Az 1848/49-es események rejtett irányítói:
Andrási Antal plébános háttér-lobbyja

A forradalom és szabadságharc eseményei során a hivatalos kommunikáció mellett meghatározóak voltak a nem hivatalos, háttérkommunikációk. Andrási Antal egy olyan erdélyi római katolikus plébános, aki nem csak az egyházi radikális reformok terén gyakorolt jelentős hatást az erdélyi papságra, hanem a szabadságharc katonai eseményei esetében is tetten érhető a szerepe. Az osztrákok a szabadságharc leverésekor az elsők között tartóztatták is le, ismerve az azóta elfelejtett tevékenységét, amelyet jelen tanulmányban igyekszünk rekonstruálni.[1]

Andrási Antal emléktáblája

Andrási Antal élettörténetét tekintve sommásan összegezve a szakirodalom ezt tudja róla: Andrási Antal Nagykászonban született 1809-ben. Teológiai tanulmányait Gyulafehérváron, Pesten, Bécsben a Pazmaneumban végezte. Pappá 1833-ban Pozsonyban szentelték, tanulmányait 1833–1835 között Bécsben az Augustineumban folytatta. 1835-től Gyulafehérváron teológiai tanár és prefektus, párhuzamosan Magyarigenben helyettes plébános. 1843–1849 között Gyergyóalfaluban plébános és kerületi jegyző. Az 1848-as forradalomban való részvétele miatt elfogták. Miközben Csíkszeredába kísérték, útközben a bekövetkező sorsa miatti félelmében Csíkszenttamáson főbe lőtte magát.[2]

Andrási Antal életútjának főbb állomáshelyei

Ha behatóbban vizsgáljuk életpályáját, akkor azt láthatjuk, hogy miután Kolozsvárt a gimnáziumi tanulmányait elvégezte, 1827–1829 között a filozófiai alapképzésben Gyulafehérváron részesülve, teológiai tanulmányait Pesten folytatta. Két évi pesti tanulmány után a kolerajárvány miatt visszakerült ugyan öt hónapig Erdélybe, de a járvány megszűntével folytathatta tanulmányait, de ekkor már Bécsben, a Pazmaneumban. Pappá szentelése után rövidesen, 1833-tól[3] tovább folytatta bécsi tanulmányait. A bécsi Augustineum a Habsburg-birodalom sajátos egyházi elitképző intézménye volt. 1816-ben alapította I. Ferenc császár. Rendeltetése dinasztiahű, megbízható egyházi elit nevelése volt. A teológiai tanulmányaikat befejezett, rendszerint felszentelt pap-növendékek általában 2-3 évet tölthettek a császár és király közelében. A végzett növendékek esetében az Augustineum vezetősége tett javaslatot az elhelyezésükre. Lelkipásztori foglalkozás helyett oktatói vagy aulai szolgálatra javasolták őket.[4] Andrási Antalt is, ennek megfelelően az egyházjogi és történelmi szigorlatai letétele után visszarendelték Gyulafehérvárra teológiai tanárnak. Egy évig tanított dogmatikát, utána hét évig egyházjogot és történelmet. „Ez alatt voltam egyszersmind prefektus, administrator, számvevő, ülnök, majd felesküdtem ügyvédnek” – vallja önéletrajzában.[5] Amint ő maga fogalmazza, „ennyi hivatalos foglalatossággal, a szünetlen olvasást egybekapcsolva, kénytelenítettem éj-nappal dolgozni, mi megrontá egészségemet s 1842-ben májbajban meghalok vala, ha az Előpataki 5 héti cura ne segilyen rajtam. Csakugyan ez üdő óta egeszségem olly gyenge, kedélyem levert és búskomor volt.” Ezekre az egészségi okokra hivatkozva kérte elhelyezését. „Az orvosok jónak látták és mulhatatlannak a légváltoztatás”, s ezzel az ürüggyel került Gyergyóalfaluba megválasztott plébánosként 1844-ben. Az indoklásában jelzett egészségi szempontok eléggé furcsák, hiszen, asztmára panaszkodik, s ezért nehezen magyarázható, hogy miért a régió közismerten egyik leghidegebb plébániájára[6] kérte magát helyeztetni. Az elhelyezés hátterében valójában egy személyes konfliktus állhatott, amelynek pontos részleteit még nem sikerült azonosítani. Az Augustineumban 1822-ben végzett Ráduly János 1835-1851 között a gyulafehérvári teológia rektora volt, egyben a papi nyugdíjalap kezelője is.[7] Az alábbiakban látni fogjuk, hogy 1848 májusában a Ráduly vezette teológiáról magát elkérő Andrási Antal Rádulyt elszámoltatni akarja majd.

A nagykászoni templom	A bécsi Pazmaneum papnevelő intézete	A bécsi Augustineum kollégiuma	A gyulafehérvári szeminárium

A gyergyóalfalui plébániatemplom Szent Simon és Júdás (Tádé) apostolok tiszteletére szentelve

A gyergyóalfalvi plébániára 1844 március 4-én érkezett meg, s gyorsan a térség meghatározó és elfogadott papjává vált. Két hónap múlva, májusban már ki is nevezték esperes kerületi főjegyzőnek, s októberben Csík-Gyergyó és Kászonszék esperesi kerületének ülnökének is. Mire az 1848-1849-es forradalmi és szabadságharcos események sorra kerültek volna, elfogadottságát és vezető szerepét volt ideje megalapozni. A továbbiakban ezt vázoljuk az egyházi reformokat sürgető tevékenységében az 1848-as egyházmegyei zsinat alulról történő szervezésében, a zsinati munkálatokban, majd a forradalom és szabadságharc ideje alatti egyházkormányzati változásokon át a politikai és katonai szerepvállalásokon keresztül.

Az 1848. áprilisban szentesített, egyházat érintő pozsonyi törvények az egyházmegyékben a reformok átgondolására és megfogalmazására adtak lehetőséget. Az érdekek érvényesítésére a legjobb megoldásnak a magyar püspöki kar a nemzeti zsinat tartását tartotta, ezért fogalmazódott meg, hogy szükséges az egyházmegyei zsinatok megszervezése, mintegy előkészítőül a nemzeti zsinatra. Az egyházmegyei zsinat szervezése Erdélyben nem volt egészen egyértelmű, hiszen annak ellenére, hogy a pozsonyi törvénykezés tartalmazta az uniót Erdéllyel, annak erdélyi országgyűlési elfogadása és uralkodói szentesítése előtt jogilag Erdélyt semmi sem érinthette a pozsonyi törvénykezésből. Így a nemzeti zsinati tervhez való kapcsolódás sem volt júniusig teljesen egyértelmű.

Ebben a kezdeti, bizonytalan hangulatban Andrási Antal azonnal a kezébe vette az alulról történő szervezkedés irányítását. Ahogyan a magyarországi egyházmegyékben is megfigyelhető, hogy a püspöki önvédelmi diskurzuson túlmutatva az alsópapság reformtörekvései sokkal radikálisabb vonulatokat tartalmaztak, ezekhez közelítve kezdi a mozgósítást Andrási Antal is.

Kovács Miklós erdélyi püspök

Igaz, hogy az erdélyi egyházmegyés püspök, Csíktusnádi Kovács Miklós kezdetektől együttműködve a magyar püspöki karral, még az unió kimondása előtt tervbe vette az egyházmegyei zsinat megtartását, viszont ezzel párhuzamosan Andrási Antal is elkezdte a mozgósítást. Ha az időpontokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy az erdélyi megyéspüspök, Kovács Miklós a gyulafehérvári papságot „pünkösd hó 20-án reggeli 10 órára a mostani körülményekben az egyház részéről szükséges teendők feletti tanácskozás végett, a praeposti terembe” összehíva[8] elhatározva, hogy annak ellenére, hogy az unió kimondása előtt egyházmegyei zsinat a nemzeti zsinat előkészítéseként még nem tartható, mégis elkezdi annak előkészítését.[9] A május 20-ai gyulafehérvári papi gyűlés híre nem volt ahogy eljusson két nap alatt a gyergyói térségben, ahol a gyergyói kerületi esperes, Mészáros Antal[10] már május 22-én rendkívüli kerületi gyűlést hívott egybe a zsinattartás kérdéskörben.[11] A gyűlésen megfogalmazott jegyzőkönyv a kerületi jegyző, Andrási Antal hatását jelzi, akinek tekintélyét a kerületi papság előtt megalapozta alapos képzése.

A május 22-i gyergyói rendkívüli gyűlésen megfogalmazott beadványukban a kerületi papok megfogalmazták, hogy „a buda-pesti papság 12 pontból álló petícióját[12] (…)  annak minden pontját illő komolysággal, higgadt ésszel megvizsgálók, úgy találtuk, miképp azok nemcsak a buda-pesti, de az egész magyar clerus sérelmeit, kéréseit foglalják magukban, azért egész készséggel, egyes akarattal azokat magunkévá tettük, elfogadtuk”. Ugyanakkor e kérdések „legtöbbike csak egy nemzeti, vagy megyei zsinaton eldönthető,” ezért kérik ennek összehívását. Ez a kérés is jelzi, hogy a megyéspüspök zsinatot szervező május 20-án keltezett körlevelét egészen biztosan nem ismerhették. Az alulról történő szervezkedés bizonyítéka ugyanakkor, hogy a rendkívüli gyűlésen eldöntik, „hogy pedig ezen folyamodásunk annál sikeresebb legyen, annak pártolására felszólítandónak véltük a szomszéd Esperest urakat, u[gy] m[int] a fel- és alcsíki, háromszéki, sepszi és miklósvári, megint az udvarhelyi, M[aros]vásárhelyi, küküllői és tordai esperest urakat, ezen kérelmünk pártolására.” A jegyzőkönyv megerősíti, Mészáros Antal kerületi esperes mellett Andrási Antal kerületi jegyző elsődleges szerepét. A szomszédos esperesekhez küldendő „felírat és felszólítás elkészítése a jegyzőre bízatott, ki azokat rögtön el is készítette, és az esperest úr útján egy pár nap alatt útnak bocsátotta.”

A püspökségre küldött beadvány és a kerületekhez küldött körlevél tartalmilag azonos, az indoklásban viszont eltérést találunk. A püspöki konzisztóriumhoz írt beadványban az egyházjogi szabályokat felsorolva kiemelik az évenkénti zsinatolás szabályát, a zsinat azonnali összehívását a kepe problémával indokolva. Jó érzékkel Andrási Antal egy olyan témát választott ebben az indoklásban, ami a kezdeményező papság felelősségét tudta alátámasztani. Ugyanis a pozsonyi törvényekkel eltörölt egyházi tized mellett az erdélyi, székelyföldi sajátos egyházi hozzájárulás, a kepe kérdés tisztázása csak az uniós jogharmonizációval történhetett meg, s ennek a kérdésnek a rendezése kiemelten fontos volt ebben a kezdeti szakaszában a forradalomnak. E mellett a beadványban kitérve a papi nyugdíjalap kérdésére, burkoltan jelezve, hogy az alap költségvetésére is kíváncsiak. A kerületi esperesekhez írt felhívásukban rámutatva az átalakulások nagyságára, felteszik a kérdést, hogy „vajon Egyházunkban, melyben szolgálunk, – vajon Statusunkban, melynek tagjai vagyunk a tökély azon pontján állanak é fegyelmi intézeteink, rendszabályaink, melyeket még a jelenkor mindent magával ragadó árja is sérthetlenül, bántatlanul kell hogy hagyjon? S midőn ezen kérdésre ön megy győződésünk, tapasztalásunk nemmel felelt” – kérik, hogy a budapesti papság pontjait az esperesi kerületekben is tárgyalják meg. Ezt követően az esperesekhez írt körlevél folytatása szó szerint megegyezik a konzisztóriumhoz írttal, de a szóhasználatban erőteljesebb fogalmakat használják. Itt már nemcsak kíváncsiak a költségvetésre, hanem számoltatni akarják a kezelő urat, kifejtik, hogy a papi nyugdíjalap veszélyben van. Tehát Andrási Antal ekkor próbálja meg az esperesi kerületek támogatásával „elszámoltatni” a papi nyugdíjalapot kezelő teológiai rektort, Ráduly Jánost.

A körlevél első mérhető hatása, hogy ennek szellemében fogalmazza meg már május 24-én beadványát a Belső Szolnoki kerület is,[13] majd a későbbiekben elkészülő esperes-kerületi jegyzőkönyvekben is visszaköszönnek a gyergyói megfogalmazások.

Gyergyócsomafalvi templom (1848-as papi gyűlés helyszíne)

Az Unió megvalósulása után a formai akadályok eltűntek az erdélyi egyházmegyei zsinat tartása elől, viszont a hivatalos készülődésben fontossá vált, hogy a tárgyalási tematikában csak a püspöki kar által javasolt napirendi pontok szerepelhetnek-e, vagy sikerül bevinni más, alsópapsági radikális javaslatokat is. Ezen a területen újra csak előtérbe kerül Andrási Antal személyes szerepe. Az egyházmegyei zsinatra történő hivatalos előkészület során 1848. augusztus elején került sor a gyergyói kerület gyűlésére, amelyen a megyéspüspök által elküldött, a magyar püspöki által kidolgozott nemzeti zsinati tematikát kellett véleményezni. A Gyergyócsomafalván tartott gyűlés jegyzőkönyvéből megtudjuk, hogy miután felolvasták a püspöknek a vegyes Státus gyűlésre és az egyházmegyei zsinatra meghívó körlevelét, a tárgyalásra javasolt pontokkal, „ezekre feleletét jegyző Andrási Antal előlegesen el készítve, fel olvassa, mit a gyűlés pontonként meg vitatva igen kevés észrevétellel magáévá tett.” A kerületi egyházmegyei zsinati beadvány alapvetően tehát Andrási Antal véleményét tükrözte, ahogyan erre jogosan következtethettünk a májusi beadványok megfogalmazása esetében is.  Nem tekinthető a véletlen művének, hogy az egyházmegyei zsinaton hivatalból jelen levő Mészáros Antal esperes mellett a kerület képviselőként Andrási Antalt delegálta.[14] Az egyházmegyei zsinat munkálatait megelőző vegyes Státus gyűlésen szintén mindketten jelen voltak, a Státus-gyűlés kérésére a megyéspüspök a világi jegyző, Vinkler Ferenc mellé egyházi jegyzőnek a jelenlevők kérésére Andrási Antalt jelölte ki.[15]

A kolozsvári Szent Mihály templom (1848-as erdélyi egyházmegyei zsinat helyszíne)

Az egyházmegyei zsinat Erdélyben párhuzamosan zajlott a vegyes Státus gyűléssel. Ugyanis az erdélyi hagyományoknak megfelelően az anyagi kérdésekben a fejedelemség korában létrejött, kétharmad világi, egyharmad egyházi képviselőkből álló Státus volt hívatott dönteni. Mindkét fórum munkálataiban Andrási Antal bizonyította, hogy a kerülete által megszavazott bizalmat kihasználva, aktívan igyekszik érvényesíteni elképzeléseit.

A továbbiakban az egyházmegyei zsinatra készített gyergyói javaslatcsomag és a zsinati munkálatok teljes ismertetésétől eltekintve, néhány releváns példát emelünk ki az Andrási Antal hatása alatt megfogalmazott, s a zsinaton tárgyalt gyergyói javaslatokból. A májusi beadványban a zsinat-igénylés indokaként már szereplő, általános székelyföldi problémát jelző kepézés esetében a községtől független papi fizetést sürgettek a gyergyói papok az augusztusi kerületi gyűlésen. A papok fizetésének rendezése az anyagi források saját kezelésének a függvénye volt. A Státus-gyűlésen, mielőtt a bizottmányi javaslat elfogadására sor került volna, Andrási Antal ki is emelte, hogy a papok fizetésének rendezése azért is szükségszerű, hogy „a papság ne legyen kénytelen szántás-vetéssel foglalkozva a különben hivatásánál fogva önmivelésre kellető időt anyagi szükségek beszerzésére fordítani, s emiatt a hívek oktatását, papi tiszte pontos teljesítését végtelen kárára a népnek és statusnak elhanyagolni kényszerült ne legyen.” A radikális alsópapsági kérések a többi egyházmegyében azt indítványozták, hogy az egyház anyagi forrásait a fizetések egységes biztosítása miatt adja át az államnak. Erdélyben ennek nem volt akkora visszhangja, a gyergyói kerület is csak azért kéri, hogy a fizetés az állam részéről legyen biztosítva, hogy a kepe-begyűjtés kellemetlenségeitől mentesítse a lelkipásztorkodó papságot. Ezt a kepe készpénzzel történő megváltásától, a papság fizetésének az egyházközségtől való függetlenítéstől remélték.

Szepessy Ignác erdélyi püspök

Az anyagi kérdések mellett az alapos egyházjogi képzéssel és gyakorlattal rendelkező Andrási Antal decentralizációs célzattal kérte az esperesi szentszékek visszaállítását a zsinaton. Ez a kérés azért jelentős, mert rámutat, hogy Andrási Antal reform-elképzeléseinek gyökere alapvetően kötődik Szepesy Ignác erdélyi megyéspüspök 1822-es törekvéseihez. 1822-ben a Szepessy által kiadott Statuta[16] a decentralizációt elővetítve lehetővé tette, hogy a főesperesek saját szentszékkel rendelkezzenek, jegyzővel, ülnökkel, házasságvédővel és ügyésszel, a püspöknek csak a megerősítés jogát tartva fent. 1848-ban a harmadik tanácskozási napon a vegyes pontok közt az elképzelés visszatért, amikor javaslatként megfogalmazták, hogy állítsák vissza elsőfokú bíróságként az espereskerületi ítélőszéket. A résztvevők a javaslatot elfogadták, annyi egyházjogi szépítéssel, hogy a jogerőre emelése érdekében a nemzeti zsinatra kinevezendő követek feladatául jelölték ki e kérdésnek ebben a formában történő megoldásának a szorgalmazását. A jegyzőkönyvből nem derül ugyan ki egyértelműen a kérés kezdeményezőjének a neve, de nagyon valószínű, hogy Andrási Antal állt a háttérben. 1849-ben az ő kezdeményezéseként fogunk majd találkozni az esperesek püspöki helynöki hatalommal való felruházásának javaslatánál a szentszékek szerepeltetésével.

Az 1822-es Statuta szellemében, s egyben reális lelkipásztori tapasztalatok alapján fogalmazta meg a gyergyói beadványban Andrási Antal, hogy a néppel közösen végzett délutáni istentiszteletet anyanyelven kellene végezni, hiszen a hosszú, és latin nyelvű Vesperát a hívek úgyse értik. A délutáni istentisztelet, vecsernye nyelvével kapcsolatosan már 1822-ben a Szepesy-féle Statuta előírta, hogy mivel az istentiszteleti rendet falun egyszerűen nem lehetett alkalmazni, a plébános híveivel együtt minden reggel és este közös imát mondjon. Szepesy Ignác a rendeletet követően jelentette meg imakönyvét – Istent reggel, a szent áldozatnak bemutatásakor, és estve naponta imádó keresztény –, amelynek alkalmazását Andrási Antal, s hatására a gyergyói kerület is használatra ajánlotta, pontosan megjelölve ennek 13–33 oldalait. A kérés hátterében egészen egyértelműen beazonosítható Andrási Antal, aki az anyanyelviség pártolásával kapcsolatosan önéletrajzában megfogalmazta, hogy:

Gruber Ágoston: A hitoktatás gyakorlati kézikönyve

Andrási István emléktáblája

Az egyházmegyei zsinati munkálatok után kialakuló forradalmi helyzetben, az osztrák ellenforradalom és a magyar szabadságharc körülményei közt az egyházmegye püspöke a gyulafehérvári vár ostroma miatt elszigetelődött az egyházmegyétől. A magára maradt egyházmegyében az egyházvezetés decentralizációjának szervezésében újra csak előtérbe került Andrási Antal háttér-tevékenysége. Ennek előzményeként fontos visszatérnünk arra, hogy a gyergyói papok nevében Andrási Antal javaslatokat fogalmazott meg a zsinatra készülve a község papválasztási kegyúri jogának megtartása mellett a választható papok püspök általi kijelölésére, illetve sokkal hangsúlyosabban nagyobb beleszólást igényeltetett a hierarchián belüli választásokban való részvételre. A püspök megválasztását azon túl, hogy az egyházmegye papságára bízta volna, a gyergyói kerület azt is igényelte, hogy erre három hónap alatt kerüljön sor a széküresedést követően, a megerősítés joga az uralkodó és a pápa jogköre maradjon. Az esperesek kinevezésével kapcsolatosan a püspöki szabad kinevezésnek igyekeztek korlátokat szabni, javasolva, hogy az esperes a hivatalát addig tarthassa meg, amíg hivatali kötelezettségeinek eleget tud tenni. Ennek szellemében tervezhették a püspöki helynök kinevezésének szabályozását is. A zsinaton nem került sor arra, hogy álláspontjukat egyeztessék a helynök kinevezésével kapcsolatosan, viszont az 1849-ben állásfoglalásuk valójában ezekhez a hierarchiát belülről feszítő javaslatokra vezethetőek vissza.

Gyulafehérvári erőd és Stein Miksa honvéd alezredes, az erödöt ostromló magyar sereg parancsnoka

A radikális hangulatban a kerületi papság a hierarchia belső szabályaival szembenálló autonómiát léptetve életbe, jóval nagyobb mozgásteret biztosított az egyházmegye központi vezetése mellett a kerületi espereseknek. A kezdeményezés megint csak a gyergyói kerületből származott, amikor a házassági peres ügyek megoldatlanságára[19] hivatkozva javasolták 1849 május elején, hogy az esperesek püspöki helynöki hatalommal járjanak el: „addig is, míg K[ároly]Fejér Vár a zár alól fel nem szabadula, a helybéli tisztelt Elnökünk ruháztatnék fel Püspöki hely tartói hatalommal: úgy a többi Esperesi székek is kérettetnének meg, hogy Elnökeiket ruháznák fel az írt hatalommal azért ne talán, a váló, és más perek a zár alatt hátra maradást szenvegyenek.” Úgy érezték, hogy a megyéspüspök alkalmazta a zsinati elveket a kerületi jegyzők kinevezése kapcsán,[20] s így feltételezték, hogy az esperesek helynöki ténykedésével is egyetértene. A központi kormányzást nélkülöző egyházmegye[21] 1849 májusában ezért nem fogadta osztatlan engedelmességgel Kedves István kolozsvári apát általános püspöki helynökké történt kinevezését. 1849. június 11-én az udvarhelyi esperesi kerület papsága „a Gyergyai Papság is múlt napokban tett” nyilatkozatával egyetértve hivatkozik is arra, hogy „ezen kinevezés a tavalyi zsinat végzéseivel merőben ellenkezik”.[22] Maga Kedves István is rámutat a szabadságharc leverése után írt jelentésében, hogy: „az én helyettességemet nem mindenütt fogadták el, mint Gyergyóban, és Felcsíkon másutt határozatilag is érvénytelennek nyilatkoztatták és azt hivatalosan is megírták, mint Udvarhelyt, azért az ily esperestségekből ide hozzám nem is jővén hivatalos tudósítás, a papok állásáról csak hírből tudhatok valamit”.[23]

Az esperesi kerületek önállóságának igénylése a házassági perekre való hivatkozással került megfogalmazásra. Ezeknek megoldása csak egyházi bíróságokon, szentszékeken volt egyházjogilag lehetséges, ami természetesen feltételezte a megfelelő tapasztalattal rendelkező egyházjogászok meglétét is. Ilyen szempontból nézve újra csak Andrási Antal szerepe válik beazonosíthatóvá, aki túl a bécsi Augustineumban szerzett egyházjogi ismeretei és gyulafehérvári egyházjogi tanári tapasztalatai mellett gyergyóalfalvi szolgálata előtt az egyházmegyei központban szentszéki ülnöki és ügyvédi tapasztalatokat szerezve, új állomáshelyén nyolc havi szolgálat után, 1844 októberétől a szék ülnökének is ki lett nevezve. A kerület papságából egyedül csak ő lehetett az, aki az esperesi kerületi önállóság biztosításának ezt a diskurzusát megfogalmazhatta.

Horváth Mihály csanádi püspök

Az egyházi decentralizáló reformtörekvések a függetlenségi nyilatkozat kimondása után egyre inkább kapnak politikai töltetett is. A független országban a független katolikus egyház szervezésének a lehetőségét vetítette elő Horváth Mihály Vallás és Közoktatási miniszter tervezete. A bécsi nuncius jelezte, hogy Horváth Mihály kinevezett csanádi püspök egyházfegyelmi és hierarchiai reformot óhajt,[24] amit miniszterként hatásosabban képviselhetett. A fennmaradt iratok fényében elképzelhető, hogy az erdélyi papság kész volt belekapcsolódni Horváth Mihály 1849 augusztusára tervezett nemzeti zsinat zsinati tervébe. Mivel ez elővetítette annak a lehetőségét, hogy kimondják a magyar katolikus egyház teljes függetlenségét,[25] Róma ezt az anglikán szakadáshoz hasonlónak minősítve, egyértelműen elítélte mindazt, ami hozzájárulhatott volna ennek a zsinatnak a sikeréhez.[26] Róma rosszallása mellett 1849-ben a nemzeti zsinati tervet a legradikálisabb magyar egyházmegyék is elutasították, csak elszigetelt pártolókra találhatunk a levéltárakban utalást, Erdélyben az eddigi kutatások azt mutatják, hogy legalább a gyergyói, udvarhelyi és a marosi kerület valószínűleg ezzel a tervvel kapcsolatosan tartotta meg 1849 júniusi koronagyűlését, ahol sor került a legradikálisabb reformkérések összegzésére.

Orosz intervenciós hadsereg

Horváth Mihály terveinek gyergyói elfogadását más szempontból, a szabadságharc katonai eseményeinek támogatása terén is megfigyelhetjük. Az orosz intervenció megkezdődése után ugyanis fokozottan szükségessé vált a lelkesedés fokozása a lakosságban. A gyergyói kerület június 1-én tartott esperesi gyűlésén jelen levők „a keresztes Háborút megelőző ájtatosság hirdetését ellenzette, követelvén, hogy tegye azt hírré a világi kormány a Nép Gyűlésben: De erre a Világi Kormány, kinek Elnöke Mikó Mihály Kormány Biztos Úr helyet foglalt székünkbe, nem fogadá el, hanem azt kíváná, hogy a Horváth Mihály csanádi Püspök és Közoktatási Minister rendeletét el fogadni, és kihirdetni kötelesek legyünk, s ált küldé a Közlönyt, a melybe írva vala az Isteni tisztelet rendelete, a melyet előbb a Gyűlésbe felolvastatta.”[27] A gyergyói kerület részéről a lelkesítés meg is történt. A lelkesítés mérhető hatása szempontjából fontos az a levél, amelyet Jakab Eleknek egy barátja küldött, s amelyet visszaemlékezésiben – még ha a forrás konkrét megjelölése nélkül is – egészében közöl:

„Dicső nép e barátom! írja egyik kitűnő állású barátom e tárgyat illető levelében – még most vén koromban is fellelkesülök, ha erre a népre, ennek szabadságharczunk kivált utószakában való magatartására gondolok. Büszkévé tesz, hogy élükön lenni szerencsés voltam. Különös hálával emlékezem a papságra: hogy támogatták azok intézkedéseimet, mely hívek voltak a magyar kormányhoz! Olyan clerus tán a világon nem volt. Tankó és Mészáros! Oh Istenem! ez a két esperes! Két Kapisztrán, két hadvezér!...”[28]

A lelkesítés esetében a forradalmi kormány is jól érzékelte az esperesi kerületek önállósági vágyának intenzitását. Ez az egyik ok, ami miatt a rendeleteket nem a püspökkel, vagy a kinevezett helynökkel, hanem közvetlenül a forradalmat pártoló esperesekkel közlik. Az 1849 júniusi szabadságharci események, a keresztes hadjárat szervezésében a források elsősorban csak a forradalmat lelkesen támogató esperesek neveit jelzik, viszont több korábbi adat bizonyítja, hogy a szabadságharcra történő lelkesítésben meghatározó szerep jutott a kezdetektől a gyergyóalfalvi plébánosnak, Andrási Antalnak is.

Gál Sándor honvéd vezérőrnagy	gr. Teleki József erdély főkormányzója

Első dokumentálható alkalommal 1848-ban a nemzetőrség szervezése, s a székely haderőnek a Szeged alatti táborba való kiszállásának a szervezésében figyelhetjük meg Andrási Antal magatartását. Batthyány utasítására a Gubernium és a General Commando megkerülésével a székely határőrséget a szegedi átszállásra próbálva rávenni, a csíkszentgyörgyi születésű Gál Sándor által vezetett küldöttség. A szóbeli utasítás szerint elkerülve Teleki József főkormányzót indultak el a Székelyföldre. Teleki viszont tudomást szerzett küldetésükről, s a szebeni hadikormányzóság mellett a székelyföldi királybírókat is értesítette a gyanúsnak tekintett három küldöttről, kérve, hogy figyelve őket, akár el is fogják, ha zavart próbálnak kelteni. Teleki ugyanis helytelenítette, hogy az unió kimondása előtt hívta Batthyány kiindulásra a székelyeket. Csíkszéken Gál Sándor érkezéséig a hatóságok Csík, Gyergyó és Kászon székeknek is megszervezték a népgyűlést 1848. június 15-re Csíksomlyón, ahol Gál szavait végül kedvezően fogadták. A csíksomlyói gyűlésről írt jelentésében Gál Sándor kitért arra, hogy a magyar minisztérium iránti hűségre történő megesketése a jelenlevőknek megtörtént, „ezen tárgyban Andrási, gyergyóalfalvi plébános is nagyon lelkesen és buzdítólag szónokolt.” Gál Sándor a maga részéről természetesnek tekintette, hogy a székely haderőnek a magyar minisztérium terveinek megfelelő mozgósítása csak a papság segítségével lehetséges. Beszámolójában a székelyföldi kiküldetéséről – amikor a székelység belső problémáit vázolta – rá is mutatott arra, hogy mivel a székelyek közt különféle nézetek, érdekek léteznek, s sok aggodalmat kiváltó hír terjed „szükség rögtön, de erélyesen rendelkezni és a népet jövendője felett a papok és elöljáróságok által felvilágosíttatni.”[29] Ennek fényében érdemes azt is érdemes megfigyelni, hogy amikor az unió kimondása után végül is sor került a székelység kimozdítására, a délvidékre érkező két székely gyalog zászlóalj és a két székely huszár határőrosztály nem szervezet zászlóaljak, hanem alkalmilag összeállított kötelékek voltak, tiszti, altiszti hiányokkal. Önkéntesség alapján alakultak, nem a tapasztalat, katonai tudás alapján kerültek kiválogatásra. Az önkéntesség miatt jelentős, hogy a gyergyói kerületből úgy a Mészáros Antal esperes-plébános által vezetett gyergyószentmiklósi községből, mint Andrási Antal kerületi jegyző falujából, Gyergyóalfaluból is érkeztek önkéntesek.[30]

Mikó Mihály síremléke

A forradalmi események során amikor a császári erőknek sikerült „pacifikálni” Csíkszéket, a gyergyói kerület is császári ellenőrzés alá került. A pacifikáció lényegében azt jelentette, hogy a csíkiak Dorsner osztrák ezredes hatására elfogadták, hogy a szebeni főparancsnokságnak vessék magukat alá, azzal a feltétellel, hogy a szék területére se császári csapatok, se román vagy szász felkelők nem tehetik be a lábukat. Ezzel kapcsolatosan újra csak előtérbe került Andrási Antal szerepe. A pacifikáció alatt Háromszék megszervezte az önvédelmét, viszont elszigetelődött a magyar forradalmi kormány által ellenőrzött Kolozsvártól. A kapcsolattartók közül Macskási Antal főhadnagy[31] jelentéséből tudjuk, hogy amikor átutazott a veszélyesnek tekintett csíki térségen, a járatlan havasi ösvényeken keresztül jutott el a biztonságosnak tekintett Gyergyóalfaluba Mikó Mihályhoz, a csíkszéki biztoshoz. Mikó Mihály jól tudhatta, hogy kikre számíthat biztosi teendői ellátásában. Amikor őt Bem 1849. január 11-én kinevezte csíkszéki biztosnak, „legelsőben Biális Ferencz, Mikó Antal, Antalfi Gábor s az előkelő nemesség más kiváló tagjaival, azután Andrássy Antallal, lakhelye[32] derék plébánosával, Tankó Albert csíkszéki esperessel, Mészáros Antal [gyergyó]szent-miklósi plébánossal és esperessel, Kilyénfalván Sánta Károly plébánossal”, illetve még a katonaság közül néhánnyal, s egy pár barátjával közölte.[33]

A nyergestetöi csata hőseinek kopjafái („a székely Thermopülé”)

A forradalmi kormánnyal való együttműködés értelemszerűen súlyos következményekkel járt a forradalom és szabadságharc leverése után. 1849 nyarán a nyergestetői csata után védtelenül maradt Csíkszékbe visszatérő Dorsner osztrák ezredes „keményen lépett fel, a fegyvereket beszedette, a papságot és a birtokosságot Csíkszeredába rendelte.”[34] Endes Miklós adatai szerint elsőként a legfontosabb katonai vezetők kivégzése mellett halálos ítéletet mondtak ki a gyergyószentmiklósi segédlelkészekre, Lakatos Ferencre és Fejér Józsefre. Rajtuk kívül még egy földbirtokost, a forradalmi kormány kormánybiztosát, Mikó Mihályt ítélték halálra.

Szcitovszky János esztergomi érsek

A halálos ítéletek megfogalmazása mellett sor került a legexponáltabb forradalmi vezetők elfogatására is. Az elsők között került vizsgálati fogságba került a csíkszéki katolikus papok közül a gyergyói kerületi jegyző, Andrási Antal, vele együtt Albert Mihály, Győrfy János, Keresztes Márton, és két esperes: a gyergyói kerületet vezető Mészáros Antal és az alcsíki papság élén álló Tankó Albert. Vizsgálati fogságba rajtuk kívül csak két alkirálybíró (Endes Miklós, Székely Zsigmond) és három földbirtokos került (Puskás Ferenc, Tankó Ferenc, Zöld László). Ezek az arányok az elsőként felelősségre vontak esetében egyértelműen jelzik, hogy a csíkszéki forradalmi és katonai események irányításában meghatározó szerepet játszott a katolikus papság.

Utólag a Szcitovszky János vezetésével országos szinten végrehajtott önvédelmi akció kimenthette a politikai felelősségre vonás alól az erdélyi katolikus papság jelentős részét is, de a mi esetünkben Andrási Antal gyergyóalfalvi plébános és kerületi jegyzőn viszont ez már nem segíthetett. Andrási Antal forradalmi cselekedeteinek, azok közismertségének tudatában a vizsgálat eredményét nem várta ki, inkább öngyilkosságba menekült. Popoi József jelentésében[35] megjegyzi, hogy útközben Szeben felé lett öngyilkos. Jakab Elek a részletek kapcsán kiemeli, hogy:

„midőn harczaink végén a legderekabbak egyikét a muszkák kihallgatásra Csik-Szeredába idézték, Szent-Tamáson barátaival jól ebédelt, átkot mondott hazánk ellenségére, a bécsi Camarillára, megáldotta Magyarországot s golyót bocsátott agyán keresztül.”[36]

Andrási Antal gyergyóalfalui mártír plébános és szabadságharcos (1809-1849)

Andrási öngyilkossága sok kérdést vet fel. Néhány esetben találkozunk azzal a magyarázattal, hogy vizsgálati fogságba kerülését követően az ítélet kimondása előtt vagy után került sor halálára, s hogy nem bizonyítható, hogy főbe lőtte volna magát. Szirmai Béla adatai szerint csak „állítólag” lőtte magát főbe.[37] Léstyán Ferenc feldolgozásában azt emeli ki, hogy a hatóság szerint lőtte magát főbe.[38] A bizonytalanságot részben alátámasztja az esetről szóló első jelentése Popoi József erzsébetvárosi esperesnek, kinek jelentése alapján a püspök Kedves Istvánnak azt írja, hogy az érintett pap „a szenttamási erdőkben, pisztolyból szájába önmaga lőtte két golyóbis által végezte ki vallástalanul életét”.[39] Két golyóval fizikailag nehéz elképzelni, hogy valaki öngyilkosságot kövessen el. Tekintve viszont, hogy a többi jelentés is egyértelműen utal az öngyilkosságra, ennek elfogadását nem tagadhatjuk meg. A kerületből el nem vitt papok aláírásával[40] augusztus 24-én beküldött jelentés – miután felsorolja, hogy kiket vittek el a hatóságok – rámutat, hogy:

„e sors egyedül a többinél szerencsétlenebb alfalvi plébánost nem érte, mivel ő, a reá és társaira bekövetkezendett nyomorok fölött, szív forrongva elmélkedvén meg tébolyodott, és a Csík-Szent-Tamási paplakból, hová pihenésre betért volt – hat társával – quasi aliud agendo, eltávozván, magát agyon durrantotta”

Eránosz Jeremiás ditrói pap szeptemberben elküldött jelentésében sajátos szófordulattal, végső soron megbotránkozva emlékezik vissza erre: „az Alfalvival minthogy meg holt hallgatok. Tényeire oly vastag fátyolt kívánok tenni, mely alól a borzadás semmi tüneménye ne látszódjék”.[41] Korábban, augusztus 27-én írt levelében viszont egyértelműen fogalmazott: „szomorú események közt, magánokozott öngyilkossága” vettet véget az érintett pap életének.[42] A börtönből írt jelentésében a fogoly gyergyói esperes, Mészáros Antal is az öngyilkosság tényét erősíti meg, rámutatva, hogy:

„Andrási Antal elborzadván a ránk következendő szenvedésektől és a szerencsétlenség mely érzetétől elméjében megzavarodva az Úrban Csík Sz[ent] Tamás mellett magát főben lővén”[43]

Erről számolnak be a püspöknek Sántha Imre kilyénfalvi és Vákár Lukács tekerőpataki plébánosok is, mikor a temetéséről szóló jelentésüket küldik be.[44] Kedves István is amikor beszámol a püspöknek a gyergyói és csíki papok letartóztatásáról, Andrási Antal öngyilkosságát megerősíti az augusztus 23-án kelt jelentésében.[45] Szentkatolnai Bakk Endre feldolgozása is rámutat, hogy 1849. augusztus 10-én Csíkszenttamáson, hogy a reá váró sorsot elkerülje, valóban öngyilkos lett, főbe lőtte magát.[46].

 

dr. Tamási Zsolt
egyháztörténész
II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója
(Marosvásárhely)

2023. április

(A képeket összeválogatta: Hódi Szabolcs)

Megjegyzések:

[1] Tamási Zsolt: A székelyföldi katolikus papság forradalmi szerepvállalása 1848/49-ben: Esettanulmány: Andrási Antal gyergyóalfalvi plébános és kerületi jegyző szerepe. In. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. 2014, 24 évf. 1-2 szám, 41-66. Jelen feldolgozásban Andrási Antal szerepének vizsgálatanál eltekintünk a szigorúan vett egyházi reformok részletes elemzésétől, a feldolgozás célja kizárólag a háttér-lobby tevékenység körvonalazása. Ennek megfelelően a hivatkozott források közül is csak a legfontosabbakra történik utalás.
[2]  Ferenczi Sándor: A gyulafehérvári (erdélyi) főegyházmegye történeti papi névtára, Bp.–Kolozsvár 2009. 152.
[3] Tusor Péter: A bécsi Frintaneum tagjai Magyarországról, 1816–1918. In. Lymus. Magyarságtudományi forrásközlemények. Bp. 2007. 211.
[4] Tusor Péter: A bécsi Augustineum és Magyarország, 1816–1918. In. Aetas (2007) 22. évf. 1. sz. 32–40.
[5] Andrási Antal önéletrajza. In. Liber oblongus in pelicea compactura, de fundis, peculia, supellectiti Templi et constitionis Parochialibus, inclesatus ab Inventaris ani 1697.  Consegneuter ante Ruinea Gyergyóiens. – Bőrbekötött hosszúkás könyv, az Egyházközség földjeiről, a pénztárról, a templomi berendezésről és az Egyházközség szabályzatáról, végzéseiről, az 1697-es leltárról. Feljegyzések Gyergyó romlása előtti időből. Az eredetiből készült fénymásolat, Fülöp Sándor magángyűjteménye. Eredetije elveszett, A másolat őrzésre átadva: Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár (továbbiakban GyFL) Gyergyói Gyűjtőlevéltára (továbbaikban: GyGyL).
[6]  http://nagypali.hu/nemzetkozi-kapcsolatok/testvertelepulesek/gyergyoalfalu – Letöltve 2023.03.10
[7] Ferenczi im. 382.
[8] GyFL Püspöki Iratok (továbbaikban PI) 707/1848: Kovács Miklós püspök tanácskozásra hívó levele a fehérvári papsághoz, 1848. május 18.
[9]  GyFL PI.  707/1848: A gyulafehérvári káptalan és tanárok részvételével tartott egyházi tanácskozás jegyzőkönyve, Gyulafehérvár, 1848. május 20.
[10] Mészáros Antal 1800-ban született. Pappá szentelve 1823-ban. Kolozsváron káplán, 1827-től Tusnádon plébános, 1841-től Gyergyószentmiklóson. 1843 (1845?)-től gyergyói esperes, iskolafelügyelő, gimnáziumi igazgató. 1849-ben a forradalom idején tanúsított magatartása miatt egy évet börtönben ült. 1850-ben szabadulása után előbbi hivatalát foglalta el. Meghalt: 1865. november 6. Ferenczi im. 343. 
[11] GyGyL, 1848. május 22. Gyergyóújfalu, rendkívüli gyűlés jegyzőkönyve.
[12] A beadványban az aláírók az egyházon belüli demokratizáló javaslatok mellett síkra szálltak az anyanyelvi liturgia, a papság méltányos és arányos fizetése, a világi ruha viselése, a teljes papság bevonásával tartandó évenkénti zsinatolás mellett. OSZK, Kisnyomtatványtár.
[13] GyFL PI. 821/1848. – Szamosújvár, 1848. május 24.: Gajzágó Kristóf Belső Szolnoki esperes levele Kovács Miklós püspökhöz.
[14] Résztvevők névsora – GyFL Egyházmegyei Zsinatok (továbbiakban EZs), d. I. 1/e. 1085/1848. Az erdélyi egyházmegyei zsinat jegyzőkönyve.
[15] GyFL EZs. d. I. 1/e. iktatószám nélkül. Az erdélyi katholikus vegyes Status gyűlésnek Kolozsvárott 1848-ik év Kisasszony hava 27-kén tartott ülésének Jegyzőkönyve.
[16] GyFL EZs.  Statuta Alma Diocesis Transilvanicae Anno 1822.
 die 17-ma Aprilis in Synodo Diocesana publicata, et Concordibus votis approbata, Claudiopoli, Typ. Lycei Regii.
[17] Gruber Ágoston: A hitoktatás gyakorlati kézikönyve. Kolozsvár 1846.
[18] Ferenczi im. 153.
[19] Ez azért is nagyon jelentős, mert a házassági ügyek rendezése a püspöki szentszék jogköréhez tartozott, így nemcsak az esperesek helynöki meghatalmazását, hanem az esperes-széknek a püspöki szentszéki jogkörrel való felruházását is tervbe vették.
[20] GyFL PI. 1010/1848. – Kolozsvár, 1848. szeptember 13.: Kovács Miklós esperesi kerületei jegyzőket kinevező körlevele.
[21] Az 1849. szeptemberi szentszéki ülés rámutat, hogy az 1848. október 9-én Gyulafehérvárra érkező püspök „eleinte az utak bátortalansága és a megtagadott katona-kíséret, azután egy nagyon súlyosan ránehezedett több hónapig tartó betegség miatt kénytelenített itt maradni, honnan különben a vár-ostromlási négy hónap lefolyása alatt (itt arra a négy hónapra utal a jegyzőkönyv, amíg az erdélyi egyházmegye kormányzását a kinevezett püspöki helynök, Kedves István kolozsvári esperes látta el: 1849. május közepe – augusztus vége.) megyéje papjaival és a váron kívül lévő minden más egyénekkel való közlekedéstől merőben el volt zárva, és így papjainak sem politikai, sem egyházi cselekvényeiről tiszta, részletes és hiteles adatokon épült tudomással nem bírhat”. – GyFL PI 286/1849. Gyulafehérvár, 1849. szeptember 12.: A püspöki szentszék gyűlésének jegyzőkönyve.
[22] GyFL PI. 633/1849: Udvarhely, 1849. június 11.: Az udvarhelyszéki esperesi kerület papság közgyűlésének jegyzőkönyve.
[23] GyFL PI 225/1849. Kolozsvár, 1849. szeptember 7.: Kedves István ideiglenes püspöki helynök jelentése Kovács Miklós püspöknek.
[24]  In materia di disciplina e de gerarchia – MOL, Mikrofilmtár, 17952 mikrofilm: Archivio Segreto Vaticano. Archivio della Nunziatura di Vienna, vol. 321. no. 140. Informazione sopra il M. Horváth. 30. Augosta.
[25]  MOL, Mikrofilmtár, 17952 mikrofilm: Archivio Segreto Vaticano. Archivio della Nunziatura di Vienna, vol. 323. no. 210. Agetto affari religiosi dell’Ungheria. Vienna 20 Augostos 1849.
[26]   IX. Piusz elrendelte, hogy a megyei zsinatokat boldogabb időkre halasszák. Pécsi Püspöki és Káptalani Levéltár, Protocollum 1849, 1277/1849.
[27] GyGyL. Gyergyói esperesi kerület papságának gyűlési jegyzőkönyve. 1814–1862. 1849. június 1.
[28] Jakab Elek: Szabadságharczunk történetéhez. Visszaemlékezések 1848–49-re. Bp. 1880. 456.
[29] MOL H Meln. 2. 1848:454: Gál Sándor jelentése Batthyány Lajosnak. Alsócsernáton, 1848. június 25
[30] Garda Dezső: A forradalom katonái Csíkban és Gyergyóban 1848–1849. Csíkszereda, 1998. 21.
[31] Süli Attila: A nemzetőrség, a honvédség és a Kossuth-szabadcsapat szervezése Erdélyben 1848-ban. Kézirat. ELTE 187.
[32] Mikó Mihály Bem levelének vételekor Gyergyóalfaluban volt.  Egyed i.m. 337.
[33] Jakab i.m. 451.
[34] Endes i.m. 300.
[35] GyFL PI. – 393. d. 5. cs. 221/1849; 393. d. 9. cs. 250/1849. – Gyulafehérvár, 1849. augusztus 28.: Kovács Miklós püspök levele Kedves István ideiglenes püspöki helynökhöz.
[36] Jakab i.m. 456.
[37] Szirmai Béla: Az erdélyi püspökség püspökeinek és papjainak névsora a hitújítás utáni kortól (1556-tól). Kézirat. Apud: Sávai János: Zsinat és forradalom – Erdély, 1848/49. Szeged 1999. 655.; László Elek: Egy gyulafehérvári polgárnak naplója az 1848/49. évi forradalom alatt, Sajtó alá rendezte Sávai János. Szeged 1998. 230.
[38]   Léstyán Ferenc: Az erdélyi római katolikus papság az 1848–49. évi forradalom és szabadságharcban. In. Pál-Antal Sándor (szerk.): A maros megyei magyarság történetéből. Tanulmányok. II. Marosvásárhely 2001, 128.
[39] GyFL PI. 221/1849; 393. d. 9. cs. 250/1849. – Gyulafehérvár, 1849. augusztus 28.: Kovács Miklós püspök levele Kedves István ideiglenes püspöki helynökhöz.
[40] Lázár Alajos csomafalvi, Albert Mihály újfalvi, Sántha Imre kilyénfalvi, Vákár Lukács tekerőpataki, Serfőző Ignác szárhegyi papok, Zerich Tivadar teológiai tanár és Merza Antal gyergyószentmiklósi örmény szertartású pap által aláírva. – GyFL PI. 272/1849. – Gyergyószentmiklós, 1849. augusztus 24.: A kerületi papság beadványa Kovács Miklós püspöknek.
[41] GyFL PI. 362/1849. – Ditró, 1849. szeptember 12.: Eránosz Jeremiás ditrói plébános levele Kovács Miklós püspöknek.
[42] GyFL PI. 274/1849. – Ditró, 1849. augusztus 27.: Eránosz Jeremiás ditrói pap levele Kovács Miklós püspöknek.
[43] GyFL PI. 338/1849. – Nagyszeben, 1849. szeptember 18: Tankó Albert csikszentgyörgyi plébános és Mászáros Antal gyergyói esperes leve Kovács Miklós püspöknek.
[44] GyFL PI. 275/1849. – Tekerőpatak, 1849. augusztus 24.: Sántha Imre kilyénfalvi és Vákár Lukács tekerőpataki plébánosok jelentése Kovács Miklós püspöknek.
[45] GyFL PI. 250/1849. – Kolozsvár, 1849. augusztus 23.: Kedves István ideiglenes püspöki helynök levele Kovács Miklós püspöknek.
[46] OSZK, Mikrofilmtár FM 3999, Szentkatolnai Bakk Endre: Az erdélyi r. kath. világi és szerzetespapság az 1848–49-iki szabadságharcz alatt. In. Történelmi Lapok. 1902. augusztus 19 – 1903. január 9. 62.