Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

„Törhet, de nem hajlik”
Sírfelirat Lakatos Miklós '48-as honvéd főhadnagy Fiumei úti sírkertben,
a '48-as parcellában lévő sír obeliszkjén

A Klauzál Gábor Társaság rendhagyó március 15-i megemlékezéseként tagjaink családi legendáriumában őrzött honvédőseinket mutatják be a „köztünk élő 1848/49-es honvéd leszármazottak”. Elsőként Horváth Miklós tagtársunk írását közöljük: nyüvedi Lakatos Miklós ükapjáról, aki Damjanich tábornok vörös sipkás főhadnagya volt...
ÚJ!

  
Édesapám,
Horváth Miklós János, nyüvedi Lakatos Miklós honvéd főhadnagy obeliszkjénél, 1989-ben

Évről-évre, március idusához közeledve mindig is erős érzelmi szálak ébrednek bennem, amikor dicső 1848-49-es szabadságharcunkról méltó módon emlékezünk megcsonkított kis hazánkban, határainkon túl, a magyar lakta területeken, szerte a nagy világban. Önkéntelenül adódik a kérdés: vajon miért e feltörő érzelem?

Apai ükapám, nyüvedi Lakatos Miklós, „vörössipkás” honvéd főhadnagyként vett részt a szabadságharcban, mint a 9. (kassai) honvédzászlóalj tisztje, s amint ez a lentebb beidézett írásból is kiderül, a haza védelme érdekében vállalt szolgálata élete utolsó pillanatáig meghatározta a gondolkodását, a szabadság és a függetlenség eszméjéhez, a kossuthi gondolathoz való ragaszkodását.

Büszke vagyok, hogy néhai édesapám, Horváth Miklós János, és jó magam is tőle „örökölhettük” a Miklós keresztnevet.

S vajon mi volna a témabéli kötődés – közvetetten, némi áttétellel persze – kiváló egyesületünk névadójához, Klauzál Gáborhoz, így a Klauzál Gábor Társasághoz, nos, mindez az írás végén bizonnyal kiderül.

Elsőként térjünk vissza az 1989-es, édesapámmal közösen lefényképezett obeliszkhez, amit 1913 őszén, Mindenszentek napján avattak föl. Az obeliszket Társaságunk érdeklődő tagjai – Bartos Mihály barátunk hozzáértő kalauzolása mellett – a Fiumei úti sírkerti látogatások során is megtekintették, egy alkalommal magam is jelen voltam.

A Magyarország c. politikai napilap 1913. október 25-én a következő „kisinformációt” közölte az olvasókkal, amit szöveghelyesen idézek:


Lakatos Miklós síremléke


A tavaszon kilenczven éves korában elhunyt volt országgyűlési képviselőnek, a honvédmenház ujraszervezőjének a sírját, pár hét óta diszes siremlék jelöli. A sir a Kerepesi temetőben, közvetlen a Kossuth-mauzoleum előtt Hegyi Aranka és Vidor Pál sírja közt van. Kossuth Lajos eme törhetetlen hivének a siremlékét csupán az anyag költségeiért, jórészt hazafiságból Gerenday állította fel. A diszes obeliszken honvéd harczi jelvények láthatók és a következő felirat olvasható:

LAKATOS MIKLÓS
1848/49. a kassai vörös sapkás 9. számu
honvédzászlóalj toborzó főhadnagya emlékének.
Született: Gömör-Rozsnyón, 1823. április 12.
Meghalt: Budapesten, 1913. május 30-án.
Törhet, de nem hajlik.
Áldás hazafias poraira.

Lakatos Miklósnak aki egyik vezetője volt a budapesti függetlenségi elvü polgárságnak, ezt a siremléket november elsején fogják gyászünnepséggel felavatni. Az ünnepséget a központi asztaltársaságok nevében Heltai Pál elnök rendezi, ki beszéd kiséretében két koszorut helyez el Lakatos sirjára.

Az iménti idézettel kapcsolatban két megállapítás mindenképpen ide kívánkozik:

1. „… a Kossuth-mazoleum előtt…” mondatrész már nem aktuális, lévén, hogy Lakatos Miklós sírja napjainkban a Kossuth-mauzóleum mögötti 48-as parcellában található, ugyanis a sírkertet az idők folyamán számos alkalommal átrendezték. 1989-es ott jártunkkor a temetői irodán tudtuk meg, hogy ükapám sírja eredetileg nem ott volt, ahol ma, hanem valóban a mazuoleum előtti részen. Valamennyi negyvennyolcas hamvat, síremléket a kegyeleti előírásoknak megfelelően helyezték át a mai helyükre.

2. A „kisinformáció” említi, hogy a síremléket „… Kossuth Lajos eme törhetetlen hivének…” állították fel. E mondat megalapozottságát alátámasztandó, hadd idézzek az Az Érdekes Újság közéleti képes magazin 1913. június 15-i lapszámából, Lakatos Miklós fényképével együtt.

  
Nyüvedi Lakatos Miklós, volt ogy-i képviselő, 1848-as honvéd főhadnagy öregkori fényképe

Lakatos Miklós, negyvennyolcas honvéd, volt függetlenségi képviselő, nyolcvanöt éves korában meghalt. Egy jó cselekedet s egy jó mondás örökiti meg emlékét. Képviselő korában ő vitte keresztül az öreg honvédek nyugdijának fölemelését, mikor azt mondta, hogy ez az ország rákbajban, még pedig oszt-rákbajban szenved.”

Egy akár súlyosnak is tekinthető, újságbeli tévedés akad ebben a kis idézetben. Lakatos Miklós nem nyolcvanötéves, hanem kilencven éves korában hunyt el.

Aligha lehetett volna szebb, tömörebb, s összefoglalóbb nekrológot írni ükapámról, mint ahogy azt a halálát követő napon ugyancsak a Magyarország c. politikai napilap, egyhasábos szerkesztőségi cikkben, az 1913. május 31-i, szombati lapszám 9. oldalán tette. Szöveg- és tördelés hűen fogom idézni ezt is.


Lakatos Miklós meghalt


A függetlenségi eszméknek egyik régi, buzgó és tántoríthatatlan harczosa, Lakatos Miklós, volt 48-as főhadnagy, a szini kerületnek három czikluson át volt képviselője, 89 éves korában, ma reggel fél hét órakor Lónyay-utcza 17. szám alatt levő lakásán, leányának, Lakatos Malvinnak karjai között, hosszas szenvedés után jobblétre szenderült. Lakatos Miklós már huzamosabb idő óta szivbajban szenvedett, s már egy évnél hosszabb idő óta nem hagyhatta el szobáját. Alig három hete tüdőgyulladás sulyosbitotta az agg beteg állapotát, amely rövidesen válságosra fordult. Lakatos Miklós maga is érezhette ezt, mert felelős szerkesztőnkhöz irt és ma délután megérkezett levelében már melegen bucsuzik Kossuth Lajos igazi katonáitól. Sejtelme hamarosan valóra vált. Ma hajnalban a halál végre megváltotta szenvedéseitől.

Az elhunyt függetlenségi bajnok már régebben foglalkozott az elmulás lehetőségével. Öt esztendővel ezelőtt a Kerepesi-ut mellett sirkertben meg is váltotta sírhelyét. Közvetlenül a halála előtt azt az óhaját fejtette ki, hogy örök álmát Kossuth Lajos hamvai közelében szeretné pihenni. Óhaját magáévá tette az Országos Honvéd-Egyesület, melynek küldöttsége csak a napokban járt, Balogh Sándor elnök vezetésével, Bárczy István dr. polgármesternél, aki készséggel megígérte, hogy a haldokló negyvennyolczas főhadnagy kívánságának készséggel eleget fog tenni. Lakatos Miklós negyvennyolczas ereklyéit, mint a rozsnyói negyvennyolczas honvédek utolsója, szülővárosának múzeumára hagyta.

Temetése június hó 1-jén, vasárnap délután 4 órakor lesz a Lónyay utca 17. szám alatt lévő gyászházból, és azon a szini kerület küldöttségileg képviselteti magát.

A függetlenségi eszmék régi, jeles harczosának halála nagy részvétet keltett az országos függetlenségi és 48-as párt körében, amely testületileg vesz részt a temetésen.

Lakatos Miklós 1824. április 12-én született Rozsnyón, Gömör megyében. Apja huszárkapitány volt. Tanulmányait Rozsnyón a katholikus és evangélikus iskolákban, a jogot pedig Késmárkon az evangélikus lyceumban végezte.

Mint jogvégzett patvaristát Torna vármegye követeivel az 1843-ik évi országgyülésre Pozsonyba küldötte, ott Andrássy Károly grófnak titkára is volt. 1844. június 22-én mint jurátus az ügyvédi vizsgát letette. 1845-ben Gömör megye első alispánjának titkárává, 1847-ben Gömör megye aljegyzőjévé választatott.

1848. szeptember elsején a tollat fegyverrel cserélte fel, sietett a harcztérre, honvéd lett. A lezajlott szabadságharcz után az ötvenes évek Bach-korszaka alatt gazdálkodott. 1861-ben Torna megye főszolgabirája volt, a rövid alkotmányos korszakban.

A provizórium ideje alatt ismét az eke szarvához tért gazdálkodni.

1867-ben ismét főszolgabirája lett Torna megyének s e hivatalt 25 éven át egyfolytában viselte. 1892-ben a szini kerület képviselője lett, Keglevich István gróffal szemben függetlenségi programmal. 1896-ban Andrássy Gyula gróffal szemben választották meg a szini kerületben. Választása ellen Hadik János gróf és társai peticziót adtak be, ami elbirálás alá nem került, mert azt Andrássy Géza képviselő mint alap nélkülit visszavonta.

Mint képviselőt háromszor választották a Ház jegyzői hivatalába. 1902-ben Hadik János kormánypárti jelölttel szemben 45 szavazattal kisebbségben maradt s vele a szini ősfüggetlenségi kerület szintén elbukott.

Bukása után birtokát a község lakosainak eladta, állandó lakásra Budapestre költözött, ahol vissza vonultan élt, csupán 1848-as ügyekkel foglalkozott, mint nyugdijas főhadnagy az orsz. 1848-as bizottságnak és a honvédmenházra felügyelő, bizottságnak örökösen megválasztott tagja.

A millenium idejében ő eszközölte ki Fejérváry Géza akkori honvédelmi minisztertől a honvédmenháznak még 50 harczos felvételére való kiépitését és kibővitését.

Hüséges katonája volt Kossuth Lajosnak, zászlajától soha el nem tért, a függetlenségi és 48-as képviselői körnek tiszteletbeli fizetésnélküli kültagja volt, ez volt legnagyobb büszkesége.

A budapesti függetlenségi polgárok kétszer ajándékozták meg ezüst koszoruval 75-ik és 80-ik születése napján.

Eddig a nekrológ. Amikor először olvastam, csak néhány adatát ismertem. Nagy örömömre azonban számos olyan utalás, konkrét adat is van az újságcikkben, ami további kutatási irányokat szab(ott), s melyeknek nemhogy a vége felé, talán még a közepénél sem járok. A fentiek jól összefoglalják nyüvedi Lakatos Miklós ükapám életpályáját, de, ahogy mondani szokás, az „ördög a részletekben rejtezik”, ám ezekkel a részletekkel, mint például a nyüvedi előnévvel összefüggő tényekkel, most nem kívánom untatni a Tisztelt Olvasót.

A nemzeti őrsereg felállításáról az 1848. évi XXII. törvénycikk rendelkezett. 1848. május 16-án Batthyány Lajos miniszterelnök és Baldacci Manó ezredes, az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnökének aláírásával, „Hazafiak!” megszólítással jelent meg az első tíz honvéd zászlóalj toborzási felhívása. Az áprilisi törvények értelmében a nemzetőrséggel kapcsolatos minden kérdés a magyar kormány fennhatósága alá tartozott, amibe a bécsi udvarnak nem volt beleszólása, ezért a honvédzászlóaljakat, formailag, nemzetőr alakulatokként állították fel, s a toborzási felhívásban sem honvédekről, hanem „rendes nemzetőrsereg”-ről írnak. Több hónap is eltelt, amíg a honvéd elnevezés általánossá vált. 


Az 1848 májusában toborzott tíz honvédzászlóaljból a 9., kassai vörös sapkát viselt, s a köznyelv egyszerűen csak „vörössipkásoknak” hívta őket. A zászlóalj megfordult a szabadságharc valamennyi fontos, kiemelkedő harcterén, s olyan önfeláldozóan, hősiesen, csodálatra méltó vitézséggel küzdött, hogy az állomány jelentős többsége a vérével pecsételte meg vitézségét, életét adta a haza szabadságáért vívott küzdelmekben. Görgey Artúr tábornok pl. 1849 áprilisában a következőt javasolta Kossuth Lajos kormányzónak: „Adjunk vörös sapkát mindazon zászlóaljaknak, s másnemű hadrészeknek, melyek folytonos vitézségök által e világ tiszteletét, bámulatát, a haza köszönetét megérdemlik…

  
Nyüvedi Lakatos Miklós fiatalkori fényképe

Nos, ebben a méltán híres honvédzászlóaljban szolgált ükapám 1848 szeptemberétől, és 1849 áprilisának végén már hadnagyként szerepel a zászlóalj tisztikarának névsorában. Sajnos nincs adat arra vonatkozóan, hogy mikor léptették elő főhadnaggyá, ilyen dokumentum a bécsi hadilevéltárban sincs. Hogy felvidéki szülővárosa, Rozsnyó múzeumában fellelhetőek-e még Lakatos Miklós negyvennyolcas relikviákat tartalmazó hagyatékából dokumentumok, tárgyak, stb., e pillanatban erről még nem tudok beszámolni.

És, végezetül, hogyan kötődik témánkhoz – igaz, közvetetten, s némi áttétellel – Klauzál Gábor, egyesületünk névadója? Ezt egy 1848. április 8-án kelt, a nemzetőrség felfegyverzését elrendelő utasítás fedi fel előttünk, melyen – az első sorban – szerepel a saját kezű aláírása, Szemere Bertalan és Pulszky Ferenc szignója fölött.





Horváth Miklós
újságíró
szkv. honv. mérnök őrnagy


2021. március


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)