan ápol és véd. Szavak nélkül is köszönetet mondtunk ezért Szigeti Zoltánnak.
Az est a megérkezés pillanatától barátságos, meleg hangulatú volt. Jó ismerősként, örömmel köszöntöttük egymást a már előre jól berendezett pincében. Csak aki megkóstolta, az tudhatja, hogy üdvözlésként mit kínált apró pohárkákban Szilvafan fórumtársunk, aki arról is ismert, hogy a legszebb Dunaparti vendéglátási hagyományok felélesztésén fáradozik. Mészáros Péter, aki egykor sok szerteágazó fórumtéma összefogásával alapította a "Múlt, jelen, jövő"-t megtartotta szokásos éves összefoglalóját, kiemelve és ernyőre kivetítve emlékezetes pillanatokat, témákat, vezérfonalakat. Szabadkozott, amiért előadása nem mutatta be részleteiben az elmúlt tíz év hatvanezer hozzászólását, a hallgatóság pedig csekdben örült ennek, hiszen "mi félszavakból is megértjük egymást", a jelenlévők közt sokan végigkövették, végigélték ezt a tíz évet. Péter összefoglalója pont jól szabott volt ahhoz, hogy felelevenítse az elmúlt egy évet, és ígéretet kaptunk rá, hogy alaposabban is fel fogja dolgozni az évtizedet. Előadásában kitért azokra a fórumtársakra is, akik rendszeres látogatói, gazdagítói a fórumnak, de szeretnék megtartani anonimitásukat. Felidézte az állandó, súlyponti témákat, a környezetvédelmet, a városfejesztést, és felvillantotta az állandó évődések, viták pillanatait is. Megemlékeztünk barátainkról, nagyjainkról, akik már nem lehetnek közöttünk.
A fórum életéhez nagymértékben hozzájárultak kerületünk helytörténészei. Mindig örömmel nézzük, mikor a fórumon bepillantást engednek kutatásaikba, játékaikba, nehézségeikbe, és ez gyakran humor forrása is. Ők mentik meg a fórumot olyankor, amikor súlyos témák feszültségekkel terhes vizekre viszik azt, ugyanakkor viccelődések célpontjai és elkövetői is egyben. Bartos Mihály azzal fenyegette meg a fórumot, hogy a találkozón feltárja filatéliai kutatásainak rejtelmeit, és ezt a fenyegetést be is váltotta. Brilliáns, virtuóz előadásban mutatta be a hallgatóság idegeit pattanásig feszítve a helytörténeti kutatások, a bélyeg- és bélyegzőkészítés, a cserkészet és a postaszolgálat összefüggéseit. Előadását hangos taps fogadta.
Bartos Mihály az előadásában a helytörténeti gyűjtőmunka és kutatások kevesek által ismert, sajátos területére hívta fel a figyelmet. Ez pedig a filatélia világa és annak peremvidéke. A felvonultatott postai, alkalmi, emlék és fedélzeti bélyegzések, a futott küldemények, emléklapok nagyon sok olyan eseményről, évfordulóról meséltek, amelyek a ma embere előtt többségében nem ismertek, vagy mára már a feledés homályába vesztek. Az ötven képet felvonultató bemutatóban a korábbi politikai kurzusok alkalmi és emlékbélyegzői, az egykor volt helyi intézmények és események emlékét megörökítő dokumentumok mellett, kedves színfoltot alkottak a budafoki cserkészek táborozásainak filatéliai anyagai is. Történt utalás a 2012-ben megnyitása centenáriumát ünneplő, Budafok egykori területéhez tartozó kelenvölgyi, valamint az elmúlt évek során bezárt Budafok 2. postahivatalra, a budafoki új könyvtár megnyitására, a megrongált budafoki Kálvária helyreállítására, a díszpolgárok első találkozójára, helytörténeti konferenciára, egykori kerületi és üzemi bélyeggyűjtő körökre, kiállításokra is. A bemutatott anyag legérdekesebb részét képezték azok a filatéliai dokumentumok, amelyekhez külön történetek is tartoznak, így Lyka György levelezőlapjához, a Wappler-féle tejüzem leveléhez, a ma már semmi sem igaz rajta Állami Biztosítós portós levélhez, a kétszer használt, hiányos címzése ellenére célba érkező borítékhoz, vagy a helytörténet szempontjából sem mellékes Gábor kontra Károly kérdés eldöntéséhez. Az már szinte természetes volt, hogy a sorból nem hiányozhatott a településalapító Savoyai Jenő herceg nevét viselő draganyosezred Kőszegről Budára küldött ex offo levele sem! Talán ez a kis bemutató is hozzájárult a megjelentek helytörténeti ismereteinek bővítéséhez és egyidejűleg kedvet teremtett néhányuknak ehhez a nemes hobbyhoz... |
A másik fenyegetés Ambrus Károly amatőr tárogatóművész előre bejelentett tömegoszlatási kísérlete volt. Karcsi viszonyát a tárogatóval szinte az első lépésektől kezdve nyomon követhettük. Tapasztalatból (és egykori szomszédaim tapasztalatából) mondhatom, hogy a tárogató nem tartozik a legkönnyebb hangszerek közé. Halkan megszólaltatni szinte lehetetlen, és billentyűi sem könnyen adják meg magukat. A Garab-pincében kétszer szólalt meg Ambrus Károly tárogatója, és mindkét alkalommal megtapasztalhattuk, hogy bensőséges viszony alakult ki ember és hangszer között. A tömegoszlatási kísérlet sikertelen volt, viszont hallhattunk tárogatót halkan, szépen énekelni. A művész ráadás-dalát a tárogató után énekhangján, szöveggel is meghallgathattuk.
Az Asztaltársaságból sarjadt ki, és kelt önálló életre a Klauzál Gábor Társaság is, melynek alapító elnöke, dr. Dobos Károly ezúttal már nem ismertette a névadó Klauzál Gábor életrajzát, hiszen a Társaság megvalósította első alapvető célját, és közismertté tette Kistétény, és az egykori reformer-miniszter viszonyát. Dobos elnök úr ezúttal egy rendkívüli koncertre invitálta szeretettel a társaságot. A koncert rendkívüli azért is, mert egy szinte hihetetlen teljesítmény, a Klauzál-szoborállítás finiséhez nyújt és keres támogatást, de rendkívüli azért is, mert kerületünk megbecsült díszpolgár-művészei a nemes cél támogatására ezúttal, első alkalommal közösen adnak koncertet.
A vacsoránk részben a Garab-pince vörösboros marhapörköltjéből, savanyúságából és vegetáriánus ételeiből, részben a társaság tagjai által hozott gyümölcsökből, gyümölcslevekből és süteményekből állt. Mindenki megkóstolhatta Mészáros Péter borhegyi almáját szeletekben és lé formájában, ami nagy sikert aratott.
A vacsora után Petz Nándor nagyszerű, zenei kísérettel megkomponált, vetített képes előadását láthattuk a kerület egykori iparvágányairól. Ennek kapcsán régi tehervonat-menetrendeket, térképeket és mai fotókat láthattunk. Bepillantást kaphattunk abba, hogy a vasút hogyan és mennyire szőtte át, határozta meg a környék iparvállalatainak, így lakóinak is az életét.
A fórumtalálkozót jó hangulatú, nyugodt, lelket gazdagító rendezvénynek találtam. Természetesen az idő-keretek nem tették lehetővé, hogy mindenki mindenkivel megbeszélje, amit szeretett volna, de jó volt együtt lenni. Sokakat hiányoltunk. Sokan hiányoztak az egykori aktív fórumtagok közül, és szívesen láttuk volna a fórum mai legaktívabb tagjait is, akik őrzik anonimitásukat. Azzal a bizalommal bontottunk asztalt, hogy még sok értékes év és találkozó áll előttünk.
JP -2011. november
