Forradalmi lázadás vagy törvényes önvédelem
(Gondolatok az 1849. évi magyarországi szabadságharc politikai hátteréről)

A magyar alkotmányt durván megsértő lépést a magyar politikai elit határozottan elutasította és továbbra is V. Ferdinándot tekintette uralkodójának. A kialakult helyzetben stratégiai jelentőséggel bírt a magyar hadsereg hozzáállása. A Fel-dunai Hadtest parancsnoka, Görgey Artúr által január 4-én kibocsátott Váci Kiáltvány leszögezte, hogy serege elutasítja az 1848. évi áprilisi törvények módosítását és V. Ferdinándot ismeri el uralkodójának, de a forradalmi törekvésektől is elhatárolódott és egyben felmondta az engedelmességet az Országos Honvédelmi Bizottmánynak.

Az Alfréd von Windischgraetz herceg tábornok által irányított, hatalmas túlerővel rendelkező Habsburg ellenforradalmi intervenció elől a magyar kormány és az országgyűlés Debrecenbe költözött és onnan szervezte, irányította a fegyveres ellenállást, majd ellentámadást. A parlamenti vitákban aktivizálódó un. békepárt visszatérően szorgalmazta a háború 48-as alapon történő lezárását, amelynek realitását azonban a feltétel nélküli kapitulációt követelő Habsburg magatartás alapjaiban kérdőjelezte meg. Egy további pici (kb. 15 fős) irányzat radikális – republikánus alapon képzelte el a megújulást. A Kossuth mögött felsorakozott többség nyitott volt a 48-as alapon megvalósuló békekötés előtt, de annak demokratikus továbbfejlesztésétől sem zárkózott el.

A kialakult viszonylagos egyensúlyi helyzetet a Habsburg-dinasztia újabb ellenforradalmi lépése borította fel. Az 1849. március 4-én kihirdetett oktrojált olmützi birodalmi alkotmány az 1848 előtti korlátozott önrendelkezését is megszüntetve Magyarországot egyszerűen kiradírozta Európa térképéről, s a nagy sikerrel kibontakozó tavaszi hadjárat ellensúlyozására végső kétségbeesésében és tehetetlenségében a cári Oroszországot hívta segítségül. A feltétel nélküli fegyverletétel és a szabadságharc között választani kényszerülő magyar politika válaszként a debreceni parlament április 14-i döntése értelmében a Habsburg dinasztia trónfosztásával (detronizáció), majd a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésével reagált.

Radikális döntésével a magyar nemzet bejelentette igényét az európai szabad népek családjába történő visszatérésre s hitet tett a volt birodalmi valamint szomszédos nemzetekkel való megbékélés mellett. Kossuthék a közjogi helyzet újradefiniálásával egy időben ugyanakkor a magyarországi polgári forradalom új, demokratikus szakaszának bevezetését tervezték. Kormányzóelnöki minőségében első lépéseként Kossuth a jobbágyfelszabadítás parasztság érdekeit szem előtt tartó továbbfejlesztését hirdette ki. Július 28-án pedig a zsidóemancipációs törvény ikertestvéreként a szegedi parlament elfogadta a magyarországi nemzetiségek létezését elismerő és az azok identitásának megőrzését biztosító, a korabeli európai összefüggésekben egyedülálló törvényt.

Az Európa két legerősebb hadseregének együttműködésével megvalósított Habsburg – Romanov katonai fellépés hatalmas, ellensúlyozhatatlan túlereje végül felszámolta a nemzeti függetlenség és az egyetemes szabadságjogok védelmében kifejtett magyar ellenállást. A polgári átalakulást végrehajtó forradalom és szabadságharc azonban a magyar nemzeti identitás legszebb maradandó értékeként él tovább napjainkig.