Nagy-Sándor József honvédtábornok
Biharország hős fia

Valószínűleg nem kel őt közelebbről bemutassam, hisz évről-évre előtérbe kerül a neve tizenkét vértanútársa mellett, amikor is megemlékezünk erőszakos halálukról, nemzetük iránti szeretetükről és szabadság iránti vágyaikról. Biharország volt ekkor a Magyar királyság legnépesebb és legnagyobb vármegyéje, amikor is Nagy-Sándor József annak fővárosában Nagyváradon megszületett.

Eredetileg jómagam is Nagyvárad szülötte vagyok, majd hegyközcsatári gyermekéveimet követően a húszas éveim táján ismét nagyváradi lettem. Gyakran eljátszadoztam a gondolattal ki tudja hányszor jártam azokon a helyeken, ahol híres elődöm a tábornok is járt gyermekkorában?

Ki tudja, mennyi bennünk a hasonlóság, mennyi mindenről gondolkodnánk egyformán, vagy legalábbis hasonlóan. Persze mindezek csak fikciók, de akár igazak is lehetnének. Én már eddig is egy jó húsz évvel többet éltem nála, ami rendkívül elszomorító, ha arra gondol az ember, hogy mi mindent vett el attól a fiatalembertől Haynau, csak azért mert mások voltak a politikai nézetei.

De lássuk csak röviden ezt a terjedelmes Nagy-Sándor József féle katonai karriert.

1803. augusztus 19-én született Nagyváradon. Apja Sándor József anyja Tatzel Josefa. Apja hamarosan (1809-16) Nagy-Sándorra változtatja családnevüket, ennek oka ismeretlen. A nyolcgyermekes családból hárman érik meg a felnőttkort fiútestvére Károly és lánytestvére Josefa.

Tanulmányait a Királyi Katolikus Egyetemi Főgimnáziumban végzi Budapesten. Vallása katolikus, mindvégig nőtlen. 1819-ben lép be hadapródként az 5. tábori tüzérezredbe, 1823-ban ugyanebben a minőségben áthelyezik az 5. huszárezredhez, 1824-ben hadnaggyá léptetik elő a József huszárokhoz. 1847-ben balesetet szenved, majd, mint kapitány és századparancsnok – mindössze 44 évesen - nyugállományba vonul.

1847-48 között Zsombolyán, a Bánságban él, a rác mozgalom kitörésekor pedig kikindai térparancsnok, ezt követően a főherceg-nádor őrnaggyá nevezi ki a pesti nemzetőrséghez. Lovasbalesete miatt, - mely nem tette többé lehetővé, hogy lovagolhasson - a mezőhegyesi méneshez helyezik át, de már hathét múlva kinevezik Kikindára kamarai kerületi biztosnak, ebben a minőségében szervezi meg a nemzetőrséget is. Amikor a szerbek és a rácok újra betörnek, visszavonul Nagybecskerekre alezredesként. Erdélyben a 15. Mátyás huszárezredbe osszák be, de a fent említett balesete miatt nem vonulhat be.

Januárban a rácok és a szerbek állandó előnyomulása miatt, csatlakozik a Bánságot Damjanich parancsnoksága alatt elhagyó magyar hadsereghez, ekkor a hadügyminisztérium ezredessé nevezi ki, és a fent említett hadtest egy dandárjának parancsnokságával bízza meg, részt vesz az isaszegi, hatvani, tápióbicskei és váci összecsapásokban, és Esztergomon keresztül Görgeyvel egyesülve Komárom felmentésére nyomul előre.

Időközben tábornokká léptetik elő, és Klapkának a hadügyminisztériumba való áthelyezése után az ő hadtestének vezényletét veszi át, részt vesz Buda ostromában és bevételében, júliusban pedig a komáromi csatában, a magyar hadseregnek ezt követő visszavonulása során az elővédet vezeti, Vácott ütközetet vív az oroszokkal, végül pedig Világosnál osztozik a magyar hadsereg sorsában. A lázadó kormány a II. osztályú katonai érdemjellel tünteti ki.

Azért hős volt ő a javából ismerjük el, mi bihariak pedig legyünk rá büszkék.

A kivégzés és előzményei

Éjfél után két óra tájt keresték fel a lelkészek a halálraítélteket. Nem sok idő volt már a gyónásokra, hiszen az első kivégzéseknek már reggel fél hatkor meg kellett történniük, addig bizony szegény lelkeknek Istennel és emberekkel is le kellett számolniuk. A katolikusok – köztük Nagy-Sándor József is - vallásos áhítattal gyónták meg bűneiket. A többi kivégzendő családjával foglalkozott, a mi tábornokunkat kivéve, aki nőtlen ember volt, igaz azért volt neki szép arája, Schmidt Emma személyében (szerzői megjegyzés: aki utóbb Klauzál Gábornak, az első magyar felelős kormány volt miniszterének lett a felesége).

A kivégzések reggelén a hozzá belépő minorita szerzetes Vinkler Brúnó - kinek többek között Nagy-Sándor József lelki békéjének ápolása volt a feladata - asztala mellett ép levélírás közben találta a tábornokot. A keresztényi kötelességek végeztével a szerzetesnek leveleket adott át majd egy hajából levágott tincset mellékelt hozzá instrukciókkal (szerzői megjegyzés: a hajtincset imádott kedvesének Schmidt Emmának küldi levél kíséretében). Miután úgy, ahogy helyreállt az elítéltek lelki békéje, a várbeli foglárral reggelit hozattak. Ezt követően készülniük kellett arra az erőszakos halálra, amit mások mondtak ki reájuk.

A cella ajtaja kinyílt, s mielőtt a szerzetes szólhatott volna a tábornok vasbéklyóiban, láncait csörgetve előtte termett: „Nemde mondottam tisztelendő úrnak, hogy nincs remény.” Mondta mindezt fegyverropogások közepette, ami éppen négy társuk életét követelte. Hamarosan kivezették őket a várudvarra, ahol végre találkozhattak egymással. Keserű volt ez az öröm. Amikor Damjanich Nagy-Sándor Józsefhez ért az - bevett szokás szerint - jó reggellel fogadta: „Nemde megmondtam, hogy az akasztófára vezet bennünket Görgey.” Mire Damjanich válasza ez volt: „Nem hittem, de most látom, hogy igazad volt, barátom.”

A négy golyó általi halált halt társuk híján immár kilencen maradtak. Kiterelték a lassú menetet – élükön a törött lábú Damjanich-al – a vár főkapuján, amely a városra nézett. A Zsigmondházi mezőn, az Újarad felé vezető útról letértek balra, ahol is – a vár déli részén – megpillantották a számukra felállított vesztőhelyeket, ami kilenc oszlopból állt. Vécsey  megdöbbenve nézte az alacsony cölöpöket, s megjegyzést is tett rájuk: „Hát ilyen akasztófát készítettek számunkra?” Nagy-Sándor gúnyosan válaszolt neki: ”Hadd el, barátom, ez a legjobb és legcélszerűbb.” A szerzetes sírva fakadt mellette, ez már túl sok volt neki. A tábornok kissé bosszúsan meg is jegyezte: „Tegnap ön vigasztalt engem, és most sír!” Ekkor már mindannyian ki-ki a saját oszlopa előtt állt. A tiszteletesek összegyűltek egy csoportba, imádkoztak.

Felolvasták az ítéletet.

Nagy-Sándor  körülnézett s valakit szorgosan keresni kezdett a szemével a felállított katonák sorai között. Egy tisztet keresett, aki fogsága alatt jól bánt vele. A tiszt észrevette ezt, s nehogy felettesei haragját magára vonja, lehajolt a katonák háta mögött, hogy ne láthassa őt. A tábornok azonban így is észrevette, s barátságosan, csengő férfias hangon odakiáltott neki: „Szervusz, Herr Kamerád (bajtárs)!...”

A porkoláb most Nagy-Sándorhoz lépet, - aki szivarral szájában álldogált - és tisztelget. „Kérem, kapitány úr!” – a tábornok gúnyosan ránézett és eldobta szivarját. „Hodie mihi, cras tibi! (Ma nekem, holnap neked!)” – mondta hóhérjának a legvitézebb huszár, majd odalépett a kijelölt helyre. A kötelet feszesre húzta a bakó, majd tette a dolgát „Éljen a haza!” kiáltott még egy utolsót a tábornok, majd kilehelte a lelkét.

Az aradi várbörtönből halála előtt küldött levelek bizonyítják Nagy-Sándor József rendkívüli nemes lelkületét. Ezekben a levelekben nem a saját sanyarú sorsáról, közelgő erőszakos haláláról ír, hanem a szeretteiért, rokonaiért aggódó ember félelmeit továbbítja szeretteinek. Aggódott betegeskedő testvéréért, vigasztalta kedvesét, akit már soha többé nem fogja őt látni. Ezüstgombokat, gyűrűket küldött a szerzetesen keresztül mindazoknak, akik arra rászorultak. Nos, ilyen volt Ő, Biharország hős fia.

Biharország csücskében

    Dimbes-dombos hely a mi vidékünk a Felső Bihari-Hegyköz. Szépsége megfogja az ide látogatót. Másokat viszont a főútvonalaktól történő távolsága késztet maradásra. Csendessége, nyugalmas helyzete, az erdő közelsége gyakran a letelepedésre is rá tudja bírni a huzamosan nálunk tartózkodókat. Az 1848-49-es szabadságharc a mi térségünket sem kímélte, sokan megjárták innen is a hadak útját.

1848-ban a szabadságért vívott harc kezdetén Csanády István és Reviczky László szabadcsapatai alakultak meg elsőként. Ezekbe a szabadcsapatokba Hegyköz-Száldobágyról, Hegyköz-Pályiból, Hegyköz-Újlakról, Csatárról és Siterről 36 nemzetőr ajánlkozott; Ezzel párhuzamosan Hegyközkovácsiban is létrejött egy 50 fős nemzetőri állomány; Ebből a kistérségből bizony ez a szám nem volt elhanyagolható;

    Ezekből az időkből most egy Nagy-Sándor Józsefhez hasonló korú ízzig-vérig katonaembert mutatok be, aki ugyancsak a mi tájegységünk szülötte és Ő nem más, mint a vajdai születésű nemes kisszántói és dobozi Dobozy István.

Dobozy István honvéd alezredes, kormánybiztos, nemzetőrparancsnok

Nemes kisszántói és dobozi Dobozy István királyi biztos, megyei főszolgabíró, táblabíró, honvéd alezredes, kormánybiztos, majd nemzetőrparancsnok a Bihar vármegyei Vajdán született 1800. február 12-én. Jogi tanulmányait Debrecenben végzi.

Nagyapja nemes kisszántói és dobozi Dobozy Mihály sz. 1699. december 28., Debrecen - mh. 1770, Vajdán; 1762 májusában köt házasságot hosszúmezei, buzinkai és hosszúaszói Buzinkay Klárával. Békés vármegyében 1716-1722 között jegyzői hivatalt visel, 1717-ben országgyűlési követnek választják.

Apja, nemes kisszántói és dobozi ifj. Dobozy Mihály, 1767-1845 között Bihar vármegye szolgabírája.

István I. Napóleon Elba szigetéről történő kijövetelekor alig 15 évesen már a Coburg dzsidás ezredben szolgál, mint hadapród. Több csatában is részt vesz ezredével, majd bevonul Párizsba, ahonnan kilenc hónap múlva visszatér hazájába, majd Bécsbe megy még egy évet szolgálni. 1822-ben feleségül veszi az ugyancsak nemesi származású ippi-, érkeserűi és bélmezei Fráter Annát (1800-1867), kitől három gyermeke születik.

1825-ben Bihar megyében esküdt lesz, később pedig al-, és főszolgabíróként működik a bihari Érmelléki járásban. Gróf Károlyi György 1842. május 17-én Békés vármegye táblabírájává nevezi ki. 1848. október 25-én az általa szervezett 1100 főnyi bihari nemzetőrzászlóalj élén a fölkelő románok ellen indul, majd szétveri azokat. Még ez év november 19-én báró Vay Miklós királyi biztos őrnagyi ranggal ruházza fel és kinevezi kormánybiztossá. Ettől kezdve többnyire Erdélyben és Kraszna megyében működik, szabadcsapatokat állít és ezek élelmezését intézi.

1849. január 26-án megbízást kap gerillacsapat felállítására. 1849. január 28-án a honvédelmi bizottmány nemzetőri őrnaggyá nevezi ki. Egy általa alakított szabad csapattal Erdélybe megy és Csányi kormánybiztos segéde lesz, akit követ a hadjáratban. Április 12-én alezredessé és Marosvásárhely város-, és szék kormánybiztosává nevezik ki. A városi tanácsot újjáalakítja és júliusban megszervezi a Dobozy-csapatot. 780 főnyi zászlóaljával Tordán, majd Désen szolgál.

Az oroszok másodszori betörésekor ő is elhagyja Marosvásárhelyt és vajdai birtokára vonul vissza. Később önként feladja magát - melynek következtében 1850. október 5-én, Pesten kötél általi halálra és vagyonelkobzásra ítélik. 1851. október 7. az ítéletet 4 év várfogságra enyhítik, melyet az aradi várbörtönben tölt le.

Szabadulását követően (1855) ismét Vajdára vonul vissza, családjához. Az osztrák kormány csaknem mindenéből kifosztotta, ezért Debrecenbe költözik. 1860-ban a debreceni honvédegylet korelnökévé-, a magyar minisztérium megalakulását követően pedig rendes elnökévé választják. 

1864. május 2-tól, mint a Berettyó-szabályozási társulat elnöke tartja el családját. A társulat elnöki székében az 1861. január 12-én közgyűlés által megválasztott Czifra Lászlót váltja. 1867-ben a Pest városi Honvédegylet tagjává választják. 1869. május 20-án a Berettyó-szabályozási társulat utolsó ülését tartja Debrecenben, Dobozy István ekkor mond le az elnökségről, kit ebbéli tisztjében Kelemen Sándor vált. 1875. júl. 17-én tér meg teremtőjéhez Debrecenben, testét Vajdára szállítják, itt alussza örök álmát.

Bátor női résztvevők

Az 1848/49-es szabadságharc alakulataiba történő bekerüléshez a nők számára - abban az időben - nem a pénz számított, hanem a szerencse és az, hogy egyáltalán el tudják magukat fogadtatni a sorozások alakalmával. Ezek a nők általában férfinév alatt léptek be a különböző harcoló alakulatokba.

Az erősebb akaratú, vállalkozó kedvű nők bátran megléphették a fent említetteket, és gyakran be is kerültek egyik-másik légióba. Ezek a légiók félkatonai szervezetek voltak. Ugyanakkor nem voltak ritkák azok a nők sem, akik a parasztság alsó rétegeikből követték a családfőt belépve a népfelkelő csapatokba, hogy puskával harcoljanak férjeik oldalán.

Térségünkben említésre méltó volt például Bányai Júlia, aki egy kincstári bányahivatalnok lánya volt és kitűnően lovagolt. 24 évesen Bányai Gyula néven csatlakozott a 27. nagyváradi honvédzászlóaljhoz, majd részt vett az erdélyi hadjáratban is. 1849 februárjában megsebesült, de júliusban már a gyulafehérvári ostromseregnél szolgált. A zsibói fegyverletételkor már főhadnagyi rangot viselt.

   1857-ben Nagy­várad közelében történt a következő eset. Egy csatári Mészáros András nevű ember 57 éves korában hirtelen meghalt. Bekö­vetkezett haláláig mindenki férfinak tartotta. Mint vinczellér halt meg és szegénysége miatt a városnak kellett őt eltemettetni. Dr. Kálmán az orvosi vizs­gálat alkalmával azt konstatálta, hogy Mé­száros András vinczellér, ki harminc éven át férfiruhában járt, dolgozott a férfiakkal, ivott és verekedett a markos legényekkel, a legteljesebben kifejlett asszony volt.
   A vinczellér nem is volt nőtlen, mivel több évvel korábban meg is házasodott, vagyis még egy asszonyt vitt a házhoz. Özvegye, mikor értesítették az orvosi vizsgálat eredményéről, azt mondta, hogy férje tartózkodó viselkedéséről rég gyanította már, hogy valami baja van vele, de hát mert jó ember volt, így is leélték békesség­ben az életüket. Mint az később kiderült az asszonyt az vitte rá a férfi szereplésre, hogy 1848/49-et vitézül harczolta végig a véres csatákban, mint honvéd restelte és szégyellte volna, hogy ismét viganót öltsön. A gya­nú kikerülése végett házasodott is meg és amint az látszik, olyan asszonyra akadt, aki férfias ambícióinak nem vetett véget.
Az 1890-ben kiadott Honvéd Névkönyv szerint térségünkben ekkor még életben voltak a következő felsorolt szabadságharcosok: Csorba Miklós őrmester, Hegyközpályi; Borbély Gábor közhonvéd, Csatár; Botos Sándor közhonvéd, Hegyközszáldobágy; Dankó Sándor közhonvéd, Hegyközpályi; Győző János közhonvéd, Siter; Kócs József közhonvéd, Siter; id. Nagy Sándor közhonvéd, Siter; Piski Péter közhonvéd, Siter; Szél Bálint közhonvéd, Siter; Varga Imre közhonvéd, Siter;

A teljesség igénye nélkül soroltam fel néhányukat, mert jóval többen élték túl Haynau terrorját. Sokan elbujdokoltak, sokan nevet változtattak, másokra rá sem találtak. Történt mindez talán azért, mert ők maguk sem szerették volna, ha nyomukra akadnak.

Az szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. A közkatonák ugyan amnesztiában részesültek, de sokukat besorozták a császári seregbe, a magasabb rangú tisztek, tisztviselők hadbíróság elé kerültek. Aradon 13 tábornokot és egy ezredest ítéltek halálra felségsértés és lázadás miatt, Magyarországot teljhatalmú kormányzója Haynau táborszernagy szeptember 30-án jóvá is hagyta az ítéletet.

A kivégzéseket az 1848. évi elbukott október 6-i, bécsi felkelés évfordulójára időzítették. Batthyány Lajos volt miniszterelnök kötél általi halálát a kormányzó 1849. október 5-én erősítette meg. Az Aradon kivégzett vértanúk életüket adták több száz társukkal együtt, hogy gyerekeik, unokáik és az eljövő új generációk sorsa jobb legyen. Hittek és bíztak az Isteni gondviselésben, - mégpedig abban - hogy a magyar nemzet újra megerősödve újfent harcba száll majd a közös célért, a közös eszméért. Ők mindezt a célt és eszmét szívükben hordozták mindaddig, amíg mártírhalált nem kellett halniuk.

A Bihar vármegyei honvédegylet 1867 tavaszán alakult meg nagyváradi székhellyel tábornok Gáspár Endre elnöklete alatt, ezredes Mezey Károly alelnök és őrnagy Keresztes István jegyzővel.

Az egylet érdeme volt az is, hogy az 1849-ben a magyar ügy iránt tanúsított rokonszenve miatt oroszok által agyonlövetett Rulikovszky Kázmér orosz-lengyel százados nagyváradi temetőben levő sírját gondosan ápolták s az életével fizetett vértanú temetésének évfordulóján minden évben friss koszorúkkal díszíttették. A nagyváradi temető - melyben az említett vértanú nyugszik - ma a Rulikowski temető nevet viseli.

1890-ben az 1848/49-es honvédség meglevő töredéke már nem volt csatakész állapotban. A töredék leszámolt addigi életével. Végbúcsú volt ez a sír széléről. Mindenki tudta, hogy eljön az idő, amikor már 48-as honvéd egy sem lesz a földön. Pusztulás és rom fedi majd be a szíveket. De mi utódok nem hagyjuk nyom és emlék nélkül elpusztulni őseink véráldozatát, megemlékezünk róluk és minden évben elhelyezzük friss virágainkat a vértanúink emlékhelyein. Nagyváradon azon a ház falán – melyben Nagy-Sándor József fiatal éveit töltötte - márványtáblát helyezett el a váradi polgárság. Debrecenben pedig – ahol a tábornok csapatai élén huzamosabb ideig tartotta magát farkasszemet nézve az oroszokkal - lakótelep és emlékdomb viseli a nevét. Egy fél emberöltőt élt és mekkorát alkotott.

Utószó

Aradon a vértanúk földi maradványai egy viszontagságos kálváriát jártak be…
1932. május 18-án Kara Győző főgimnáziumi tanár vezetésével ásatásokat végeztek az egykori vesztőhelyek területén és Nagy-Sándor József csontjaira, valamint bitófájának elrozsdásodott kampószögére akadtak az ásatás során. Két napra rá, 20-án koponya-, kar-, far– és lábszárcsontok kerültek napvilágra és a gerincoszlopot is megtalálták. A lelet szinte teljesen ép volt.
Amint napfényre kerültek a megszentelt csontok, elkezdődött az újabb kálvária.
A román ügyészség intézkedésére ugyanis be kellett szüntetni az ásatásokat. A törvényszék úgy intézkedett, hogy a vértanúk csontjait vissza kell helyezni a jeltelen gödrökbe... A román sajtó ugyanakkor gúnyosan kommentálta az intézkedést, „fétisimádatnak és bálványimádásnak” nevezte el az aradi magyarság könnyes boldogságát, féltő kilincselését, interveniálását, könyörgését...
Hosszú időbe került, amíg az ereklyéket sok-sok harc és közbenjárás után végre kiadták az Anyaországnak.

Orendt Mihály
Bihar-kutató, író, költő, publicista
Hegyközcsatár Díszpolgára (2013)

Debrecen, 2022. október 18.