 |
 |
„Kitartani, jól csinálni!”
(Névnapi megemlékezés és barangolás a Nemzeti Sírkertben Hugonnay Vilma emlékére)
Társaságunk gróf Hugonnay Vilma születésének 175. és halálának 100. évfordulója emlékére, 2022. október 8-án látogatást tett a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. Látogatásunk célja volt, hogy az első magyar orvosnő alakját megidézzük, valamint a magyar orvoslástörténet emlékeibe betekintést nyerjünk. A múzeumlátogatás végén megerősítettük azt az elhatározásunkat, hogy még a jubileumi évben felkeressük sírját is a Fiumei úti Sírkertben. Erre az utunkra 2022. december 5-én, Vilma-napján került sor...
 |
| A séta résztvevői |
Bár Vilma-napot jöttünk köszönteni, a valóságban az első magyar orvosnő, néhai földink, Hugonnay Vilma emléke előtt tisztelgünk! Jelenlegi sírja a 34. parcellában áll, amihez egy kisebb sétát kell megtennünk. Sétálni sokféleképpen lehet: csendben, fejet lehajtva, földet nézve bandukolni, talán emelt fővel, célra szegezett acélos tekintettel előretörni, avagy bölcsen, kihasználva a hely adottságait, ismerkedni az itt nyugvókkal, megidézni emléküket. Mi, ez utóbbit választottuk…
Utunk
során igyekeztünk olyan sírokat is útba ejteni, akik életük során névadónkhoz,
annak korához valamilyen módon kötődtek.
Sétánk első szakaszában, először a jobb oldali Árkádsor, Görgey Artúr
sétány felőli oldalán, a Korányi sírboltnál álltunk meg. Többek mellett, tolcsvai Bónis Sámuel[2] is itt nyugszik, aki
1848-ban – a kormány és az országgyűlés fővárosból való kitelepülésekor – a
Szentkoronát menekítette Debrecenbe.
|
|
|
|||
|
A Korányi család
síremléke...
|
...ahol Bónis Sámuelre emlékeztünk |
Bónis Sámuel sírja |
Ha
már itt jártunk, az Árkádsor keleti oldali kupoladobjában vetettünk egy
pillantást annak mozaikképére is,[3] hiszen alkotója az egykor
budafoki illetőségű Stein János Gábor[4] festőművész volt.
|
|
| Árkádsori kupoladob mozaikképe és Stein János Gábor festömüvész szignója |
A
Jókai-síremléket magunk mögött hagyva, a 26/2, 26/3 és 26/4 parcellák oldalában
haladtunk tovább a temetői Fő úton. A Gerster Kálmán utat keresztezve értük el
a 34. számú parcellát. A parcella délnyugati sarkától nem messze, egy eléggé
elhanyagolt sírboltban nyugszik nádudvari
Győry Tibor[5] orvostörténész. A jeles kutató volt az, aki munkássága során bebizonyította Semmelweis Ignácz magyar eredetét,
összeállította és németre lefordította műveit, népszerűsítette érdemeit.
|
|
||
| Aki Semmelweis magyar eredetét is bizonyította… | …Győry Tibor elhanyagolt síremléke |
A
34. parcellánál középtájon, balra fordulva léptünk be annak területére. Néhány
méter után, baloldalon egy pillantást vetettünk Lenhossék József[6] és kissé mögötte, Lenhossék
Mihály[7] orvosok sírjára. A
parcellában befelé haladva, előttünk jobbra már feltűnt utunk célállomása…
|
|
| Röpke pillantás a két Lenhossék síremlékére... |
Kertész Erzsébet[8] romantikus leányregényéből kibontakozó legendás nőalak, Vilma doktorasszony emlékhelyénél álltunk. A síremléken
mumifikálódott koszorúcska, kopott szalag, kiégett mécses, valamint a fejezeti
sírjelre kötött ázott koszorúszalagok emlékeztettek halála centenáriumának
tavaszi ünnepségére.
A
síremléknél Bartos Mihály tartott rövid megemlékezést...
|
Néhány gondolat Hugonnay Vilmáról
A tétényi kastélyban született szentgyörgyi gróf Hugonnay Vilma Jozefa Laura Ilka (1847-1922), az első magyar orvosnő, akinek életrajzát nem szükséges megismételni, hiszen – mint ahogy a legtöbb budafoki és tétényi polgár, úgy – Társaságunk tagjainak többsége is jól ismeri, meg egyébként a legutóbbi múzeumi látogatásunk alkalmával ottani vezetőnk, Horányi Ildikó művészettörténész-muzeológus szépen össze is foglalta azt. Mindezek ellenére, talán érdemes néhány adalékot felvillantani életéből!
Anyakönyvezett családneve ugyan Hugonnay, de svájci tanulmányai idejére rangrejtve, Hugonnai néven iratkozott be. Később, mint felvilágosult, a női emancipáció mellett elkötelezett asszonyként, demonstrálva nemesi származásának háttérbe szorítását, következetesen ez utóbbi névváltozatot használta.
Római katolikusnak keresztelték, hogy első férjétől, szilasi és pilisi Szilassy Györgytől elválhasson, református hitre tért át. Második házasságát – miután a kir. cúria az 1573-1886. számú ítéletével első férjétől elválasztotta – Wartha Vincével[9] kötötte 1887. szeptember 9-én a Kálvin téri református templomban. Az anyakönyvbe férje római katolikus, özvegy, Ő pedig református, elvált nőként került bejegyzésre. A házasságkötést megelőzően kötelező, háromszori hirdetés alól Kamermayer Károly, Budapest polgármestere adott írásbeli felmentést.
Egy esztendővel később, 1888. július 4-én megszületett egyetlen közös gyermekük Wartha Vilma Anna.[10] Évekkel később, az édesanya megdöbbenve tapasztalta a tüdőbaj[11] jeleit tinédzserkorba lépő leányánál. Vilma sajátos módszereket kezdett alkalmazni gyermekénél: szabad levegő, mozgás, könnyű sport és – amit korábban önmagán is kipróbált – szigorú növényi étrend! Saját meggyőződése szerint, mindezekkel hat évvel hosszabbította meg gyermekük életét…
Egy abbáziai tengerparti tartózkodásuk alkalmával, Wartha Vilma 20 éves korában – hosszú szenvedés után – 1908. július 25-én hajnali ¼ 3-kor hunyt el. Két nappal később Voloszkán, a református köztemetőben temették külön sírba. Két esztendővel később, a szülők leányukat exhumáltatták, tetemét kettős sírba, az Újköztemetőbe helyeztették át 1910. október 10-én.[12] Amikor Hugonnay Vilma 1922. március 25-én, életének 75. évében meghalt, testét a leánya, Vilma sírjában helyezték nyugalomra.
A Magyar Tudományos Akadémia az Újköztemetőből 1978-ban áthelyeztette Wartha Vince,[13] majd ezt követően 1983-ban Hugonnay Vilma hamvait is a Fiumei úti temetőbe.[14] Vilma nyughelye a jelenlegi, 34-11-12 számú sírhely lett, ismételt átmozgatással férje is ekkor került ide a felesége mellé.[15]
Érdekes a jelenlegi sírjelük története is! Amikor a házaspár a leányukat exhumáltatta és áthozatta az Újköztemetőbe, a sírjára síremléket állítottak. A síremlék fejezeti sírjelének felső szakaszában a kis Vilmára vonatkozó adatok szerepelnek, alattuk a „Mindig szeretni fogunk!” felirat. Amikor az Édesanyját is ide temették, a sírjel felső lábazati részére a következőket írták: „Dr. Wartha Vinczéné / szül. Dr. gróf Hugonnai Vilma / az első magyar orvosnő.” A sírjel alsó lábazati részén pedig ez szerepelt: „1847 – 1922 / A köznek éltél, nagy célokért nemesen küzdöttél.”
A Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének Orvosnői Csoportja 1929. végén önkéntes adakozásból fenntartandó alapot létesített, hogy – kegyeletüket leróva emléke előtt – Hugonnay Vilma sírját évenként, halottak napján megkoszorúzzák.[16] A továbbiakban, képviselőik rendszeresen látogatták a sírhelyet, mely eseményről a korabeli lapok is hírt adtak.[17] Egy ilyen látogatásuk alkalmával készült csoportképük alapján, azonosíthatjuk a síremléket és annak feliratait is.
Így bizonyítható, hogy az eredetileg a kislányuknak állított síremléket helyeztette át a Magyar Tudományos Akadémia a házaspár jelenlegi nyughelyére. Az áthelyezés során az eredeti feliratokat lecsiszolták és arra már csak az apa és az anya neve, adati kerültek. A feliratokban nem őrizték meg a „Vincze” keresztnév eredeti alakját, Vilma esetében pedig leánykori neve – bizonyítandó az akadémia kellő tudományos alaposságát – egy „n”-el, „Hugonai”-ként került felvésésre. Wartha Vilma neve a síremléken már nem szerepel. Az Újköztemető és a Fiumei úti temető közötti úton, a síremlék négy sarkán álló kőelemet is sikerült elveszíteniük. Most, a 2022. évi kettős jubileumra való megemlékezés előtt, a síremlék kőfelületét újrakenték, azon tényleges javítások, pótlások nem láthatóak. A sírjel tetején álló kőkehelyben egykor dús, dekoratív, fémből készült növény ékeskedett. Ez gyérült, csonkult mivoltában sem zavar ma már senkit, mint ahogy a négy sarki kőelem hiánya sem…
Hugonnay Vilma életéből sok apró kis mozaikot lehetne még felvillantani, amely színesítheti, tartalmasabbá, teljesebbé teheti a róla kialakult képet. Olyanokat, mint például, tanulmányai és jegyzetei készítéséhez megtanulta a gyorsírást, vagy Pándon, első férje családjának ősi fészkében Ő állította az első karácsonyfát,[18] vagy ingyen gyógyította a szegényeket, a szükséges gyógyszerek kiváltásához a legelesettebbeknek maga adott pénzt, de mindezek sora a lényegen nem változtat: nemzeti nőalakjaink egyik legnagyobb alakja volt!
Halálakor, a Pesti Hírlapban megjelent rövid nekrológban így írnak róla: „… Ami azonban a mai embernek is példaképül szolgálhat dr. Hugonnai Vilma életéből, az az ő rendíthetetlen energiája mellett az első magyar orvosnő páratlan önzetlensége, jósága, emberszeretete, szinte alázatos szerénysége. Nem a sikert nézte, hanem a célt, nem az érdemet kereste, hanem az eredményt, nem az elismerést, hanem a tudományt. Egy nemes ember fölött zárul le a koporsó.”[19]
Még egy nyitott kérdés maradt, ami talán a legfájdalmasabb lehetett Vilma számára is – orvosi diplomája nosztrifikálásának merev elutasítása. Ezen rövid kis beszámolónak sem lehet feladata, hogy a kérdésre érdemi választ adjon, csupán két gondolatot érdemes itt megjegyezni.
A pozsonyi diéta egyik kerületi ülésén, 1843. október 17-én tárgyaltak a képviselők a szabad királyi városok rendezéséről szóló törvényjavaslatról. A vitában Zsedényi Ede[20] konzervatív képviselő – a nemesek özvegyeinek példájára – javaslatot tett arra, hogy a polgárok özvegyei is kapják meg néhai férjük után annak választójogát. Ezt még a liberális követek részéről is többen ellenezték. Közöttük volt Klauzál Gábor is, aki a női gyöngédséggel össze nem férhetőnek ítélte a személyes szavazást, így ellenezte a javaslat elfogadását.
Mi változott közel négy évtized alatt a nők hagyományos, évszázados szerepének megítélésében Vilma 1879. évi hazatéréséig, honosítási kérelmének 1882. évi benyújtásáig? Ha csak Madách Imre nőkről summázott véleményét nézzük: „A nő korább fejlődik, de teljes férfiúi érettségre soha sem jut; könnyebben felfog és tanul, de teremtő genius hiával az emberiség irányadó szellemei közé nem emelkedik.”[21] – akkor megállapítható, hogy lényegében semmi! Vilma 1897. május 14-ei doktorrá avatásáig eltelt 18 esztendő története ismert, hátterére egy kései tanulmányban tett, Treforttal kapcsolatos megjegyzés villant fel egy érdekes adalékot: „Trefortnak, ennek a kiváló és felvilágosodott államférfiúnak nagy ellenszenvét a nők egyetemi tanulmányai iránt talán az okozta, hogy abban az időben Magyarországon még az úriasszonyok túlnyomó többségének is elemi és középfokú műveltségre volt szüksége. Félt, hogy társadalmunk akkori éretlenségében elriad a tudós nők gondolatától és meghiúsítja az ő középfokú kultúrát teremtő munkásságát. De tévedett Trefort, mikor azt mondotta, hogy Hugonnai Vilmának nem volt semmi kivételes érdeme vagy szolgálata, mert az ő 24 esztendei mártíromságára csak kivételes lelkierejű asszony vállalkozhatott és az ő úttörő munkája sokat, nagyon sokat jelentett a magyar nemzet nagyobb felének egyetemes kultúrájára nézve.”[22] |
|
|
||
| Társaságunk nevében, Magdi és Edit koszorúznak... | ...hagyományos Vilma-napi virágszál |
|
|
||
|
Kegyeletünk virágai az elsö magyar
orvosnö síremlékén
|
Zarándokcsoportunk Hugonnay Vilma sírjánál |
A
34-es parcellát kelet felé, a művészparcellák irányába hagytuk el. A velünk
szemben lévő 34/2 parcella első sorában egy hatalmas szarkofág áll, Semmelweis Ignác,[24] az anyák megmentőjének egykori nyughelye. A síremlék ma már nem
rejt hamvakat, hiszen azok 1963. óta egykori szülőháza udvari kőfalában
találhatóak.[25] A síremléket – mint jelentős művészeti alkotást[26] – az utókor továbbra is
utolsó temetői nyughelyén őrizte meg.[27]
|
|
||
|
Semmelweis Ignác
utolsó temetői nyughelye...
|
...melyet alaposan szemügyre is vettünk
|
Ugyanezen
parcellában, néhány méterrel odébb nyugszik morvai Zlamál Vilmos[28] állatorvos, aki Klauzál
Gábor kor- és munkatársa, minisztériumában az egészségügyi osztályon
tanácsosként az állatgyógyászati ügyekkel foglalkozott. Kezdeményezője volt az
ember- és állatorvoslás oktatása különválasztásának, egy önálló
állatgyógyintézet felállításának. Ennek történetét, síremlékénél idéztük fel...
Zlamál Vilmos egyetemi tanár, az egyetemi állatgyógyintézet igazgatója 1849. június 13-án hosszú jelentésben ismertette Kossuth Lajossal az állatorvos-ügy fontosságát, a hadsereg szükségleteit, az állatorvosokkal és gyógykovácsokkal való gazdálkodás szervezetlenségét, kirívó hibáit és kérte a Kormányzót, ne tűrje „miszerint egy tudomány, amelynek a közjólét annyit köszönhet, még tovább is a hozzá nem értő emberorvosok gyámsága alatt nyögjön”, ’s tegye minden tekintetben önállóvá az állatorvos-ügyet.
Kossuth ez ügyben, az 1849. június 16-ai levelében ezeket írta a közoktatásügyi minisztériumnak: „Az annyira szükséges állatgyógyintézet számára … minthogy ezen intézet az orvosi kartól különváltnak s e részben egészen függetlennek tekintendő, legcélszerűbb lenne nevezett intézetet Promontoriumba áttenni s felállítni. Felkérem ennélfogva a ministeriumot, hogy egyetértve a pénzügyministeriummal ezen állatgyógyintézet Promontoriumbani felállításáról mielőbb intézkedni szíveskedjék.” A hadiesemények számunkra kedvezőtlen alakulása játszott közre abban, hogy az első, önálló állatorvosi oktatási intézet nem Promontoron, a mai Budafokon jöhetett létre… |
 |
| Steindl Imre út a bal oldali falsírboltokkal |
Elsőként
Kovács Sebestény (Sebestyén) Endre[29] nyughelyénél álltunk meg.
A „nagy emberek” orvosának is
nevezhető, hiszen az 1860-as években Madách Imre, később Deák Ferenc orvosa, de kezelte Vörösmarty Mihályt, Arany Jánost, Bajza Józsefet és Jókai Mórt is. Deák Ferenc kezelőorvosaként végzett tevékenységét a Szent István-rend kiskeresztjével ismerték el.
|
|
| Aki Deákot is kezelte – Kovács Sebestény Endre elhagyatott sírboltja |
 |
| Toldy Ferenc sírboltja |
Majd következett Toldy (Schedel) Ferenc[30] sírboltja, aki a pesti Piarista Gimnáziumban 1814-1818. között Klauzál Gábor iskolatársa volt. Amikor Klauzál meghalt, mint az egyik legnagyobb politikai szónokról rövid életrajzot és jellemzést írt.
Jeles és még jelesebb személyek sírboltjai mellett haladtunk el, valahol ésszerű határt kellett szabni a látnivalókban való tobzódásnak. Bár erősen visszafogtuk magunkat, még így is bőven akadt megtekinteni valónk.
Következett
Fleischer József[31] orvos emlékjele, aki az
orvosi egyetem szülészeti kórházában egy ideig Semmelweis Ignác munkatársa is
volt, majd később a Rókus kórházban 1869-től a nőgyógyászati osztály orvosa.
Szomorú látvány lepusztult emlékjele…
|
|
| Fleischer József sírja..., aki egykoron, Semmelweis munkatársa is volt |
Majd
jöttek a felekezetek sírboltjai. Elsőként a Ferences
Rend sírboltjánál álltunk meg, melyben nyugszik Piry Czirjék[32] ferences házfőnök, aki gróf Batthyány Lajos újratemetésekor,
1870. június 9-én, mint a rendház főnöke adta ki az addig rejtegetett hamvakat
és a gyászmisén beszédet is mondott.
|
|
| Ahol Piry Czirjék is nyugszik – a Ferences Rend sírboltja |
A
következő a Piarista Rend sírboltja,
ahol Horváth (Sándor) Piusz[33] szerzetes is nyugszik. A
reformkori magyar nyelvi törekvések egyik szolgálója, az első magyar nyelvű
földrajz-tankönyv szerzője.
|
|
| A Piarista Rend elsö sírboltjánál..., melyben Horváth (Sándor) Piusz szerzetes is nyugszik |
Gozsdu Emánuel (Manó)[34] impozáns mauzóleumához értünk, melynek felépítménye az eredetileg 1895-ben
felállítottnak másolata, viszont a belső sírjele még eredeti. A reformkor egyik
jeles alakja, Klauzál Gábor kortársa. Az első ügyvéd, aki már 1826-ban a
hivatalos latin helyett, magyar nyelvű keresetleveleket adott be a pesti és
budai tanácsokhoz. Mint a magyarországi románok gyűlésének elnöke, bizalmat
szavazott a Batthyány-kormánynak. Jó kapcsolatban állt Deák Ferenccel, részt
vett a nemzetiségi törvény előkészítésében és – amit azóta is ritkán szoktak
emlegetni – Deák „egy és oszthatatlan
magyar nemzet”-ről szóló betoldását is támogatta!
|
|
| Gozsdu Emánuel síremlékénél... |
További utunkat fákra tekert sárga-fekete műanyagszalagok sora szegélyezte. Mögötte, a bal oldali falsírboltok részleges rommezeje húzódik. A temető vagyonkezelési feladatait ellátó Nemzeti Örökség Intézet helyi vezetői jobbnak látták a látogatók biztonsága érdekében a sírboltsort elkeríteni. Erre ugyan kevesen járnak, így azután ki tudja, mennyi időre konzerválják ezt az állapotot…
Következett
a Klauzál családhoz több szállal is kötődő Sauer
Ignác[35] családi sírboltja. Sauer Klauzál minisztériumának egészségügyi osztályán
tanácsos és országos főorvos (protomedikus), valamint – alezredesi
rendfokozattal – a Batthyány által elrendelt, a nemzetőrség ügyeit intéző
Országos Nemzetőrségi Haditanács igazgató főorvosa.
|
|
| A Sauer sírboltnál..., felidéztük a Klauzál család barátjának alakját |
Kistétényben 1853. április 27-én, Klauzál Gábor és Schmidt Emma Szent Mihály kápolnabeli házasságkötésének egyik esküvői tanúja. A házaspár 1857. március 11-én született Gábor fiának – a Pest-Lipótvárosi templomban március 23-án megtartott keresztelőn – egyik keresztapja.
Ugyanitt nyugszik felesége Schiffner Emília,[36] aki a korabeli sajtó szerint, 1848-ban Pest város legszebb nőjeként, a fővárosba érkező első magyar minisztériumot az ünnepélyes fogadáskor a város nevében köszöntötte.
Maradván
1848. tavaszi eseményeinél, feltétlenül meg kellett állnunk a Szepessy család
sírboltjánál. Ha valaki nem tudatosan keresi, akkor nehezen talál rá a
bozótosban megbújó, erősen kopott, nehezen olvasható sírkőre. Itt nyugszik
többek között Szepessy Ferenc,[37] aki a forradalom
kitörésekor Pest város polgármestere volt.
|
|
| A gazban és bozótban leledző Pest városi polgármester, Szepessy Ferenc sírjele |
Az 1848. március 15-ei nap késő délutánján, a pesti Városházán, a kinyomtatott 12 pontot mint polgármester, elsőként látta el kézjegyével. Egy hónappal később, 1848. április 18-án, a városházánál tartott polgári nagygyűlés megbuktatta a városi tanácsot, így annak tagjait – Rottenbiller Lipót alpolgármester és Kacskovics Lajos főjegyző kivételével – lemondatták. Az eljárás törvénytelen volt, Rottenbiller vette kezébe az irányítást és választások kiírását ígérte. Még aznap este Szepessy lakásánál több száz tüntető macskazenét adott és beszédekben csúfolták meg őt. Alig egy hónappal később, az 1848. május 16-ai tisztségválasztáson, kettő szavazattöbbséggel Rottenbiller előtt, ismét Szepessyt választották polgármesterré…
A
temető északnyugati sarkához, a korzikai származású Sebastiani család
mauzóleumához érkeztünk. Annak bal oldalán áll Gerenday József[38] botanikus-zoológus
emlékoszlopa, aki a Pesti Füvészkert létrehozója és a Fővárosi Állatkert
alapító atyáinak egyike.
|
|
| A temetö északnyugati sarkában áll Gerenday József emlékoszlopa |
Ezen
a ponton a baloldali falsírboltok sora megtörik és délkeleti irányban, a Fiumei
út vonalát követve folytatódik a jelenlegi főbejáratig. Utunk végéhez
közeledve, még vetettünk egy-egy rövid pillantást két síremlékre, melyben az
1848/1849-es eseményekhez köthető, Klauzál-kortárs személyek nyugszanak. Egyikőjük
Csausz Márton[39] orvos, akit Eötvös József vallás és
közoktatási miniszter 1848. május 1-én miniszteri tanácsossá és a Pesti Kir.
Orvosegyetem alelnökévé nevezett ki, mely tisztét 1849. február 1-jéig viselte.
Majd a Röck család sírboltjában Röck
István János[40] gyártulajdonos, aki 1848-49-ben a honvédcsapatok egyik jelentős ellátója volt. Vele
együtt, ugyanitt nyugszik Hunfalvy Pál[41] nyelvész is, aki az
1848-49-es országgyűlés jegyzője volt.
|
|
|
|||
|
A Csausz család
sírboltja
|
Sétánk utolsó állomása a Röck család sírboltja... |
...előterében Hunfalvy Pál sírtáblájával |
Még néhány perc és elértünk sétánk végére, utunk kiindulópontjára. Közben eltelt két és fél óra, mely alatt bejártuk célirányosan a temető egy kis részét, megtekintettünk alaposabban mintegy két tucat síremléket és felidéztünk történelmünkből ismert, vagy mára már elfeledett személyiségeket.
 |
| Búcsúpillantás utunk utolsó szakaszára |
Ez a temető is évszakonként más-más képet mutat. Nyáron a fák, a bokrok, néhol a bozótos, a magasra nőtt fűnek zöldje jótékonyan takarja a múlandóság jeleit. Mikor beköszönt az ősz, a színesedő, majd lehulló levelek még elfedik a ledőlt, málló, repedező emlékeket, de mire beköszöntenek a fagyok, az utolsó életjelek is megválnak ágaiktól, feltárul a szomorú valóság. Vannak a temetőnek látogatóbarát kirakatparcellái, ahol messziről nézve összességében minden szépnek tűnik, de ha közelebb megyünk egy-egy emlékhelyhez, emlékjelhez, már itt is lehangolóbb a kép. A szomorú valóság viszont a temető kevesek által járt, látogatott részeiben jön szembe velünk, így a jobb és baloldali falsírboltok hátsó szakaszainál, avagy az észak- illetve délkeleti sarkokban lévő parcelláknál. Utunk során mindebből most némi ízelítőt is kaphattunk…
Az elhunytak emlékének ápolása minden kultúrkörben erkölcsi kérdés. Az ősökhöz, elődökhöz való viszony fejeződik ki benne. Ahogy minden, úgy ez is változik világunkban, ma még a jelesebbek emléke is gyakran csak egy nemzedéknyit ível át, utána a személyes kötődés hiányában egyre gyorsabban erodálódik. A mindenkori propaganda érdekek mentén determinált, így az nem tekinthető kizárólagosan mérvadónak, sokszor nem a valós értékeket tartja szem előtt. Ezért fontos, hogy gyakrabban járjuk a temetőinket, időnként álljunk meg egy-egy ismeretlennek tűnő síremlék előtt, böngészgessük rég’ voltak neveit és ne sajnáljuk az időt, életük megismerésére…
Az
elhunytak emlékének ápolásáról az egyik versében Petőfi István fogalmazta meg
szépen az igazságot:
|
„Jól mondják: ’temetés a végső tisztelet.’ |
Ez volt Vilma-napi főhajtásunk rövid története Hugonnay Vilma, az első magyar orvosnő emléke előtt…
 |
Bartos Mihály
helytörténész
Klauzál Gábor Társaság alapító tagja
2023. január
Lakatos Miklós sírjánál is jártunk
 |
| Lakatos Miklós síremlékénél… |
A csend. Igen, a csend az, ami megérinti az embert, amikor néhány tíz lépéssel maga mögött hagyja a Nemzeti Sírkert kitárt szárnyú kapubejáróját, és a suttogó szavú síremlékek különös vonzáskörébe ér.
Ahol a még foltokban lombos fák között ide-oda suhanó néma zenekari alig-fuvallatok szinte átölelik a főt hajtani, emlékezni, kegyeletet gyakorolni érkező látogatót. Ahol a hangulathoz illő szürke égbolt, az éppen hogy csak hideg, a már-már koratavaszt idéző decemberi időjárás sajátos hangulatot árasztva keretezi mindazt, amiért néhányan klauzálosok ide látogattunk.
Hugonnay Vilmára, a szűkebb pátriánkhoz kötődő, első magyar orvosnőre emlékeztünk kerek évfordulóihoz kötődő névnapján, de a temetői séta kettőnknek – Bartos Mihálynak és nekem – nem fejeződött be a méltóan bővebb kitekintésű, különleges értékű Vilma nappal. Ráadás úti célunk a Kossuth mazóleum mögötti, 48-as parcella volt, ahol apai ükapám, (nyüvedi) Lakatos Miklós (Pál) 48/49-es vörössipkás főhadnagy nyugszik.
Mindennek apropója – ahogy Hugonnai Vilma esetében is – névnaphoz kötődött, másnap, december hatodikán Miklós következett. Rendbe tettük a sírt és környékét, cseréltük az obeliszk kétoldalán korábban elhelyezett koszorúcskákat, nemzetiszínű szalaggal pántlikáztuk a szépen tisztított, Gerenday Béla műhelyében alkotott oszlopot, és tisztelgő imánk előtt – megemlékezésül – gyertyát gyújtottunk.
 |
Horváth Miklós
újságíró
szkv. honv. mérnök őrnagy
Klauzál Gábor Társaság alapító tagja
2023. január
Megjegyzések:
[1] [CÍM] Hugonnay Vilma hitvallásainak egyike: „Kitartani, jól csinálni! Amit akarunk, azt véghez kell vinni!” és egy egészségügyi tanácsa a sok közül: „Ad az Isten orvosságot bőven, / Napsugárban, tiszta levegőben.”
[2] Á. Jobb 46. (Korányi sírbolt) ugyanitt: tolcsvai Bónis Sámuel (1810-1879) jogász, kúriai bíró, liberális reformpolitikus, országgyűlési követ és képviselő, 1849-ben igazságügyi államtitkár és kormánybiztos. Nevezett első sírhelye a 48-as parcellában volt 1907-ig. [A síremlék Ligeti Miklós alkotása 1929-ből]
[3] Á. jobb keleti oldal kupoladob mozaik, mely 1904-1908. között készült Stein tervei alapján, Róth Miksa műhelyében.
[4] Stein János Gábor (1874-1945) festőművész. Berlinben, Párizsban, Pesten tanult festészetet. Lotz Károly tanítványa, később az iparművészeti iskola tanára. Jelesebb freskói: Országház étterme, egri székesegyház, nyíregyházi plébániatemplom. Maradandó értékű könyve a Művészeti bonctan (1905). Budafokon, a Rózsavölgyben lakott, ahol 1945. január 3-án öngyilkosságot követett el, szíven szúrta magát. Sírja a Budafok-felsővárosi temetőben van.
[5] 34-1-6 nádudvari Győry Tibor (1869-1938) orvos, orvostörténész, bibliográfus, szaklapszerkesztő, c. egyetemi tanár, zeneszerző, a Magyar Tudományos Akadémia lev. tagja. Kiemelkedő munkája többek között a magyar orvosi bibliográfia összeállítása és a budapesti orvosi kar története. Első sírhelye a bal oldali árkádsoron volt 1939-ig.
[6] 34-3-16 Lenhossék József (1818-1888) orvos, anatómus, antropológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Magyarországon az elsők között végzett mikroszkópos anatómiai, szövettani vizsgálatokat. Megvetette az emberi szervezet anatómiai sajátosságai és élettani jelenségei között kapcsolatot kereső funkcionális anatómia alapjait. Tanári működése mellett, közel három évtizeden át vezette a fővárosi egyetem anatómiai tanszékét is. Első sírhelye a 6., a második pedig a 27. parcellában volt.
[7] 34-4-14 Lenhossék Mihály (1863-1937) orvos, anatómus, antropológus, egyetemi tanár, a felsőház tagja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, majd alelnöke, továbbá a Barlangkutató Bizottság, később Szakosztály elnöke. Első sírhelye a 42. parcellában volt 1981-ig. [Fülöp Elemér]
[8] Kertész Erzsébet (1909-2005) írónő. Elsősorban fiataloknak, azon belül is leányoknak írt, jeles magyarok alakjainak életével, munkásságával foglalkozó regényein generációk nőttek fel. A Vilma doktorasszony című regénye 1965-ben jelent meg, melynek azóta számos újbóli kiadása volt.
[9] Wartha Vince (1844-1914) kémikus, feltaláló, egyetemi tanár, borász, fényképész, műgyűjtő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, később másodelnöke.
[10] Vilma a kislányát hosszú ideig szoptatta. Erről egy előadásvázlatában így írt: „A gyermeket 13½ hónapig emlőn tartottam, azon túl tej és gyümölcs volt a tápláléka, nagyritkán piskótát adtam a kezébe.”
[11] A XIX. század hírhedt betegsége, a tüdőbaj még gyógyíthatatlan betegség volt, az orvostudomány tehetetlen volt vele szemben.
[12] Az Újköztemető nyilvántartása szerint sírja a 93-1-122/123 sírhelyen volt. Amikor édesapja, Wartha Vince meghalt, őt a leánya melletti, már korábban meglévő, más Wartha családtagokat is befogadó, 93-1-120/121 azonosítójú kettős sírhelyre temették.
[13] Főv. Tan. 331060/1978. számú engedélyével 1978. október 19-én a 34-4-43 számú sírhelyre
[14] Az Újköztemető 93-94. parcella nyilvántartó könyv 18. oldalán tett bejegyzés szerint, 1983. szeptember 28-án a 93-1-122/123 sírt kiürítették, onnan mindenkit elvittek.
[15] Mind a Kerepesi, mind az Újköztemető nyilvántartásainak pontatlanságai és egymással összhangban nem lévő bejegyzései szerint, ma pontosan nem állapítható meg, hogy ebben a sírban még ki nyugszik a házaspár mellett. Jóhiszeműen vélelmezve, leányuk Wartha Vilma maradványai lehetnek azok, akit édesanyja exhumálása során hozhattak át ide…
[16] Javaslattevő: Dr. Gémessy Piroska Malvin Anna fogorvos – Nemzeti Újság. XI. évf. 278. szám, 1929. december 6. 6.o.
[17] „A Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének orvosnői csoportja vasárnap délelőtt fél 12 órakor gyászünnepélyt rendezett az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma grófnő dr. sírjánál, a rákoskeresztúri újtemetőben. A sírnál képviseltette magát a Mansz [Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége – én!], a Csaba Bajtársi Egyesület Hugonnai Leánytörzse és számos nőegyesület. A sírnál a magyar orvosnők nevében Kokas Eszter dr. egyetemi adjunktus mondott ünnepi beszédet, a Mansz nevében Csáky Jánosné dr.-né országos alelnök, a Csaba Bajtársi Egyesület Hugonnai leány törzse megbízásából pedig Kuhár Gabriella emlékezett meg a nagy úttörő orvosnő érdemeiről. A beszédek után a különböző egyesületek kiküldöttei megkoszorúzták Hugonnai Vilma síremlékét.” – Gyászünnepély az első magyar orvosnő sírjánál. – Uj Magyarság. V. évf. 241. szám, 1938. október 25. 9.o.; 7.o. Magyar Nemzet. II. évf. 248. szám, 1939. október 31.7.o.; etc.
[18] Nagy Lenke: Ünnepi lakomák. – Új Magyarság. VI. évf. 292. szám, 1939. december 24. 30.o.
[19] Meghalt az első magyar orvosnő – Pesti Hírlap. LXXIII. évf. 73. szám, 1922. március 30. 5.o.
[20] lőcsei Zsedényi (Pfannschmidt) Ede (1804-1879) politikus, országgyűlési követ, majd képviselő, aki Batthyány Lajos perének 1849. augusztus 16-án kezdődött főtárgyalásán a volt miniszterelnök mellett tanúskodott.
[21] Madách Imre: A nőről, különösen aestheticai szempontból. – Koszorú. II. évf. 2. félév 1. szám, 1864. július 3. 2.o. – Elhangzott a Magyar Tudományos Akadémia 1864. április 18-ai ülésén, székfoglaló beszédként.
[22] Bobula Ida: Az egyetemi nőkérdés Magyarországon. – Napkelet. VI. évf. 8. szám, 1928. április 15. 583.o.
[23] Mintegy két évtizede, hogy minden évben, december 5-én Vilma napon, kilátogatok ide a temetőbe és Hugonnay Vilma emlékére egy szál virágot helyezek el sírján. Ezt a mostani látogatásunk során, megemlékezésünk végén is megtettem… (B.M.)
[24] 34/2-1-1 Semmelweis Ignác (1818-1865) orvos.
[25] Az itt látható új „síremléke” Borsos Miklós szobrászművész alkotása – Anyaság, 1965.
[26] Síremléke 1894-ben készült, Schickedanz Albert és Herczog Fülöp alkotása.
[27] Halálát követően, 1865-től Bécsben, a schmelzi temetőben, majd hazahozatalától, 1891-től családja falsírboltjában (J. 107.) helyezték el. Közösségi kezdeményezésre 1894-ben exhumálták és a 21 parcellában temették el. Innen 1930-ban helyezték át ide, a parcella díszsírhelyére.
[28] 34/2-2-4 morvai Zlamál Vilmos (1803-1886) állatorvos, egyetemi tanár, szakíró, országos állatorvos, 1848-ban honvéd, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Első sírhelye a 13. parcellában volt 1929-ig.
[29] B. 279. Kovács Sebestény (Sebestyén) Endre (1814-1878) sebész, főorvos, egyetemi tanár, 1848/1849-ben az orvosi egyetem titkára, a Magyar Tudományos Akadémia lev. tagja. A Pesti Szent Rókus Polgári Közkórház I. sebészeti osztályának főorvosa 1849-től haláláig. [Gerenday –
1879.]
[30] B. 266. Toldy (Schedel) Ferenc (1805-1875) irodalomtörténész, műkritikus, orvos, egyetemi tanár, a tudományos magyar irodalomtörténet-írás megtemetője, a Kisfaludy Károly emlékének megörökítésére hivatott Társaság alapításának kezdeményezője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, majd titkára. Első sírhelye az 5/A parcellában volt 1880-ig. [Huszár Adolf – 1879.]
[31] B. 257. Fleischer József (1829-1877) orvos, szülész-nőgyógyász, egyetemi magántanár. A szabadságharc alatt önkéntesnek jelentkezett, a végén Komáromból honvéd tizedesként, menlevéllel jött el.
[32] B. 176. Ferences Rend sírboltja, uitt: Piry Czirjék (1810-1880) ferences házfőnök, író.
[33] B. 155. Piarista Rend (első) sírboltja, uitt: Horváth (Sándor) Piusz (1819-1901) szerzetes, geográfus, gimnáziumi tanár, földrajzi és történeti író. A szabadságharc alatt tábori lelkészként szolgált.
[34] B. 136. Gozsdu Emanuel (Manó) / Emanuil Gojdu (1802-1870) jogász, bíró, politikus, író, költő. Krassó vármegye főispánja, a Főrendiház jegyzője. [egykori mauzóleuma Gerenday-műhely – 1895. előtt; a jelenlegi annak másolata – 2004.; a belső sírkő eredeti]
[35] B. 94. Sauer Ignác (1801-1863) orvos, belgyógyász, egyetemi tanár, a pesti tudományegyetem rektora, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A magyar nyelvű egyetemi oktatás egyik első szorgalmazója volt, egyben az első egyetemi tanár, aki a beiktatási beszédét már 1843-ban magyarul tartotta.
[36] Schiffner Emília (1819-1890) Johann Christof Schiffner (1779-1857), a bécsi Allgemeines Krankenhaus igazgatójának lánya. „Bécsben léte alatt 1842. Sauer nőül vette Schiffner tr. egykori elsőorvos főnökének, mint kórházi igazgatónak, szende leányát Emíliát (…). E házasságból kiki azt következtette, hogy Sauer állandó hazájául ezentul Bécset választá; mert hol valaki tekintélyes állást foglal el, hol magának élettársat választ, többnyire ott marad élni és halni. Sauernál nem ugy volt. A hazájához való vonzalom erősb volt minden rokonsági s állomási köteléknél. Bécsben még nősülése után sem érezte magát otthon; s mig másoknál a távollét hosszusága hideg közönyösséget okoz a különben egykor kedves tárgy iránt, - Sauerban a 18 éves Bécsben lét alatt a honvágy fokonkint évről évre növekedett.” – Poor Imre: Sauer Ignácz emléke. – Gyógyászat. XII. évf. 12. szám, 1872. március 16. 187.o.
[37] B. 56. Szepessy Ferenc (1771-1862) várospolitikus, Pest város polgármestere.
[38] B. 52. Gerenday József (1813-1862) botanikus, zoológus, orvos, egyetemi tanár. József főherceg természettan tanára. Elsőként kezdte el leírni a magyarországi kígyófajtákat. A Fővárosi Állatkert alapításában társai voltak: Szabó József geológus, Kubinyi Ágoston a Nemzeti Múzeum igazgatója, valamint Xantus János zoológus és etnográfus. [bal oldali emlékoszlop Gerenday-műhely – 1864. előtt]
[39] B. 42. Csausz Márton (1796-1860) orvos, anatómus, egyetemi tanár, dékán.
[40] B. 36. Röck István János (1812-1882) gyártulajdonos, Magyarországon elsőként gyártott cséplőgépet, a nyomdai gépgyártás hazai úttörője.
[41] B. 36. Hunfalvy Pál (1810-1891) nyelvész, etnográfus, történész, filológus, főiskolai tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az összehasonlító nyelvtudomány egyik megalapítója, az első magyar nyelvészeti folyóirat (Magyar Nyelvészet) alapítója.
[42] Petőfi István: Temetőben.
