Levelek a múltból

A rendhagyó módon megtartott 2020. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvényünk kilenc „előadásból” álló sorozata negyedik írásaként Baintner Ágnes családkutató, egy elképzelt levélváltással jelentkezik, mely Klauzál Gábor és ősanyja: Korda Jánosné Vedres Rozália között „zajlott” 170 évvel ezelőtt...

Kedves Olvasó! Itt most azt kellene írnom, hogy a levelekben megjelenő szereplők és helyszínek a képzelet szüleményei, de ezúttal a szereplők és cselekedeteik valódiak. Csupán azt nem tudjuk biztosan, hogy járt-e Klauzál Gábor, ősapám, Vedres István birtokán, de útjaik oly sokszor keresztezték egymást, hogy ez nagyon is elképzelhető...

Klauzál Gábor (1804-1866) levele Korda Jánosné Vedres Róza asszonyhoz:

Kedves Róza Asszony!

Régi restanciámat pótolnám be levelemmel.

Tudom régóta nem hallattam hírt magamról, s röstellem is magamat emiatt.

Most, hogy Kistétényben vásároltam telket magamnak és itt telepedtem le egyre többször gondolok magukra. Most értem meg igazán, hogy kedves Édesapja Vedres István miért vonult el a világ elől szőregi birokára. Bár tudom, hogy nem remeteként élt ott, hiszen nekem is volt szerencsém egy ízben vendégeskedni nála, mégis úgy érzem, minden alkotó embernek az életében elkövetkezik az az időszak, amikor arra vágyik, hogy visszavonuljon a nagyvilági nyüzsgésből és gondolatait rendezve nyugodtan alkothasson.

Emlékszem még arra a sétára Édesatyjával az Etelka erdejében, hol arról beszélt, mennyire fontos, hogy az ember a saját lakhelye közelében kezdje el a környezetének jobbítását. Ezért is vitt oda, hogy meg tudja mutatni milyen eredményeket ért el a futóhomok megkötésében ezekkel a nyír- akác- és fenyőfákkal. Majd beszélt egy régi álmáról is, a Tiszát a Dunával összekötő csatornáról, mellyel azt sikerült volna elérnie, hogy imádott városa Szeged is bekapcsolódott volna a kereskedelem véráramába.

Mennyi nemes gondolat és mennyi jó szándék tűnt el az utóbbi évtizedek zűrzavaros és vészterhes évtizedeiben.

Most, hogy itt töltöm időm nagy részét kistétényi birtokomon én is úgy érzem, tennem kell az engem körülvevő közösségért. Megalapítottuk a Kistétényi Szőlőbirtokossági Társulatot, birtokomon magam is szőlő- és gyümölcsnemesítésbe kezdtem.
Úgy érzem eme foglalatosságok enyhülést hoznak az elmúlt évek zaklatott napjai után.

Kegyedéknél mi újság? Hogy szolgál János barátom egészsége?

Benő fiúk, még mindig a Rengey lánynak udvarol?

kezeit csókolja

Klauzál Gábor
Kistétény

Korda Jánosné Vedres Róza (1798-1853) válaszlevele Klauzál Gáborhoz:

Kedves Gábor!

Levelének nagyon megörültem. Nem is tudja, micsoda utat járt be küldeménye.
Nem tudhatta, de mi pár hónapja felhagytunk a szegedi élettel és a Szolnok megyei Pói pusztai birtokunkra költöztünk ki.
Jánost nagyon megviselte az aradi, majd pesti fogság. Egészsége és a szabadságba vetett hite is meggyöngült ezalatt a hónapok alatt.
Véget nem érő imáim meghallgattattak és kegyelemmel szabadult börtönéből, fiammal Bénivel egyetemben.
Szabadság, már ha lehet ezt mondani arra az életre, ami utána várt ránk..

Nem volt elég az állandó rendőri felügyelet, Bonyhády császári megyefőnök is szemet vetett a Kálvária utcai házunkra, melyet még megboldogult Atyám tervezett és építetett számunkra.

Nem volt hát, más választásunk önként vállalt száműzetésbe kényszerültünk.

Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor még a szegedi pezsgő közéletben vehettünk tevékenyen részt.
Hol vannak már azok a vacsorák, melyeken hazafias érzelmektől túlfűtött szívvel a magyarság életének jobbítását tűzték ki célul?
Hol vannak azok a koncertek és színielőadások, melyeket oly nagy lelkesedéssel látogattunk?

Ezek az idők sajnos már elmúltak, s lassan mi is eltűnünk az idők homályában.
Vajon unokáink, dédunokáink s azok unokái fognak-e még emlékezni reánk?
Tudják majd merre volt az Etelka erdő? A szőregi birtok? S mely ház ajtaját nyitottuk ki oly sokszor a műkedvelő közönség előtt, hogy szívet melengető dallamokkal varázsolhassák el őket művészeink?

János bizakodóbb, mint én. Minap is harmadszor ásatta ki a földből a Lehel-huszárok ezredzászlaját, melyet oly nagy becsben őriz. Nagy gonddal csomagolta be és tetette a narancsfa alá, hogy megvédje a házkutatásoktól.

Időközben örömmel hallottam a jó hírt, mely szerint feleségül vette Schmidt Emmát.

Isten áldását kérem házasságukra!

Legyen olyan boldog és megértő a házasságuk,
mint a mienk drága urammal!

Szerető üdvözlettel

Róza
Pói-puszta

(Klauzál Gábor levelén levélzáró címeres viaszpecsétje, míg Vedres Róza levelén az általa hímzett Korda-címer látható...)

Vedres István

Vedres István

Vedres István 1765. szeptember 22-én született Szegeden. Családja horvát származású. Bécsben és Pesten folytatott mérnöki tanulmányokat. 1786-ban szerzett mérnöki diplomát Pesten. 1786. augusztus 1-től 35 éven át, 1821. május 3-ig a Szeged városa földmérői állását töltötte be. Számos szegedi épület tervezése fűződik a nevéhez: Rókusi közkórház és templom, Tanácsháza mely a nagy szegedi árvízben megrongálódott és később lebontották, Schäffer-ház, Vedres-ház, Korda-Dáni ház, melyet lányának, Vedres Rozáliának és férjének Korda Jánosnak tervezett, szőregi templom, kisteleki templom.

Rókusi templom

Tanácsháza

Kisteleki templom

Schäffer-ház

Korda-Dáni-ház

Szőregi templom

1805-ben jelent meg nyomtatásban „A Tiszát a Dunával öszve kaptsoló újj hajókázható tsatorna” című műve. Művében felveti egy mesterséges csatorna szükségességét, mely Szegedet Dunaharasztival vagy Soroksárral kötné össze. Ebből később a Dunaharaszti és Dabas közti 22 kilométeres rész el is készült. A terv megvalósításának gondolata a mai napig él.

Birtokán különféle növényfajták és gyümölcsfák telepítésével kísérletezett. Elsőként próbálkozott gyapot termesztéssel hazánkban. Úttörő munkát végzett a futóhomok megkötése terén. Javaslatára rendeletet hozott Szeged városa, hogy minden házas gazdának minden esztendőben 100 darab fát kell ültetnie meghatározott helyekre. Ő maga is 6000 fából álló erdőt ültetett, melyet barátja Dugonics András tiszteletére Etelka erdejének nevezett el.

Nem csak támogatta a művészetet, hanem maga is verseket, színdarabokat írt, hatalmas könyvtárat tudhatott magáénak. Hat nyelven beszélt és írt. A szegedi könyvterjesztés egyik megvalósítója volt. Egyike a Magyar Tudományos Akadémia megalapítóinak.

1830. november 4-én hosszas betegség után 65 évesen hunyt el. Sírja a szegedi Nemzeti sírkertben található.

Korda János

Korda János

Korda János 1788-ban született Hajdúdorogon. Kisbirtokos családból származott. Egy családi vita után 1813-ban lóra pattant és Szegedig meg sem állt. Hamarosan Vedres István, vedresházi birtokán lesz uradalmi tiszt. 1813-ban kapja meg Szeged városától a teljes polgárjogot. 1816. június 4-én feleségül veszi Vedres István Róza nevű leányát.

Apósához hasonlóan ő is tevékenyen részt vesz a város életében. Alapítótagja a szegedi Kaszinónak, híres színészpártoló volt.

A Kálvária sugárúton álló házukban gyakran megfordultak korabeli neves művészek. Joó Ferenc helybéli festővel festetett portréi közül egy a szegedi Múzeum gyűjteményét gyarapítja, párja pedig nálunk található.

1839-ben Korda János megszerzi a Bihar megyében lévő magyarcsékei uradalmat, és ezzel egy időben a magyarcsékei előnév használatával szerez nemességet, és kapja meg a nemesi címert.

Korda János
nemzetőr ezredes

1840-től Szegeden polgárőrséget szervez. Ebből alakul meg 1848-ban Batthyányi miniszterelnök utasítására a Szegedi Nemzetőrség, melynek ezredeséül választják. Szegeden 1848-ra a konzervatív szemlélettel szembemenve, és a Klauzál Gábor vezette Szabadelvű párttal rokonszenvezve szegedi polgárok egy csoportja megalapította a szegedi Szabadelvű pártot, melynek vezetőjéül egyhangúlag Korda Jánost választották meg.

Fia Korda Benjamin (Benő) alig 17 évesen szintén részt vett a szabadságharcban. A Jellasics elleni harcokban, mint a 104. honvéd zászlóalj hadnagya küzdött. Korda János a szerbek ellen létrejött, délvidéki harctéren harcoló 3. honvéd zászlóalj besorozó térparancsnoka lett, és saját költségén állta két őrseregnyi vitéz felszerelését és két évre járandó zsoldját. 1848 decemberében a kormány Szegedről visszavonta a honvéd katonákat, így a város védtelen maradt. Korda emiatt többször is összetűzésbe került a kormánybiztossal, majd 1849 januárjában le is mondott térparancsnoki állásáról, ám a szegedi nemzetőrség ezredesi címéről nem mondott le.

A szabadságharc leverése után Korda Jánost először Aradra, majd pestre szállították börtönbe.

A Haynau-féle kegyelem során szabadult hónapokkal később, de rendőri felügyelet alá helyezték.

Korda-család
sírkápolnája

Szegedi házukban mindennapossá váltak a házkutatások, ezért később Pói pusztai birtokára költözött családjával. Birtokán visszavonultan élt, folytatta apósával megkezdett növénynemesítési munkáját, és létrehozta az első holland rendszerű szélmalmot is.

Felesége 1853-as halála után 4 évvel, birtokáról súlyos betegen szállítják Szegedre, de orvosai már nem tudtak segíteni rajta, 1857. szeptember 17-én elhalálozik.

Sírja az általa építetett sírboltban, a szegedi belvárosi temetőben található meg. A sírboltot a Nemzeti Örökség Intézete az elmúlt évtizedben állította helyre eredeti állapotába.

Baintner Ágnes
családtörténész
Klauzál Gábor Társaság pártoló tagja

2020. április

(A képeket összeválogatta: Hódi Szabolcs)

Levelek a múltból

KÖSZÖNJÜK!