„Atyám sírkoszorújára.”

Társaságunk alapítói nyilatkozatában célként fogalmaztuk meg többek között, Klauzál Gábor helyi, országos és határon túli szellemi, tárgyi hagyatékának felderítését, ápolását, megőrzését, azok továbbadását, minél szélesebb körben való megismertetését és az utókorral való méltó elismertetését. A cél megvalósítása érdekében, évek óta többen is foglalkozunk névadónkkal kapcsolatos kutatásokkal, a feltárt eredmények közzétételével.

Kutatásaim során, mindig igyekeztem olyan kérdésekkel foglalkozni, melyek a hivatalos történetírásból kimaradnak, vagy a hivatásos történészeket nem érdeklik, illetve amelyekkel nem érnek rá alaposabban foglalkozni. Számomra sokszor ezek a részletkérdések teszik igazán teljessé, emberileg is érthetőbbé az adott történelmi személy portréját, életét.

Jelen kutatásaim során, váratlanul olyan adalékokra bukkantam, melyek egy kis kitérőre kényszerítettek: Klauzál Gábort kutattam, de egy másik Klauzál Gáborra bukkantam…[1]

Szmollény Nándor 1903. októberében írt dolgozatán[2]kívül, Klauzál Gáborról nem készült még olyan monográfia, amely teljes körűen feldolgozta volna ősei, családja, maga és utódai életét. Az utóbbi években, származására, családja katonatagjaira vonatkozó helyzeten a „Klauzál Napok Tétényben” rendezvénysorozatunk keretében elhangzott előadások és ezek írásos változatai ugyan némileg javítottak, de az alapkérdést lényegében nem oldották meg. Erre talán legjobb példa, hogy Klauzál Gábor halála után, özvegye és árvái sorsa, életük további alakulása nagyrészt ma is ismeretlen. Magam sem vállalkozom most ezen hiányosságok pótlására, mindössze fiával kapcsolatban próbálom meg összeszedni és rendszerezni azokat az életrajzi morzsákat, amelyek részben már rendelkezésre álltak, részben a kutatásaim során most felbukkantak…

Klauzál Gábor és második felesége, Schmidt Emma házasságából három gyermek született: 1855-ben Emma[3], 1857-ben Gábor és 1859-ben Mária.[4]

A három gyermek közül, jelenleg egyedül Gáborról rendelkezünk egy hiteles fényképpel 1864-ből. A kép egy viszonylag ritka és költséges eljárással készült chromotypia, melyet abban az időben csak a szakmailag első vonalbeli, nagy műtermek, illetve fényképészek készítettek.[5] A képet – a keretezés hátoldalát lezáró szennylapon – az apa, Klauzál Gábor saját kezűleg írt sorai hitelesítik.[6]

A gyermekek közül, Gábor életútja néhány lexikális adat[7] segítségével, némileg nyomon követhető. Ezek szerint Pesten, 1857. március 11-én született. A Pest-Lipótvárosi[8] templomban megtartott március 23-ai keresztelőjén a Gábor, Imre, István, János, Ignác nevet kapta. Keresztszülei Dr. Sauer Ignác és Nagy István voltak.[9] A keresztelést Ráth József[10] plébános végezte.[11]

Iskoláit Drezdában, Kalocsán és Esztergomban végezte. Joghallgatóként Pozsonyban folytatott egyetemi tanulmányokat.

Iskoláinak befejezése után, 1881-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban fogalmazó gyakornok, majd 1882-től tiszteletbeli segédfogalmazói címet kap,[12] 1883-ban segédfogalmazóvá, 1884-ben tiszteletbeli fogalmazóvá,[13] 1886-ban pedig fogalmazóvá léptetik elő. Alkalmazotti pályafutása végig ehhez a minisztériumhoz köti, ahol fokozatosan halad előre a hivatali ranglétrán: 1892-től címzetes miniszteri titkár,[14] majd tényleges titkár,[15] 1897-től címzetes, majd 1899-től valóságos miniszteri osztály-tanácsos;[16] 1905-től kinevezik miniszteri osztályfőnöknek és megkapja a miniszteri tanácsos címet az ehhez kapcsolódó jogosultságokkal, járandóságokkal,[17] míg végül, 1911-ben miniszteri tanácsossá léptetik elő.[18] A minisztériumból 1917-ben, saját kérésére nyugdíjba megy. Nyugállományba vonulása alkalmából – munkássága és érdemei elismeréseként – az osztrák császári Lipót-rend lovagkeresztjével tüntetik ki.[19]

Magánéletéről is csak töredékes információink vannak. Annyit tudunk, hogy 1887. május 9-én a Belvárosi Főplébániatemplomban kötött házasságot[20] Degré Katalinnal[21], aki több mint negyvenévi házasság után, 1929. július 26-án hunyt el. Két nappal később, július 28-án az Újköztemetőben temették el.[22]:

Egyetlen gyermekük, Gábor 1891-ben született és fiatalon, 1918. december 12-én halt meg spanyolnáthában. A Kerepesi úti temetőben december 14-én temették el.[23] Milyen ember, férj, apa volt ifjabb Klauzál Gábor, erre ma nagyon nehéz lenne válaszolni. Ha léteznek is erre vonatkozó iratok, azok még valahol, az ismeretlenség homályában, vagy elzárva, családi irattárak mélyén bujkálnak…[24]

Talán Kleió, a történetírás múzsája vezetett, amikor kutatásaim során, az „Esztergom és Vidéke”[25] című lapot vettem kezembe, melyben ifjabb Klauzál Gábor nyomaira bukkantam! A lap egyes számait böngészve, a fellelt töredékekből egy új, eddig nem ismert, poétai lelkületű fiatalember arcképe kezdett kibontakozni…

Az ifjú Klauzálnak az „Esztergom és Vidéke” című lapban, 1879-1881. között, összesen 14 alkalommal jelentek meg költeményei. De miért pont itt kerültek közlésre ezek az írások? A lapban leírtakból apránként összerakható, hogy az egykori esztergomi bencés diák nem csak iskolavárosához, elméjét pallérozó alma materéhez, hanem az ott köttetett barátságokhoz is hűen ragaszkodott.

Budapesten, negyven egykori esztergomi bencés diák, 1879. szeptember 30-án megalakította az „Esztergomi Kör”-t. Céljuk, a szerényebb sorsú egyetemi hallgató tagjaik támogatása és Esztergom város társadalmi életének újjáteremtése, szolgálata volt. Az alapítók egyike ifjabb Klauzál Gábor rendes tag, akit egyúttal a társaság titkárának is megválasztottak.[26] Ezt a tisztséget éveken át betöltötte. A negyvenes alapítói körnek ugyancsak tagja volt Dr. Kőrössy László is, aki néhány hónappal korábban indította meg Esztergomban az újságját. Természetes volt, hogy barátai mindenben támogatták vállalkozását.

Mivel az újság rendre hozta a városi híreket, beszámolt a helyi társasági élet eseményeiről, így ezekből tudhatjuk, hogy ifjabb Klauzál Gábor aktív tagja volt az esztergomi közéletnek. A lap régi oldalai megőrizték például azt is, hogy az esztergomi fiatalság által 1883. január hó 27-én, a helyi jótékonysági egyesület javára rendezett táncmulatságban ott volt és a belépőjegyen felül, további 2 frt-ot adományozott a nemes célra.[27] De ugyanígy találkozhatunk nevével 1902-ben is, amikor a főgimnáziumi kath. diákasztalra – mint az intézet egykori hálás növendéke – 10 kor adományt fizetett be.[28]

Térjünk vissza verseihez! Nem lévén irodalomtörténész, sem műkritikus, így azok irodalmi értékét sem vagyok hivatva megítélni, de olvasmányaim alapján úgy gondolom, a kortárs lapokban megjelenő írások jelentős részével hasonló színvonalon állóak.

Összesen 16 költeménye jelent meg, ezek fele romantikus, szerelmes vers. Az első verse: „Hol vannak?” címmel is, ebből a csokorból került ki.[29] További, hasonló jellegű költeményei a megjelenések sorrendjében: „Oh ne nézz rám…”,[30] „Emlékezés”,[31] „Szőke fürtös kis angyalomhoz”,[32] „Emlékkönyvbe”,[33] „Láttalak”,[34] „Ablakomban hervadott virág van…”,[35] és „Barátomnak”.[36] Versei hangulatának, stílusának érzékeltetésére, álljon itt az Emlékkönyvbe című műve:

Emlékkönyvbe. Ékszert, tündöklő gyémántot Adnék emlékül neked; Óh, de gyémántnál sugárzóbb Éjfekete szép szemed. Tán virág, az üde rózsa, Illik legjobban hozzád; Óh, de ajkad, még ennél is Sokkal édesb mézet ád. Ismered-e a szerelmet? – Lányka, üdvöm, mindenem! Legnagyobb kincs, melyet birunk E zarándok életen. Vedd azt tőlem, ne tűnődjél, Hidd el lányka, tiszta, szent, Boldogságunk irigyeljék Az angyalok oda fennt! –

A továbbiak között, van hazafias lelkületű: „Feltámadunk!”[37] és népies ihletésű: „Népdalok”[38] címmel. Legnagyobb lélegzetű költeménye a budapesti Széchenyi-szobor 1880. május 23-ai avatására írt ódája, mely „A Széchenyi-szobor leleplezésére” címmel jelent meg.[39]

A klasszikus időmértékes verselés sem állt távol tőle, erről az „Epigrammák” címmel megjelent, három kisebb néhánysorosával ad számot.[40] >Ezekben olyan jeles történelmi személyekről szól, mint „Széchenyi István gróf”, „Nagysándor József tábornok” és apja, Klauzál Gábor. Ez utóbbit idézzük is:

Apjáról írt verse a gyermeki szeretet és tisztelet megnyilvánulásán túl, az elmúlt élet történelmi összefoglalója, egyben a lelkében élő apakép tükrözése is:

Ifjabb Klauzál Gábor életének további alakulásáról csak szórványos adatok vannak. A korabeli lakcímjegyzékek szerint két leánytestvérével, Emmával és Máriával együtt, 1885-ben a főváros IV. kerületében, a Zöldfa utca[44] 11. szám alatt laktak. Ugyanezen könyvekből tudható, hogy lakott még Budapesten a IV. Molnár utca[45] 40., II. Albrecht út[46] 3., V. Váczi körút[47] 64., V. Nagykorona utca[48] 11. szám alatt is. Az 1928-ból ismert, utolsó fővárosi lakcíme az V. Wekerle Sándor utca[49] 11. szám volt.[50]

Említésre kerül édesanyja halálhírét közzé tevő újsághírben is: „…[özv. Klauzál Gáborné, Schmidt Emma – BM.] Hetek óta nem mozdult ki lakásából. Tegnap déltájt hirtelen nagyon rosszul lett, s midőn fia, Klauzál Gábor miniszteri fogalmazó Budáról ágyához érkezett, már megszünt élni. …”[51]

Nevével elvétve találkozhatunk még különféle forrásokban, melyekből tudhatjuk például, hogy 1895-ben részvényese a Szeged-Csongrádi takarékpénztárnak, 1902-ben pedig igazgatósági tagja a Magyar Tanítók Országos Takarék- és Hitelszövetkezetének.

A fennmaradt korabeli ügyvédi, illetve közjegyzői iratok között több olyat is találunk, amelyek a család vagyoni helyzetével kapcsolatos adás-vételeket, kölcsönügyleteket tartalmazzák.[52] A különféle bíróságok által kihirdetett korabeli végrendeletek iratai között is találkozunk kedvezményezettként neveikkel.[53] Bár biztos befektetésekben volt vagyonuk, de azt az első világháború, majd az azt követő infláció elvitte és a család anyagi helyzete erősen megromlott.[54]

A közjegyzői iratok között számunkra különösen érdekes és értékes dokumentum, a kistétényi birtok eladásának okmánya, melyet Budapest Főváros Levéltárában őriznek. Édesanyjuk 1889. április 9-én bekövetkezett halála után, mint örökösök, már május elsején eladják a tétényi 232. számú telekjegyző könyvben a 942. helyrajzi szám alatt bejegyzett ingatlant, az azon épült présházzal, azok összes tartozékaival együtt; valamint a 966. helyrajzi szám alatt szereplő szántót, továbbá bútorokat, berendezési tárgyakat, kert- és gazdasági felszereléseket, ingóságokat, összesen 2.500,- forint vételárért.[55]   

Élete utolsó – felesége halála utáni – szakaszáról szinte semmit nem tudunk. Így azon körülményekről és időpontról sem, amikor a fővárosból a pesthidegkúti Remetekertvárosba költözött. Legközelebb, 1939. januárjában találkozunk nevével a Pesti Hírlapban: „Klauzál Gábor ny. vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos, a Lipótrend lovagja, 82 éves korában Remetekertvároson meghalt.”[56]

Halálának pontos időpontját és körülményeit a hivatalos iratokból ismerhetjük. Ezek szerint, 1939. január 9-én este 8 órakor halt meg tüdőgyulladásban Pesthidegkúton, a Csend utca 5. szám alatt.<[57]

A halottvizsgálatot addigi kezelőorvosa, Dr. Murin László[58] végezte el. Az erről szóló, 1939. január 10-ei halottvizsgálati jegyzőkönyvben a halál időpontját már délelőtt 8 órában határozza meg, a temetést pedig január 12-ei időpontra teszi. A jegyzőkönyv hátoldali záradékában Szentannai Béla, Pesthidegkút vezetőjegyzője nem tesz észrevételt az ellen, hogy az elhunytat Budapestre szállítsák.[59]

Mint vagyon nélkül elhunytról, haláleseti felvételi jegyzőkönyv készült január 25-én a helyi jegyzőnél. Ebben nevesítésre kerül rokonként unokanővére, özv. Horváth Gáborné szül. Kovács Laura, budapesti lakcímmel. A jegyzőkönyvet a hivatalos eljárásban résztvevő helyettes jegyzőn kívül sógora, Szendey Béla[60] írta alá hozzátartozóként.[61]

A halottvizsgálati jegyzőkönyv záradéka és a haláleseti felvételi jegyzőkönyvben legközelebbi hozzátartozóként megjelölt személy budapesti illetősége alapján, okkal merülhetett fel a kérdés: hol temették el ifj. Klauzál Gábort? A kutatás kezdetén rendelkezésre álló adatok szerint, a pesthidegkúti községi temető[62] és a főváros valamelyik köztemetője jöhetett számításba. A kutatás, ha hosszadalmas volt is, de eredményre vezetett…

Időközben, a Budapesten való eltemettetését erősítette meg a Pesti Naplóban megtalált gyászhír: „Meghalt Klauzál Gábor fia. Szegedről jelenti tudósítónk: Pálfy József polgármester kedden telefonértesítést kapott, hogy 83 éves korában elhúnyt Klauzál Gábor ny. miniszteri tanácsos, Klauzál Gábornak, az első felelős magyar minisztérium iparügyi miniszterének fia. Klauzál miniszter annakidején Szeged képviselője volt s egyik alapítója a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárnak; fia is rendkívül tevékenységet fejtett ki Szeged közgazdasági életében, innen került állami szolgálatba. A Klauzál-családnak ma már csak egy távoli rokona él: Degré Miklós ny. budapesti ítélőtáblai elnök. Szeged város részvétét Klauzál Gábor halála alkalmából Pálfy polgármester Degré Miklósnak nyilvánította. Klauzál Gábort Budapesten fogják eltemetni. Édesapja a szegedi temetőben nyugszik.”[63]

A még fellelhető korabeli temetői nyilvántartások végül is, igazolták ezt a feltevést. Ifjabb Klauzál Gábor holttestét Pesthidegkútról Pestre szállították és 1939. január 13-án az Újköztemetőben, a 66-1-51/52 számú dupla sírba, felesége mellé temették el.[64] A temetést a Budapest Belvárosi Főplébániatemplomból Ketterer Péter hittanár végezte. Az elhunyt egyházi anyakönyvezése is itt történt meg.[65]

Figyelemre méltó adalék, hogy az Újköztemetőben a Klauzál-Degré dupla sírhelyet 1969-ben újraváltás,[66] illetve védelem hiányában felszámolták és újra értékesítették. Temetői csontkamra hiányában, a korábban ott eltemetettek csontjait az akkori rend szerint, az új sírhely ásásakor a szabványos temetési mélység szintje alá helyezték el. Így ifjabb Klauzál Gábor és Degré Katalin földi maradványai ma is ott találhatóak eredeti eltemettetésük helyén…

A korábban feltett kérdésre, miszerint: Milyen ember, férj, apa volt ifjabb Klauzál Gábor? – a tanulmány végén sem tudok egyértelmű, határozott választ adni, hiszen portréja ugyan árnyaltabbá vált, de továbbra sem teljes. Mégis, megfogalmazható néhány összefoglaló gondolat vele kapcsolatban. Nem volt könnyű helyzetben, hiszen apja hírének, nevének, emlékének árnyékában kellett leélnie életét, megfelelnie mindenkor és mindenben a Klauzál névhez kapcsolódó elvárásoknak. A vele azonos helyzetben lévő, 48/49-es történelmi nagyságok utódaihoz hasonlóan, ő sem tudott apja dicsősége, szelleme fölé emelkedni, azt túlszárnyalni, hiszen erre a történelmi körülmények és az egyéni lehetőségek sem voltak adottak. Ami viszont a töredékekből is megállapítható, méltó volt szülei emlékéhez, neveltetésének megfelelően, tisztességgel, becsülettel élte le életét. Apja és anyja iránti tisztelete, szeretete soha nem múlt el, példájuk mindenkor vezérlő csillaga volt életének. Szüleitől kapott egyik legnagyobb öröksége, a Haza iránti szeretet mindenkor töretlenül élt benne! Igaz, jó magyar volt, talán ebben emelkedett legközelebb Atyjához is…

Amit eddig sikerült felkutatni Klauzál Gábor fiáról, azt igyekeztem hűen lejegyezni. Nem sok, de ha egyszer valaki folytatni akarja majd ezt a munkát, annak talán némi alapot szolgáltathat...

Bartos Mihály

helytörténész

Klauzál Gábor Társaság alapító tagja

2016. április