2017. március 15-i megemlékezéseink

Tisztelt Ünneplő közönség, Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Március 15-ét immár több mint másfél évszázada minden évben megünnepeljük. Megemlékezünk az országunk egyik legnagyobb, történelmi eseményéről. Akkor, 1848. március 15-én, Pesten a fiatalok megfogalmaztak maguknak elveket, amelyek célkitűzések lettek, és amelyekből kialakult a „12 pont”. Egy olyan forradalmi láz hatottá ár az országot, amelyik egészen egyedi volt az akkori Európában.

A forradalmi eszmét a fiataloknak olyan ereje tüzelte, olyan erős érzés volt mögötte, melyben nem tántorította el őket a fenyegetettség és annak kockázata, hogy esetleg hátrány érheti őket a céljaik megfogalmazásában. Fűtötte őket a szabadság iránti vágy, az akarat, hogy egy olyan országban élhessenek, amelyben saját nyelven, saját igazukat kimondván, félelem nélkül élhetnek.

A 48-as forradalmárok tudták mit kockáztatnak, tudták mivel fizethetnek, mégsem aggodalmaskodtak egymásnak, hogy mi lesz ha nem sikerül. Bátrak voltak, merészek, és ezért is jó rájuk emlékezni. Nem hátráltak meg a hazájuk, Magyarság előremozdítása érdekében. Egy kicsit mindannyian ott voltunk velük akkor, amikor a 12 pontot kikiáltották.

Amikor a jelenben március 15-én kokárdát tűzünk a kabátunkra, tudjuk, hogy miért tesszük ezt, mire és kikre emlékezünk e pár napban. Azoknak a hősök iránti tiszteletéből tesszük ezt, akik a Forradalomban részt vettek, akik a Szabadságharcban harcoltak az ő jövőjükért és a mi jelenünkért. Olyan hősök voltak ők, akik nem nyerték meg a harcukat, leverték Őket, de mégis győztek. Mégis elértek eredményeket, amelyek nélkül Magyarország ma nem lenne az ami. Kivívták a Nemzet tiszteletét és beírták nevüket a magyar történelembe. Ők, a hősök, olyan tettet hajtottak végre, melyre büszkék lehetünk nap mint nap, nem csak március idusán.

Tanulnunk kell őseinktől, mind elszántságot és mind elhivatottságot, tanulnunk kell az ő bátorságukból, tettrekészségükből.

Soha ne feledjük el a szabadságharc fiataljai mellett politikai zsenijeinket sem!

Amikor a 48-as szabadságharcról beszélünk akkor legtöbben és leggyakrabban azon hősök nevét emlegetik, akik szinte evidenciaként jutnak mindenki eszébe. Kossuth, Széchenyit, Batthyány… Akik országgyűlésről országgyűlésre a szabadság eszményét a zászlajukra tűzve harcolták ki és és kiváló érzékkel készítették elő 1848 változásait.

Ugyanakkor az idei márciusi megemlékezésnek különös apropót ad az a kerek évszám, amellyel idén az 1848-as Szabadságharc emlékét ünnepeljük. Idén ünnepeljük a kiegyezés 150. Évfordulóját.

Amikor 1848-ban a márciusi fiatalok a forradalmi napon összegyűltek, hogy egységesen meghatározzák akaratukat a szabad és független Magyarország kikiáltása mellett, akkor még nem gondolták volna, hogy 19 évvel később a Szabadságharcuk egy Kiegyezés formájában érjen véget.

Ahhoz, hogy ez a Kiegyezés úgy és olyan formában valósuljon meg, elengedhetetlen, hogy a Szabadságharc vívmányainak említésekor ne említsük meg Klauzál Gábor nevét, Társaságunk névadóját és a XXII. kerület polgárát, az első felelős kormány miniszter nevét.

Amikor a Kiegyezést támadták sokan igyekeztek a szabadságharc kudarcának beismeréseként tekinteni erre az egyezségre, de az nézőponttól függően akár sikeresnek is tekinthető. Ezt leginkább az a tény támaszthatja alá, hogy az Áprilisi Törvények, a Nemzetőrség, és a Nemzeti Bank felállításának kivételével olyan kompromisszumra jutott az akkori Ausztriával amellyel Magyarország osztrák félgyarmati státuszából a közös külügyeket és közös hadügyeket, pénzügyeket, valamint a perszonáluniót leszámítva újra önálló állam lett, saját választott parlamenttel, kormánnyal és kormányfővel, a belügyeiben kvázi korlátlan szabadsággal. Azt is mondhatnánk, hogy a 12 pontból 10 teljesült.

Klauzál nem csak irányítani tudta a márciusi forróvérű ifjúságot a maga tekintélyével, tudásával, szónoki erejével, hanem műveltségével, kompromisszumkereső-készségével a Kiegyezéssel véget ért békés átmenetben is méltón megemlítendő szerepet kapott.

Deák Ferenc mellett Klauzál Gábor is ott ült annál az asztalnál, amely mellett a kiegyezés pontjai fogalmazódtak és ezt nem felejthetjük el akkor sem ha magát a Kiegyezést ő sajnos már nem élhette meg. Az ő halálának 150 évfordulójáról épp tavaly emlékeztünk meg.

Büszkék vagyunk arra, hogy az idei márciusi szabadságharc és forradalom ünnepén egy kicsit Kerületünk polgárát is ünnepelhetjük, munkásságát példaként mutathassuk be a világnak.

Legyen béke, szabadság, egyetértés.

Éljen Klauzál!