 |
 |
A budatétényi Szent Mihály kápolna rövid története
2006. április 30-án, a Klauzál Napok Tétényben című rendezvénysorozatunk harmadik napján megemlékezést tartottunk a budatétényi Szent Mihály kápolnában, Klauzál Gábor és Schmidt Emma 1853. április 27-ei házasságkötésének helyszínén, ahol többek között meghallgathattuk Garbóci László helytörténész előadását.
Háromszáz évvel ezelőtt a mai Kistétény, a későbbi Budatétény területe igencsak szomorú látványt nyújtott. Alig húsz évvel Buda visszavívását követően, a táj ijesztően kihalt. Egy-egy elkorcsosult, szőlőtőke, néhány a környékbeli üregekben tengődő, lerongyolódott ember arra emlékeztette az erre vetődőket, hogy itt valamikor szebb napok lehettek. A ferencesek már a XV. században virágzó szőlőkultúrát és pincészetet létesítettek a környéken. Ez pusztult el, és tűntek el a szőlőkkel együtt annak művelői a törökkor alatt.
A XVIII. század első felében Németországból, a Rajna vidékéről érkeztek szorgos kezek, kik a szőlőművelést újra felvirágoztatták. Ők a délről érkező szerbekkel együtt és egy elszánt, maroknyi magyarral egy új, virágzó kultúra alapjait vetették meg.
Az 1700-as évek közepén elsősorban a tétényi birtokosoknak: Szentgyörgyinek, Mondspachnak, a Nedeczkyeknek voltak itt szőlői, mely szőlőtulajdonos társasághoz csatlakoztak a gazdag pesti kereskedők és polgárok, így többek között a híres burnótkereskedő Medetz család tagjai, a magyar Kovács István és társai. Ők, és az első házakat itt felépítő szőlőmunkások kezdeményezhették a szőlők között létesítendő kápolna építését.
Jelen ismereteink szerint az egyszerű, egyhajós belsőtérrel, félköríves szentéllyel záródó barokk templomocskát 1780 körül építhették. Az egyházi akták szerint 1780-ban áldotta meg Tomisich János kerületi esperes. A templom védőszentje Szent Mihály lett. Ezt követően itt hallgathatták együtt a szentmiséket a pesti polgárok és a szőlőiket művelő kapások. Valószínűleg néhány évvel később a leckeoldal felől egy sekrestyét építettek a kápolnához, mely 1914-ig, vagyis a sekrestye lebontásáig nem sekrestyei funkciókat töltött be, hanem az itt dolgozó szőlőmunkások gyermekeinek szolgált elemi iskolaként. A kőből épült templomot – miután 1912-ben felépült a Kistétényi Szent István király templom – melyet a közösség kissé elhanyagolt, a szőlőmunkások és a terület földbirtokosai felújították 1914-ben, amikor is elnyerte mai alakját. Az 1950-es évek végére romossá váló kápolnát, az 1990-es évek elején a Budatétényi Polgári Kör ismételten felújíttatta.
A Kápolna felépítését követően a hat dűlőterületre felosztott Kistétény fő útvonala a Kapellen Ried vagyis a Kápolna dűlő templomától a Duna-partig húzódott. Ez megegyezik a mai Kápolna utca és Jókai Mór utca vonalvezetésével.
Az, hogy a kis, jelentéktelen kápolna, mely már a szomszéd településeknek sem jelentett különösebben fontos szerepet, mégis nagy jelentőséggel bír, az az 1850-es évek elején Kistétényben letelepedő, kúriát építő Klauzál Gábornak köszönhető. De ez már egy másik történet, melyről beszéljen a Klauzál Gábor életét kutató és ismertető kedves barátom dr. Dobos Károly úr, a Klauzál Gábor Társaság elnöke.
Garbóci László – 2006.
A képekre kattintva azokat nagyobb méretben is megnézheti.
