Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Petőfi – Táncsics – Klauzál Gábor
Széljegyzetek

2023. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvényünk Szász Erzsébet Történész Műhelyének második írásában dr. Egyed Emese kolozsvári irodalomtörténész, 1848 március idusának három fontos szereplőjét köti össze: a lánglelkű költőt, az általa „megmintázott” radikális vörös republikánust és a reformpolitikus minisztert...

 Március 15.
A magyar sajtószabadság napja


„Szabad a sajtó!” – kezdi nyomtatásban is megjelent naplóbejegyzését Petőfi Sándor Pesten, 1848. március 15-én.
„(...) Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtóról a bilincs...”  ̶   írja néhány sorral tovább. A Magyar nyomdászat című, havonta kétszer megjelenő pesti közlöny szerzője 40 évvel a március 15-i események után is  ̶  bár a sorok között  ̶  cenzúra létezésére utal: ”Ha fájdalmas és lealázó a fizikai rabság az isten képére teremtett embernél, kétszerte lealázóbb, ha ez isten képére teremtett embernek nemesebb része, annak szelleme, viseli a bilincset.”[1]

Ha a felfokozott érzelmek hatásával nem számolunk, akár mulatságosnak is tűnhet a Petőfi által megalkotott kép: a sajtó megszemélyesítése, mint valami rab szabaddá tétele. Emlékezzünk az 1847 decemberében írott Vasúton zárósoraira is:

Törjetek szét minden láncot,
Majd lesz elég vasatok.


De miért ne kereshetnénk hatásos képeket az elvontságok kifejezésére? A cenzúra mibenlétét fogalmilag magyarázgatni – egy olyan ember számára, aki a sokaság polgári öntudatra ébresztésén fáradozik? A meggyőzés nyelvi formáival annyi évszázadon át kísérleteztek Démoszthenész óta!

  
 Kossuth Lajos:
Törvényhatósági tudósítások

A hatásos politizálás és a sajtó összefüggését az 1830-as országgyűlésen gróf Andrássy György tornai követ vetette fel – Felsőbüki Nagy Pál, Sopron követe azonban a cenzúra meglétére figyelmeztette a jelenlevőket.[2] Az Ifjabbik Wesselényi Miklóst pörbe fogták és engedély nélküli nyomtatásért ítélték súlyos börtönévekre, Kossuth Törvényhatósági tudósításai is veszedelmesnek számítottak a korabeli kormányzat szemében. A hétköznapok politikai diskurzusa a belföldi lapok kormányzati cenzúrája miatt a forradalomig (és utána is jó darabig) a szóbeliségben vagy a kéziratos nyilvánosságban zajlott.

A Budapesti Hírlap 1848. március 4-én hírt adott arról, hogy előző nap délutánján az országgyűlés kerületi ülésén felmerült a szabad sajtó kérdése, de nem tárgyalták: Ruttkai István kerületi elnök „Az országgyűlési ifjúságnak, egy petícióját nyújtá be a szabad sajtó tárgyában, melyet felolvastatni vélt. («Halljuk» a hallgatóság részéről). Szentkirályi M. jegyző a határozat szerint e magánpetíciót a választmányhoz utasíttatni véleményezé (helyeslés a követek részéről).”[3]

 
 12 pont
avagy Mit kíván a magyar nemzet?

Nem csoda hát, ha a sajtó szabadsága bekerült a márciusi ifjak által megfogalmazott 12 pont (Mit kíván a magyar nemzet?) közé, sőt első pontként, és hogy a kérdés a forradalom napjaiban több formában is napirendre került. (Egyed Ákos kutatásaiban hangsúlyozza, hogy az erdélyiek terveiben  viszont „a szent cél, a békés átalakulás” reményében Erdély és Magyarország Uniója szerepelt első helyen, s hogy az unió mellett foglalt állást az 1846-47-es országgyűlés is.[4] Bár a sajtóviszonyok nem különböztek a magyarországitól.)

A többnyire jogi tanulmányokat végzett forradalmárok a törvényesség útját keresték a forradalmi fellépés után. Milyen alapon kívántak a meglévő törvényeken változtatni? A nemzeti ébredések korában a korszerű tájékozottságnak próbáltak érvényt szerezni a sajtó szabadságához – bár nem csak ahhoz – fűzött politikai reményekkel. A felelős képviselet, felelősségeket vállaló jelenlétnek, végeredményben a nyilvános szónak, a vélemény szabadságának kérdése ez.

  
 Wesselényi Miklós 

„Ha mód volna egy nemzetnek minden másokkali közösülését meggátolni; ha lehetne egy országot hermetice minden idegen ’s uj gondolatok előtt el- s bézárni – mellyeknek bizonyos hogy egy része nyugtalanságot s jóra nem vezető békételenséget szül. – úgy talám minden vágyások nélküli csendet, sirbólti nyugalmat lehetne eszközölni.”[5] – veti papírra nagyon is időszerű gondolatait a Balítéletekről erdélyi szerzője, báró Wesselényi Miklós.

 
 Klauzál Gábor 

Szentes város belső szerveződésének előzményeit vizsgálva Barta László hangsúlyozza egy reform-elképzelés, pontosabban a Coordinationale Planum, a város szervezési és működési szabályrendelete fontosságát. A választójog kérdésében az elaborátum szerint főleg a tulajdon szabja meg, ki hány vokssal szólhat bele a város ügyeinek intézésébe, de az iskolázottság jelentős szerepet kap; Klauzál Gábor javaslata szerint megmaradnak ugyan a feudális szavazati rendszer hagyományos keretei, de az értelmiségi lakosok kilenc szavazatra jogosultak: Barta László kutatásai szerint „a diploma tehát egy egész telket – 34 hold szántó, 22 hold legelő — ért a szavazati jog gyakorlásában”.[6] A hagyományos jogrendszer és a tudomány alkalmazásának igénye legalább ennyiben találkozott. A terjedelmes okmánnyal szerzője, Klauzál Gábor nagy lehetőséget kapott: „kidolgozhatta egy felszabadult mezővárosnak az egész működését átfogó rendjét: olyan igazgatási rendszert alkothatott, amelyet a törvények jelesen az 1836: 9. községi törvénycikk nem ismertek, szinte teljhatalmú pártfogóként (protector) részt vett kialakításában, irányíthatta működését, és elszenvedhette saját művének kudarcát”.[7] A szentesi kísérlet és leszavazása történetét így foglalja össze a historikus,  nekünk pedig Petőfi követségének esete jut eszünkbe; hatalmas reménysége, amelyet a népképviselethez fűzött és megrázó szembesülése a helyi (szabadszállási) korteskedéssel. Írásaiban a közvetlen hatás problematikussága mindegyre kifejezést nyer. 

1818 március 17-én a Helytartótanácsnak a cenzúrát eltörlő rendelete alapján a választmány sajtóvétséget elbíráló bizottmányt hozott létre (25 tagú volt a bizottmány, ebben az ifjúság soraiból csak Irinyi János szerepelt). A Pesti Rendre Ügyelő Bizottmány létszáma másnapi bővítésének jegyzékében (60 személy neve között) Petőfi Sándoré is felbukkan.[8]

   
 Petöfi Sándor újabb költeményei 1847-1849

Visszatérve Petőfi írásaihoz, hadd emlékezzünk arra, hogy Emich Gusztáv 1852-ben Petőfi Sándor újabb költeményei 1847–1849 : egy kötetben címmel rendezett sajtó alá egy gyűjteményes kiadást, ennek forgalmazását azonban a hatóságok megtiltották (ezért lett „elkobzott kiadás”). Ebben  a kötetben már benne volt Az apostol is... De hát akkor nem kerülhetett az olvasók szeme elé. Ezen a különleges verses elbeszélő művén 1848 július ̶ augusztus hónapjaiban dolgozott a költő, az egész költemény a romantikus hős himnusza. Benne a bilincs-motívum a záró – a 20. –  részben:

„Fölkelt az új, hős nemzedék,
s mit örökségben hagytak rá apái,
leverte rabbilincseit... 


  
Petőfi Sándor: 
Az Apostol
A műben ugyan erősen érezhető Petőfi Dickens-olvasmányainak hatása, de konkrétumaiban mégis eredeti történet ez – rímtől és strófakényszertől is „megszabadított” jambikus szabadversben. Vagy inkább verses regény, van benne A hóhér kötele Petőfi-mű komorságából is, de annak zilált cselekménye helyett itt a fantázia-szülte történet egyértelmű életút rajza, a tiszta ember mártíriumának részletezése. A sokaság ebben jóvátehetetlenül korrupt,  ellenképét mutatja a „nincsen többé szeretett király” megállapítás egybehangzó felkiáltásának, A királyokhoz  című, 1848 március utolsó hetében íródott néptribuni Petőfi-vers közönség-visszhangra hangszerelt refrénjének. A népfelség gondolat egyik hirdetőjének, az apostol Szilveszterének feje hóhérbárdtól hull a porba, a szájtáti nép – szinte az Újszövetség  nagypénteki csőcseléke szerepében – egyáltalán nem úgy viselkedik, mint ahogy a költő lelkesedése láttatta a forradalom kitörése körül keletkezett versek sokaságában:

A fej legördült... Szilveszter feje,
S a nép rivallt rá: „Éljen a király!” 


  
Dolgozni kezde, írt...
Az apostolban elmesélt, megpróbáltatásokkal teli élettörténet olvasmányélményekből, de kortársi tapasztalatokból is szövődik. Nemcsak abból, amit maga Petőfi megélt (s milyen nagy döntés volt ilyen formában is megszabadulni a hatalmas csalódástól, a követválasztás rossz élményétől!), hanem az értelmiségi ember és a félrevezethető, megvesztegethető, mert nincstelen, mert tanulatlan „sokaság” problematikus viszonyából is. A mű egyebütt is érezhető szarkazmusa az erősen centralizált intézmények érdek-összefonódását, a (sajtó)szabadságeszme naiv voltát sugallja, egyszersmind azt is, mekkora közlésvágy élt a 19. század szerzőiben, hiszen érzékelték a különbséget például az angliai vagy a németországi időszaki sajtó s általa az információhoz való hozzáférés – és a Habsburg császárságban tapasztalható  viszonyok között:

Dolgozni kezde, írt,
Úgy írt, amint sugallta lelke,
Hozzája méltón, szabadon.
Egy szerkesztőhöz vitte művét,
Átolvasá az, és így válaszolt

„Nagy ember ön, uram,
S a mellett nagy bolond!
Nagy ember ön, mert ez dicső remekmű,
Ennél különbet még Rousseau sem írt;
És nagy bolond ön, mert azt képzeli,
Hogy ezt a munkát ki lehet nyomatni.
Sosem hallotta ön hirét
A cenzúrának?...”


       
A rab Táncsis...
...és a bebörtönzött Apostol
A húszrészes, és tehát Petőfi életében nyomdafestéket nem látott versben mintha magának Táncsics Mihálynak eszméi, élethelyzetei, reakciói is felsejlenének. Táncsics 1844-ben terjedelmes értekezést szentelt a sajtó és a szabadság összefüggésének, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy semmilyen körülmények között nincsen cenzúrára szükség, de még sajtótörvényre sem. A szerző megjelölése nélkül kiadott mű címe A sajtószabadságról szóló nézetei egy rabnak, ennek Végszava nem is összefoglal, hanem szónoki hévvel valósággal utasít:  „Magyarok! ha nem divat mozgatja lelketeket, egy országgyűlésen csak egy-két törvényt hozzatok s e jelen gyűlésen legyen első: «Magyar hazánkban magyar nyelvű minden polgárra nézve a sajtó örökre tökéletesen szabad.” Másik törvény: „Magyar hazában minden ember egyenlő jogú és egyenlően szabad.»[9]

 19. századi kézisajtó

Kölcseynek már a 30-as években sem volt jó véleménye a magyarországi sajtóviszonyokról.[10] Országgyűlési naplóját kézinyomda segítségével tették terjeszthetővé hívei: Keresztessy és Dobrossy István, ők vásárolták meg ugyanis és használták titokban a korabeli sokszorosító gépet. Az utóbbi személy, Dobrossy István egyébként korábban Táncsics Mihály védőügyvédje volt. Tőlük vásárolta meg aztán, kiszabadulása után Táncsics a felszerelést, hogy Önvédelmét kinyomtassa (ezt a kéziratot azonban a védőügyvéd nem bocsátotta a rendelkezésére), majd, hogy saját maga által írott újság révén terjessze a feudális privilégiumok ellen irányuló nézeteit.[11] Ez volt a Munkás Újság.


 Táncsics Életpályám

Táncsics Életpályám című önéletírásában említi Petőfit. Egy év és két hétig tartott budai fogságából való nevezetes március 15-i kiszabadítása után gyűjtést rendeztek a számára. Az összegyűlt ezerkétszáz pengőforintot nagy tervei egyikének megvalósítására szánta: egy házat a telekkel együtt megvásárolta hogy rajta majd Művész-növeldét hozzon létre. A gyűjtés egy pillanatát mintegy meghatottságát palástolva így idézi fel: Ezerszáz s még  néhány forint gyűlt össze, a gyűjtők neveire nem emlékezem, annál kevésbé, hogy tudomásomra sem igen jutottak, de jött ki hozzám, aki, ha jól emlékezem, nyolcvan forintnyi gyűjteléket hozott. A fiatalember, aki március 15-e előtt személyesen sem engem nem ismert, sem pedig én nem ismertem őt, e fiatalember Petőfi Sándor volt.[12] Petőfi regényének, A hóhér kötelének emlékező narrátora, a méltánytalanságokért vendettára is képes Andorlaki Máté. Hogy Táncsics Mihálynak egyik írói álneve is ez volt, nem jelentés nélkül való, nem lehet jelentéktelen egybeesés. Petőfi magatartását értékelő  véleményét egy Széchenyivel való beszélgetését felidézve is rögzíti:

”Mikor Petőfi Sándor szabadszálláson képviselőjelöltül föllépett, én őt a Munkások Újságában ajánlottam. Az ajánlatot Széchenyi István gr. elolvasván, az erre szövetkezett országos gyűlés alkalmával a folyosón elében kerülve megszólít, hogy és igazán alkalmas képviselőnek tartom Petőfit, hiszen ő még nagyon fiatal. Azt felelém a grófnak: Petőfi minden fiatalsága dacára jobban megfelel a választói várakozásnak, mint akármelyik idősebb gróf vagy mágnás. Ezzel elváltunk.”[13]

Önéletírásában Klauzál Gáborral való találkozását is megörökíti Táncsics. Ő mint kiadói vállalkozó a kartell-jellegű kiadói együttműködéséről mit sem tudva határozta meg az általa foglalkoztatott szedők bérét, ez irigységet szült a szakmában és az anyagi hátrányban levők éppen őt kérték fel a közbenjárásra a hatóságnál. A következőképpen idézi fel a történteket:

   
 Táncsics Mihály és Klauzál Gábor

Ismervén az emberi gyarlóságot, jó eleve útját akartam szegni a történhető visszaélésnek, károsításnak, de csalódtam, tudniillik nyomdászaimnak jobb fizetést adtam mint más nyomdászok. Ennek híre terjedt a fővárosi szedők közt, bennök is tehát fölébredt a vágy főnökeiktől nagyobb fizetést követelni. Hozzám fordultak, hogy fognám pártjukat, tennék a minisztériumnál lépéseket, hogy az ő fizetésük is emeltessék. A Munkások Újságában szólaltam fel ügyökben. Föllépésemet érdekükben siker koronázta, mert Klauzál Gábor ipar- és kereskedelmi miniszter a nyomdászokat és segédeiket értekezletre hívta össze, mi a városházi teremben tartatott meg. Én is megjelenvén itt is a nyomdászmunkások érdekében, az ő javukra szólaltam fel, annak következtében fizetésük javítása határoztatott el. Ezek ügyének védelme miatt a gazdag nyomdatulajdonosok ellenségeimmé váltak, de az összes munkásszemélyzet irántam viseltető hálából „a nyomdamunkások atyja” díszes címével tisztelt meg.” [14]

A lap a Szemere Bertalan belügyminiszter által jóváhagyott és támogatott, Vas Gereben által szerkesztett A nép barátja című (egy darabig a nem magyar ajkúak számára szlovák, horvát, román, német nyelven is kiadott lappal) került versenybe, és ebben a versenyben anyagi,[15] illetőleg terjesztési okok miatt szerinte alulmaradt,[16] gyakorlatilag azonban 1849 decemberében betiltották.

A megszólalás irodalmi és politikai formáira, emberi és eszmei találkozásokra itt tett reflexiómmal tisztelgek kétszáz éve született költőnk, Petőfi Sándor, az 1848-as forradalom és Klauzál Gábor felelős miniszter emléke előtt.

 


dr. Egyed Emese
irodalomtörténész
Babeș-Bolyai Tudományegyetem
Magyar Irodalomtudományi Intézet
(Kolozsvár)

2023. április

(A képeket összeválogatta: Hódi Szabolcs)

Megjegyzések:

[1] Magyar Nyomdászat. A könyv- és kőnyomtatás a betüöntés és graphicai rokon szakmák havi közlönye. Első kötet II. füzet. 1888  19-22. 22.
[2] Ács Mihály: A sajtó munkásainak a sajtószabadságról. Magyar Nyomdászat Első kötet II. füzet. 1888. 19-22 itt: 21.
[3] Kossuth Lajos felirati beszéde az országgyűlés kerületi ülésén. Pozsony, 1848. március 3. = Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc. Szerkesztette Hermann Róbert. Osiris Kiadó, Budapest, 2022.34-43. Itt:  43.
[4] Lásd erről egyebek mellett a Kolozsvár 1848 március 20-23-án kelt, B. Jósika Lajos és Id. Bethlen János által fogalmazott nyilatkozatot. Egyed Ákos: Erdély 1848. évi utolsó rendi országgyűlése. Mentor Kiadó, Marosvásárhely 2001. 179-180.
[5] Wesselényi Miklós: Balítéletekről [1833]. Reprint kiadás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1986.277
[6] Vö. Barta László: Szabad Szentes városának képviseleti és igazgatási rendje 1837–1840 (Klauzál Gábor reformtervei). = Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. szerk. Blazovich László, Csongrád megyei Levéltár, Szeged, 1986, 58.
[7] Barta László i.m. 52.
[8] Urbán Aladár: Vasvári Pál kritikai életrajzához. 1848-as portrék Batthyányi Lajostól Vasvári Pálig. Válogatott tanulmányok. Szerk. Hermann Róbert. Line Desig, Budapest 2021.  207-270. Itt: 221.
[9] Táncsics Mihály: Sajtószabadságról nézetei egy rabnak. Szigethy Gábor előszavával. Budapest, Neumann kiadó, 2003. (Gondolkodó magyarok)
[10] „A szólásszabadság, Tekintetes Rendek, egyike a tiszteletre legméltóbb jogoknak oly nemzetnél, mely századok óta megyénként s országosan gyülekezik, s a maga sérelmei és kívánságai felett élő szóval szokott értekezni. S nálunk annál tiszteletre méltóbb, mivel itt a sajtószabadság eltapodva van, s érzelmeinket és gondolatainkat egymással megszorítás és akadály nélkül közölni, csak gyűlési beszédek által lehetséges.” Kölcsey Ferenc: A szólásszabadság ügyében. Pozsony, 1834. jan. 14.= Kölcsey Ferenc Összes Művei II. kötet.
[11] „Általánosan az hangzott ugyanekkor, hogy mostantól fogva egyenlők vagyunk, egységes nagy néppé, nemzetté olvadtunk össze, de ez csalás, önámítás volt, mert a szőlődézsma, korcsmáltatás, mészárszéki, malom, halászati előjog nem töröltetett el, az előbbi szabadalmas nemesosztálynak megmaradt ez a birtokában, nekem tehát nagy teendőm volt újságomban ezek fennmaradása ellen küzdeni.” Táncsics Mihály: Életpályám. Válogatta, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Csetri Elek. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár 1971.  234.
[12] Táncsics Mihály Kiszabadításom a börtönből március 15-én 1848-ban = T. M.: Életpályám. 230-231.
[13] Táncsics Mihály:  Válság. Debrecenbe való költözködésem, Az én emlékem. Forradalom cimű munkám.= T. M: Életpályám 246.
[14] Táncsics Mihály: Életpályám 233.
[15] „Hogy a kormány a nép figyelmét a napi események között kellő irányba tarthassa, Vas Gerebennek »Népbarát« czimü lapját – a kormány rendelkezése alá esendő 5000 példánynak kiadatásával a Honvédelmi Bizottmány még Pesten mult évi december hó 22-én kiadott iratában akként biztositotta, hogy az álladalom Vas Gerebennek, mint a nevezett lap szerkesztőjének 10.000 pftot fog fizetni.” ̶  olvasható Kossuth Lajos 1849. június 23-i intézkedései között. A pénzügyminisztériumnak a „Nép barátja” c. lap támogatásáról. = Kossuth Lajos Összes munkái V.
[16] Táncsics Mihály:  Életpályám i.m. 236.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)