Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

1848/49 emléke családunkban

A Klauzál Gábor Társaság rendhagyó március 15-i megemlékezéseként tagjaink családi legendáriumában őrzött honvédőseinket mutatják be a „köztünk élő 1848/49-es honvéd leszármazottak”. Másodikként Andrásofszky Csilla tagtársunk írását közöljük ükapjáról: Gergely János 1848/49-es honvéd nemzetőrről...
ÚJ!

Mivel idén sem tudjuk hagyományos programjainkkal ünnepelni március 15 -ét, nagyon megtetszett titkárunk ötlete, hogy ki - ki emlékezzen 48-as őseiről, s ez legyen az idei rendhagyó ünneplésünk.

Úgy gondoltam tagságunk többségének van olyan egyenes- vagy oldalági felmenője, aki tisztként vagy honvédként részt vett a szabadságharcban, s még ha nincs is ilyen, a családi visszaemlékezésekben szerepelhettek az 1848/49-es történések. 

Nagyszüleim gyermekkorukban még olyan öregektől hallgattak meséket, akik maguk is átélték a szabadságharcot, de a 20. század viharos eseményei később uralták a családi történeteket, így 1848 emlékeiből csak morzsák maradtak. 

Mivel apai nagymamám felmenői a székelyföldi Uzonban éltek, nem csoda, hogy Gábor Áron gyakran szerepelt az elbeszélésekben. A székelyek közt különösen tisztelt ágyúöntő és tüzértiszt ugyanis Uzon határában, a kökösi ütközetben vesztette életét 1849. július 2-án. 

A „Lészen ágyú” kijelentés ma is nagymamám hangján cseng a fülembe, persze gyermekként ebből az időből egy jelentéktelen történetet tartottam érdekesnek, amit nagymamám a kolozsvári nagymamájától hallott: a cári orosz sereg megjelenésekor az asszonyoknak minden délben ennivalót kellett vinni a katonáknak, amit aztán egy nagy kádba öntöttek, - akár lucskos káposzta, akár babfőzelék vagy bármi más volt- s ebből a közös keverékből mertek a katonáknak. 

Gábor Áron ágyúöntése nagyapám családjához is kapcsolódik. Az Andrásofszky harangöntő dinasztia a 18. század végétől több mint 100 éven át működött Kolozsváron és Brassóban, és látta el harangjaival Erdély templomait. A harangok közül aztán több is - Gábor Áron működésének köszönhetően - ágyúként szolgált a szabadságharc ütközeteiben.

Az oldalági Andrásofszky felmenők között Andrásofszky Erzsébet férje csíkmindszenti Tamásy János volt. Ő 1848 őszétől a kolozsvári nemzetőri vadászszázad tagja volt, majd a 75. zászlóalj hadnagyaként vett részt a szabadságharc erdélyi harcaiban. Mivel távoli, oldalági kapcsolat a családban, róla nem hallottam közvetlen családi történeteket.


Gergely János gyászértesítője
Gergely János ükapám – apai nagyapám anyai nagyapja – viszont gyakran szerepelt unokái elbeszéléseiben. 1904-ben, 88 évesen hunyt el, és sokatmondó, hogy több mint 50 évvel a szabadságharc leverése után gyászértesítőjében a család fontosnak tartotta feltüntetni, hogy Gergely János 1848-49-iki honvéd nemzetőr volt. 
1816-ban Kolozson született, apja korai halála miatt nagyszülei nevelték, s több országban vándorolva a kerékgyártást és kocsikészítőmesterséget tanulta ki. 1845-ben házasodott, 8 gyermeke született. 1892-ben gyermekeinek megírta életregényét, de sajnos csak a fiatalkorát házasságkötéséig, így 1848 már nem szerepel írásában. 
Egyik unokája - nagyapám legidősebb nővére - visszaemlékezésében (1968-ban) így ír róla:

 Gergely nagyapára úgy emlékszem, hogy soha nem láttam nevetni. Komoly, kevés beszédű, szorgalmas és fogékony eszű ember volt. 1848-ban, amikor a város felszólította a polgárokat, hogy jelentkezzenek nemzetőri szolgálatra, ő az elsők között volt.…. Engem nagyon szeretett, de nem mondta soha, hanem mindig vitt magával kocsival…


Gergely János gyászhíre
Kálmán fia, aki a kocsikészítést tovább folytatta, Párizsban is huzamosabb ideig tanulta a mesterséget. Egyik utazása során Ferenc testvérével Kossuth Lajost is meglátogatták „Turinban”. Ez a látogatás az egész családban jelentős eseménynek számított, s még ma is őrizzük emlékét. Van például két „Kossuth tányérunk”, amit egyik Kolozsvárról Kölnbe kitelepült másodunokatestvérem ajándékozott nagyjából 10 éve Ábel fiamnak (a családi iratok és emlékek legfőbb őrzőjének). 
A tányérból persze Kossuth Lajos sosem evett, vélhetően nem is látta, de a családi krónika szerint a nagybácsik Kossuth látogatásakor vásárolták Torinóban (vagy máshol az úton), így a család különös becsben tartotta.  

Ezek az apró családi morzsák történelemkönyvbe vagy hivatalos megemlékezésekbe nem valók, de azért közelebb hozhatják a másfél századdal ezelőtti időket.



dr. Andrásofszky Csilla
gyermekorvos

2021. március


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)