 |
 |
Klauzál kabátja
avagy, egy goromba orvos emlékezete
Olvasmányaim során, gyakran találkoztam Klauzál Gábor alakjával többféle szövegkörnyezetben, így néhányszor egy-egy mondában is. Ezek egyike „A goromba orvos” című, melyet Eötvös Károly nyomán, Lengyel Dénes jegyzett le a „Kossuth Lajos öröksége / Mondák a XVIII. és XIX. századból” (Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1977. 362-363.o.) című könyvében...
A monda talán annyival több a mesénél, hogy általában van némi valóságalapja is, ami hitelesebbé teheti a történetet. A hitelesítést egykor élő személy, létező helyszín, valós esemény nyomatékosíthatja, így az olvasó az olvasmányélményt a végén, akár megtörténtként is felfoghatja. Természetesen, azért fenntartással kell kezelnünk mindenkor ezeket a történeteket, hiszen az első mesélő személye és a történet elindításának időpontja általában ismeretlen, majd az szájról-szájra vándorol, míg végre valaki, elsőként lejegyzi. Az sem mindegy, hogy ki, mikor és hol írja le, hiszen a történet addigra számos mesélő egyéni stílusától függően színesedhet, vagy egyszerűsödhet. Így találkozhatunk aztán, ugyanazon alaptörténettel, akár több változatban is…
Mielőtt a kérdéses mondát boncolgatnánk, először olvassuk el azt:
| „Szerette, tisztelte Fromm Pál doktor urat minden betege, de féltek
is tőle, mert akár gróf, akár báró, akár miniszter, ő bizony mindenkinek
megmondta a magáét. Csak éppen azokhoz volt udvarias, kedves és
gyöngéd, akiket nemcsak a betegség, hanem még a szegénység is
szorongatott. Klauzál Gábor, az 1848-as kormány minisztere szívesen lenyelte minden gorombaságát, azt mondta róla: – Fromm doktor olyan keserű orvosság, amely jól gyógyít. Amikor 1849 hideg telén, éppen januárban a kormánynak menekülnie kellett, mindenki sietett Debrecenbe, Klauzál miniszter bizony otthon felejtette a jó bundát, úgy szállt vonatra. Bezzeg Fromm doktor úr nem feledkezett meg a bundáról, egyszerre csak ott termett vele az állomáson, és azt mondta a miniszternek: – Ilyen könnyelmű embert sohase tennék meg az ország miniszterének! – Megérdemlem, barátom, a szemrehányást! – mondta erre Klauzál –, bár ezzel a bundával még nem mentjük meg a hazát. – De azzal se, ha az úrnak lefagy a füle és az orra! Hiszen elmehetett a miniszter, el az egész kormány, de az orvosnak ott a helye a betege mellett; Fromm doktor úr ott maradt a kórházban, és tovább gyógyított meg gorombáskodott, csakúgy, mint azelőtt. Meghallja ezt az egyik osztrák tábornok, és mindjárt odahívatja magához. – Hát ön hogy merészelt itt maradni, miért nem szökött el, mint a többi Kossuth-kutya? Fromm doktor úrnak ekkor sem szállt inába a bátorsága. Azt felelte a dühös tábornoknak: – Önök behurcolták ide a kolerát, és a járvány elterjedését meg kell akadályoznunk. Ha egy orvos a betege mellől elszökik, olyan, mint a katona, aki a csatából szökik meg. Hát ezért maradtam én itt. De már erre a dühös tábornok se szólhatott semmit. Attól fogva Fromm doktor úr háborítatlanul gyógyíthatott.” |
 Dr. Fromm Pál (1812-1899)(12) |
A történet alapját jelentő körülmények pontosan ismertek, 1848. december 31-én háromszor ült össze az országgyűlés. A harmadik, este 6 órára összehívott zárt ülésen – az egyre aggasztóbb katonai helyzetben, heves vita után, Kossuth Lajos előterjesztése alapján, többségi szavazással – úgy döntöttek, hogy az országgyűlés és az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) a fővárosokat elhagyva, Debrecenbe költözik.
Az országgyűlés döntésének nyilvánosságra kerülésével, a fővárosokban pánikhangulat alakult ki. Az év utolsó estéjén, majd’ mindenki csomagolt, hogy vasúton Szolnok-Debrecen, vagy országúton Kecskemét-Szeged felé igyekezzen. Elsőként az állami hivatalt betöltők távozhattak, így hagyta el a fővárosokat a képviselők többsége, az OHB több tagja, valamint hajnali 3 órakor családjával és nőrokonaival együtt, Kossuth Lajos is…
|
|
| Menekülés a fővárosból 1848/1849. fordulóján – egykorú kép az Pesti indóház előtti térről(13) |
Történetünkhöz visszatérve, annak helyszíne a Pesti indóház, az 1847. szeptember 1-én megnyitott Pest-Szolnok vasútvonal kiinduló állomása, mely a mai Nyugati pályaudvar helyén állt.
Ejtsünk néhány szót az akkori időjárásról is. A történetben csak annyi szerepel: „…1849 hideg telén, éppen januárban…”, de más forrásokból tudhatjuk, hogy az időjárás valóban szokatlanul zord volt. Tél volt, igazi tél. Ekkor már közel egy hete rendkívül nagy volt a hideg, többször mínusz 15-20 fokot is mértek. A várost, az egész országot hótakaró fedte, a folyókon és állóvizeken megindult a jegesedés, sőt a kisebbek már be is fagytak. Az időnként feltámadó viharos szél szinte elviselhetetlenné tette a szabadban való tartózkodást. Több korabeli, elsősorban tábori körülmények között hadiszolgálatot teljesítő katona visszaemlékezésében megemlíti ezen napok kegyetlen időjárását. A 25. honvéd zászlóaljba beosztott krasznai Krasznay Péter őrmester például ezt írja: „Másnap (1849. december 30. – B.M.) egy Soóskut nevű kis faluba érkeztünk, mely már az előbb odaérkezettek által elfoglalva lévén, nekünk csak az uradalmi juh aklokba jutott éjeli szállás, a hol bizony a rendkívüli hidegben alig bírtunk valamit szunnyadni, hogy másnap (1849. december 31. – B.M.) álmosan s fáradtan folytassuk uttalan hegysorokon szomoru visszavonulásunkat Tétény felé…”
Klauzál Gábor – mint a lemondott Batthyány-kormány volt tagja – ebben az időpontban már nem miniszter, de tagja az első, népképviseleten alapuló országgyűlésnek. Jelleme, páratlan kötelességtudása, valamint hazaszeretete nem engedte, hogy a fővárosok feladásáig a képviselői kötelezettségeit elhanyagolja. Mikor hagyta el Pestet? Meglehet, éppen a történet időpontjában és körülményei között. Biztosan tudjuk, hogy Debrecenben már nem jelent meg és a továbbiakban nem vett részt az országgyűlés munkájában. Nem mulasztásról van szó esetében, ennek összetett okait, talán érdemes lesz egyszer számba venni…
Amennyiben Klauzál 1848. Szilveszterének éjszakáján, a Pesti indóházból kigördülő vonaton volt, úgy nagy valószínűséggel a vasútról később kocsira szállt át és haza utazott Szegedre.
Fromm doktorról még annyit feltétlenül meg kell említeni, hogy a szabadságharc után is folyamatosan orvosként szolgált, közszeretetben és megbecsülésben élte le életét. Megjegyzendő érdekesség, hogy ő volt az az első magyar orvos, aki 1852-től bölcsődében tevékenykedett!
Érdemes még idézni a korabeli sajtóból a halálozásáról szóló közleményt, hiszen abban, minden benne van az Emberről: „Dr. Fromm Pál, a budapesti orvosok nesztora , a fővárosi közéletnek egy köztiszteletben élt alakja, elhunyt 87 éves korában és ebből hatvanötöt az orvosi pályán töltött el. A derék öreg úr régebben a főváros főfizikusa volt. Kedélyéért, jó szívéért és jótékonyságáért minden körben szerették. A szabadságharczban ő is résztvett és Klauzál Gábor alatt szolgálta a haza ügyét. A megboldogultban Eötvös Károly orsz. képviselő közeli rokonát gyászolja.”
 |
 |
|
| Dr. Fromm Pál sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben |
||
Dr. Fromm Pált a Kerepesi úti sírkertben temették el. Síremléke ma is ott áll a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben , elfeledve, gondozatlanul, mint annyi egykori nagyságunké…
Így történt? Nem így történt? Mennyi a való és, mennyi a mese benne? Ki tudja megítélni pontosan, több mint másfél évszázaddal később? Azt hiszem, nem is ez a lényeg, hanem maga a történet, amely lehetőséget teremt mindenkor arra, hogy a nagy időket és benne, a számunkra oly fontos történelmi nagyságainkat rendre megidézzük, emléküket ápoljuk és utódainknak örökül hagyjuk…
Bartos Mihály – 2015 december
Megjegyzések:
(1) Dr. Fromm Pál 1812. október 18-án született Palotán. Pozsonyban, majd Pesten tanult, az 1840/41. tanév végén orvossá avatták. Külföldi tanulmányútja után, 1841-től Sauer Ignác professzor klinikájára került tanársegédnek. Szolgálatait önként ajánlotta fel 1848-ban a magyar kormánynak. Klauzál Gábor a minisztériumához tartozó egészségügyi osztályra, május 7-től kinevezte fogalmazónak.
Később, 1848. októberében és novemberében tábori kormánybiztosként dolgozott az óverbászi táborban, a kolerajárvány megfékezésén. Pesten maradt 1848. végén, majd a magyar csapatok visszatérte után, 1849. áprilisában a pesti fő tábori kórház koleraosztályának vezetője lett. A kormány 1849. június 15-től ismét a minisztérium egészségügyi osztályának fogalmazójává nevezte ki.
(2) A Batthyány-kormány 1848. szeptember 11-én lemondott. A Batthyány által alakított új kormány elismerését az uralkodó kezdetben halogatta, majd október 3-án megtagadta. A képviselőház – hogy az országban a végrehajtó hatalmat biztosítsa – Kossuth javaslatára,
szeptember 16-án létrehozta az Országos Honvédelmi Bizottmányt (OHB). Batthyány október 2-ai, második lemondását követően, az OHB tényleges kormányszervvé vált.
(3) A fővárosok kiürítése gyakorlatilag január 5-ig – Windisch-Grätz és csapatai bevonulásáig – befejeződött.
(4) Mátray Gábor: Töredék jegyzemények Magyarország történetéből 1848/49-ben. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1989. 50.o.
(5) A Pest-Szolnok vaspálya az ország második vasútvonalaként, 1847. szeptember 1-én nyílt meg a forgalom számára. A 99 km hosszúságú vonal végpontjai: Pesten – mely egyben a már korábban megnyitott első, Pest-Vác vonalnak is végpontja – az ún. Pesti indóház, míg Szolnokon az ó-szolnoki vasútállomás volt.
(6) „Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak…” Visszaemlékezések 1830-1861. – A Néprajzi Múzeum forráskiadványai. Negyvennyolcas idők I. Szerkesztette: Forrai Ibolya. Néprajzi Múzeum, Budapest 1998. 70.o.
(7) Az 1848. április 11-én kihirdetett törvények között szerepelt az országgyűlés népképviseletéről szóló törvény (1848:V.tc) is. A választások 1848. júniusában zajlottak, Klauzál Csongrád képviselőjeként került be az országgyűlésbe.
(8) nesztor a.m. egy testület vagy csoport legidősebb tagja
(9) Eötvös Károly 1867-ben kötött házasságot Fromm Etelkával, így kerültek egymással rokonságba.
(10) Vasárnapi Újság, 46. évf. 2. szám, 1899. január 8. 34.o.
(11) Sírhely-azonosítója: J. 526, (526. számú jobb oldali falsírbolt)
(12) PTE Orvosi Hírmondó, Pécs 2015. február-március 3.o.
(13) Ezernyolczszáz negyvennyolcz / Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben. – Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest 1898. 141.o.
