Klauzál Gábor, az alkotmányos küzdelmek politikusa

A Szegedi Közéleti Kávéházzal közös szervezésben 2021. november 18-án az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság Székházában megrendezett V. Klauzál Emlékestünk meghívott előadója dr. Marjanucz László történész, ny. egyetemi tanár által tartott előadásából honlapunk számára elküldött írásának 2. része.
ÚJ!

Újépület (Neugebäude)
az 1848/49-es hazafiak börtöne

1848. szeptember 10-én lemondott a Batthyány-kormány, s vele együtt Klauzál Gábor fölművelés, ipar és kereskedelmügyi miniszter is. 1849-ben haditörvényszék elé állították és internálták. Az eddigi pályafutása alatt végig mutatott mérsékelt politikai munkásságán nem találtak fogást. Egészségi állapotára hivatkozva már a fegyveres harcok kezdetén visszavonult kistétényi birtokára, és gazdálkodott. Az 1850-es éveket vásárolt telkén töltötte. Az 1861. évi országgyűlés alkalmából tért vissza a közéletbe, mint Szeged város képviselője. Április 23-i „remek” beszédében a követek igazolásának kérdéshez szólt hozzá. Kifejtette, hogy az aktuális követválasztási törvény sem a titkosságot, sem a nyilvánosságot nem zárja ki. Tehát megnyugtatta a képviselőket, hogy igazolásuk feddhetetlen. A Felirati Párt tagjaként ismét Deák Ferenc mellett állt. Május 29-i beszédét a sajtó úgy minősítette, hogy az méltó volt „Szeged egyik büszkeségéhez”, akit régebben a „szívek szónokának” is neveztek. Klauzál ugyanis a nemzet egyik legfájóbb, egyben legkényesebb pontját érintette beszédében, Batthyány Lajos kivégzését. Felfogása szerint az országos ügyek körüli eljárásukért az „ország legnemesb fiait” közönséges haditörvényszékek által halálra ítélni - az önkény teljesen jogtalan bosszúja.

Az 1861-es országgyűlés megnyitása

Az 1861-es országgyűlés képviselői

Klauzál Gábor 1861-ben

Tisza Kálmán

Tisza Kálmán május 30-án indítványozta, hogy a képviselőház nevezzen ki egy 9 tagú bizottmányt az országbírói értekezleten tárgyalandó törvénykezési javaslatok kidolgozására. Klauzál Gábort a képviselőház megválasztotta tagnak. Ezzel úgy a testület, mint a megválasztott képviselő demonstrálta, hogy a nemzet a lét/nem-lét határán mozogva is gondoskodik polgárainak magánjogi szükségeiről. Vagyis az önkény ellen folytatott küzdelem mellett élni kell a hatalom kínálta lehetőséggel, ebben az esetben azzal, hogy a magyar törvényekkel a hasznosnak bizonyult osztrák törvényeket miképpen lehet összeegyeztetni. Nem sokkal utána azonban az uralkodó feloszlatta az országgyűlést, így a „kis magyar alkotmányosság” véget ért.

Dáni Ferenc

Szeged város közgyűlésén, 1861. szeptember 2-án az elnöklő polgárnagy kezdeményezte, hogy a „hongyűlés” két érdemes városi követének, Klauzál Gábornak és Dáni Ferencnek mondjanak köszönetet az országgyűlésben kifejtett tevékenységükért, melyet teljes egészében a magukénak éreznek. Ugyanaznap a Belvárosi Kaszinó termei is megteltek a Dáni Ferenc, volt követ tiszteletére adott esetebéden. Klauzál Gábor követi tevékenységét is méltatták, de ő az idő rövidsége miatt személyesen nem tudott megjelenni. Szeged képviselőinek méltatása sem tudta a „fölszökelő kedvet” azonban előidézni, mert a vacsoravendégek inkább tort ültek, mint kedélyeskedtek. A „korán elhunyt országgyűlés torát” ülték, abban a reményben, hogy diéta elhunyta csak tetszhalál.

Adakozás az inségesek javára

Klauzál nemcsak képviselte Szegedet, de részt vett közéletében is. Főként a társadalmi jótékonyságból vette ki részét. 1864-ben az ínségesek javára „nemeslelkű hazafiként” két adományt tett. Egy 50 Ft értékűt a városi szűkölködőknek a polgármesteren, a másik 50 Ft értékűt pedig a Csongrád megyeiek részére a főispánon keresztül. Szeged polgármestere a pénzt a legszegényebb iparosok között osztotta szét.

1865-ben a városi kaszinó választmánya Klauzált (Deák Ferenc, Eötvös József, és Trefort Ágoston társaságában) tiszteletbeli taggá választotta. Fontos polgári esemény volt ez, mert a következő országgyűlési választások előtt mutatta, hogy Szeged kész „újrázni” Klauzál jelöltségét illetően. A számára kiállított díszes okmány mellett, az is arra utal, hogy a sajtó Klauzál magánlátogatásait a fontosabb hírek között tette közzé.

Szeged-Csongrádi Takarékpénztár cégére

Ugyanezen időszakban a sajtó megemlékezett a Szegedi Takarékpénztárról. Tudvalevő, hogy azt 1845-ben Klauzál Gábor alapította. Megküzdött a kezdet nehézségeivel. Az 1849-i események után el kellett égetni a takaréktár egész akkori pénzkészletét, de a betevők veszteséget nem szenvedtek, mert őket az új pénznemmel azonnal kifizették. Az intézet újabb emelkedését még a Klauzál – féle alapok tették lehetővé.

Az országos események közül kiemelkedik Ferenc József császár 1865. június 10 -i látogatása „Buda – Pesten”. Erre a látogatásra azért került sor, mert az Országos Gazdasági Egylet küldöttsége június 4-én még a „bécsi várlakban” (Hofburg) meghívta a császárt az

Egyesület gazdasági kiállításának megtekintésére, illetve az ország fővárosának meglátogatására. Ferenc Józsefet a kiállításon gróf Festetics György az egyesület elnöke üdvözölte a díszsátor előtt. Híradások szerint ezután az elnök egyenként bemutatta „ő Felségének” az egyesület alelnökeit, Lónyai Gábort és Korizmics Lászlót. Majd ezután a sátorban a császár hosszasan elbeszélgetett Klauzállal, Eötvössel, Deákkal, valamint Somsich Pál és Cziráky János grófokkal.

Korizmics László

Festetics György

Lónyay Gábor

Somssich Pál

Cziráky János

Szegedi Híradó 7. évfolyam
82. szám, 1865. október 12.

Nem sokkal később elkezdődtek az országgyűlési választások előkészületei. Szeged követjelöltjeiről a Szegedi Híradó már az 1865. október 12.-i számában tudni vélte, hogy a Belváros egyhangúlag az 1861-i követet, Klauzált óhajtja ismét képviselőül. Írásban több bel- és felsővárosi előkelő polgár kérte fel, hogy „engedvén a bizalom szavának” jöjjön le választói közé. Ugyanezt tették a választók a másik jelölt, Dáni Ferenc esetében is. Őt az alsóvárosi és rókusi polgárok hívták fel levélben a követség újbóli elvállalására. Klauzál Gábor követválasztó körzetének hivatalos neve „palánk-felsővárosi kerület” volt. Október 26-i állapot szerint a városrész egyedüli jelöltjeként állt, de eddig „ingatag egészségi állapota miatt” még nem tudott lejönni választói közé. Október 26-án aztán választói meghívására több napra Szegedre érkezett. Október 29-én előbb a Felsővárosi Kaszinó előtt zeneszó mellett megtörtént a zászló – kitűzés, majd onnan a Belvárosi Kaszinó termébe vonultak, ahol Klauzál találkozott a választóival. Magát, a szegediek nagybecsű bizalmába e szavakkal ajánlotta: …miután nem ismerek nagyobb kitüntetést az országgyűlési képviselővé választásnál, kivált olyanoktól, kikhez engem hazafiúi érzelmük szilárdságáért … annyi év óta a szeretet és tisztelet valódi érzete köt.” Ezután a jelenlevők egyhangú fölszólításának engedve elfogadta a fölajánlott képviselő-jelöltséget.

Osztróvszky józsef

Klauzál szegedi szereplése valóságos népünnepély formáját öltötte. Programismertető napjának reggelén Osztróvszky József, az 1861-i polgárnagy vezetésével kocsisor indult Felmayer Antal, kékfestő mester házához, hol Klauzál szállt meg. A polgárnagy felkérte a képviselőjelöltet, jelenjen meg a választók gyülekeztében. Programbeszédére a kaszinó termében került sor. Osztróvszky fölkonferálásában kiemelte, hogy a programbeszéd modern alkotmányos nemzetek példáját követi, a jelölt politikai hitvallásának megismertetése céljából. Klauzált ismertsége és elismertsége megkímélte attól, hogy valódi programbeszédet tartson, elegendő volt az országgyűlés fő feladatai kapcsán a megoldási iránytűjeként szolgáló alapelveket ismertetni. Osztróvszky is pusztán iránykijelölésre kérte fel Klauzált. A jelölt először üdvözölte Ferenc József döntését, hogy 1865. szeptember 20-án fölfüggesztette a Februári Pátenst.

Klauzál Gábor

Ez föltélele volt annak, hogy az ország ügyeit alkotmányos útra tereljék. Az eddigi kormány férfiak a birodalmat egyeduralkodással eggyé akarták kovácsolni, azonban az „expeimentatio” nem sikerült – mondta- , mert sem a birodalom külhatalmi állását nem növelte, sem az ipart, sem a kereskedelmet és sem a közvagyonosodást nem segítette elő. A Pragmatica Sanctiot tartotta Magyarország alaptörvénynek, mert az a magyar Szent Korona népeit a többi örökös tartománnyal együttes életre utalja ugyan, de eggyé nem olvasztja. Kijelentette, Deáknak a közös ügyek intézésére tett javaslata nem sérti a Pragmatica Sanctio alkotmányos szellemét. Magát a szabad kereskedés emberének mondta. Hozzá tette, 1848-ban igyekezett e téren működni a haza és a birodalom érdekében. Úgy gondolta akkor, hogy 8 év alatt elrendezhette volna az ügyet, fokozatosan egyengetve az utat a szabadkereskedés felé, kezdetben védvén az ipart, fejlesztésére irányt adott volna. Majd így folytatta: „Gyárosaink, iparosaink külföldre küldvén gyermekeinket, hogy azok ott szorgalmuk révén elsajátítsanak mindent, mi a verseny állására kívánatos, s a sorompók önként lehullhattak volna.” A korábbi lehetőségek mérlegelését azért tartotta fontosnak, hogy jobb megvilágításba helyezze az e téren mutatkozó aktuális állapotokat. Arra térve kritizálta a birodalmi kereskedés, szállítás és közlekedés Bécs központúságát, s azt a balvéleményt, miszerint merev központosítás nélkül Ausztria vagyonosodása csökken. Ezzel szemben azt állította, ha Magyarország nem boldogul, a „mi szegénységünket” előbb-utóbb a Lajtán túl is érezni fogják, az elszegényedés hozzájuk is beköszön. Azt pedig „ kényelemre szokott nép” jobban meg fogja sínyleni, „mint mi, kik megszoktuk a szegénységet, míg lelkünk a szenvedések alatt megerősödött”. Mondandóját azzal summázta, hogy úgy hiszi: „bennünket nem lehet kiéheztetni”, ellenben ha Magyarország saját ügyeit maga rendezheti, vagyonában gyarapodni fog, amiből Bécs is profitálhat.”

Szegedi Híradó 7. évfolyam
92. szám, 1865. november 16.

A Szegedi Híradó 1865. november 26-i száma bő terjedelemben számol be a követválasztásokról. Hír szerint az utóbbi napokban „országosan tisztelt hazánkfiával szemközt” néhányan egy másik jelöltet kívántak fölléptetni, s ez „nem kis mozgalomba hozta városunkat” – tudósít az újság. Talán ez is oka lehetett annak, hogy november 9-én, szombaton tömegesen jegyeztették be magukat, nehogy a választójogtól elessenek. Míg a szombati napig 14 napi beíratás eredményeként a két városrészben összesen 625 választó regisztrált, e szám vasárnap estig 1186-ra növekedett. A „rászervezés” azonban okafogyottá vált, mert a kiszemelt ellenjelölt, egy bizonyos L. D. úr, a „hozzá intézett fölszólítás folytán” lemondólag nyilatkozott.

A választás november 15-én (szerdán) történt. A palánk-felsővárosi kerület szavazói a belvárosi kaszinó helyiségeiben gyűltek össze, s onnan vonultak „harsogó zene, s lengő zászlók elővitele mellett” a választás tényleges színhelyére, felsővárosi kaszinó nagytermébe. Takács Mihály választási elnök szószékről adta elő, hogy négy évi „némaság” után Szeged számára nyitva az út, hogy újra követei által képviseltesse magát az országgyűlésen. Ezután fölszólította a választókat, hogy ki-ki éljen szavazati jogával , és nevezze meg kit óhajt az országgyűlésre küldeni követül. Erre választók Klauzált egyhangúlag kikiáltották Szeged országgyűlési képviselőjének. A választási elnök még megkérdezte: nincs-e valaki, ki mást akarna. De másodjára is közakarattal harsogták a jelenlevők Klauzál nevét. Mire Takács Mihály Klauzált egyhangúlag megválasztott követnek hirdette ki.

A régi-új követek (Klauzál Gábor és Dáni Ferenc) 1865. november 26-án a szegedi iparos segéd-egylet rendes pártoló tagjai közé léptek. December 3-i közgyűlésükön elhatározták, hogy az egyleti ifjak részére 1866-ban is megrendezik az iparmű-kiállítást. Az „ifjak szorgalmának” elismerésére 5 díjat tűztek ki. Úgy a kiállítás megszervezése, mint a díjak kitűzésben részes volt Klauzál Gábor pártoló tevékenysége is.

Deák Ferenc

Klauzál élete ezután az országos politika színterén folytatódott.

A Képviselőház 1865. december 20-án választott elnököt. A korelnöki (Bernáth Zsigmond) széktől jobb középen az eső padon foglalt helyet Lónyai Menyhért, háta mögött báró Eötvös József, mögötte Deák Ferenc, míg ő mögötte, Klauzál Gábor. A padok felállítási rendje ( szélső jobb /Apponyi György/, bal közép /Tisza Kálmán, Dáni Ferenc/) a politikai beállítódás irányát is tükrözte egyben. Így Klauzál képviselőházi „helyfoglalása” nem véletlen, elfogadva Deák „engedünk a 48-ból” gondolatát ( Húsvéti Cikk), a jobbközépen foglalt helyet..

Szentkirályi Móric és Andrássy Gyula

A képviselőház 1866. január 26-i ülésének a tárgya a 30 tagú válaszfelirati bizottmány megválasztása volt. A Deák-párt a maga részéről 9 személyt (többek között Andrássy Gyula, Deák Ferenc, Szentkirályi Móric és Klauzál Gábor) úgy hozott javaslatba, ha azt a Balközép elfogadja, akkor a jobbközép is elfogad a balközéptől egy 9 személyből álló lajstromot. Így 18 személy megszavazására kölcsönös erkölcsi kötelezettséget vállal a két párt, s csak 12 tagra vonatkozóan tartaná meg mindkét oldal magának a szabadválasztás jogát. A Deák Ferenc irányában megmutatkozó bizalomnál fogva elfogadták a javaslatot, s a két párt egyhangúlag megszavazta a 18 tagú lajstromot. Az ezután következett országgyűlési szavazás számai a következőképp alakultak az első helyeken: a 276 szavazatból Deák 273, Eötvös József 271, Andrássy Gyula 270, Klauzál Gábor 268 szavazatot kapott. A Felirati Bizottmány tagjainak megválasztása az országgyűlés érdemi munkájának beindítását is jelentette, hisz összeállt az a grémium, amely a feliratban fejti ki álláspontját Magyarországnak az uralkodóhoz, s ezen keresztül az Ausztriával való kapcsolatairól.

Eötvös József

Az országgyűléshez intézett uralkodói leiratra a válaszfeliratot a Felirati Bizottmányban állapították meg, Ám annak megvitatását Deák szükségesnek tartotta, hisz a „dolog természetében fekszik” – mondta- , hogy nemcsak azok szólnak, kik a javaslatot támadják , de azok is , akik azt „illusztrálják”. Jobb és baloldal vitázott egymással az 1866. február 19-i ülésen, melynek fő témája az 1848-as törvényekhez való viszony értelmezése volt. Leghatásosabb beszédet ezzel kapcsolatban Tisza Kálmán mondta. Hangsúlyozta, hogy a jogfolytonosság (1848) fogalma nem fér össze a „bilincs eszméjével”. Tétele így szólt: Kielégített Magyarország nélkül nincs hatalmas Ausztria, s kielégített Magyarország nem lehet jogfolytonosság nélkül. Érdekes volt látni ezután, hogy a balközép szónokához, mint sorakoznak föl a jobbközép képviselői, Deák, Eötvös és Klauzál, hogy kezet szorítsanak Tisza Kálmánnal.

A képviselőház március 5-i ülésén a közös ügyek tárgyában alakítandó bizottmány 52 tagja közé a 14. legtöbb szavazattal (233) beválasztották Klauzál Gábort is. Ugyancsak megválasztották a királyi leirat tartalmával foglakozó 9-es bizottmányba. Látható, hogy a kiegyezést előkészítő összes fontosabb, tágabb vagy szűkebb körű bizottmányba tagnak választották Klauzált, méghozzá Deák körül, az élbolyban. Országgyűlési munkájáról a helyi sajtó sorozatosan számolt be rövidhírekben. De reagáltak rá a helyi egyesületek is.

A kaszinói társas összejöveteleken is gyakran téma volt Klauzál tevékenysége. Az 1866. február 22-i bankettjük programja az volt, hogy előbb Deák Ferencre, majd Klauzál Gáborra mondtak hosszabb áldomást. Majd kifejezték örömüket, mert Deák Ferenc azt a „megörvendeztető” ígéretet tette, hogy Klauzál társaságában hamarosan Szegedre látogat, ahol már járt „gyermekkorában.” Az ügy előzményéhez tartozik, hogy Dáni Ferenc február elején átadta Deák Ferencnek „Szeged értelmisége üdvözletét”, amelyben az „ország vezére” iránt táplált tisztelgő érzéseiket fejezték ki. Erre reagálva harangozta be leendő látogatását. Március 19-én a felsővárosi liget helyiségében rendezett halestélyen az első áldomás –poharat Klauzál Gáborért, a „nagyérdemű követért” ürítették ki, akit névnapja előestéjén nagy lelkesedéssel éltettek a jelenlevők. Az eseményről szóló tudósítás meg is jegyzi, hogy a társas összejövetelen egyéb cél híján csak Klauzál méltatása tudta a kedélyeket fölmelegíteni. Sajnos a Szegedi Hiradó április 15-i száma már arról tudósít, hogy „Szeged város érdemes követe” , Klauzál Gábor, néhány napig ágyban fekvő beteg volt. De a lap tudni vélte, hogy időközben „közörömünkre felüdült”. Mégis a hír sajnos korainak bizonyult.

Klauzál Gábor gyászhíre a Szegedi Híradó címlapján

Április 21-én a helyi zsinagógában Löw Lipót mondott imát Klauzál Gáborért, aki akkor betegen feküdt otthonában. Érdemdús és köztiszteletű embernek nevezte Szeged országgyűlési képviselőjét. Klauzál hullámzó egészségi állapota miatt a bizottmányi munkálatokban még nem vehetett részt. Sőt június elején rosszabbra fordult az állapota, amiért az orvosok javasolták, szállítsák „jószágára, Téténybe, üdülés végett”. A hírhez csak annyit tett hozzá a szerkesztő: Isten óvja becses életét! Aztán jöttek hírek arról, hogy már jobban van, naponként tesz sétákat tétényi kertjében. Ám mindhiába. 1866. augusztus 4-én érkezett a hír Szegedre, hogy Klauzál Gábor meghalt. A halálát tudató gyászjelentést felesége, Schmidt Anna adta ki a maga és gyermekei nevében. Eszerint Klauzál Gábort Kalocsán érte a halál 1866. augusztus 3-án éjjeli 11 órakor. Oka az ismételten kifejlődő tüdőlob, s a rá következő tüdő-szélhűdés volt. Ahogy felesége írja, a halotti szentség fölvétele után élete 62. évében történt „szomorító elhunyta”. Osztróvszky József Klauzál Gábor felett mondott gyászbeszédében kiemelte, hogy a választói körében mondott programbeszéde ifjúkorának lendületére emlékeztetett, senki nem gondolhatta, hogy napjai meg vannak számlálva. Ez volt a hattyú dala ! – jegyezte meg. Osztróvszky ezután Klauzál nemzeti nagyságát méltatta: „Ama nagy épületnek, melyet „hazának” nevezünk, egymás után dőlnek ki oszlopai, s nem látom a fiatal tölgyerdőt.” A régiek helyébe lépő oszlopok, vagyis a nemzet számára fontos új erők teremtéséhez kérte Istent, adja meg „kegyelmesen, hogy az elhunyt szelleme köztünk maradjon mindörökké”.

Dr. Marjanucz László

történész

ny. egyetemi tanár

Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézet

Szeged, 2022. május 31.

(A képeket összeválogatta: Hódi Szabolcs)

Klauzál Gábor, az alkotmányos küzdelmek politikusa

KÖSZÖNJÜK!