1848. április 11. emlékezete...

A nép nevében című Petőfi verset idézte Csorba László történész rövid, de emlékezeterősítő előadásában, hivatkozva Kossuth és Petőfi kettősségének fontosságára a márciusi kezdet és az áprilisi törvényhozás összetartozásában.

Megemlékezés ünnepi szónokai: Hende Csaba az Országgyűlés alelnöke és Csorba László történész

Csorba László felhívta a figyelmet az 1927-ben készült, nemrégiben újraalkotott szoborcsoport hátoldalán olvasható versre:

A nép nevében, meg kéne tanulni mindenkinek kívülről.., hogy méltók lehessünk elődeinkre.

Kecskeméti Tibor tagtársunk képes beszámolójából jól nyomon követhető, hogy kik emlékeztek a 175 évvel ezelőtti eseményekre, hogy kilencen voltak a Batthyány-kormány tagjai, akik eltérő társadalmi rétegekből érkeztek, eltérő mentalitást, eltérő (rendi) rétegérdekeket is képviseltek, de képesek voltak együtt fellépni az évszázados  önkényuralom ellen. Az egész reformkorszakot átélő, alakító legaktívabb „szabadságharcosokból” jött létre az a kormány, amelynek sokszínű akaratáról legmeggyőzőbben Széchenyi tényekkel-kétségekkel teli naplójából értesülhetünk. A naplót sokan szerkesztették, lektorálta Szabad György (Gondolat, 1978, 1982).

Mintegy kétszáz ember gyűlt össze verőfényes napon a Kossuth téren, a Kossuth-szoborcsoport előtt. Az áprilisi törvények néven ismert dokumentum és esemény emlékeztet a 175 évvel ezelőtti napra, amikor Kossuthék Bécsből Pozsonyba visszatérve kihirdették, hogy Magyarország a függetlenségéhez V. Ferdinánd király-császártól alkotmányos jogokat kapott.

Csorba László állította Szabad Györgyöt idézve, de Hende Csaba is, hogy a magyar nép az alkotmányos szabadságban nem csalatkozott.

Magyar Huszár Hagyományörzők, Kossuthos öregdiák szavaló és a pesterzsébeti Csili Népdalkör

A Himnusz és a Szózat közös éneklése a szépen fúvó Honvéd Zenekarral zárta ünnepélyes keretbe a mintegy negyven perces megemlékezést. Hende Csaba az országgyűlés alelnöke, a törvényelőkészítő bizottság elnöke szólt először, méltatva az áprilisi törvények máig ható erejét, aztán a pesterzsébeti Kossuth Lajos Gimnázium egykori diákja idézte fel ékesszólóan Kossuth 1848. április 11-én Pozsonyban elmondott beszédét az utolsó rendi országgyűlésen, V. Ferdinánd királynál elért eredményekről. Egy nyugdíjas dalkör negyvennyolcas dalokat énekelt, aztán jött Csorba László, majd egy újabb Kossuthos diák, ezúttal Batthyány Lajos üdvözlőbeszédével, végül a hivatalos koszorúzók. Tiborral ezt követően Klauzál lábaihoz elhelyeztük a Klauzál Gábor Társaság koszorúját.

Egyesületünk koszorúzása a Kossuth-szoborcsoportban álló Klauzál Gábor szobránál

A hasonló megemlékezések az ország minden táján képesek megértetni, hogy „hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak, és áldó imádság mellett mondják el szent neveinket..., és esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk…”

Egyesületünk koszorúja Klauzál Gábor lábainál

Ezen emlékezések nélkülözhetetlen részei az emberséges nemzettudat építésének, így a mi Klauzál szobrunk is Budafok-Tétényben. Az elhangzott emlékező beszédek valahol bizonyosan fellelhetők az internetes világban, én csupán azt írtam le röviden, ami ott nekem fontos volt.

Verba volant, scripta manent.

Beszélgetés Kossuth Gáborral és Hende Csabával

PS: Távozóban megszólítottam Hende Csabát, váltottunk néhány mondatot, kérdésére  elmondtam neki is, hogy a Klauzál Gábor Társaság koszorúját hoztuk. Röviden invitált valamikorra a Parlamentbe. Aztán megszólítottam egy urat, akiről kölcsönös bemutatkozások után kiderült, hogy Kossuth Lajos famíliájából való Kossuth Gábor, Kőbányán él és a Kossuth Szövetség tagjaként volt jelen a megemlékezésen. Jól ismerte az egyesületünkkel kiváló kapcsolatot ápolt és programjainkon többször felszólalt és előadást is tartott, néhány éve elhunyt Gavlik Istvánt, a Kossuth Szövetség alapító elnökét.

Kecskeméti Tiborral majd eléneklem neki, hogy „Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját”, köszönettel a társaságáért, fotóiért, meséiért. A megemlékezést követően másfél órás lélek- és testerősítő sétával eljutottunk a Deák térre, közben tucatnyi emlékmű-nevezetesség mellett haladtunk el, aztán a 47-es villamossal Budafokra vettük az irányt, gondolatban már április 22-re, a Klauzál Napokra készülve Budatétényben…

Házunk ablakából kitekintve már napok óta két körtefa fehér óriási virágcsokrát látom és az a nóta jut eszembe, hogy „Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor”... 

Vivat Klauzál et eius amici!

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza...