A tétényi csata

1848. december elején Windisch–Grätz tábornagy három hadtestével támadólag átlépte a határt, s elindult rendet teremteni a lázadó Magyarországra. A jól képzett, csatákban edzett osztrák sereggel szemben a legjelentősebb erőt a Görgei Artúr tábornok vezette feldunai hadtest jelentette. December 27-én Görgei a biztos bekerítés elől seregével kimenekül Győrből, majd állandó visszavonulás közepette húzódik csapataival mind közelebb a fővárosokhoz. Kossuth és a haditanács – egymásnak sokszor ellentmondó és szinte naponta váltakozó – parancsokat küldenek Görgeinek, holott nincsenek is tisztában a valós katonai helyzettel.

Görgei védelmi vonala december 31-én már Buda alatt húzódik, főhadiszállása pedig Promontorra települ. A január 2-ai – Vetter tábornok vezette – haditanács döntése értelmében, Buda alatt a döntő csata elmarad, a sereg megmentendő, Görgei csapataival induljon Vácnak, majd kezdjen a Vág mentén önálló hadműveletekbe. Görgei a haditanácsból délután érkezett vissza promontori főhadiszállására, ahol azonnal elrendelte dandárainak a fokozatos visszavonulást.

1849. január 3-án reggel megkezdődött a magyar sereg általános visszavonulása. A balszárnyon a Karger dandár (dd) nem várta be a felváltó Zichy dd erőit, hanem állásait otthagyva, Kistétényen át Promontor irányába vonult vissza. A Zichy dd abban a tudatban, hogy előttük még a Karger dd előörsei vannak, kora délelőtt megkezdte az előnyomulást Érd felé.

Ugyanezen a napon reggel 8 órakor az osztrák Jelasics-hadtest (hdt) is megkezdte menetét Tétény felé. Az elővéd Grammont dd a hozzá beosztott megerősítő erőkkel az Érd és Tétény közötti magaslatra érve, úgy 11 óra körül szembetalálkozott az Érd felé előnyomuló Zichy dd előcsapataival, azokat meglepte és visszavonulásra kényszerítette.

A magyar gyalogság megfutamodását látva, az őket követő Vilmos-huszár osztály – Mezey Károly és Schulz Wilhelm századosok, valamint Schmid Albert főhadnagy vezetésével – bátran az ellenséges Wallmoden vérteslovasság oldalába tört, s azokat részben levágta, illetve megfutamította, egyidejűleg az osztrák gyalogságot megállásra kényszerítette. Ezalatt a meglepett Zichy dd időt nyert a harchoz való felfejlődésre, sikerült a fehérvári országúttól északra elterülő szőlőhegyeket is 16 ágyúval megszállnia.

Jelasics előcsapatai, komoly ellenállásra számítva, a bán parancsára megkezdték csatarendjük felépítését és a támadáshoz várták a főerők beérkezését.

Görgei Promontoron értesült a történtekről, az időközben élcsapataival beérkező Karger dd-t visszafordította, hogy a két dd-al ellentámadást hajtson végre, fedezve ezzel a többi dd elvonulását. Görgei kb. 14 óra körül ért a helyszínre, ahol megkezdte hadrendje felépítését. Téténynek háttal, a fehérvári országúttól balra a Karger dd-t, jobbra pedig a Zichy dd-t állította fel. A két oldal hadrendjének felállítása közben az osztrák lovasság több alkalommal ismételten rohamra indult, de huszárjaink bátor ellenlökése és a tüzérségünk hatásos tüze mindenkor visszazavarta őket. Az osztrák főerők beérkezése pedig késett...

Görgei támadásra készült. Igaz, nem Ő választotta a helyet, az időt, a feltételeket, de hadvezéri nagyságának teljében, felismerte a helyzet döntő jelentőségét, a támadás eltökélt szándékká vált: „Ámbár hamarjában a helyszínén csak mintegy 4000 ember állt rendelkezésemre: mégis el voltam tökélve, hogy támadólag nyomulok előre.” A csata délután fél 3 és 3 óra között kölcsönös, sűrű ágyútűzzel kezdetét vette, honvédeink pedig felkészültek a rohamra. Ekkor érkezett a futár Vetter tábornoktól azzal az üzenettel – ami aztán később hamisnak bizonyult –, hogy az osztrákok Érd alatt átkeltek a Dunán és már Pestet fenyegetik.

Görgei azonnal dönt, a rohamot lefújja és kisebb fedező erőkkel csak a tétényi útszorulat védelmére szorítkozik, a korai sötétedés kezdetekor pedig elrendeli az általános visszavonulást. Az osztrákok a tüzérségi előkészítés nagyságából következtetve nagyobb erőkkel való támadástól tartanak és estig tétlenül nézik a magyarok visszavonulását, csapdát sejtve az üldözést nem indítják el.

A magyar huszárok, tüzérek és honvédek január 3-án tanúsított hősiessége, valamint Görgei hadvezéri döntései megteremtették azt a legalább 24 órás előnyt, ami elegendő volt a szabadságharc ügyével közös sorsot vállaló katonai erő és hadfelszerelés Dunántúlról való kimentéséhez, biztosítva ezzel a fegyveres küzdelem további folytatásának lehetőségét.

Emléklap (1989)	A tétényi csata képeslapja (1999) – hátlap	– előlap
A tétényi csata emlékművének javára 1989. október 21-én megrendezett jótékonysági hangverseny emléklapja, rajta Kereskedő Tamás és Pozsgai Zoltán zongoraművészek, valamint az estet megnyitó Csengey Dénes író aláírása.	A Savoyai Jenő Asztaltársaság által, a csata 150. évfordulójára kiadott képeslap előoldala és hátoldala, rajta a 150. évforduló napján (1999. január 3.) a nagytétényi posta által használt alkalmi bélyegző, az emlékműnél ezen a napon rendezett koszorúzás résztvevőinek aláírása, továbbá a helyszínre és alkalomra utaló piros fedélzeti bélyegző. (Ez a nap vasárnapra esett, igazi kuriózum, hogy a postát mégis sikerült 8 és 12 óra között megnyittatnunk!

Im.: Hadiesemények 1848. december 27. és 1849. január 5. között, különös tekintettel Promontor és Tétény térségére. (Bartos Mihály–Garbóci László: Promontor és Tétény 1848–49-ben. Savoyai Jenő Asztaltársaság, Budafok 2000., 25–60. o.)

Bartos Mihály – 2006. március 20.