 |
 |
Klauzál és a keleti nyitás...
A Népművészeti Egyesületek Szövetsége 2019. augusztus 17-20-a között, 33. alkalommal rendezte meg a „Mesterségek Ünnepé”-t Budán, ahol a Vár adja a történelmi díszletet a hagyományos mesterségek színpompás seregszemléjéhez. Szokássá vált, hogy minden évben más és más mesterség adja a központi témát és egy-egy nemzet is díszvendégként lehetőséget kap a bemutatkozásra. Ebben az esztendőben, ez utóbbi Japán volt...
|
|
|
|||
| Kaori Ishijima asszony |
Névjegyének előoldala az elmaradhatatlan cseresznyevirággal |
...és annak hátoldala |
|
|
|
|
||||
| Kaori Ishijima asszony felkészült Klauzál Gábor emlékének japán írásjelekkel való megörökítésére |
Könyvjelző Klauzál Gábor nevével, első alkalommal japán írásjelekkel leírva |
Részlet Osztróvszky József Klauzál Gábor felett mondott gyászbeszédéből |
A kézzel készített iratok hitelesítése Ishijima asszony személyes kőpecsétjével |
 |
Egy kis japanológia...
Legtevékenyebb Klauzál-kutató tagtársunk igazi különlegesség számba menő legújabb írása érdeklődésemet felkeltette kérdésekre keresve a választ, levélben fordultam Zopcsák Ferenc Zsolt japán nyelvész és kalligráfia-művészhez, a Magyar-Japán Baráti Társaság Kalligráfia Tagozatának vezetőjéhez, hogy a címben jelzett „keleti nyitás” jegyében, segítsen egy kicsit közelebb hozni a távol-keleti szigetország, legtöbb európai ember számára különleges írását.
A többkörös levélváltásban annyi érdekesség szerepelt, hogy legjobbnak tartottam azokat a fenti írás ismeretbővítéseként, szerkesztett formában itt közzétenni:
|
Röviden a japán szövegek olvasás- és írásmódjáról
A japán (mint a legtöbb távol-keleti) írás hagyományosan függőleges sorokban, a papír jobb szélétől balra halad: így a nevet jobb fentről kell kezdeni, és haladni a bal oldali sorra: A századfordulótól - de különösen a háború után - kezdett mindinkább elterjedni Japánban a nyugati szövegszerkesztés, főként a nyomdatechnika fejlődésének következtében, így a modern tematikájú szövegek, internetes cikkek, szakkönyvek általában vízszintesen, a nyugati szövegirányt követve íródnak; míg a szépirodalmi szövegeket a hagyomány és kultúra tiszteletéből adódóan továbbra is függőlegesen írják. Középen a pont a keresztnév és vezetéknév tagolására szolgál, mivel a japánban nem használnak szóközt. Hagyományosan a japán nevekben - a magyarhoz hasonlóan - a vezetéknév van elöl, és azt követi a keresztnév; azonban ha európai nevet látnak leírva, ösztönösen feltételezik, hogy fordított sorrendben íródik - ez indokolta, hogy mégis a Gábor legyen elöl. Ez eleinte vita tárgyát képezte köztem és Ishijima úr között, aki végül meggyőzött, hogy bármennyire is nem természetes ez magyarul, egy a magyar kultúrában kevésbé jártas japán szemlélő számára kevesebb félreértésre ad lehetőséget a nyugati névsorrend. Sokan kérdezik, hogy a jobbról balra haladó írásirány miatt nem kenődik-e el a már leírt szöveg. Ez a tollal való íráshoz szokott nyugati embernek teljesen logikus gondolat, azonban az ecsetírás során a papírt csak az ecset szőre érinti, gyakorlatilag nincsen amivel elkenje az ember a már megírt sorokat. Nagyjából egy-két perc alatt megszárad a tus, de mivel a kéz a levegőben van, a száradás tulajdonképpen lényegtelen is. Igazából még praktikus is jobbról balra haladni, mert a karunk nem takarja ki, hogy mennyi van még hátra a papírból - így könnyebb gazdálkodni a fennmaradó hellyel. A történelem előtti időkben azonban nem volt erre még kialakult rend, így általában a szent helyek és templomok bejáratától kezdve kellett a belső tér felé haladni az írással/olvasással - ezt a hagyományt őrzik a mai napig a hajónevek Japánban, ahol a hajó orrától a tat felé kell írni-olvasni annak nevét. Klauzál Gábor japánul leírt nevének japán olvasata:
A japán írás négy különböző írásrendszerre épül, ezek időrendi sorrendben a kínai eredetű ideogrammák (szóképírás), a fonetikus szótagok két "ábécéje": a Katakana és a Hiragana, illetve a XX. századtól a latin betűs írás.
Ha a félelemkeltés a lényeg, és még az arab számokat is ide soroljuk, akkor összesen ötféle, sőt, a római számokkal akár hatféle írásrendszerrel riogathatjuk a nagyérdeműt, azonban mivel a számok nem minősülnek szigorúan nyelvnek, és a latin betűket főleg hivatalok és tévécsatornák nevének rövidítésére használja egy hétköznapi japán, tulajdonképpen már csak három marad; emellett ha felismerjük, hogy a Hiragana és Katakana szótagok ugyanúgy azonos hangkészletet jelenítenek meg írásban, ahogyan nyugaton a kis- és nagybetűk, akkor pedig már csak kétféle írás marad: a kínai eredetű hieroglifikus fogalomírás, a "Kanji" /e. "kandzsi"/ - melyek közhelyesen mondva "egy-egy szót jelentenek" - illetve a szótagábécé (Hiragana/Katakana, együttesen "Kana" írás), melyekből tetszőleges szöveget lehet kirakni, akár egy ábécé betűiből.
"Nehézségek" az Osztróvszky-idézet japánosításában: Osztróvszky neve - bár a japán szótagok sajátossága miatt szépen feloldódtak benne a mássalhangzó-torlódások - nem okozott különösebb problémát, ellentétben a "hazafi"-val, amelyik szó japánul sokféle szóösszetétellel kifejezhető, és mindegyik a hazafiságnak a különböző megnyilvánulásait sugallja (háborúban, jogilag, érzelmi vagy díszpolgári vonatkozásban, illetve hős, háborús hős, nemzeti hős, kulturális hős, vagy egyszerű "patrióta" jellegében), ezek között volt nehéz a választás. A "gyermekeik" kifejezésre is rengeteg szinonima létezik: vér szerinti, jogi, érzelmi, filozofikus, konfuciánus vagy buddhista szemlélet szerinti gyermek, illetve leszármazott, ivadék, sarj, utód, vagy akár örökös. Ezek között sem volt egyszerű a választás, de egy kalligráfusnak - úgy érzem - kicsit az is a felelőssége, hogy megfelelő írásjegyet válasszon az adott feladathoz. Jelen szövegben ez szó szerint a "fiatalabb generációk" lett. Szerencsés helyzetben voltunk, hogy egy magyarul folyékonyan beszélő japán és egy japánul folyékonyan beszélő magyar közös munkája lehetett ez az ad-hoc fordítás, és a konszenzus volt rá a garancia, hogy jól választunk.
A japánul leírt Osztróvszky-idézet fonetikus átirata a nyugatias, ún. Hepburn-átírással:
/Aikokusha de aru Gāboru Kurauzāru-shi wo wasurezu,
kōsei ni tsutaeru beshi.
Jōdzsefu Osutorōbusuki no kotoba./
A fent említett Hepburn-átírással kapcsolatban annyi az érdekesség, hogy a magyaros (pl. "szusi, szamuráj") átírással szemben a Hepburn a betűk nyugati kiejtésére épül (mássalhangzókat angol, magánhangzókat azok latin hangzása szerint kell ejteni, pl "Mitsubishi", "shōgun"). Sok általam is igen tisztelt régi vágású szakértő joggal pártolja a magyar átírást, én azonban mégis az utóbbit szeretem használni, hiszen az internet, és kifejezetten a google-keresések korában a nemzetközi átírás az, ami messzebbre viszi az embert.
Zopcsák Ferenc Zsolt
japán nyelvész
kalligráfia-művész
Magyar-Japán Baráti Társaság
Kalligráfia Tagozatának vezetőjé
2019. szeptember
|
Hidászként meg kell még említsem, hogy a budapesti Erzsébet híd díszvilágítása is a japán-magyar barátság „gyümölcseként” valósulhatott meg 2009-ben, az újkori diplomáciai kapcsolatfelvétel 50. évfordulóján: egy japán világítás-specialista építész, Motoko Ishii tervei alapján, és a két állam közös finanszírozásában. A 150. évforduló rendezvénysorozata részeként, 2019. szeptember 23-án este 8 órakor az Erzsébet hidat Magyarország és Japán zászlajának színeivel fogják megvilágítani (...ha ezt Klauzál láthatta volna!...), érdemes lesz (helyette is) kilátogatni...
