Promontori honvédsírok

Térey Pál
honvéd huszárőrnagy
(Nagykároly 1831. augusztus 28. – Promontor 1883. június 12.)

Pesten, jogi tanulmányainak első éve után, 1848 nyarán katonai szolgálatra jelentkezik, a 9. Miklós huszárezredben július 16-tól hadapród. Szeptembertől részt vesz a Jelačić elleni harcokban, vitézsége elismeréseként október 3-tól honvéd huszárhadnaggyá, november 15-től főhadnaggyá, 1849. április 1-től alszázadossá, majd főszázadossá léptetik elő. Ezredével végig ott harcol Görgei alárendeltségében a feldunai, illetve a VII. hadtestben.

Görgei tábornok különfutáraként 1849. július 20-án levelet vitt Vácról az ellenség által körülzárt Komáromba, ahová bejutván, Klapka tábornok maga mellé vette és parancsőrtisztjévé, majd később törzsének parancsnokává nevezte ki és a komáromi vár feladása előtt őrnaggyá léptette elő.

A vár feladásakor menlevéllel önként elhagyta az országot, s megkezdte kalandos, de példaértékű polgári életét. Élete és tettei vezérgondolatát „Angol–Skóthoni napló 1858. és 1859. évekről” című könyvében vallotta meg: „Viruljon a Hon! Igen, viruljon szellemi ugy mint anyagi tekintetben, viruljon föl fiainak ernyedetlen törekvése által, ugy a tudomány magasztos, lelki tápot nyújtó térein, mint a nemzeti szorgalom virág- és kenyértermő virányain! E szent czélra tegyen meg mindenki mindent, mi tehetségében áll: a szellemi irány munkása ne fáradjon ki, ha éjt nappallá kell is tennie s az anyagi törekvés embere ne kimélje az eke szarva mellett a nehéz veritéket, s a szent czél elérve lesz! (...) én azon édes önérzettel tértem meg, hogy talán egykor édes gyümölcsöket termednek sok fáradság és munkával szerzett tapasztalataim.”

Halála után Promontoron helyezték örök nyugalomra. Családja a promontori birtokot felszámolta, majd távolba kerültek, Térey Pál személye és nyughelye pedig – a hálátlan utókor által – több mint egy évszázadra feledésbe merült.

A Fővárosi Temetkezési Intézet a Térey-kriptát – mint lejárt sírhelyet – 1993-ban újraváltásra hirdette meg. A kripta helymeghatározásának és fotódokumentációjának összeállításával egyidejűleg, a család történetének kutatása is megkezdődött. A sírhelyet – mivel annak újraváltására határidőre senki nem jelentkezett – a Budapesti Városvédő Egyesület Promontor–Tétény munkacsoportjának kezdeményezésére nem számolták fel és újraértékesítésére sem került sor.

A kriptánál – az elvadult növényzet kiirtását követően – 1994. március 14-én délután 3 órakor került sor a Savoyai Jenő Asztaltársaság szervezésében az első megemlékezésre, melyet azóta minden esztendőben a 903. számú Prohászka Ottokár Cserkészcsapat rendez meg.

A Budapesti Városvédő Egyesület Promontor–Tétény munkacsoportja a kripta felújítását 1998-ban végeztette el, a Savoyai Jenő Asztaltársaság pedig 1999-ben emléktáblával jelölte meg a családi sírboltot. Térey Pál sírja ma – a Nemzeti Kegyeleti Bizottság előterjesztésére – a Nemzeti Pantheon része, védett síremlék.

Térey sírja a Térey-kripta beazonosításakor és a kutatások kezdetekor 1993-ban...	Térey sírja (2003) ...és 10 év múlva	Az 1999-ben állított emléktábla

Im.: Térey Pál honvéd huszárőrnagy (Bartos Mihály–Garbóci László: Promontor és Tétény 1848–49-ben. Savoyai Jenő Asztaltársaság, Budafok 2000., 81–92. o.)

Hadik Ágoston gróf
honvéd ezredes
(Damerschwan 1801. június 23. – Promontor–Kistétényhegy 1873. június 12.)

Nagyapja gr. Hadik András Mária Terézia királynőnk legendás tábornoka, akinek szobra ma is a budai Várban áll, apja, gr. Hadik András cs. kir. lovassági tábornok, így természetes, hogy ő is ősei nyomdokába lép. 1814–1844 között az 1. huszárezredben szolgál, majd nyugállományba vonul és Aradon él.

A magyar forradalom és szabadságharc ügye mellé áll, 1848. június 19-től nemzetőr alezredes, részt vesz a délvidéki harcokban. December 1-től honvéd ezredessé léptetik elő, 1849-től az ún. „szegedi hadosztály” parancsnokaként Szeged és Szabadka határában sikerül megállítania az előretörő szerb–osztrák hadtestet. Márciusban tífuszban megbetegszik, felgyógyulása után ismét szolgál, május 12-től Szegeden hadosztályparancsnok. Július 29-től ismét megbetegszik, szabadságolják. Az aradi várőrséggel együtt, augusztus 17-én teszi le a fegyvert és esik fogságba.

Aradon 1849. november 5-én golyó általi halálra, majd – őseire való hivatkozással, érdekében eljárva – november 16-án kegyelemből 18 évi várfogságra ítélik. Olmützből 1851. február 28-án amnesztiával szabadul. Még ebben az évben házasságot köt, s szemlaki birtokára visszavonulva gazdálkodik.

A Promontor–Kistétényhegyen váratlanul bekövetkezett halála után Promontoron helyezték örök nyugalomra. Első sírhelye feltételezhetően a ma már nem létező, korábbi helyi temetőink egyikében volt. Innen került át temetőrendezés keretében 1931. október 23-án a város által adományozott díszsírhelyre, amely a továbbiakban a budafoki plébánosok temetőhelyéül jelöltetett ki. Mivel a budafoki temetői nyilvántartások ebből az időszakból is hiányosan maradtak fenn, így nyughelyének feltalálása véletlenszerű volt, a Budafok és Vidéke című újság egy korabeli száma vezetett nyomra bennünket.

A Budafok-felsővárosi temetőben tartott márciusi megemlékezések 2001. óta kibővültek. Térey Pál honvéd huszárőrnagy síremlékének megkoszorúzása után, a megemlékezések résztvevői elzarándokolnak Hadik Ágoston hamvait őrző ún. papi kriptához is, hogy felidézzék életét, méltassák tetteit és sírján virágot helyezzenek el emlékére.

Halottak Napja 2000.	Papi kripta 2002.	Halottak Napja 2005. „Mindenki keresztjeként”

Az ún. papi kripta, gr. Hadik Ágoston honvéd ezredes nyughelye

Im.: In „Honvédeink albuma – Vitae brevis est cursus, gloriae sempiternus.” (Bartos Mihály–Garbóci László: Promontor és Tétény 1848–49-ben. Savoyai Jenő Asztaltársaság, Budafok 2000., 74–75. és 80. o.)

Bartos Mihály – 2006. március 20.