 |
 |
Tavaszi őrjáraton a Felvidéken Klauzállal
Emléktúra Nagysallóra és Lévára.
1849. április 19-én Nagysallónál összecsaptak az osztrákok a hazájukat védő honvédekkel. A Dicsőséges magyar győzelemmel végződő csatában sok honvéd maradt a harcmezőn. A helyi megemlékezőkhöz lassan 20 éve visszatérő csatlakozókként idén is képviseltette magát egy kis csapat Budafok-Tétényből: Janzsó János, Géczi Gábor, Ambrus Károly, Oláh Béla és Mészáros Péter.
ÚJ!
„Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak...”, írta Petőfi már egy jó évvel korábban. Petőfi látnoki erővel érezte, hogy mi következhet, mert magára hagyták a gyáva népek a magyart. Európa csendes volt...DE az osztrákok e vereségük után hívták be az orosz cár hódító seregeit. A túlerővel nem lehetett bírni akkor sem.
Nagysalló
és Léva mai bátor magyarsága ezekre a dicsőséges napokra emlékezik minden év
tavaszán. Az 1876-ban Nagysallón a szép református templom mögött állított
emlékműnél, obeliszknél emlékeznek a helyiek és környékbeliek, meg az ideérkező
egynapos vendégek a magyarság minden tájáról, Bécsből, Oroszlányból, Bátaszékről,
Budafok-Tétényből (lassan húsz éve térünk ide vissza, változó összetételű
csapattal, Mészáros Péterrel, Kutas Endrével, Szabolcs Attilával, másokkal is)
és máshonnan is.
A mi kis rajunk, ötösfogatunk (Ambrus Károly, Géczi Gábor, Janzsó János, Mészáros
Péter, Oláh Béla) most a Klauzál Gábor Társaság képviseletében is jött el, hogy
együtt emlékezzünk. Tóth Gábor a kétezres falu iskolájának fiatal igazgatója
évek óta lankadatlan odaadással szervezi ezeket az ünepségeket. Ugyanezt teszi
társaival Török Alfréd Léván a Csemadok
vezetőjeként. A múlt felidézésével a
szónokok igyekeznek öntudaterősítő gondolatokhoz juttatni a
résztvevőket. Léván gyakran távolabbi vendégeket kérnek föl szónoknak.
Hallottam már itt Balczó Andrást, Kun Ferencet a Rákóczi Szövetség volt
alelnökét, a határon túli magyarság lánglelkű misszionáriusát, aki öccsével
1982-ben helyezett el, szinte titokban, nemzeti színű koszorút, hogy aztán kivívja
az akkori politika üldöző haragját, aztán Csáky Pált, aki most brüsszeli EU-s
képviselőként próbálja egyengetni az emberi jogok érvényesítését, mint tette
azt egykoron Klauzál Gábor a mi '48-as miniszterünk.
Mert
ne engedjünk a negyvennyolcból, mert a mi esélyünk nemzetként az lehet, ha nem
engedünk a tizenkét pontból, a reformkorszak évtizedek alatt kikristályosodott
tízparancsolatából. Voltunk már itt együtt Kincses Előddel, a marosvásárhelyi
napok, az erdélyi magyarok, köztük Sütő András és Tőkés László ügyvédjével.
Mert egyedül nagyon nehéz a határon túli nemzettestvéreink érdekérvényesítése.
 |
 |
 |
Április 17-én vasárnapi autós emléktúránkon, zarándoklatunkon most a
Komárom-Érsekújvár-Nagysalló-Léva útvonalon haladtunk. Kb. 350 kilométert
autóztunk, és gyalogolgattunk a Komáromi városközpontban, a vár környékén, a
vasárnapi kirakodó vásáron, betekintettünk az Európa udvarba és néhány percet
időztünk a csodás Szent András templomban, ahol egymást követik a magyar és
szlovák nyelvű misék. Jókai szobránál is időztünk és megkóstoltuk a komáromi
fagylaltot is. Rövid sétát tettünk Érsekújváron is és mindenütt hallottunk
magyar szót, de a kültéri plakátok, tájékoztatók domináns nyelve a szlovák.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Lévai temetőben emelt emlékmű közelében kétszáznál is több magyar honvéd alussza örök álmát. Most Oroszlányból polgármesterük részvételével voltak ott a lévaiak Rákóczi Szövetséges barátai. Nagy Csaba elnök mondott igen tartalmas emlékező beszédet. Az emlékezések irodalmi műsorát évek óta Újvári Laci bácsi szervezi a helyi irodalmi színpad fiataljainak bevonásával. Örömömre sok-sok Petőfi verset hallottunk és egy fiatal harmonikás Nagy László 48-as dalokat adott elő és elhangzott Tompa Mihálytól a vers, az örökparancsolatú refrén, FIAIM CSAK ÉNEKELJETEK... A Lévai magyarok házában estefelé a programok után finom vacsorával vendégeltek meg bennünket és még néhány dalra is futotta az időből, erőnkből.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Együtt voltunk majd egy napot (reggel nyolckor indultunk, este tizenegykor már újra Budafokon voltunk) és ez a kis idő is erőt adhat a hétköznapokhoz, hogy tudjunk biztatást, hitet nyújtóan emlékezni, énekelni, beszélgetni, békét, szeretetet, szolidaritást, azaz közteherviselést hirdetni és élni.
Nagysallón és Léván is elhelyeztünk egy kis koszorút.
A
rövid úti beszámolót írta: Janzsó János, fotókat mellékelt: Mészáros Péter
Budafok-Tétény, Nagysalló-Léva, 2016. április 17-19.
