 |
 |
Nevezetes Klauzál-kori tétényi esküvők
Az 1848-as miniszter kistétényi esküvője írás kapcsán, érdekességképpen átnéztem a nagytétényi plébániatemplom matrikuláinak Klauzál Gábor tétényi tartózkodása idejére eső 1850-1866 közötti időszakának házasultak könyvi bejegyzéseit, arra keresve a választ: vajon voltak-e még más – a helytörténet számára érdekességgel bíró – jeles esküvők Tétényben...?
Frissült!
Az 1816-1867. év házasultak anyakönyve
50. oldalától kezdve a „kutatást”, a lap tetején, az 1848-as esztendő záróbejegyzéseként
rögtön az újonnan kinevezett Klauszrigler atya első beírása olvasható, melyben
tájékoztatást ad a tétényi és a pusztavámi (1909-ig Ondód) plébánosok egymásközti,
cambium útján történt díszpozíció cseréjéről:
 Berghammer Károly és Klauszrigler János diszpozíció cseréjének anyakönyvi bejegyzése |
„Nagyon Tisztelendő Berghammer Károly a
híveknek nyughatatlánságok miat a Tétényi Plébániát az Ondódi Plébániával
felcserélvén ezen megházasultattnak jegyzőkönyvét folytatta mint Tétényi lett
és Ondódi vol Plébános Klauszrigler Evang. János 1848. évben December hó 2-án.”
Az 53 éves Klauszrigler Evang. János atya tehát 1848 utolsó hónapjától lett
a tétényi plébánia vezetője, ahol egészen 1867. július 27-én bekövetkezett haláláig
(vagyis négy hónap híján 19 éven át) szolgált, „lefedve” ezzel teljes egészében
Klauzál Gábor kistétényi tartózkodásának időszakát. Az anyakönyvi bejegyzések
szerint az utolsó évében már (minden bizonnyal betegsége miatt) helyettesítették,
egy-egy alkalommal a környező plébániákról, de főként a budai ferences rend
szerzetesei, közülük is elsősorban P. Seitz Edmund OFM áldozár (1811-1878†) –
ezidőtájt emeritus vasárnapi hitszónok, aki 1866 nyarától az új plébános – Károly
János 1867 júliusi kinevezéséig – egy éven át a tétényi plébánia kisegítő
lelkésze volt (misézett, keresztelt, esketett, temetett, stb.), így igazán
megérdemli, hogy az Ő emléke is bekerüljön a tétényi krónikákba…
Visszatérve Klauszrigler atyához, működési ideje alatt összesen 366 házasságkötés
történt Tétényben, közülük 320 párt adott össze személyesen, s ebből 20
esketésnek (6,5%) volt a helyszíne a kistétényi Szent Mihály kápolna, évenkénti
bontásban:
| 1849 = 14 | 1850 = 19 | 1851 = 23 | 1852 = 35 (4) | 1853 = 21 (2) | 1854 = 18 (3) |
| 1855 = 17 (2) | 1856 = 17 (2) | 1857 = 11 (1) | 1858 = 15 (1) | 1859 = 8 (1) | 1860 = 26 (2) |
| 1861 = 21 (3) | 1862 = 21 (–) | 1863 = 23 (1) | 1864 = 11 (–) | 1865 = 9 (–) | 1866 = 11 (–) |
Lássunk hát néhány nevezetesebb tétényi esküvőt, melyek nem utolsó sorban vett
renezési elve: a valamiképpeni Klauzál Gábor személyéhez történő köthetőségük:
1852.március 6.: Presenszky Tóbiás és Kopetz Rozália
 Presenszky Tóbiás és Kopetz Rozália házassági anyakönyvi bejegyzése |
Elsőként rögtön egy nem mindennapi körülmények között köttetett esküvő:
Az „ifjú” férj: a nagytétényi háztulajdonos, 66 éves pruzsinai Presenszky Tóbiás
(1787-1852†) 24,5 évnyi (egészen pontosan: 24 év 5 hónap és 27 napnyi) katonáskodás után, 1828 augusztusában nyugállományba vonult cs.kir. huszárkapitány – testvéröccse: Presenszky Vince (1802-1839†) ügyvéd, Klauzál Gábor pesti piarista gimnáziumban volt osztálytársa!, atyjuk: id. Presenszky Tóbiás (1765-1826†) kirurgus-doktor, a Luxemburgi Zsigmond királyunk által Lengyelországnak 360 évre elzálogosított tizenhárom szepesi város egyikéből, Iglóról (Zipser Neudorf) került fel a fővárosba, a pesti egyetem orvosi karán végzett 1782-ben, előbb sebész-, majd 1790-ben szülészmester, 1788-ban Pesten polgárjogot nyert – a feleség: a 40 éves tétényi születésű Kopetz Rozália (1812-?)..., s mi az, ami e megkésett házasságot „különlegessé” tette?: a férj halálának időpontja..., Presenszky kapitány ugyanis esküvője másnapján, 1852. március 7-én elhalálozott, s hogy miért „kellett” a kiérdemesült katonatisztnek az utolsó pillanatban megházasodnia?, annak oka minden bizonnyal, az 1836-ban (vagyis házasságon kívül) született egyetlen gyermekének „törvényesítése” lehetett, az esküvő után ugyanis a kereszteltek anyakönyvében leányuk neve alatt éktelenkedő „illegitimus” bejegyzést „legitimate por matrimonium”, vagyis házasságkötéssel törvényesítettre korrigálta Klauszrigler atya…, mindezen „gesztus” fényét emelendő: a halálos beteg „nászágya” mellett állt szépszámú esküvői tanúk, egytől-egyik Tétény kitünőségei voltak (Grósz Márton, Tichy Márton, Eisner Ferenc, Tichy Lipót, Kőnig Jakab és Rietz Jakab) – mely részükről egyben végtiszteletadás is lehetett a napóleoni háborúk hősének...
 Presenszky Zsuzsanna és Hutta Gáspár házassági anyakönyvi bejegyzése |
3 évvel szülei kései esküvője illetve atyja halála után Presenszky Zsuzsanna (1836-1891†) 1855-ben
feleségül ment Hutta Gáspár (1830-1881†) vasmegyei postamesterhez, s folytatva a Presenszky-család nem szokványos házasodási szokásait, az ifjú párt nem a tétényi plébános vezette oltár elé, hanem a szomszédvár Promontor papja, Horvátovszky Vilmos (1795-1879†) atya, újabb kérdést vetve ezzel fel, vajon miért Ő...?
Talán a császári obsitos örömapa iránt érzett tiszteletétől vezérelve…, a
budafoki plébánosról ugyanis közismert volt dinasztia iránti elkötelezettsége
(nem véletlenül lehetett a császárhű kléruselit-képző bécsi Frintaneum (más
néven Augustineum) intézetének eminens papnövendéke, ahol egyébiránt kollégiumtársa
volt – többek mellett – az a Nehiba János (1794-1875†) későbbi kalocsai püspök,
aki későbbeni jóbarátja, Klauzál Gábor (Szabó-házban felravatalozott) holttestét
és koporsóját beszentelte volt, annak Szegedre szállíttatása előtt..., Horvátovszky
atya császári tisztek iránti „elkötelezettségének” egyébként nem ez a tétényi
esketés volt a csúcspontja, hanem 2 évvel korábbi felbuzdulása…, történt
ugyanis, hogy az Orsován fondorlatosan megtalált Szentkoronát Budára szállító „Erzherzog
Albrecht” osztrák páncélozott hajó, 1853. szeptember 14-i promontori
„kitérőjén”, megpihenvén az ünnepélyes budai beúszás előtt (és persze
hitelesítendő a szent ereklyéket), kikötött a hadigőzős Budafok partjainál, minek
örömére kapva az alkalmon Horvátovszky atya a koronát kísérő díszszázad négy
k.u.k tisztjét a plébánia szalonjában megvendégelte vacsorára…, s hogy mindez
miként kapcsolódik Klauzál Gáborhoz?, s főként kistétényi esküvőjéhez?..., nos,
a szabadságharcunk végén „nyoma veszett” – Ferenc József legitimációja
szempontjából létfontosságú – Szentkoronánk rejtekhelyének felkutatója, Wargha
István (1808-1876†) osztrák spicli, éppen Klauzál Gábor és Schmidt Emma
házasságkötésének napján, vagyis 1853. április 27-én indult el Kempen „rendőrminiszter”
titkos megbizatásával Bécsből Londonba, hogy ott beférkőzve Kossuth emigrációs
köreibe, szimatot fogjon…
1852. november 10.: Kléh István és Szpivák Jozefa
 Kléh István és Szpivák Jozefa házassági anyakönyvi bejegyzése |
Láposi Kléh István (1825-1913†) pesti
ügyvéd, az 1848/49-es szerepvállalásai miatt
(kezdve a márciusi eseményekben vitt tevékeny szerepével, majd az abszolút
kormány megbuktatásának emlékéül elsőként a krónikások sorában, március 18-án frissiben
kiadott „A pesti forradalom története” c. röpiratával – benne annak rendje és
módja szerint megemlítve Klauzál Gábor múlhatatlan érdemeit – később tetézve a
„bajt” Kossuth pénzügyminisztériumi titkára, majd nemzetőr őrnagyként 1849-ben,
Szatmár vm. kormánybiztosa) mindezekért érthetően Világos után menekülni
kényszerült, s bujdosása „közben” nőül vette, a tétényi birtokos Szpivák József
(1800-1864†) fűszer- és gyarmatárú kereskedő és Hirsch Auróra (1808-1862†), – nomen est omen – „Schönen Ungarin”,
vagyis „Szép magyar nőhöz” címzett pesti fűszerüzlet tulajdonosa három
leányának legszebbikét, Szpivák Jozefa
(1829-1895†) kisasszonyt…
Az esküvő két illusztris tanúja: a szomszédos kastélyból „áthívott” gr. szentgyörgyi
Hugonnai Kálmán (1809-1875†) helyi földbirtokos (talán, az ekkor 5 esztendős leánykája,
Vilma kisasszony volt az egyik koszorúsleány…), és Szepessy Eduard (1810-?), annak
a Szepessy Ferenc (1775-1838†) Pest szab. kir. város 1843-1848 között volt
főpolgármesterének egyetlen fia, aki a városházán 1848. március 15-én megtartott
nyilvános közgyűlés elnökeként „törökös bólintással” ugyan jóváhagyta a 14 tagú „Pest
Városi Rendre Ügyelő Választmány” (ismertebb nevén: Közcsendi Bizottmány)
soraiba elsők között beválasztott Klauzál Gábor kinevezését, de aztán
áprilisban lemondva gyorsan tisztségéről, biztos ami biztos Bécsbe menekült „gyógykezelésre”…
Az ifjú férj az „enyhülés” idején jól menő ügyvédi irodát nyitott Pesten, közben
1861-től közel 50 éven át fővárosi képviselő (is) volt, melynek elismeréseként
1907-ben Budapest Székesfőváros díszpolgárává választatott...
Visszatérve a menyasszonyra: Szpivák Jozefa fiatal
leányként – az Erkel Ferenc karnagy vezette – „Pest-Budai Hangászegyesület” énekiskolájának
volt tehetséges növendéke, 1845/47-ban énekével több műelőadáson is elismerést
vívott ki magának...
 Szpivák Jozefa és Klauzál Gábor (Pesti Hirlap, 1846. június 11.)
|
S talán Klauzál Gábor is megcsodálhatta volna trilláit, ha nem éppen Deák
Ferenccel és elvbarátaival mulatta volna indokolatlanul máshol éppen akkor az
időt, mikor „a kongó ürességű országgyűlés” helyett éppenséggel beugorhattak
volna a Redoutba is, ahol Jozefa kisasszony és növendéktársai „igen csekély
közönség jelenlétében” brillíroztak…, Klauzál Gábor illetve „botrányos
részvétlenség” ide vagy oda, tanárai szerint Szpivák kisaszony előtt fényes jövő állt, s ez a
jóslat talán be is teljesülhetett volna, ha a Nemzeti Színházban tervezett, ám
egy apró malőr miatt meghiúsult bemutatkozó fellépése nem egy sajtóban zajló nyilatkozatháborúba
torkollik…, történt ugyanis, hogy a teátrum „Életképek” címen futó 1847. évi
őszi játéksorozata, szeptember második heti műsorrendje csütörtök estére meghirdetett
„Bűvös vadász” c. háromfelvonásos operája címszereplő szopránjaként Szpivák
Jozefa művésznőt tüntették fel az értesítőkben, akit állítása szerint erről a
megtisztelő felkérésről elfelejtették értesíteni, minek okán érthetően távol
maradt mind a három felvonástól, de végül nem az így meghiúsult debütálása
paprikázta fel igazán a fűszereslányt, hanem hogy a darab elmaradását az énekesnő
betegségére „fogta” a színház, az ezt sérelmező sajtónyilatkozatára aztán
Szigligeti Ede rendező hivatalos ellennyilatkozatot adott ki, melyben
megcáfolta Szpivák kisasszony állításait, aki csalódottságában még azelőtt
szakított a „világot jelentő deszkáktól”, mielőtt azokra első alkalommal
ténylegesen felléphetett volna…
Nemzeti Színházi Értesítő - a darab elmaradásáról
|
|
||
|
|
||
| Szpivák Jozefa nyilatkozata | Szigligeti Ede ellennyilatkozata |
Kléh Istvánnal kötött házasságából három gyermekük
született, de csak egyikük élte meg a felnőtt kort: dr. Kléh László (1853-1933†)
ügyvéd, kinek fiatalon elhunyt egyetlen fiával a láposi Kléh-család ezen ága
kihalt…
|
Végül említtessék meg Jozefa két „Schönen Ungarin” leánytestvére
„szerencsés” kiházasítása is, elsőként az idősebbik húg: Szpivák Amália
(1831-1862†), kinek férje a kalandos életutat bejárt hajdúhadházi és érmihályfalvai Sillye Gábor
(1817-1894†) ügyvéd, mindenekelőtt: Klauzál Gábor 1848-as országgyűlési
képviselőtársa, ezen túlmenően: szabadságharcunk katonaállítási kormánybiztosa, nemzetőrségi főparancsnok,
hajdúkapitány, mindezekért „jutalmul” Világos után: kötél általi halálra ítélt,
melyet 10 évi várfogságra enyhítve, 7 év után 1856 decemberében szabadul, s hogy bepótolja gyorsan az elvesztegetett éveket a követő évben megházasodik, s „angyalszelídségű
nőjének” (sőt nőinek) hála családot alapított (Amáliától 3 gyermeke született, majd korán özvegységre jutva nővére leányát nőül véve, második feleségétől még 14 gyermeket nemzett...), népes családját eltartandó előbb újra hajdúkapitány lett (mint ilyen az
utolsó), végül utolsó titulusaként rövid időre Debrecen város főispáni székébe is beült...
(...de, hogy visszakanyarodjunk Budatétényhez, és erősítsük a helyi kötődéseket: a Sillye-Szpivák házaspár elsőszülött fiától: Sillye Béla (1858-1935†) zálogházi tisztviselőtől született unoka: Sillye Amália (1886-1959†) franciatanárnő férje, nem más volt mint: a kistétényi notabilitás Pokorny-családból való Ödön (1878-1957†) okl. gépészmérnök, kora elismert liftszakértője, az elevátortan hiánypótló Felvonókönyv c. bestsellerének szerzője, stb., nem mellékesen az I. vh. Adriai-tengeri ütközeteiben: Horthy Miklós sorhajókapitány Novara zászlóshajójának matróza...)
Az ifjabbik húg: Szpivák Karolna (1834-1884†), férje hevesi Bellaagh István
(1825-1917†) ítélőtáblai bíró, kitől egy felnőttkort megélt fia született, Bellaagh
Kálmán (1859-1927†) főreáliskolai fizika és csillagászat tanár, kivel
kapcsolatban érdemes megemlíteni, Ferenc József 1901-es Angolkisasszonyok pesti
tanintézetében tett legmagasabb látogatása során – az uralkodót elkápráztatandó – bemutatóóráján tett fizikakísérleti „mutatványait”: elsőként az elsötétített tanterem falára vetítette Őfelsége arcképét,
majd Röntgen sugarakkal átvilágítva két vastag fadeszkát, elővarázsolta a
közéjük rejtett fémbetűs „Éljen a király!” feliratot, az uralkodói látogatásra a
pontot végül a nővérek tették fel, fonográfról lejátszva – a saját előadásukban
„felénekelt” – Vörösmarty Mihály Fóti dalát, benne „A legelső magyar ember a
király” c. strófával..., még szerencse, hogy egy tréfás kedvű apáca nem cserélte véletlenül össze a viasztekercseket, és igazi megkepetésként, nem Kossuth
Lajosnak az aradi vértanúk emlékműve felavatása kapcsán, 1890-ben rögzített
dörgedelmes hangfelvételét játszották be az uralkodónak, gondolom elmaradt volna Őfelsége szokásos: „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok
elégedve" búcsúzása…
1857. október 15.: Gárday Bálint és Kőnig Mária
|
Fenti házassági
anyakönyvi bejegyzés a vizsgált időszak messze legrészletesebb és lagalaposabban ledokumentált
esküvője:
A vőlegény, a
Máramaros vármegyei Huszton, Bánhidai Bámgárt Valentin néven született, 26
éves, evangélikus vallású, bánhidai Gárday
Bálint (1831-1890†) nagytétényi földbirtokos, a Cs.
Kir. Telekkönyvi Hivatal tisztviselője, névváltoztatási kérelmét 1841-ben
engedélyezte a bécsi M. Kir. Udvari Kancellária, egy igazi orvosdinasztia
sarja: atyja dr. bánhidai Bamgárt (1841-től Gárday) Valentin (1801-?) – Klauzál Gábor piarista osztálytársa, a kegyesrendiek pesti gimnázimában! – 1827-ben végzett sebészmester, míg nagybátyjai: dr. Bamgárt János Nep. (1787-1837†) 1814-ben végzett szülész-seborvos, az 1831-es kolerajárvány idején tevékeny gyógyász, és dr. bánhidai Bamgárt
Mihály (1795-?) 1830-ban végzett szintén szülész-sebészmester, az 1830-as, '40-es, ’50-es években elismert pesti szülés-segítő orvostudor, nagyapja id. dr. Bamgárt János pesti kirurgus..., a Gárday-Bámgárt-ok porosz ősei Memel
városának voltak előjárói (törvénybírája és főbírája), a hazánkban gyökeret vert felmenő
„Bongárt”-Bamgárt Bálint alias Baumgartus Valentinus (1610-1672†) Königsbergben,
Leidenben és Regensburgban folytatott teológiai tanulmányait követően, mint a lengyelországi
lusławicei iskola rektora érkezett Erdélybe, ahol 1648-ban a kolozsvári
unitárius kollégium rektora, egyben könyvtárának első összeírója és saját
könyveivel gazdagítója lett, 1655-től a szászok prédikátora, végül 1661-től
haláláig első papjuk volt, közben lengyel feleségét hátrahagyva három
kolozsvári özvegyasszony hites ura…
Az I. Rákóczi Ferenc erdélyi
fejedelemmel tárgyalt 1656-os svéd követség evangélikus lelkész tagja írta csalódottan
Kolozsvárról:
„Isten igaz szavát nehezen
lelhetjük ott fel, mivel az unitáriusok saját nyomdával, templommal és
gimnáziummal rendelkeznek, s áttérítették a lakosságnak mintegy felét, a tanult
és szónoki képességekkel megáldott Baumgart Bálint főprédikátor révén, aki sok
egyszerű lutheránus iparoslegényt, a magyar nyelv vonzerejét felhasználva,
bárdolatlan unitáriussá tett.”
A menyasszony a 22 éves, r.
kat. vallású, tétényi „illetőségű” Kőnig Mária
(1835-1890†) kisasszony, a Duna túlparti szomszédos Ráckevén született, szülei: Walser Károly festő
(pictor) és Kénoszt Terézia (1807-1875†, gyászjelentésében: „soktagú család matrónája”-ként
búcsúztatták leszármazottai…), anyja megözvegyülvén 1853-ban (vagyis 4 évvel
lánya házasságkötése előtt) Tétényben újra férjhez ment, id. Kőnig Jakab
(1800-1874†) tétényi birtokos, Pest megyei bizottmányi taghoz…
Gárday Bálint telekkönyvi
tisztviselősége mellett aktívan politizáló kortese volt a Kossuth Lajos híveit
tömörítő ellenzéki Negyvennyolcas Párt Tétényt is magába foglaló ráckevei választókörzetének,
s mint ilyen több alkalommal is bizonyította „rátermettségét”:
1871 nyarán (Klauzál Gábor egykori
politikai küzdőtársa: Nyáry Pál (1805-1871†) drámai öngyilkossága miatt megürült
képviselői helyre kiírt) időközi választáson, a Nyáry utódjaként győzelmi
esélyes besnyői Beöthy Lajos (1807-1892†) Pest megye (kiegyezés óta) alispánja (az
1839/40-es pozsonyi diétán mádi Pappszász Lajos követtársaként Klauzál Gáborral
egy „frakcióban” politizált…) kihívójaként, a kormánypárt részéről mélyvízbe
dobott – Klauzál ’48-as minisztertársának kisebbik fia – gr. Széchenyi Ödönbe (1839-1922†)
50 fős fehértollas csapata élén „Éljen Beöthy!” csatakiáltással sikeresen
beléfojtotta a szót, mikor az a választókat ámulatba ejtő sínnélkül járó közúti
gőzmozdonyával tett kampánykörútja tétényi állomásán meggondolatlanul Deák
Ferenc nevét szájára vette, nem is váratott sokáig magára a tétényi diadal
szülte baloldali választási nóta:…
|
Beöthy Lajos képviselőnk, |
 Halász Géza |
Tíz évvel később, az 1881.
évi választásokon – már mint helyi pártelnök és főkortes – a 14 lovasból álló
bandérium élén bemasírozó új ráckevei képviselőjelölt dr. dabasi Halász Géza (1816-1888†)
jeles orvostudorból (Klauzál Gáborné Schmidt Emma atyja, Schmidt János Pest
megye tiszti főorvosa „alatt” a vármegye tiszteletbeli orvosa…) lett politikus kampányát
támogatandó: „ékesszóló” hazafiúi beszédet intézett a hozzá hasonlóan „tősgyökös”
hallgatósághoz, melyből a kormánypárti sajtó megmosolyogva idézte a szónoklatában
felvonultatott megannyi hungaricumot, úgy mint: „Steuerschraube“, „Militär“,
„Freiheit“…
Két választási korteskedése
között 1871/72 fordulóján egy majd két éven át zajló, a sajtóban is kellően
megszellőztetett kínos végrendelet-hamisítási bűnügybe keveredett, egyike volt
az örökösök nélkül elhunyt „fukar pecsovics” Pausenberger József (1870†) – mai
árfolyamon számítva közel 30 millió forintnyi – takarékpénztári megtakarítása
dr. Pazár Lajos budai ügyvéd számlájára átjátszó díszes kompániának, mely svindlin
rajtaveszve nem csak elveszítette tisztviselői állását, de 4 hónap letöltendő börtönbüntetést
is kapott hamis kezessége „jutalmául”…, botlásából ismételten sikertelenül próbált
előnyt kovácsolni a kormánypárti sajtó, az 1872. évi képviselőválasztáson –
ezúttal gr. Tisza Lajos (1832-1898†) későbbi miniszterrel szemben – (sikeresen
újrázó) baloldali Beöthy Lajos esélyeit (hiábavalóan) csökkentendő szellőzteteték meg az ellenzéki jelölt rovott múltú kortesét...
 Turini Százas Küldöttség |
Botlása utáni apró szépségflastrom
megtépázott reputációján: az 1877-es híres Ceglédi Százas Küldöttség diadalútja
mentén tartott alkalmi ünneplések sorából személye révén kiemelt Tétény, melynek fogadóbizottságában
vállalt kitüntető szerepéről a turini zarándokok múltidézői, sosem
feledkeztek meg megemlékezni, név szerint is megemlítve a Kossuthot éljenző helyiek vezetőjét…
Visszatérve 1857. október 15-ére, az anyakönyvben rögzítésre kerültek szerint, a vegyes
házasságból születendő gyermekeiknek az édesanya katolikus hitét kellett
követnie, a reverzálist a vőlegény részéről, a Telekkönyvi Hivatal budai
irodájának vezetője, vagyis Gárday aktuális „főnöke”: Boldizsár Ferenc (róla még lesz szó később…), míg a menyasszony részéről a mostohaapa: id. Kőnig Jakab jegyezte
ellen…
  |
A házasságból 1 év múlva egy ikerpár született, a fiú: Gárday Árpád (1858.okt.5-nov.18.†), 6,5 hetes korában elhunyt, míg a leány: Gárday Gizella (1858-1923†) orfeumi dizőzként igazán
„izgalmas” életutat járt be...
1875 nyarán először még csak a
Lohse Oszkár promontori zongoratanár által – a vízkárosultak illetve a
szegények javára – szervezett jótékonysági hangversenyeken
bontogatta művészi szárnyait, a helyi jelesek: Dietzl Anna, Walz Nina, Krausz kisasszony,
a Perger testvérek (Ignác és Ferenc), és a citeraművész Kitl úr mellett, innen emelkedett
tovább karriere az 1890-es évek elejére, a Somossy Károly által alapított Első Fővárosi
Orpheum esztrádműsoraiba, olyan a műfaj kora koronázatlan művészei közé, mint:
a fókaidomár Weston kapitány, a tiroli párdalos Clarus nővérek, a pantomimista
Bunth és Rudd, a dalkomikus Rück Nándor és a sanzonénekes Röhl Elza…, Promontor
és a Nagymező utca után a következő állomás, egy nagy ugrással, a koppenhágai Cirkus
Variété, ahol 1893-ban mint „Frk. Gárday Giszuska ungarsk Sangerinde” lépett a
manézsba…
Közben 1877-ben – ugyanabban
a tétényi templomban, ahol 20 évvel korábban szülei is kimondták a boldogító
igent, s ahol egy év múltán megkeresztelték – házasságot kötött Major Kálmán
(1848-1895†) m.kir. honvéd hadnaggyal,
a Székesfehérvári Honvédkerület 81. dandárjának fiatal segédtisztjével, tanúik, a férj részéről: dandárparancsnoka, fertőszentmiklósi Artner Rezső (1930†)
ezredes, míg a menyasszony részéről: keresztapja Czettner Eduard alias Zettner
Ede (1817-1907†) pesti lakatos-pintér mester, ‘48-as nemzetőr hadnagy, koronás
arany érdemkereszttel kitüntetett terézvárosi előjáró, stb…
 Gárday Gizella és Major Kálmán házassági anyakönyvi bejegyzése |
A házasság azonban sajnos nem tartott
„örökké”, hiába a feleség szárnyaló énekesnői pályája és a férj ígéretes katonatiszti
előmenetele (főhadnagyként 5 éven át a Ludovika tanára, majd 3 éven át Ő Cs. és
Kir. Fensége József Károly Lajos főherceg lovassági tábornok m. kir. honvéd
főparancsnok parancsőrtisztje, ezt követően századosként a honvédelmi
minisztérium kötelékében törzstisztjelölt, végül 1893-tól őrnagyként előbb a
Székesfehérvári, majd a Soproni honvéd gyalogezred főtisztje…) 1895-ben – a
kölcsönös áthelyezéssel – „nyert” rövididejű utolsó állomáshelyén, néhány héttel érkezése
után megőrülésétől való félelmében szállásán öngyilkos lett, a sajtó mint egy talpig
gavallér, gazdag tétényi birtokost búcsúztatta, ágya melletti asztalán egy
feleségének címzett kész telegram volt kikészítve, melyben csak ennyi állt:
„Kálmán meghalt.”…
…és 5 évvel korábban –
feleségét egy évvel követve – bánhidai Gárday Bálint tétényi földbirtokos is
elköltözött e világból..., végül az utolsó Gárday: özv. Major Kálmánné Gárday Gizella nyugalmazott fővárosi leánytanonc és háztartási iskolai szaktanítónő, 64 éves korában: 1923. január 27-én hunyt el remetekertvárosi otthona csendes magányában…, véget vetve ezzel a Poroszföldről magyarrá lett Bamgártok több mint 275 éves magyarországi jelenlétének...
1861. február 2.:
Boldizsár Ferenc és Szijártó Cecília
|
Klauzálék után 8 évvel, egy újabb jelesebb kistétényi esküvő, „ráadásként” vegyes házasság, a vőlegény (a tétényi birtokos Gárday Bálint „főnöke”): a református vallású Ürmösi
Boldizsár Ferenc (1818-1873†) az
erdélyi Belső-Szolnok vm. székhelyéről Désről származó nemesember, ekkor a
pesti kerület telekkönyvi igazgatója (fiatalon még színházi súgó és segédszínész
volt, majd megkomolyodván az 1840-es években, Szemere Bertalan akkori
főszolgabíró bizalmasaként Mezőkeresztes jegyzője lett), előző év nyarán
özvegyült meg, első felesége Uhor Katalin (1823-1860†) asszonytól két árvaságra
jutott leánykája, atyjuk másodszori házasságkötésekor 11 és 8 évesek…, a
menyasszony: a pesti születésű római katolikus vallású Szijártó Cecília (1832-1892†) kisasszony…
 Noszlopy Gáspár |
A tanuk,
a férj részéről: kiscsepcsényi és mutnai Csepcsányi Albert (Béla) pesti ügyvéd,
‘48/49-es honvéd hadnagy (atyja: Csepcsányi Tamás táblabíró, 1832/36-os pozsonyi
reformországgyűlésen (az 1833 februárjában elhunyt dezséri báró Rudnyánszky
Mihály (1792-1833†) – a nagytétényi kastélyt felvirágoztató Rudnyánszky József (1703-1788†)
fia – helyére megválasztva) – a Klauzál Gábort delegáló Csongrád vármegyével
szomszédos – Békés vármegye követe, édesanyja, az ismerősen csengő nevű:
szemerei Szemere Erzsébet (1820-1893†): öregecskedő férjét „lecserélve” noszlopi
Noszlopy Gáspár (1820-1853†) honvédőrnagy kedvese és szerelemgyermekük, Noszlopy
Lajos édesanyja, pesti lakásában fogták el a császár elrablására szövetkezett
„gerillafőnököt“, Csepcsányinét a felségsértési összeesküvésben való részvételéért (a
kivégzett pártütő rejtegetéséért ezáltal elfogatásának akadályoztatásáért) 18
hónap várfogságra ítélték, Erzsébet asszony azonban nem tanulta meg a leckét a kóterben, és valami különleges vonzódást
érezvén a bújtatgatás szenvedélye iránt, 1859-ben a magát Wesselényi báró
keresztgyerekének kiadó, Balsághi László álnéven fosztogató Balla Gergely rablóvezért
is az ő háza rejtekében fogták el…, ezek után talán jobban érthetőek a házassági tanú fiával, Csepcsányi
Alberttel pár év múlva történtek: többrendbeli váltóhamisítás vádjával
terhelten ugyanis – a felelősségre vonás elől, illetve az önfeladás helyett – Csenkó Bálint álnéven ő is inkább a „bújócskát” választotta, s ebbéli alámerülésében csak 5 év múltán bukkantak nyomára, egy ferencvárosi cselédszoba sötét zugában, bújdosása jutalmaként 1868-ban fogházba került, sorsa innentől ismeretlen…
 Mátray Gábor |
A feleség tanúja: Kégl István (1822-1908†),
pestmegyei járási szolgabíró, puszta-pakonyi földbirtokos, jogi pályáját a pozsonyi
diéta patvaristájaként kezdte, a szabadságharc számos ütközetében harcolt, a forradalom
leverése után Klauzálhoz hasonlóan visszavonult Ócsa melletti birtokára, a
politika küzdőterére csak a kiegyezés után tért vissza, 1867-ben Pest megye főszolgabírójaként, vele kapcsolatban érdemes megemlíteni a tétényi esküvőn
(talán már mint eljegyzett menyasszonyaként jelenvolt) feleségét: Mátray Szerafin (1841-1872†) kisasszonyt, kinek
révén atyafiságba került, apósa bátyjával: Mátray-Rothkrepf Gábor (1797-1875†)
királyi tanácsossal, a Nemzeti Múzeumban lévő Széchényi Könyvtár közel 30 éven
át volt őrével, kinek az 1848 márciusi események – múzeumi ablakából
végigkísért – mozzanatairól írt naplójegyzetéből tudhatjuk például egészen pontosan,
hogy „a szabad sajtó kivívása utáni napon”,
vagyis március 16-án a múzeumkertben tartott első népgyűlésen, a főlépcső
melyik oldalfalán álltak a szónokok, név szerint „Klauzál Gábor, Nyáry Pál,
Vasvári Pál, Petőfi Sándor”, nos a helyes megfejtés: „ az udvaron lévő lépcső jobb, vagyis
északnyugoti oldalfalán”, úgyhogy a március 16-i megemlékezéseken (ha majd
lesznek ilyenek is) ezzel a koreográfiával illik készülni: elől a megfontolt Klauzállal és a higgadtan kimért Nyáryval, mögöttük pedig a forrdalmi hevületüktől fűtve egymást túllicitáló Vasvárival és Petőfivel...
Visszatérve
Ürmösi Boldizsár Ferenchez: 1867-ben erdélyi királyi biztosként, a kolozsvári
székhelyű Erdélyi Telekkönyvi Igazgatóság vezetőjeként, az osztrák-magyar
kiegyezés révén újra a Magyar Királyság kebelébe visszatért Erdély telekkönyvi
helyszínelési munkálatainak igazgatásával bízták meg, mely tisztségében 1873-ban
„hirtelen” bekövetkezett haláláig működött, nekrológjában: sok buzgóságot
tanúsított, szorgalmas és közbecsülésnek örvendő tisztviselőként jellemezték
kollégái, melyet egy kicsit árnyalt az általa megkezdett munka lezárásakor, 1875-ben
megvont munkáltatói egyenleg – melyet személyét érintően valamiért fontosnak tartottak a sajtóban, statisztikai adatokkal is alátámasztva közzétenni – eszerint: míg Ő hat évi működése alatt 637 községgel végzett,
addig utódja: Kőszeghváry Gyula (1833-1894†) két év és három hónap alatt 1684
község helyszínelési munkáját fejezte be, vagyis háromszor gyorsabban és
felényi költséggel dolgozott mint elődje (meg is kapta érte jutalmul a Ferenc
József-rend lovagkeresztjét)…, talán ez a ránézve kedvezőtlen teljesítményösszevetés szolgálhat némi magyarázatul
„hirtelen bekövetkezett” halálának, melynek gyászlevelén olvasható hivatalos változata szerint: szélhűdés végzett vele, míg a sajtóban megszellőztetett nem hivatalos változat szerint: az irodájában találtak rá, megmérgezve magát...
 Benczúr Gyuláné Ü. Boldizsár Piroska |
Hátrahagyott
négy „gyermeke” közül, a kistétényi esküvőn (bizonyára) jelenvolt első
házasságából született leánykái közül, az idősebb: Ürmössy-Boldizsár Ilona
(1850-?) – aki apja példája lebegve szeme előtt – deési Daday Kálmán (1844-1885†) telekkönyvvezető
felesége lett, míg a Szent Mihály kápolnában zajlott szertaráson alig 8 esztendős: Ürmössy-Boldizsár
Piroska (1853-1928†), későbben a Zirzen-féle leányiskola tanárnője, 1892-ben 49 évesen, a 2 évvel korábban megözvegyült Benczúr Gyula (1844-1920†)
festőművész szeretett hitvese, s egyben haláláig hú társa lett...,
Ürmösi Boldizsár
Ferenc és Szijártó Cecília frigyéből – két, egészen más életutat bejárt – fiú
született, a „jófiú”: ifj. Ürmössy-Boldizsár Ferenc (1863-1930†) Mezőhegyes 33 éven át volt esperes-plébánosa,
a „rosszfiú”: Ürmössy-Boldizsár Vince (1862-?) kolozsvári vasúti hivatalnok,
1892 őszén (vagyis alig 4 hónappal Piroska nővére házasságkötése után) azzal került be
a hírekbe, hogy mint egy jónevű családból való „úriember”, salzburgi kirándulása
során meggyilkolta hűtlenné vált, 9 év óta volt kedvesét, Luka Biri
szolgálólányt, s kétheti bujdosás után (atyja kistétényi esküvői tanújának családi
hagyományait felelevenítendő…) a Monarchia ellenkező pólusú keleti szegletében, a bukovinai Csernovicban adta
fel végül magát a rendőrségen…, 6 év fegyház utáni szabadulását követően,
1899-ben még egyszer bekerült az újságokba: egy kilátástalanságában folytatott
éhséglázadásáról tudósító rövid hír erejéig, melyből „kigyógyítandó” a Lipótmezei őrültekházába utalták,
sorsa innentől ismeretlen...
1862. február 12.: Huber András és Tranger Éva
|
A nász-sorból több szempontból is „kilógó” házassági anyakönyvi bejegyzést (az esküvőt ugyanis nem Tétényben tartották)
az egyik tanú személye teszi helytörténetünk számára „nevezetessé”, de mielőtt
nevesítenénk Őt, menjünk sorjában:
A férj:
Huber András (1827-1899†) alsó-ausztriai születésű (a schwechati csatavesztés szomszédságában
lévő Mannswörtből való) tétényi birtokos, promontori kőfaragómester, felesége Frank
Antal molnár özvegye, Tranger Éva (1826-?), a házasságkötés kikérővel a tabáni
Alexandriai Szent Katalin templomban történt, az eskető pap, a templomot 1702
óta igazgató ferences rendiek utolsó szerzetes adminisztrátora P. Kostroschitz Paszkál (1808-1868†) OFM
plébános (halálával a tabáni templom vezetését világi papok vették át)…
 Figyelmessy Fülöp |
És akkor
a tanúk, a feleség részéről: Schober Ferenc, míg a férj részéről: Figyelmessy Antal (1819-1885†) földbirtokos, borkereskedő,
aki nem más, mint az 1848/49-es honvéd őrnagyból lett, Garibaldi ezredeséből
lett, észak-amerikai ezredesből lett, USA brit-guyanai konzul, stb., nem utolsó sorban Kossuthnak mindhaláláig
hű barátja, egyben legutolsó emigránstársa: Figyelmessy Fülöp (1821-1907†) testvérbátyja... Figyelmessy Antal felesége: Huber Katalin és a férj: Huber András édestestvérek voltak…
A
Figyelmessy (eredetileg Merx-Merksz) család fője: id. Antal dúsgazdag
földbirtokos, marhakereskedő (kupec), Huberl Klára feleségétől nyolc
felnőttkort megélt gyermeke született, hat fiú: József (1812-?), ifj. Antal
(1819-1885†), Fülöp (1821-1907†), Pál (1825-?), Károly (1836-1900†), Ferenc
(1833-1891†), és két leány: Anna (1820-1894†, férje: Tangl majd Mayer József)
és Teréz (1828-?, férje: Huber János)…
A Figyelmessy-család
tagjainak érthetően elsőszámú igazodási pontja a Merksz névnek dicsőséget szerző
nagy előd volt, olyannyira, hogy a kései utódok gyászjelentéseinek
elmaradhatatlan közlendője lett ennek folyamatos kihangsúlyozása, sőt a túláradó rokoni
szeretetből utólag még egy-egy rendfokozattal posztumusz elő is léptették a legfontosabb
állomáshelyei (a magyar honvédség és az amerikai polgárháború uniós hadserege)
tekintetében, így lett: „vitéz Figyelmessy Fülöp 1848-as ezredes,
észak-amerikai tábornok”, sőtebben: Pál öccsének fia Figyelmessy Antaltól
(1857-1938†) a Maister Testvérek faárugyára megalapítójától már mint nagybátyja
„egyenes és utolsó leszármazottja” vettek búcsút gyászolói, míg Anna húga leánya:
özv. ménesi Mayr D. Gyuláné szül. Mayer Clarisse (1861-1932†, keresztapja: F.F.,
az itáliai Magyar Légió szardíniai ezredese…, 8 éves koráig az észak-amerikai
nagybácsikájánál nevelkedett…) gyászlevelében a rangemeléseket, az elődök
iránti további figyelmességgel egészítették ki: „Figyelmessy Annának, a Haynau
korszak hősi nagyasszonyának egyetlen gyermeke”, és valóban: Figyelmessy Fülöp
testvérhúgának – a „Neugebäude őrangyalának” is nevezett – Annát, a Klauzált is „megszorongató” hírhedt
pesti rendőrfőnök Josef Prottmann-nak sem sikerült megtörnie, noha tizenhárom
alkalommal is vallatóra fogta őt az Újépületben, mindenestre, ha már Anna
asszony annyiszor ki-be járt az osztrákok pesti laktanyájába, egyik alkalommal
sikerült onnan „kicsempésznie” az ott raboskodó Czartoryski(?) lengyel herceget,
de nem ezekre volt a legbüszkébb, hanem hogy ny. vérteskapitány második férjét,
Mayer József böllért sikerült Kossuthért lelkesedő igaz magyar hazafivá tennie…
Azért essék pár szó a házasságkötésben főszerepet vállalt „ősi magyar
város, derék német lakója” Huber Andrásról is, két hír erejéig:
 Huber András köszönetnyílvánitása |
- 1881 novemberében Huber András promontori műhelyében tetemes kárt okozó betörés tetteseit orgazdástól villámgyorsan kézre kerítő csendbiztos „erélyes eljárását” elismerendő, a bűnelkövetőket egytől-egyik nevesítő nyilvános köszönetet tett közzé A hon c. folyóirat 1882 januári száma Nyílt tér rovatában…
- A csak 1915-ben Budatétényesített Kistétény újkori nevét 40 évvel
korábban megidéző – Budát Téténnyel lóvonatú vaspályával összekötő – „Buda-Tétényi
Vasút”, 1864-ben megalakult 38 tagú ideiglenes bizottsága – tagjai sorában, többek
között: Tétényből: gr. Hugonnay Kálmán és Kléh István (hogy csak a tétényi
násznépet említsük), Kistétényről: Klauzál Gábor és Korizmics László, Budafokról:
Sacelláry György míg Budáról: Clark Ádám és Madedl János (Klauzál újabb piarista
osztálytársa) – által elindított kezdeményezés, melynek alig 35 év múlva beérő
gyümölcseként, 1899. szeptember 20-án végre elindulhatott a menetrendszerinti tömegközlekedés,
igaz első ütemben még csak a Szent Gellért tértől Budafok-Háros vasútállomásig,
de röpke 10 év múltán már a nagytétényi Templom térig meghosszabbítva, persze
haladva a kor elvárásaival már nem lóvonatú, hanem villamosított szerelvényekkel…, nos e majd
félévszázadon át vajúdott vaspálya szülés, Klauzálék ideiglenes bizottsága által
lefektetett fundamentumaira építkező, követő évtizedek ideiglenes bizottságai 1871
májusában, a budai „Hildegard” sósforrás helyiségében összeült, eredetileg 7
tagú értekezletén, a Tétényből delegált két tag egyike Huber Antal volt, aki szólásra emelkedvén, a gyűlésre beszivárgott sósfürdővendégekkel egyetértésben: a lóvonatú vaspálya
múlhatatlan szükségének eszméje mellett tette le a voksát, acélos kijelentésével újabb „lendületet” adva a döcögve vajúdó vasparipa ügyének…
1865. szeptember 12.: Szilassy György és Hugonnai Vilma
|
Az anyakönyv struktúráját teljesen figyelmen kívül hagyó, szokatlanul terjedelmes bejegyzés egy nem mindennapi házasságkötés kordokumentuma:
 Hugonnai Vilma |
A 18 éves ifjú ara: Nagytétény máig talán leghíresebb szülötte: szentgyörgyi Hugonnai Vilma grófnő (1847-1922†), a küzdelmes életű első magyar orvosnő, élete „közismert”, ezért itt nem részletezném..., csak egy apró Klauzáli vonatkozást említenék meg nála is, a Svájcban megszerzett orvosi oklevele majd 20 éven át tartó hazai elismertetésének kálváriájához: a zürichi egyetemen 1879-ben megvédett orvosi diplomájának a pesti orvostanári kar által támogatott honosítási kérelmét ugyanis, az a Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter utasította el hivatalból, aki korábban a Klauzál által vezetett tárca államtitkára, sőt Klauzál lemondása után néhány hétig a minisztérium irányítója volt, 1848-ban…, nem hivatalosan azért megüzente a „doktornőnek”: csak nyugodtan praktizáljon „mintha tíz diploma volna a zsebében”…
 Szilassy-címer |
A 34 éves vőlegény: szilassi és pilisi Szilassy György (1831-1899†) pándi földbirtokos, gazdasági felügyelő, a Johannita Rend lovagja, stb., mivel a menyasszony római katolikus, a leendő férj pedig református vallású volt (az apa és a nagyapa ráadásul egyházmegyei gondnokok…), ezért mindkét fél „ragaszkodva” saját felekezete papjához, az esketést (a hazai pálya előnyeit élvező) Klauszrigler János plébános atya vezette, Benedek László (1805-1880†) pándi református lelkészel karöltve (a lelkipásztor 42 éven át 1847-től haláláig, majd utódaként fia, ifj. Benedek László 49 éven át, 1931-ben bekövetkezett haláláig szolgálta a pándi gyülekezetet…), a passzív rezisztencia idején „stílszerűen” passzív asszisztencia mellett megtartott esküvő helyszíne nem a nagytétényi templom, hanem az örökösök által három részre szabdalt Száraz-Rudnyánszky-kastély Horváth-Hugonnai-család által lakott központi szárnya volt (a szertartásra leginkább alkalmas kastély parkjában állt kiskápolnát, Hugonnai Vilma nagyapja, szentgyörgyi Horváth Zsigmond (1770-1824†) sajnos lebontotta és helyére „praktikusan” műdombot épített kilátóval, mely bizonyára néhány méterrel magasabb lehetett mint kápolnája harangtornya, így a messzeség újabb távlatait nyitva meg a horizont szerelmeseinek)…
Az örömapák: szentgyörgyi gr. Hugonnai Kálmán (1809-1875†) tétényi földbirtokos és id. Szilassy György (1807-1867†) táblabíró, korábban Pest-Pilis-Solt vármegye előbb al- majd főszolgabírája, aki Klauzálhoz és Klauzál esküvői tanújához – hidaskürthi Nagy Istvánhoz – hasonlóan az 1850-es, 1860-as évek egyik jeles hazai gyümölcsészeként (többek között a máig híres „Pándi meggy” atyjaként) és szenvedélyes fajtagyűjtőként írta be magát a Hortikultúra Honi Nagykönyvébe, pándi birtokán vitt országos hírű kertészetében: igazi különlegességekkel kísérletezett, mint pl. a 4000 éves fáraósírban talált, Egyiptomból hozatott sikeresen kicsíráztatott „múmia búza”, vagy az egyetlen virágot hajtó kék rózsa („pándi csudafa”), melyet a próbálgatásait koronázó vakszerencse után „Enfant trouvé”, azaz talált gyermeknek keresztelt...
Az esküvői tanúik, a menyasszony részéről: felső- és alsókorompai Simontsits László (1820-1872†) földbirtokos, pestmegyei főszolgabíró, a vőlegény részéről (az örömapa sógora): szilassi és pilisi Szilassy István (1817-1892†) Pest-Pilis-Solt vármegye alispánja, az igazi tőről metszett magyar táblabíró prototípusa, avagy mintapéldánya – ha már a Klauzál-Nagy-Szilassy kertésztrió kapcsán a fajtanemesítést említettük – de a legtalálóbb jelző mindközül: az első „pándi csuda”, ahogyan atyja (és persze Klauzál…) jóbarátja, fáji Fáy András (1786-1864†) vígkedélyű költőnk elnevezte volt, a „Több egy fiú, mint száz leány” kezdetű mulatságos versében, melyet a sokadik lánya után végre fiút nemzett komájának írt lelkesítőleg, ízelítőnek legyen kilenc kiragadott sor a 192-ből:…
|
„Örüljön veled Pánd és vigadjon Dános, |
 Hugonnai Vilma névtáblája |
Hugonnai Vilma és Szilassy György 1884-ben válással végződött házasságából két fiú született: György (1866-1939†) gazdasági főfelügyelő és a 3 hetes korában elhunyt Kálmán (1868†)…, Vilma „doktornő” (Trefortnak „hála” valójában csak „bábaasszony”) 1887-ben másodszor is férjhez ment, az előző évben megözvegyült dr. Wartha Vince (1844-1914†) műegyetemi tanárhoz (vegyészmérnöki diplomáját szintén Zürichben szerezte), kitől egy leánya született: Vilma (1888-1908†), aki alig 20 évesen, súlyos tüdőbetegségben hunyt el az abbáziai Szegő Szanatóriumban, s a voloszkai temetőben helyezték örök nyugalomra...
|
Az 1853. év tétényi esküvői
A 19. században az esküvők időpontjának kiválasztását az egyházi év ünnepeihez igazították, az ún. bűnbánati vagy „lila időszakban”: a Nagyböjtben (ez 1853-ban: február 9-e és március 27-e közti „negyven” nap volt) és Advent idején (november 27-től Karácsonyig) nem volt ildomos lakodalmat tartani, arra hagyományosan a legalkalmasabb három idő: a Vízkereszttől - Hamvazószerdáig tartó farsangi tél (ez 1853-ban: január 6-február 9. között volt), a Húsvét vasárnaptól - (Pünkösd előtti) Áldozócsütörtökig tartó zöldfarsang tavasza (március 27-május 5.), és az őszi szürettől (betakarítástól) - Adventig tartó ősz (Kistétényben szőlő lévén a „betakarítani való”: szeptember 29-e Szent Mihály napjától a november 27-i Advent első vasárnapjáig), ezeken az időszakokon belül a házasságkötésre leginkább „lefoglalt” nap a kedd volt, hogy az esküvőt követő háromnapos lakodalmi vígasság ne csússzék bele a pénteki böjti napba…
1853-ban összesen 21 házasságkötés történt Tétényben, az elsőt január 31-én, az utolsót november 22-én tartották, januárban: 1 (31-én), februárban: 5 (1-én, 3-án, és 7-én kettő-kettő), áprilisban: szintén 5 (5-én, 6-án, 26-án kettő, és 27-én), júniusban: 1 (21-én), míg júliusban (5-én kettő, és 27-én), szeptemberben (12-én, 16-án, és 22-én) és novemberben (16-án és 22-én kettő) egyaránt: 3, a napokat tekintve, hétfőn: 4, kedden: 9, szerdán: 4, csütörtökön: 3, míg pénteken: 1 esküvő volt.
Klauzál Gábor és Schmidt Emma április 27-i esküvője az 1853-as év zöldfarsangi időszakának utolsó még házasságkötésre alkalmas hetére esett (a követő hét Áldozócsütörtöke miatt ugyanis már nem lehetett „nagyszabású” lakodalmat tartani). A keddi nap lefoglalásával azonban Klauzálék elkéstek, lévén nem is egy, de két szemfülesebb nagytétényi jegyespár is „beelőzte” őket:
Ők: Klein Márton cipészmester (sutor magister) és fräulein Faigl Mária, illetve elsőként kellett volna említenem özvegy Czippauer János váci kádármester (vietor magister) és a tétényi Lindenmayer Ágnes kisasszony, ez utóbbi házaspár férfitagja ugyanis a híres Czippauer (Czipi) ács-építőmester-építész dinasztia tagja, családtörténetüket a leszármazott dr. Saly Noémi történész-muzeológus írta meg (kinek emlékezetes kalauzolásában tekintettük meg 2016-ban a Vendéglátóipari Múzeum „Szerzetesek asztalánál” c. általa berendezett kiállítását), a menyasszony testvérbátyja (a húga eskövőjén minden bizonnyal jelenvolt) Lindenmayer Károly (1836-1909†) nagyváradi tb. kanonok, esperes-plébános…
Visszatérve a Szent Mihály kápolnába, az április 27-i nevezetes esküvő (mely a tétényi házasultak könyve sorszámozásában a 11. volt az évben) előtt, az év 4. házasságkötéseként, 1853. február 3-án még egy esketést tartottak Kistétényben:
A házasuló felek: Ebner János házatlan zsellér (subinquilini), kapás szőlőmunkás (vinicola) és Kempf Mária – kiket a Klauzálékat is összeadó – Klauszrigler János nagytétényi plébános esketett, a tanúk: Lippauer János (1811-1875†, akivel kapcsolatban annyit jegyez a helytörténetünk, hogy az 1875 nyarán létesített kistétényi temető második eltemetettje volt...) házas zsellér (inquilinus domiciliatus) és Sumÿ (Schumy) Lipót (1831-?) tabáni születésű, szőlőműves (a Klauzál Gábor Társaság tagja, Kincses Katalin oldalági felmenője). Jegyezzük még le: Ebner János és Kempf Mária házasságából három gyermek született, egy fiú: József (1869-1889†, sírja szintén az 1988-ban felszámolt kistétényi temetőben volt egykoron…), és két leány (mindkettőjüket Klauszrigler atya tartotta a keresztvíz alá): Mária Annunciáta (1863-?), és Gertrúd (1866-1905†), aki 1893-ban ment férjhez Berger Péter (1869-?) napszámoshoz, későbbi kocsishoz, akitől négy gyermeke született, de ez már tényleg egy másik történet… |
Fenti 10 „tétényi”
házasságkötés (melyből négy Kistétényben egy pedig a Tabánban köttetett) anyakönyvi
bejegyzéseinek felvillantásával talán sikerült megidézni az 1850-es, 1860-as évek néhány jeles vagy lehet kevésbé jelentős, de a helytörténet számára mindegyik esetben becses értékkel bíró esküvőjét, hogy egy rövid írás erejéig megkíséreljük visszahozni a feledés homályából, a több mint 155 éve megfakult esküvői képekről „viszaköszönő” elődeink elmosódott emlékét…
A házasultak könyvéből megtudhattuk, hogy Klauzál Gábor kistétényi tartózkodása idején, több olyan jelesebb esküvő is történt Tétényben, melyen barátként vagy meghívott vendégként akár jelen is lehetett, így újra találkozhatott egykori piarista osztálytársával, vagy kezet szoríthatott az 1848 március 15-i eseményekben forrófejű ifjúként mellette küzdő „krónikással”, talán ott volt egykori minisztertársa jegyzőjének nagy napján, a számára is kellemes emlékeket idéző Szent Mihály kápolnában, s lehet mint volt ’48-as minisztert, feleségével együtt meghívták a nagytétényi kastélyban megtartott főúri menyegzőre, ahol a Duna partjáig egykor lenyúló kastélyparkban jót beszélgethetett pándi kertbarátjával..., de ha „választanunk” kellene, hogy a bemutatott 10 esküvőből melyik lehetett az, amelyiken Klauzál Gábor a legnagyobb valószínűséggel jelen lehetett, úgy gondolnám az 1857. október 15-ire „biztosan” elment, hogy majd 40 év múltán újra találkozhasson a kegyesrendiek pesti gimnáziumában volt egykori diáktársával, melynek örömére talán már felesége is kimozdulhatott otthonukból, magukkal vive 7 hónapos Gáborka fiúkat, és bizonyára a 3 éves kis Emmát sem hagyták otthon...
|
Hódi Szabos
helytörténész
Klauzál Gábor Társaság titkára
2020. május
Köszönetnyilvánítás: Fülöp Ákos nagytétényi plébános atyának a házasultak könyve rendelkezésemre bocsátásáért, dr. Pálmány Béla történész barátomnak (Országgyűlés Levéltára ny. vezetője) a latinnyelvű házassági anyakönyvi bejegyzések helyes olvasatáért, Osváth Zsolt főlevéltárosnak (Semmelweis Egyetem Központi Levéltára) az orvoséletrajzi adalékokért és dr. Solymosi József hadtörténésznek (Hadtörténeti Intézet és Múzeum Bécsi Állandó Hadilevéltári Kirendeltség vezetője) a katonaéletrajzi adalékokért..., és külön köszönet az Arcanum adatbázisának kimeríthetetlen forrásaiért (adt.arcanum.hu)...
