 |
 |
„Törhet, de nem hajlik”
Sírfelirat Lakatos Miklós '48-as honvéd főhadnagy Fiumei úti sírkertben,
a '48-as parcellában lévő sír obeliszkjén
A Klauzál Gábor Társaság rendhagyó március 15-i megemlékezéseként tagjaink családi legendáriumában őrzött honvédőseinket mutatják be a „köztünk élő 1848/49-es honvéd leszármazottak”. Elsőként Horváth Miklós tagtársunk írását közöljük: nyüvedi Lakatos Miklós ükapjáról, aki Damjanich tábornok vörös sipkás főhadnagya volt...
ÚJ!
 Édesapám, Horváth Miklós János, nyüvedi Lakatos Miklós honvéd főhadnagy obeliszkjénél, 1989-ben |
Évről-évre, március idusához közeledve mindig is erős érzelmi szálak ébrednek bennem, amikor dicső 1848-49-es szabadságharcunkról méltó módon emlékezünk megcsonkított kis hazánkban, határainkon túl, a magyar lakta területeken, szerte a nagy világban. Önkéntelenül adódik a kérdés: vajon miért e feltörő érzelem?
Apai ükapám, nyüvedi Lakatos Miklós, „vörössipkás”
honvéd főhadnagyként vett részt a szabadságharcban, mint a 9. (kassai) honvédzászlóalj
tisztje, s amint ez a lentebb beidézett írásból is kiderül, a haza védelme
érdekében vállalt szolgálata élete utolsó pillanatáig meghatározta a
gondolkodását, a szabadság és a függetlenség eszméjéhez, a kossuthi gondolathoz
való ragaszkodását.
Büszke vagyok, hogy néhai édesapám, Horváth Miklós János, és jó magam is tőle „örökölhettük” a Miklós keresztnevet.
S vajon mi volna a témabéli kötődés – közvetetten, némi
áttétellel persze – kiváló egyesületünk névadójához, Klauzál Gáborhoz, így a
Klauzál Gábor Társasághoz, nos, mindez az írás végén bizonnyal kiderül.
Elsőként térjünk vissza az 1989-es, édesapámmal
közösen lefényképezett obeliszkhez, amit 1913 őszén, Mindenszentek napján
avattak föl. Az obeliszket Társaságunk érdeklődő tagjai – Bartos Mihály
barátunk hozzáértő kalauzolása mellett – a Fiumei úti sírkerti látogatások
során is megtekintették, egy alkalommal magam is jelen voltam.
A Magyarország c. politikai napilap 1913. október 25-én a következő „kisinformációt” közölte az olvasókkal, amit szöveghelyesen idézek:
|
Lakatos Miklós síremléke
LAKATOS MIKLÓS Lakatos Miklósnak aki egyik vezetője volt a budapesti függetlenségi elvü polgárságnak, ezt a siremléket november elsején fogják gyászünnepséggel felavatni. Az ünnepséget a központi asztaltársaságok nevében Heltai Pál elnök rendezi, ki beszéd kiséretében két koszorut helyez el Lakatos sirjára. |
Az iménti idézettel kapcsolatban két megállapítás mindenképpen ide kívánkozik:
1. „… a Kossuth-mazoleum előtt…” mondatrész
már nem aktuális, lévén, hogy Lakatos Miklós sírja napjainkban a
Kossuth-mauzóleum mögötti 48-as parcellában található, ugyanis a sírkertet az
idők folyamán számos alkalommal átrendezték. 1989-es ott jártunkkor a temetői
irodán tudtuk meg, hogy ükapám sírja eredetileg nem ott volt, ahol ma, hanem
valóban a mazuoleum előtti részen. Valamennyi negyvennyolcas hamvat, síremléket
a kegyeleti előírásoknak megfelelően helyezték át a mai helyükre.
2. A „kisinformáció” említi, hogy a síremléket „… Kossuth Lajos eme törhetetlen hivének…” állították fel. E mondat megalapozottságát alátámasztandó, hadd idézzek az Az Érdekes Újság közéleti képes magazin 1913. június 15-i lapszámából, Lakatos Miklós fényképével együtt.
 Nyüvedi Lakatos Miklós, volt ogy-i képviselő, 1848-as honvéd főhadnagy öregkori fényképe |
„Lakatos Miklós, negyvennyolcas honvéd,
volt függetlenségi képviselő, nyolcvanöt éves korában meghalt. Egy jó
cselekedet s egy jó mondás örökiti meg emlékét. Képviselő korában ő vitte
keresztül az öreg honvédek nyugdijának fölemelését, mikor azt mondta, hogy ez
az ország rákbajban, még pedig oszt-rákbajban szenved.”
Egy akár súlyosnak is tekinthető, újságbeli tévedés akad ebben a kis idézetben. Lakatos Miklós nem nyolcvanötéves, hanem kilencven éves korában hunyt el.
Aligha lehetett volna szebb, tömörebb, s összefoglalóbb nekrológot írni ükapámról, mint ahogy azt a halálát követő napon ugyancsak a Magyarország c. politikai napilap, egyhasábos szerkesztőségi cikkben, az 1913. május 31-i, szombati lapszám 9. oldalán tette. Szöveg- és tördelés hűen fogom idézni ezt is.
|
Lakatos Miklós meghalt
Az elhunyt függetlenségi bajnok már régebben foglalkozott az elmulás lehetőségével. Öt esztendővel ezelőtt a Kerepesi-ut mellett sirkertben meg is váltotta sírhelyét. Közvetlenül a halála előtt azt az óhaját fejtette ki, hogy örök álmát Kossuth Lajos hamvai közelében szeretné pihenni. Óhaját magáévá tette az Országos Honvéd-Egyesület, melynek küldöttsége csak a napokban járt, Balogh Sándor elnök vezetésével, Bárczy István dr. polgármesternél, aki készséggel megígérte, hogy a haldokló negyvennyolczas főhadnagy kívánságának készséggel eleget fog tenni. Lakatos Miklós negyvennyolczas ereklyéit, mint a rozsnyói negyvennyolczas honvédek utolsója, szülővárosának múzeumára hagyta. Temetése június hó 1-jén, vasárnap délután 4 órakor lesz a Lónyay utca 17. szám alatt lévő gyászházból, és azon a szini kerület küldöttségileg képviselteti magát. A függetlenségi eszmék régi, jeles harczosának halála nagy részvétet keltett az országos függetlenségi és 48-as párt körében, amely testületileg vesz részt a temetésen. Lakatos Miklós 1824. április 12-én született Rozsnyón, Gömör megyében. Apja huszárkapitány volt. Tanulmányait Rozsnyón a katholikus és evangélikus iskolákban, a jogot pedig Késmárkon az evangélikus lyceumban végezte. Mint jogvégzett patvaristát Torna vármegye követeivel az 1843-ik évi országgyülésre Pozsonyba küldötte, ott Andrássy Károly grófnak titkára is volt. 1844. június 22-én mint jurátus az ügyvédi vizsgát letette. 1845-ben Gömör megye első alispánjának titkárává, 1847-ben Gömör megye aljegyzőjévé választatott. 1848. szeptember elsején a tollat fegyverrel cserélte fel, sietett a harcztérre, honvéd lett. A lezajlott szabadságharcz után az ötvenes évek Bach-korszaka alatt gazdálkodott. 1861-ben Torna megye főszolgabirája volt, a rövid alkotmányos korszakban. A provizórium ideje alatt ismét az eke szarvához tért gazdálkodni. 1867-ben ismét főszolgabirája lett Torna megyének s e hivatalt 25 éven át egyfolytában viselte. 1892-ben a szini kerület képviselője lett, Keglevich István gróffal szemben függetlenségi programmal. 1896-ban Andrássy Gyula gróffal szemben választották meg a szini kerületben. Választása ellen Hadik János gróf és társai peticziót adtak be, ami elbirálás alá nem került, mert azt Andrássy Géza képviselő mint alap nélkülit visszavonta. Mint képviselőt háromszor választották a Ház jegyzői hivatalába. 1902-ben Hadik János kormánypárti jelölttel szemben 45 szavazattal kisebbségben maradt s vele a szini ősfüggetlenségi kerület szintén elbukott. Bukása után birtokát a község lakosainak eladta, állandó lakásra Budapestre költözött, ahol vissza vonultan élt, csupán 1848-as ügyekkel foglalkozott, mint nyugdijas főhadnagy az orsz. 1848-as bizottságnak és a honvédmenházra felügyelő, bizottságnak örökösen megválasztott tagja. A millenium idejében ő eszközölte ki Fejérváry Géza akkori honvédelmi minisztertől a honvédmenháznak még 50 harczos felvételére való kiépitését és kibővitését. Hüséges katonája volt Kossuth Lajosnak, zászlajától soha el nem tért, a függetlenségi és 48-as képviselői körnek tiszteletbeli fizetésnélküli kültagja volt, ez volt legnagyobb büszkesége. A budapesti függetlenségi polgárok kétszer ajándékozták meg ezüst koszoruval 75-ik és 80-ik születése napján. |
Eddig a nekrológ. Amikor először olvastam, csak néhány adatát ismertem. Nagy örömömre azonban számos olyan utalás, konkrét adat is van az újságcikkben, ami további kutatási irányokat szab(ott), s melyeknek nemhogy a vége felé, talán még a közepénél sem járok. A fentiek jól összefoglalják nyüvedi Lakatos Miklós ükapám életpályáját, de, ahogy mondani szokás, az „ördög a részletekben rejtezik”, ám ezekkel a részletekkel, mint például a nyüvedi előnévvel összefüggő tényekkel, most nem kívánom untatni a Tisztelt Olvasót.
A nemzeti őrsereg felállításáról az 1848. évi XXII. törvénycikk rendelkezett. 1848. május 16-án Batthyány Lajos miniszterelnök és Baldacci Manó ezredes, az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnökének aláírásával, „Hazafiak!” megszólítással jelent meg az első tíz honvéd zászlóalj toborzási felhívása. Az áprilisi törvények értelmében a nemzetőrséggel kapcsolatos minden kérdés a magyar kormány fennhatósága alá tartozott, amibe a bécsi udvarnak nem volt beleszólása, ezért a honvédzászlóaljakat, formailag, nemzetőr alakulatokként állították fel, s a toborzási felhívásban sem honvédekről, hanem „rendes nemzetőrsereg”-ről írnak. Több hónap is eltelt, amíg a honvéd elnevezés általánossá vált.
 |
Az 1848 májusában toborzott tíz honvédzászlóaljból a
9., kassai vörös sapkát viselt, s a köznyelv egyszerűen csak „vörössipkásoknak” hívta őket. A zászlóalj megfordult a szabadságharc valamennyi fontos,
kiemelkedő harcterén, s olyan önfeláldozóan, hősiesen, csodálatra méltó
vitézséggel küzdött, hogy az állomány jelentős többsége a vérével pecsételte
meg vitézségét, életét adta a haza szabadságáért vívott küzdelmekben. Görgey Artúr
tábornok pl. 1849 áprilisában a következőt javasolta Kossuth Lajos
kormányzónak: „Adjunk vörös sapkát mindazon
zászlóaljaknak, s másnemű hadrészeknek, melyek folytonos vitézségök által e
világ tiszteletét, bámulatát, a haza köszönetét megérdemlik…”
 Nyüvedi Lakatos Miklós fiatalkori fényképe |
Nos, ebben a méltán híres honvédzászlóaljban szolgált ükapám 1848 szeptemberétől, és 1849 áprilisának végén már hadnagyként szerepel a zászlóalj tisztikarának névsorában. Sajnos nincs adat arra vonatkozóan, hogy mikor léptették elő főhadnaggyá, ilyen dokumentum a bécsi hadilevéltárban sincs. Hogy felvidéki szülővárosa, Rozsnyó múzeumában fellelhetőek-e még Lakatos Miklós negyvennyolcas relikviákat tartalmazó hagyatékából dokumentumok, tárgyak, stb., e pillanatban erről még nem tudok beszámolni.
És, végezetül, hogyan kötődik témánkhoz – igaz, közvetetten, s némi áttétellel – Klauzál Gábor, egyesületünk névadója? Ezt egy 1848. április 8-án kelt, a nemzetőrség felfegyverzését elrendelő utasítás fedi fel előttünk, melyen – az első sorban – szerepel a saját kezű aláírása, Szemere Bertalan és Pulszky Ferenc szignója fölött.
 |
|
Horváth Miklós
újságíró
szkv. honv. mérnök őrnagy
2021. március
