Klauzál mise

Budatétényi parnasszus
(Kis- és Budatétény papjai 1780-tól napjainkig)

 

1780-1919	Nagytétény filiája, oldallagosan látja el a nagytétényi plébános
1780-1817	Strommer Benedek nagytétényi plébános (1751-1817†)
1817-1832	Kovács Imre nagytétényi plébános (1786-1832†)
1832-1849	Berghammer Károly nagytétényi plébános (1803-1875†)
1849-1867	Klauszrigler János nagytétényi plébános (1795-1867†)
1867-1885	Károly János nagytétényi plébános (1834-1916†)
1885-1912	Téttry József nagytétényi plébános (1845-1912†)
1912-1919	Ferschich János nagytétényi plébános (1879-1938†)
1919-1946	önálló lelkészség
1919	Fukker József segédlelkész, nagytétényi káplán (1894-1945†)
1919-1920	Sikray-Kollmár Imre ny. tábori lelkész (1873-1945†)
1920-1923	Tar János lelkész (1892-1966†)
1923-1924	Koch Róbert lelkész (1890-1947†)
1924-1936	Isteni Ige Társasága missziós atyái
1924-1926	P. Hansen Hubert SVD (1872-1935†)
1926-1932	P. Feikus József SVD (1890-1956†)
1932-1933	P. Venczel Alajos SVD (1874-1933†)
1933	P. Ternay János SVD (1903-1981†)
1933-1936	P. Zimits Mihály SVD (1886-1941†)
1936-1939	dr. Proity Márton lelkész (1903-1973†)
1939-1975	Desits István lelkész, plébános (1907-1992†)
1946-	plébánia
1975-2002	Ternyák Géza plébános (1918-2002†)
2002-	P. Udvarnoky László István OSPPE plébános (1942)

Apró emberiességek papjainkról:

- legelső plébánosunk rögtön a legtöbb diplomával is rendelkezett az eddigi 20 lelkipásztorunk közül, Strommer Benedek atya ugyanis a teológiai főszakiránya mellett szentírástudományt és jogot végzett Budán, ezt követően pedig elméleti és erkölcsteológiát tanult Veszprémben, mellyel jócskán fölé nőtt kora papságának,

- papjaink sorában legfiatalabbként (alig 46 évesen) elhunyt második plébánosunk Kovács Imre atya első és (korai halála okán) egyben utolsó önálló állomáshelye a mi Tétényünk volt,

- Klauzál Gábort csak Klauszrigler János atyának volt szerencséje személyesen is ismernie, legfőképpen mint második házasságkötésének eskető papja,

- legmagasabb egyházi méltóságig: Károly János jutott papjaink közül, aki első plébániája Nagy- és Kistétény után, igazi „titulushalmozóként”: később címz. apát, a Székesfehérvári Káptalan nagyprépostja és kanonokja, papneveldei igazgató, végül „pirosgombos reverendásként” drivasztói (dél-dalmáciai) választott püspök lett, mindezek mellett nem mellékesen Fejér vm. történetírójaként a Millennium után megjelent máig alapműnek tekinthető 5 kötetes vármegye-történet szerzője, Károly atya egyben az egyetlen papunk, kinek nevét utca őrzi (Székesfehérváron), számunkra jelképesnek tekinthető folytatásában azzal a Kaszap Istvánról elnevezett utcával, kinek halottas ágyi utolsó feloldozását a Szt. György Kórház fiatal lelkésze – Budatétény későbbi első plébánosa – Desits atya végezte,

- egyetlen papunk volt, aki az 1848/49-es szabadságharcunk idején („forrásilag igazoltan”) honvédként harcolt: Téttry József atya, akiről mint fegyverforgató szeminarista diákról olvashatunk Kuthy István „Az 1848/49-es szabadságharcban szereplő papjaink” c. kiadatlan kéziratában, mely már csak azért is különleges teljesítmény (lett volna), mivel a kisTéttry Világosnál még csak 4,5 éves volt, így Nála inkább azt érdemes feljegyezni, hogy Ő volt az első tétényi pap, aki végre magyarul (is) misézhetett,

- a Tétényi Levente Egyesület elnökeként a hazafias ifjúság katonai erényeinek pallérozásában is élenjáró Ferschich János atyánál megemlítendő érdekes adalék papjaink javadalmi státusának elhelyezése a leggazdagabb adófizető tehetős tétényiek lajstromában: a toronymagasan első „új földesúr” Lőwyek, a Sertéshizlalda, az Ónművek, a Katonai Kincstár és a Stift-testvérek szorításában a sorban, a község 6. virilistája maga a tétényi plébános, azért hogy egy sokkal jelentősebb momentumot is rögzítsünk Ferschich atyával kapcsolatban: Ő az egyetlen papunk, aki személyesen találkozhatott a pápával („kihallgatás” formájában), az 1925-ös 23. Szent Év 7 nagyobb országos nemzeti zarándoklata szept.5-19-e között zajló 4. peregrinációjában résztvevő 725 búcsújárója között „megbúvó” 14 tagú tétényi delegációja élén, (érdekességképpen megemlítendő itt, hogy ezen zarándoklat vezetője az a móri Glattfelder Gyula csanádi püspök volt, kinek testvéröccse dédunokája a Klauzál Gábor Társaság 2. elnöke...),

- önálló lelkészséggé válásunk első két papja közel egy hónapon belül, a második világháború legvégén Budapestet ért szovjet ostrom poklában hunyt el tragikusan, ráadásul mindketten végzetes haslövésben, előbb 1945. január 13-án: a misézni igyekvő Sikray-Kollmár Imre atya esett el géppuska sortűztől a Thököly úton, majd a február 7-i Gellérthegyet ért légitámadásban Alsóhegy utcai otthonában szerzett sérülésében, a Schweidel úti Sziklakórházban hunyt el február 9-én Fukker József, kiről megemlítendő még: Ő az egyetlen papunk, aki családot alapított, miután 1919-ben kilépve a papi kötelékből: 1923-ban megházasodott (feleségül véve a budafoki Haggenmacher Sörgyár tisztviselőjének leányát), kitől később gyermekei, unokái, stb. születvén leszármazottaiban ma is „virágzik”, Ő maga a Budafoki temetőben várja a feltámadást,

- az egyetlen díszpolgár papunk (Tát nagyközség tüntette ki posztumusz, 1997-ben) Koch Róbert atyának annyira szívéhez nőtt budatétényi templomunk védőszentje, hogy a saskachewani magyarok missziós lelkészeként a kanadai Regina városában épített templomát is Szent István védelmébe ajánlotta, Koch atyáról még két apróságot érdemes feljegyezni: elsőként „repülő-plébános” becenevét, melyet mint lelkes aviatikus (vitorlázórepülő) érdemelt ki, másrészt egyetlenként papjaink közül személyesen ismerhette Regina város walesi kolóniája leghíresebb szülöttét, az ottlétekor még csak kisiskolás, ám  később világhírű színésszé cseperedett Leslie Nielsent, alias Drebin hadnagyot…,

- legszerteágazóbb megbízatása P. Hansen Hubert verbita atyánknak volt, aki a Szentszék jóvoltából az 1930-as évek elején néhány éven át Magyarország valamennyi férfikolostorának (szám szerint 105-nek) volt apostoli vizitátora, egyidejűleg,

- legtávolabb egykori állomáshelyétől: P. Ternay János verbita atya nyugszik, aki igazi misszionáriusként az ÉK-Argentin Posadas városa leprakórházának egykori lelkészeként, a Paraná folyó partján hunyt el 11200 km-re a budatétényi Názáret Missziósháztól,

- a kommunista diktatúrával szembeni betörhetetlenségük miatt két egymást váltó papunk is igazi vörös posztó volt az egyházüldöző rendszer szemében, melyhez lehet köze volt a mindkettőjük ereiben csordogáló „vad” horvát (titói) vérnek is, előbb a nevének helyes ejtése miatt azt umlautosan író dr. Proitÿ Márton atya (aki „summa cum laude” minősítéssel, doktori diplomával is büszkélkedhetett) került közelebbi ismeretségbe a rákosista módszerekkel (9 éves kényszeráthelyezés formájában a szocialista fellegvár Szabadegyházára), majd a kommunizmusban nem túl jó pedigrének számítóan családfáját Zrinyi Miklós szigetvári várkapitányáig visszavezető (lipováczi) Desits István atya következett, akit mint „leleplezett reakcióst” többször is kipellengéreztek a békepapi mozgalom dicsőséges sajtóorgánumai,

- a legklerikálisabb vagy pontosabban fogalmazva a katolikus egyháznak népességarányához mérten legtöbb hivatást adó kisközségből származó papunk: Ternyák Géza atya volt, kinek faluja (a 2008 óta már város) Fertőszentmiklós, a XX. század első felében majd 10 papot adott a hazának: P. Fodróczy Béda (1914-1976†) ferences paptanár, dr. P. Csele Sándor (1918-1997†) jezsuita szerzetes, Ratatics Ferenc (1929-2001†) plébános, P. Markó Gyula (1929-2014†) verbita plébános, Fodróczy Kálmán (1934-2017†) plébános, Németh Attila (1944) plébános és Fodróczy László (1949) plébános és akkor még nem beszéltünk Géza atya unokatestvéréről, a szintén fertőszentmiklósi születésű  dr. Ternyák Csaba (1953) egri érsekről…

- a legtöbb diszpozícióval rendelkező papunk, a nálunk végre gyökeret vert P. Udvarnoky László István pálos atya, kinek Budatétény lett az egy híján huszadik (és reményeink szerint „utolsó”) állomáshelye…