Beszámoló júniusi összejövetelünkről

Borköltők Társasága Pinceétterem
1223 Budapest, Jókai u. 26.

A mostani Jókai utca–Kápolna utca vonalán végighúzódó egykori patakvölgybe érkező első sváb telepesek a XVIII. század végén építették a borospincét. Az 1998-ban tulajdonossá lett Czékus-család az időközben romos állapotba került pincét felújította, s idén májusban – a betérő vendégek legnagyobb örömére – étteremként megnyitotta.

Hogy honnan a név, arról így vall a tulajdonos:
„A borköltés kifejezés számunkra több értelemmel is rendelkezik. Egyes borok a termelő és a borász sok évtizedes munkájának eredményeként valóságos költeménynek számítanak. Ha egy ilyen remekművet választunk, azt nem egyszerűen elfogyasztjuk, hanem elköltjük.
Negyvenkét minőségi borfajtát kínálunk történelmi borvidékeinkről, ezek jóhírét öregbítendő lehetőséget kívánunk adni a magyar borok jókedvű dícséretére, szakszerű jellemzésére.
Ha vendégünk a választott bor jellemzőit minősíti vagy versbe szedi, az bekeretezve helyet kap éttermünk falán.”

A június kánikulát hozott, így egyhangú tagi felkiáltással úgy döntöttünk, hogy a nyári szünet előtti, évadzáró összejövetelünk alkalmából nem élünk a művelődési ház számunkra fenntartott, meleg vendégszeretetével. Ehelyett a szemközti tétényi dombok szoknyáján gyűltünk össze, a Borköltők Társasága Pinceétteremben. A hosszú pinceág legbelső termében jóleső hűvös volt, az elcsigázott érkezők úgy csapódtak le a padokra, mint a pára.

Dobos Károly röviden előadta a társaság aktuális ügyeit és a július elsejei szentesi kirándulás várható programját. Ezután stratégiai megbeszélés következett a Wolf-emlékkert gyepének és dísznövényeinek célszerű nyári öntözéséről avagy nem öntözéséről és az őszi programok ütemezésének szempontjairól. A hivatalos programot a rendelt vacsora érkezése zárta. A hely kitett magáért, az óriástócsni, a fogas, a májpástétom és a borok rendben találtattak. Miért nem ez az állandó törzshelyünk?

Réffy Balázs – 2006. július

A képekre kattintva azokat nagyobb méretben is megnézheti.