Vers-maraton
avagy, kellemes időtöltés járvány idején

Egy klauzálost, még a világot sújtó pandémiás helyzet sem tud tétlenségre kényszeríteni! Ennek adta tanúbizonyságát 2020. tavaszától kezdődően, a Klauzál Gábor Társaság több tagja, amikor a költészet múzsájának – Zeusz és Mnémoszüné leányának –, Kalliopének, a szépszavúnak mutatott be áldozatot...

Bár, már 2019. karácsonya előtt is szállingóztak a hírek bizonyos járványról, de nálunk még nem verték félre a vészharangokat. A 2020. esztendő is jól indult, majd ahogy Európa több országából már tagadhatatlanul rossz, sőt rémisztő hírek érkeztek, fokozódott idehaza is a nyugtalanság. Egyre több lett a kósza hír, sőt a rémhír is, így azután március idusára oly váratlanul csapott le ránk a Covid-19 vírus, mint annak idején Julius Cézárra a 23 tőrdöfés, benne Brutus árulásával. Bezártak minket és kellően sokkoltak ahhoz, hogy önként tegyünk még belülről is egy lakatot börtönajtónkra…

A mindennapok ettől kezdődő monotóniájának és nehézségeinek taglalásától most tekintsünk el – hiszen lesznek majd erre „szakemberek”, akik ennek feldolgozásából, elemzéséből fognak életművet alkotni –, inkább térjünk rá a mi derék klauzálosainkra!

Még egy hét sem telt el a karantén kezdetétől, amikor barátunk és tagtársunk, Andrásofszky Csilla megírta levelét a Társaság tagjainak. Történelmi ez a levél – mint egykoron annak Szilágyi Örzsébet által, Podjebrádhoz írt előfutára –, ugyanis ezzel, most is nagyszerű események vették kezdetüket! Csilla március 19-én, egy csütörtöki napon, a Társaság belső levelezőjében felhívást tett közzé, miszerint, akinek kedve van, tegye közkinccsé kedvenc költőjétől, kedves versét. Másnapra, már négy versválasz is érkezett, ami Csillát is meglepte: „Nem akartam én facebook-szerű kihívást indítani, de az év végi vacsora / János versolvasásai óta sokszor tűnődtem, hogy egy ilyen nem nagy létszámú társaságban millió vers közül vajon mennyire eltérőek vagy hasonlóak a legkedvesebbek.” No’, az ezt követő másfél hónapban azután, választ kaphatott kezdeményezőnk és kaphattunk mindannyian mi magunk is, poétai lelkületünkről!

Március 20-ától megindultak a verses levelek, amelyek hamarosan egyfajta vers-maratonná duzzadtak. Az első naptól kezdődően, 42 naptári napon keresztül – többünknek nem kis örömére –, szállingóztak a levelek, gyönyört okozva a bennük rejlő tartalommal. Számszerűsítve ezt így írhatjuk le: 19 versnapon, 32 küldeménnyel, összesen 34 verset osztottunk meg egymással!

Naptári és versnapok a küldemények, valamint a versek számával (+vers)
Március
19.	20.	21.	22.	23.	24.	25.	26.	27.	28.
felhív	4	3	1	2	4 (5)	-	1	-	-
29.	30.	31.
-	-	1
Április
1.	2.	3.	4.	5.	6.	7.	8.	9.	10.
-	-	-	1	-	3 (4)	-	1	1	1
11.	12.	13.	14.	15.	16.	17.	18.	19.	20.
1	1	-	1	-	-	1	1	1	-
21.	22.	23.	24.	25.	26.	27.	28.	29.	30.
-	-	-	-	-	-	-	-	-	3
Mindösszesen 19 versnap, 32 küldemény, 34 vers

Úgy gondolom, megérdemlik nevük megörökítését mindazok, akik verses leveleik szorgos küldözgetésével, örömet szereztek másoknak és sikerre vitték Csilla kezdeményezését!

Levelezőink voltak (zárójelben a megosztott versek száma és a beküldő kódja): Ambrus Károly (1 – a), Andrásofszky Csilla (3 – acs), Babarczy Tamás (2 – b), Bartos Mihály (6 – bm), Géczi Gábor (2 – g), Glattfelder Tamás (1 – gt), Hajas Ervin (3 – h), Horváth Miklós (2 – hm), Janzsó János (1 – j), Karsay Ferenc (1 – k), Kincses Katalin (2 – kk), Király Elvira (2 – ke), Lükőné Örsi Gabriella (1 – lö), Mészáros Péter (2 – m), Paulikné Ács Magdolna (1 – pá), Pásti Imre (1 – pi), Szász Erzsébet (2 – sz) és Szepesfalviné Magassy Márta (1 – szm).

Érdekes végig tekintenünk a szerzőkön, akik között a klasszikusoktól a kortársakig, az irodalmi közbeszédben még élő, vagy abból már kifeledett alkotók közismert, vagy többek számára eddig rejtőzködő írásait fedezhetjük fel. A közkinccsé tett munkák, 26 szerző tollából fakadó alkotások:

Szerzők és műveik (versküldő kódja)
Ady Endre	A szamaras ember (ke) Az Úr érkezése (k) Nézz drágám kincseimre (m)
Ábrányi Emil	A kálvária felé (bm)
Áprily Lajos	Tavaszi vizek (lö)
Babits Mihály	Eucharisztia (pi)
Dsida Jenő	Nagycsütörtök (acs)
Falu Tamás	Esti ima (ke)
Fodor Ákos	Ecce homo (gt)
Garay János	Országgyűlésről 1843/4. (bm)
Gyulai Pál	Tanács (acs)
Hilscher Rezső	Anyám (sz)
József Attila	A számokról (b)
Juhász Gyula	Testamentom (pá)
Kossányi József	1956. október 23. (a)
Kosztolányi Dezső	Hajnali részegség (b) Ilona (hm)
Lackfi János	Karantén-Alleluja (szm)
Parti Nagy Lajos	Szívlapát (kk)
Petőfi Sándor	Távolból (g)
Radnóti Miklós	Két karodban (h) Nem tudhatom (h)
Reményik Sándor	Egyszer talán majd mégis vége lesz… (g) Eredj, ha tudsz (acs) Ne ítélj (sz)
Reviczky Gyula	I.N.R.I. (hm)
Szabolcska Mihály	Egy név (bm)
Szabó Lőrinc	Ima a gyermekekért (j) Semmiért egészen (bm)
Szendrey Júlia	Három rózsabimbó (bm)
Térey János	Partraszállás (m)
Vörösmarty Mihály	Csongor és Tünde (részlet – „Éj” monológja) (bm)
Wass Albert	Nagypénteki sirató (részlet – Elmegyünk…) (h) Üzenet haza (kk)

Ha végigtekintünk a verseken és azok tartalmán, nagyon színes képet kapunk! A klasszikus, romantikus, szerelmes és hazafias verseken túl, visszaköszön történelmünk, sőt napjaink aktualitása, a járvány is. Mivel a vers-maraton időszakára esett a Nagyhét, benne a Nagypéntekkel és a harmadnapi Feltámadással, így szép számmal akadtak ezekhez kötődő poémák is. Külön öröm számomra, hogy egy költőnőnk, Szendrey Júlia is ott szerepel a rímfaragók névsorában!

A vers-maratont folyamatosan figyelemmel kísérők, a végére egyfajta képet is alkothattak egymásról. A kiválasztott literátorok művei akaratlanul is árulkodtak a verseket beküldők érzelmi és gondolatvilágáról, értékrendjéről. Mennél több verset küldött valaki, annál többet árult el magáról, ami azért is örvendetes, mert ezen megismerés által, talán az egymás közötti barátság szálai is tovább erősödhettek…

Sokféle gondolatot lehetne megosztani erről a játéknak indult, majd komolyra fordult és végül nagyon szépre sikeredett kezdeményezésről. Lehetne szemezgetni az egyes versekből, idézgetni belőlük sorokat, mélázni egy-egy tollforgatói bravúron. Ezt viszont mindenki inkább a saját elképzelése szerint tegye meg, hiszen így válik majd ez a vers-maraton, mindenkinek egyéniségéből fakadóan, személyes sajátjává!

Mivel is lehetne aktuálisan zárni ezt a gondolatsort, mint egy verssel! Olyan verset, pontosabban annak részletét választottam Ábrányi Emil (1850-1920) költőtől, mely a vers-maratonon ugyan nem szerepelt, de úgy gondolom, záróáldás gyanánt, most koszorúként ékesítheti azt!

Ábrányi Emil:
Magyar nyelv – 1885.
(részlet)

„… Hatalmas, szép nyelv,
Magyarnak nyelve!
Maradj örökké
Nagy és virágzó!
Kísérjen áldás,
Amíg világ áll!
S legyen megáldott
Az is, ki téged
Ajkára vesz majd:
Elsőt rebegve,
Végsőt sóhajtva!”

Bartos Mihály
helytörténész
Klauzál Gábor Társaság alapító tagja

2020. október

Vers-maratonavagy, kellemes időtöltés járvány idején

KÖSZÖNJÜK!

Vers-maraton
avagy, kellemes időtöltés járvány idején