 |
 |
Felvidéki kirándulás 2011 – Rozsnyó
A Klauzál Gábor Társaság programjait évről évre kirándulások is színesítik. 2011 júliusában ismét útra keltünk, az eddigiektől eltérően most először két napra indultunk. Célunk Felső-Magyarország hajdani fővárosának, Kassának megismerése, majd a második napon, már hazafelé Krasznahorka várának és Rozsnyó belvárosának megtekintése.
Krasznahorkától a mauzóleum megtekintése után elbúcsúztunk és útban hazafelé rövid városnézésre betértünk a valamikori Gömör-Kishont vármegye hajdan híres bányásztelepülésére, Rozsnyóra.
Körbesétáltunk a főtéren, a kisváros legtöbb látnivalója ugyanis itt található. Ez egy nagy négyzet alakú tér és a Bányászok tere nevet viseli.
Elsőként a város jelképeként is ismert Tűztornyot pillantottuk meg, előtte Andrássy Franciska grófnő márványból faragott szobra áll. Andrássy Franciska szecessziós emlékműve Horvay János és Szamovolszky Ödön alkotása. 1905-ben a város jótevőjének, az özvegyek és árvák támogatójának emlékére közadakozásból emelték Rozsnyó város megbízásából. Franciska mellszobra alatt egy öreg koldus látható két gyerekkel.
A Tűztorony mellett áll a Xavéri Szent Ferenc tiszteletére emelt Diák-templom, melynek építését a jezsuiták számára Lippay György esztergomi érsek (1600-1666†) kezdte el 1658-van. A barokk stílusban épült templom majd 30 év múlva 1687-ben készült el. Nevét onnan kapta, hogy a gimnáziumot is fenntartó premontreiek kapták meg a 19. század elején.
A Püspöki palota eredetileg a jezsuiták székházának épült, 1777-ben átépítették. A rozsnyói püspökséget Mária Terézia alapította 1776-ban. A püspöki székesegyház korábban a bányászok temploma volt.
 |
A bányászmúzeumba, mely néhány utcával távolabb esik a tértől, idő hiányában már nem jutottunk el, indultunk tovább Budapest felé.
Útközben még integethettünk a buszból a füleki vár romjainak, aztán már csak a két nap élményeit, esetleg Juhász Gyula Trianon c. versének sorait „Nem kell beszélni róla sohasem, / De mindig, mindig gondoljunk reá…” idézhettük magunk elé szerencsés hazaérkezésünkig.
Andrásofszky Csilla – 2012. február
