 |
 |
Kárászi Klauzális
A Baranya megyei Kárász község Faluszépítő Egyesülete a március 15-i ünnepeit minden évben más-más '48-as személyiség köré építi. 2012-ben Klauzál Gáborra esett a választás. A megemlékezők a Batthyány-kormány miniszterének tevékenysége és szerepvállalása előtt hajtottak fejet.
 |
Itt alakult a Dunántúl első szőlő- és gyümölcstermelő szövetkezete 1867-ben.
1922-ig aranybánya működött a nosztalgikus nevű Grósz Károly pesti geológus vezetésével. A két világháború között az elsők között szervezték meg a falusi nyaraltatás intézményét; a második háború alatt lengyel katonák is éltek itt.
Kárászon működött a magyar természetvédelem egyik úttörő vállalkozása, Kühnel Márton fészekodúgyára, amely kategóriájában aranyérmet nyert az 1929-es barcelonai világkiállításon.
| A bajorországi Statfelsteinből áttelepült vízimolnár, már Kárászon született fűrészárúgyáros fia 1905-ben madárvonulási megfigyelések küldésével vette fel a kapcsolatot a Herman Ottó (1835-1914†) vezette, 1893-ban alapított Magyar Ornithológiai Központtal. Csörgey Titusz (1875-1961†) ornitológus, a Madártani Intézet munkatársának kezdeményezésére Németországból hozatott gépekkel fűrésztelepe melléküzemeként 1906-ban megalapította az Első Magyar Fészekodú- és Madáretető-készülékek Gyárát, ahol az egész országot ellátó mesterséges faodvakat, madáretetőket és madárvédelmi eszközöket készítettek. A különböző lyuknyílás méretű odvak kisebbje a cinke, csuszka, fakusz, nyaktekercs, kormos légykapó, kerti rozsdafarkú, kis fakopáncs, stb. madarak számára nyújtott fészkelő helyet, míg a nagyobbak a széncinkének, szürke légykapónak, házi rozsdafarkúnak, fehér barázdabillegetőnek... |
|||||||
ifj. Kühnel Márton
(1884-1961†) |
A Kühnel-féle
gyár termékmintái |
Első Magyar
Fészekodú-gyár reklámja (1930) |
Kühnel-család
kárászi sírboltja (Fotó: Mezei Attila) |
||||
| Az 1928-tól exportra is gyártó kisüzem, külföldön főként Észak-Olaszországban népszerűséget nyert fészekodúi megtalálhatók voltak többek között a Monzai Királyi Parkban vagy Milánó közterein is. A II. világháború után 1947-ben újraindított kisüzem nem kerülhette el az államosítást. A termelést az erdőgazdaság kárászi erdészete folytatta, egyedüli megrendelője a Madártani Intézet volt. Az odúgyár Kühnel Márton halála után (aki élete végéig a maga alapította üzem munkásaként dolgozott) néhány év múltán, 1963-ban bezárta kapuit… | |||||||
Itt szokott vége lenni a felsorolásoknak, a második világháború után a falvak általában belezuhantak az egyformaságba.
Kárász nem egészen ilyen!
Ma is van helyi ipar, egy gyümölcsfeldolgozó kisüzem működik a faluban. Van posta, gyógyszertár, könyvtár, iskolabusz, bank, orvosi rendelő, van állatorvos, plébános, Tourinform iroda és helyi újság. Párt egy sem működik, de van négy civil szervezet, egyikük a Faluszépítő Egyesület, amely 1990-ben alakult és nem kis büszkeségünkre 2010-ben Kós Károly-díjat kapott. Az Egyesület fontos szerepet játszik a helyi épített és természetes környezet védelmét szolgáló önkormányzati rendelet mindennapjaiban, kiváló hazai és határon túli kapcsolatokat ápol (Vajdaság, Erdély, Ausztria). A legjelentősebb a helyi kulturális élet szervezésében betöltött szerepe, hagyományőrző táborok szervezése, Kulturális Örökség Napjai lebonyolítása fűződik nevünkhöz.
a XV. évfolyam 3. száma (2012. március 31.) |
’48-as kárászi emléktúra: útban a babinai csúcs felé…
|
Az emléktúra végállomása és a megemlékezés helyszíne a kárászi Faluház
|
Pilisi Julianna és Pilisi Máté néptánc bemutatója
|
Mezei Attila ünnepi megemlékezése a ’48-as miniszter Klauzál Gáborról
|
Mi magyarok túl sok katonát ünnepelünk, mintha világhódítók lettünk volna mindig. Sokkal több figyelmet kellene szentelni ritka politikus nagyjainknak, már csak a minta végett is, amit a maiaknak nyújthatnának…
 |
Mezei Attila
Kárászi Faluszépítő Egyesület elnöke
(a község négy cikluson át,
1994-2010 között volt polgármestere)
2012. május
(Keretes kiegészítés: Hódi Szabolcs)
