Klauzál Gábor és a vámkérdés

Szmollény Nándor szerint az 1843-1844-es reformországgyűlésen a legnagyobb vitát a vám és a kereskedelem kérdése váltotta ki. A magyar piacra még akkor is az osztrák és a cseh termékek érkeztek alacsony vámtételekkel. A liberális ellenzék (köztük az angliai tapasztalatok birtokában Széchenyi István is) a szabad kereskedelem híve volt. A vita egyszerre volt gazdasági és politikai, hiszen a szabad kereskedelem révén változatlanul a már létező, nyugati vállalkozások termékei lettek volna az olcsóbbak. Trefort Ágoston, centralista politikus hangsúlyozta az adó- és a vámviszonyok összefüggését: a vámhatár eltörlésének feltétele a nemesi adómentesség megszüntetése, és ezek után a hazai ipar és a kereskedelem fejlesztése.

Ismerték Friedrich List közgazdaságtani elképzeléseit, melynek értelmében a szabad kereskedelem csak akkor előnyös, ha hasonló gazdasági fejlettségű országok között valósul meg. Más esetben ennek révén az erősebb ország ki tudja használni a gyengébbet. A hazai ipart addig kellene vámokkal védeni, amíg felzárkózik az osztrák és a cseh gazdasághoz, hogy egyenrangú kereskedelem bontakozhasson ki a birodalomban.

Klauzál Gábor

V. Ferdinánd országgyűléshez intézett leirata a vámtételeket a következő országgyűlésre halasztotta, amely Klauzál „lángoló beszédét” váltotta ki: „Álljanak elő, kik e teremben a hatalmat védeni szokták s mutassanak fel ilyen intézkedéseket.” ( T.i. olyanokat, amelyeket a kormány a nemzet érdekében tett.) Ezt követően határozatot hoztak: „A rendek a kormány válaszát a legnagyobb nehezteléssel fogadják. […] kinyilatkoztatják mindazáltal, hogy Magyarország s az örökös tartományok közt létező vámrendszer törvénytelen s olynemű, amelynek célja gátolni a honi műipar kifejlését.”