A rétfalui református anyakönyv titkai

Rétfalu református gyülekezetének lelkipásztorai

[…]

- 1791-1806: Szőke Pál (1760-1806†) 46 éves korában történt elhalálozásánál tett bejegyzés szerint „15 esztendeig volt igen kedves prédikátor”, utóda – az 1802-ben feleségül vett esperes özvegy – Berta Judit első házasságából való fia…

- 1807-1819: Rácz Péter (1781-1861†) az anyakönyv legfőbb krónikása, atyja: alsó-baranya-bácsi egyházmegye első esperese, Rácz Mihály (1801†), 54 évi papi pályája három drávaszögi állomáshelye: 12 éven át Rétfalu, majd 4 évig Kopács, végül 1823-tól 38 éven át Csúza (itt rövid ideig utóda, segédlelkészként fia: Rácz Márk (1827-1906†) későbbi babarci lelkész, majd 1862 nyarától haláláig keresztfia, az emigrációjából „frissen” hazatért Ács Gedeon (1819-1887†) Kossuth tábori lelkésze, száműzetésében a New York-i magyar emigráció első választott papja…), utolsó 21 évében atyja nyomdokában alsó-baranyai és bácsi főesperes…

- 1819-1839: Csikós József állomáshelyei: Újvidék, melynek frissen alakult református gyülekezetének első rendes lelkésze (1808-), Kő (1814-), 20 éven át Rétfalu (1819-), végül Haraszti (1839-), ahonnan 1846-ban nyugállományba vonult…

- 1839-1856: aggteleki és szikszói Boldizsár Lajos (1868†) több nemzedéken át lelkészi hivatást viselő família („ároni-család”) sarja, állomáshelyei, káplán: Mohács (1829-), Hercegszőlős (1831-), Mohács (1836-), prédikátor: Csarnót (1837-), majd 17 éven át Rétfalu (1839-), végül haláláig Piros (1856-)…

- 1856-1869: paczolai Paczolay József (1815-1869†) iskoláit a csurgói ref. líceumban, Pápán és Debrecenben végezte, majd a bécsi egyetemen 1 évet töltött, vizsgáit Pápán tette le, első állomáshelye: 1840-1843 között Hobol (ahol atyja, Paczolay Sándor (1771-1845†) lelkipásztor mellett segédlelkész), majd 1843-1845 között szülőfaluja Kiskovácsi (ma Rimakovácsi), utána Nemecske, 1851-1856 között Újvidé, és végre Rétfalu…, debreceni diáktársa volt Irinyi János (1817-1895†), kivel bécsi akadémistaként újratalálkozva, honfitársai közül neki mutatta meg elsőként legújabb találmányát, a zajtalan és robbanásmentes gyufát, 1862/64-ben országosan kisebb vihart kavart, hogy egy megtébolyodásában öngyilkos katolikus családapát protestáns szertartás szerint eltemetett a rétfalui temetőben, a végtisztességet megtagadó eszéki plébános helyett, akire ráadásként a templomi szertartás alatt sértő kijelentéseket tett (sőt halotti beszédét ki is nyomtattatta), érthetően eljárás kezdeményeztek ellene, mely büntetése alól végül felmentették, felesége sárosi Váradÿ Franciska (atyja: Várady Ferenc (1780-1857†) közel 30 éven át a drávaszögi Vörösmart lelkésze, halálát „rablók általi fejszeütés” okozta)…

- 1870-1884: aggteleki és szikszói Boldizsár Lajos (1840-1924†) a korábbi rétfalui lelkész unokaöccse, Boldizsár Imre (1803-1884†) sepsei lelkész és alsó-baranya-bácsi esperes fia, papi vizsgája letétele után 14 évig rétfalui, majd atyját váltva 29 éven át sepsei lelkész, 1913-tól nyugállományban…

- 1884-1894: Tóth József (1848-1921†) lelkésszé avatása utáni első állomáshelye 10 éven át Rétfalu, utána 27 éven át – idén 100 éve történt – haláláig a főváros melletti Gyömrő, a hazának generációkon keresztül számos dicsőséget szerzett szentesi „kirajzású” Tóth-család sarja, atyja: Tóth József (1823-1870†) az 1860-as évek színészkirálya, Petőfi vándorszínész társa, a szentesi színház névadója; legifjabb testvéröccse: Tóth Imre (1857-1928†) színész, rendező, 1908-1917 között a Nemzeti Színház igazgatója; leánya Teuchert Károly (1886-1926†) festőművész felesége, kitől unokája Teuchert József (1922-1981†) filmrendező, az 1950-es évek filmgyári „producere”, az 1956-os forradalom eseményeit megörökítő forgatócsoportok vezetője, melyért egyedüli bűnbakként bebörtönözték, életét teljesen tönkretették…; „követve” tragédiájában nagybátyját (Tóth Imre fiát): dr. Tóth László (1889-1951†) katolikus újságírót, a Nemzeti Újság főszerkesztőjét, a Budapesten megrendezett 1938. évi XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus sajtóirodájának vezetőjét, akit a Mindszenty-per hetedrendű vádlottjaként 10 év fegyházra ítéltek, de 2 év múlva a váci börtönben „agyszélhűdésben” elhunyt…; végül említessék meg Tóth László fia (a Tóth-család utolsó férfi sarja): dr. Tóth Csanád (1936-1983†) ’56-os egyetemista emigráns, washingtoni külügyi tisztviselőként az 1978-ban USA-ból hazatért Szent Koronánk amerikai küldöttsége tagjaként, Cyrus Vance külügyminiszter magyar tolmácsa volt…

- 1894-1910: Józan Dániel (1847-1910†) Nagykőrösön született, tábori lelkész, előbb ercsi, majd kői, végül rétfalusi lelkész, szolgálata 16. évében „hosszas betegsége miatt elvesztvén lelki egyensúlyát önkezével vetett véget életének”, hogy öngyilkosságához mennyire járult hozzá szerény javadalmazása, annak eldöntésére az 1905. évi járandósága a következő volt: „lukma és stóla”, melyből az előbbi minden konfirmált lélek után 1 liter búza, ½ liter zab, 10 krajcár és az egész községtől 120 Ft fajárandóság, az utóbbi pedig keresztelőnél 1 db tyúk, 20 krajcár és koma-garas (6 peták)…, ercsi szolgálata idején anyagilag is támogatta az Eötvös József sírja fölé felállítandó emlékoszlopot, 1881-ben kötött házassága körbejárta a sajtót, ugyanis zsidó hitről reformátusra áttért hitvese, Déri (Deutsch) Vilma hitében megmaradt egész családját kizárta kebeléből és egyházi átokkal sújtotta az ercsi zsidó hitközség…

- 1910-1911: Kövy László (1915†) a váratlanul elhunyt lelkipásztor utódlásáig 1 éven át lelkészhelyettes, majd kisharsányi lelkész, a világháború kezdetén mint velimirováci missziós lelkész önkéntesként jelentkezett katonának, 1915 novemberének végén az olasz harctér görzi hídfőjénél mint zászlós hősi halált halt…

- 1911-1915: Vásárhelyi Pál (1884-1952†) korábbi vukovári lelkész, Rétfalu után apósát követve 37 éven át haláláig Soltvadkert lelkésze, 1999-ban a város posztumusz díszpolgára, felesége a gyülekezetet 37 éven át vezető Kiss Alfréd (1842-1915†) lelkész leánya...

„Szent Istvánról egy tisztelt előfizetőnőnk egy egyszerű magyar emberről emlékezik, ki érdemes reá hogy mint a nemzet egyik derék napszámosát, a t. levelezőnő saját szavaival bemutassuk: „Lakik itt községünkben egy igazi magyar pór, ki az 1848—49-i forradalom alatt megbénult honvédek segélyezésére 10 frtot. adományozott. Kedves szerkesztő ur ! Örökítsük meg e szegény ember nevét, mert méltó reá, csak azért is, hogy a legmagyarabb emberek egyike ő, imádkozik naponta kedves hazánk sorsának jobbrafordúltáért, könnyei hullanak ha politikai lapokból hallja, hogy a német lassan akarja az igazságot. Községünk jó népes, harmadfél ezer lélek lakja, és e szegény pór az egyedül ki 10 frtot adott. Antal Mihály a neve e féltelkes gazdának. Az Isten éltesse a 60 éven felül, melyet most tapos, sokáig! — Óhajtjuk hogy a lelkes öregnek több követői legyenek községünkben !”

„ADAKOZÁS. Nt. szerkesztő úr! A segélyezendők számára küldöm híveim adományát; név szerint: Antal Mihály verőczemegyei legközelebb volt országgyűlési követ adott 5 kr, Antal Ferenc 10 kr...[...]... Összesen 8 frt ausztriai értékben. Ebből az egri újonnan alakult egyháznak 80 kr, tűz által károsult Máramarosszigetnek 1 frt, tályai egyháznak 1 frt, szántóinak 1 frt, nagy-doroginak 1 frt, déésfalvi templomépítésre 60 kr, pitesti templomépitésre 1 frt, moldva- és oláhországi missiora 1 frt 60 kr. M.-Rétfalu, nov. 25-én 1861. Paczolay József, lelkész.”