Az 1849. évi trónfosztás és függetlenségi nyilatkozat visszhangja Erdélyben

Kolozsvár

Kolozsvár a 19. század közepén

„Kolozsvár, april[is] 29-ike. A sok borús napok után folytonosan derült napjaink vannak. Egymásból folyó sorozatát éljük a politikai ünnepeknek.
Alig hangzott el tegnapelőtt esti határtalan örömünk hozsánnája, mely estéhez hasonlót Kolozsvár városa még nem látott, s melyet csak azért nem kísérténk meg olvasóinknak leírni, mert leírhatatlan: ma, a miben akkor kifáradánk, újból elkezdők, folytatni áradozását a kebel érzelmeinek, a hold és csillagok, a megszámlálhatlan sokaságú fáklya s gyertya világa helyett, a nap világánál is dicsőíteni az egek istenét Budapestnek a zsarnokoktóli megtisztulásáért.
Minden egyházban hála isteni tisztelet tartatott, az ünnepélyhez alkalmazott beszéddel kísérve mindenütt.
A minden igaz hazafi állal szeretve tisztelt országos biztos úr[2] is jelen volt a szabadságtéri templomban, melyet a nemzetőrség s honvédek sorai koszorú alakban köríték.
A szabadságtéri oszlop mellett, melyről minden jel, mely a népnyomorgató Habsburgokra emlékeztetne[3], eltűnt, egy ágyú volt torkával középkapu felé kiszegezve. Hat sor- és ágyúlövés dördülete reszketteté meg a levegőt az isteni tisztelet alatt.
Templomozás után egész díszmenetben léptetett el az orsz[ágos] biztos laka előtt a fegyveresek serege.
Volt éljenzés s öröm, volt kedves szép napunk! Adjon is a népeknek hosszútűrő de igazságos istene szebbnél szebb napokat a magyarnak, bús idői már valának!”

Nagyszeben

Nagyszeben látképe a 19. század közepén

„N[agy]szeben, april[is] 27. E falak közt, hol nemcsak nemzeti szabadságunk, függetlenségünk, alkotmányunk megtörésére, de nemzetünknek az élők sorábóli kiirtására is annyi ármány s pokoli cselszövény használtaték fel, hol vesztünk fölött a gazság oly gyakran ült tomboló ünnepet, ültük meg mi is épp azon téren s talán épp azon helyen, melyet a gyalázatosságok minden nemeivel illetett szegény foglyaink és sebesülteink vére öntözött, a nagy Magyarhon függetlenségének s a Habsburg-Lotharingiai háztóli elszakadásának ünnepét; s megültük oly szertartással, mely a nemzet e nagyszerű tettéhez legalkalmibb hódolat lehete, u.m.[4] egy zászlószenteléssel, mintegy jeléül annak , hogy alatta újból is egy lelkesült zászlóalj, az aradi[5] , kész életét és vérét a haza kimondott függetlenségéért föláldozni.
A hely- és környékbeli katonaság a nagypiacra kiállíttatván, s szokott egyházi szertartással a lobogó megáldatván, miután a keresztanya báró Kemény Istvánné szül[etett] Mara Ágnes az első szeget béverte, Czetz[[6] tábornok éltetve a független nagy Magyarhoni és azon férfiút, kinek jelen állásunkat köszönhetjük, azon lelkes nyilatkozattal verte le a másodikat: hogy a magyar hadsereg végre megérve azt, minek reményében harcolt eddig is, u.m. e hon függetlenségének kimondását, készebb az utolsó emberig elvérzeni, mintsem a hitszegett áruló dinasztiának többé valaha szolgája lenni. Utána ezredes gróf Bethlen Gergely[7] és Zarzyczki[8] őrnagy vertek szeget a Mátyás huszár ezred[9], altábornagy Bem[10], a lengyel légió és minden szabadságra vágyó nemzetek nevében.

Berde Mózsa	Czetz János	Bem József	gr. Bethlen Gergely

Végre a’ polgári kormányzat nevében kormánybiztos Berde Mózsa[11] kalapot emelve a hős magyar hadsereg előtt, szólott a sorokhoz; megemlítette, hogy ha a politikai kombinaciók útján, ügyünk szerencsés fejlődését az ész és toll embereinek s főképp Kossuthnak köszönhetjük is, de ezen kombinaciók életbeléptetésének dicsőssége minden esetre csak a hős hadserget illeti, és ennek főképp egyik érdemes tagját Mészáros Lázárt[12]; kinek neve elővarázslá a hadserget, s ki azt most nagynak és dicsőnek látván, páratlan szerénységével kész annak vezetését fiatalabb és erősebb kezekbe tenni le, a hős Görgey Artúr[13] hadügyminiszterébe; s élteté továbbá Bemet, ki Erdélyben tőré meg az osztrák árulók erejét, tábornok Czetzet, kire a munka bévégzését bízá az osztrolenkai[14] hős, az összes tisztikart, és az egész magyar hadserget. Ezekután nemzeti lobogónk szép színeiből hasonlatosságot véve, fölemlíté mi érzésekre buzdítsanak e színek valahányszor soraink előtt lengeni látjuk. A zöld reményleni engedje: hogy a magyar, melynek 300 év óta dolgoztak sírján, meghalni és elveszni nem fog, mert ügyünk, mely ügye egyszersmind a szabadságnak és emberiségnek, oly szűziesen tiszta fehér, mint maga a mennyei igazság, és legyen a veres emlékeztető jel, hogy ez ügyért készek vagyunk bár mikor is vérünket ontani, s így végre a hon és szabadságszeretet szívükre kötésével a fegyelem megtartásának ajánlata mellett verte bé az utolsó szeget. S miután a keresztanya azon óhajtással nyújtá át a lobogót a csapat parancsnokának, hogy azt mindenütt győzelem kísérje, a század Arad felé, Bem táborába, áldások közt elindula.
Az ünnepélyen a katonai tisztikaron kívül más hivatalos testület nem jelent meg; mit sokan s talán nem is minden ok nélkül ügyünk iránti ellenszenvnek tulajdonítnak; de én nem botránkozom meg: jól tudom, hogy egy egész élet baleszméit s előítéleteit, nem lehet hirtelen, mint öltönyt levetkezni; s ha mi följajdultunk, hogy gyakran meggyőződésünk elleni tisztelgésekre kényszerítteténk, legyünk mi elnézőbbek és nemesebbek irántuk, s ne kényszerítsünk senkit erővel, hogy magát barátinknak színlelje; a nemzet jövendő eljárása reménylem fel fogja olvasztani a jéghártyát, s akkor önként simulandnak hozzánk.”

Háromszék

Háromszék székháza

Háromszék 1848-49 telén elszigetelt helyzetben vállalta az önvédelmi harc folytatását, ami kivívta az egész ország elismerését.
A törvényhatóság vezetője, Németh László kormánybiztos 1849. május 2-án Sepsiszentgyörgyön felhívást intézett felhívása Háromszék papjaihoz és lelkészeihez a Függetlenségi Nyilatkozat megünneplésére.
E szerint: „Nincs magyar, nincs székely, kinek keblében April[is] 14-e örökemlékű betűkkel ne lenne fölírva. E nap az, melyen a nemzet háromszázados békoját[15] széttörve, a bakó királyt minden hozzátartozóival együtt, miután az szentségtelen kezekkel, tudtunk és hírünk nélkül országunk szétdarabolá, s nemzeti halálunk kimondá, megátkozva száműzte, s teremtett egy szabad, független országot s ennek kormányt KOSSUTH LAJOS, a legnagyobb polgár elnöklete alatt, melyben a nemzet minden bizalma összpontosul. Addig is, míg az e tárgyban költ nagyszerű határozatokat minden helységeknek szerencsés lennék megküldeni, a mástól nem, csak a nemzettől függő kormány s Buda-Pest ismét a magyaré örömhíréért[16], e hó 6-ára, vasárnapra egész Háromszéken minden egyházakban felsőbb utasítás következtében polgári ünnepélyt rendelek. Önök, kedves tiszteletes úr! Jó és borús napokban egyaránt, mint megannyi fáklya világítának a népnek, szellemük beléjök lehelik, s ott megérlelődve, mint tavaszi lanyha eső jótékonyul hulla a nép közé. Az önök szelleme, Háromszék lelkes hitszónokai, sohasem működött dicsőbb- s jótékonyabbul, mint most, a magyar szabadság élethalál harca folyama alatt. Önök, miután a nép minden jóra fogékony meleg szívét előkészíték, beplántálták, a most hála a Mindenhatónak, zöld lombbá nőtt szabadság fáját, melyet az elszigetelt[ség] s kísértés napjaiban is híven ápolának. Fölhívom, tartsák meg tehát egyházukban e nemzeti szabadságunk újjászületése ünnepét, s ha lenne még valahol a nép szívében a királyok iránti kegyeletnek bármi kicsiny szikrája, irtsák ki azt, mint a földműves kiirtja tavasszal földjéből a dudvákot.
Hirdessék ki azt, hogy a magyar kormánynak máris több jótékonyságábam részesült az összes székelység, mert a sót itt helyben ezentúl azon az áron fogja kapni, mint helyt az Aknán[17], s hogy egy kerek évi adó el van engedve. Az ünnepély sikerérőli tudósítások elvárva, fogadják üdvözletemet!”

Csíkszereda

Csíksomlyó a 19. század közepén

Csíksomlyón a tárgyban népgyűlést 1849. május 24-én tartották, melyről Puskás Ferenc[18] közölt sajtótudósítást.
„Május 24-kén Csíksomlyón a megye termében kormánybiztos Mikó Mihály elnöklete alatt népgyűlésünk vala, melyre Csík, Gyergyó és Kászon kerületeknek minden polgárai meghívattak. A gyűlés főtárgya a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatának kihirdetése lőn, mit elnökünk tartalom-dús megnyitó beszéde előzött meg. E beszéd alatt a trónvesztett Habsburg-Lotharingen-i dinasztia említésekor a „vesszen” szóban nyilatkozott a nép méltó haragja hitszegő gyilkosai iránt; valahányszor pedig Kossuth Lajos neve előfordult, mindannyiszor hosszas és szűnni nem akaró éljenzésekben, kardcsörgetésekben és tapsokban tört ki a tisztelete jeléül felállott népnek Magyarország kormányzója iránti lelkesedése; s ezt a megyeház előtti téren felállított négy ágyú sűrű dörgései is hirdették.
Ezeknek folytán az ünnepelt férfiúhoz hódolati nyilatkozat készíttetett, melyben Csík összes polgársága közelebbi múltjának és jelenének rövid érintésével magát igazolván, a felolvasott ápr. 14-ki függetlenségi nyilatkozatot magáévá teszi, kormányzat és az általa alakított köztársasági irányú kormányt örömmel ismeri el, s a szabadság biztosítása nehéz munkájának elősegélésében a legutolsó fegyver fogható kar felajánlására is késznek nyilatkozik.
És az ajánlatát, ha kell, be is váltandja Csík megye népe, mert szét vannak törve a zsarnokság bilincsei már, melyeket a bűnös öntudata által elűzött áruló Dorsner[19] és a szolgaság uralmának több gyalázatos bérencei tartának kezein. S van most akarata szabad és szilárd, és van benne megifjadott erő a szabadságot utolsó csepp vérig védeni ezentúl is. Következett egy kétágú indítvány tárgyalása, mely szerint egyik követünknek kormánybiztosi hivatalával lett elfoglaltatása felhozatván, annyival is inkább új követ választása javasoltaték, minthogy a másik követünk is egy időig a haza vészesebb napjaiban, talán gazdasága vagy egyéb bajai miatt Debrecenből haza jövén, az alatt képviselve nem voltunk; az alkotmányszerű polgári igazgatás életbe léptethetésére nézt pedig 8 nap alatt tisztválasztási gyűlés tartása sürgetteték.

Csány László	Mikó Mihály

Az indítvány első ága azért, mert kormánybiztos Mikó Mihály a követségről le nem mondott, s mint ilyen a képviselőháznál is igazolva van, elvettetett. A másodikra nézve pedig bármennyire óhajta is e megye a nagyobb rész által oly hosszason nélkülözött szabad választási jogával élni, de nem tartván célszerűnek magát pártviszályok felkeltése által a jelen körülmények közt nagyobb rázkódásnak kitenni, melynek ügyeinkre is káros hatása lenne, a választást békésebb időre kívánta halasztani, s addig az e célból egyébiránt is Csány László volt országos biztosnak által magát felhatalmazottnak nyilvánító elnök Mikó Mihályt a tisztek ideiglenes kinevezésére megbízta, ki azon biztosítással nyugtatá meg a gyűlést, miként a tűzhelyeinél általa megkérdezendő nép kedvenc embereit fogja a hivatalokra alkalmazni, mihelyt pedig a hon békéje annyira helyre áll, azonnal tisztválasztó gyűlést fog tartani.
Így folya le Csíkban is Magyarhonnak a Habsburg-Lotharingenekkel folytatott válópere, s leendő új férje a köztársaságért, Kossuthért s több másokért és a vitéz magyar hadseregért, a gyűlés után elnök által adott ízletes ebéd alatt, a künn levő ágyuk hatalmas visszhangjai között lelkes poharak üríttettek.”

Gyergyószék

Puskás Ferenc sajtótudósítása 1849. május 3-ról.
„Csíkszékből, május 3. Tudatni sietek a közönséggel, hogy élünk mi is, mégpedig egy újabb és dicsőbb életet, nemzeti feltámadásunknak reggelén. A zsarnokság, ármány és árulás nem fertőzteti már szabad téreit e széknek, nem vesztegeti meg a léget, melyben vidámabbul röpkedik a madár is, nem zsibbasztja többé a nép erejét, s akaratát, és midőn ennek ezrei megifjadott erővel küzdenek a szabadság szent harcában, az itthon levők sem mulasztják el megtenni mindazt, mit tőlük várhat a hon.
A képviselőháznak ápr[ilis] 14-kéni határozata hírére öröm sugárzott mindenek arcain, s Hunnia függetlensége nagyszerű napjának fellendülése több helységekben, mint pl. Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Ditróban, Tölgyesen[20] sat. nagyszámú nép s katonaság által hatalmas ágyúdörgések és szónoklatok között ünnepeltetett meg.
És míg e sorok világot látandnak, Magyarhon fővárosának is a nemzet birtokába lett visszajövetelét e szék népei megünneplendik.”

dr. Süli Attila őrnagy
hadtörténész
BHM Hadtörténeti Intézet és Múzeum
kutatója

2024. április

Felhasznált irodalom:

- Arany Krisztina: A Függetlenségi Nyilatkozat. In: https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/a_fuggetlensegi_nyilatkozat (letöltés dátuma: 2024.04.21.)
- Csíkszék az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején. Korabeli források 1848. március 20. – 1849. október 16. Bevezetővel és jegyzetekkel ellátva közzéteszi Pál-Antal Sándor. Csíkszereda, 2017.
- Háromszék az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején. Bevezetővel és jegyzetekkel közzéteszi. Demeter Lajos–Pál-Antal Sándor–Süli Attila. Marosvásárhely, 2018.
- Honvéd, Kolozsvár, 1848-49. Szerk.: Ocsvai Ferenc. 105. sz. 1849. április 30. 
- Süli Attila: A nemzetőrség, a honvédség és a Kossuth-szabadcsapat szervezése Erdélyben 1848-ban. Sepsiszentgyörgy, 2011.

Megjegyzések:

[1] Állam.
[2] Csány László.
[3] Korábban I. Ferenc osztrák császárról és magyar királyról (uralkodott: 1792-1835) nevezték el.
[4] Úgymint.
[5] Feltehetőleg az 55. honvédzászlóalj, bár ez Bihar megyében alakult.
[6] Czetz János (1822-1904) vezérőrnagy.
[7] Bethlen Gergely gróf (1810-1867) ezredes.
[8] Zarzycki Dyoniz (1821-?) alezredes.
[9] 15. (Mátyás) huszárezred.
[10] Józef Bem (1794-1850) altábornagy.
[11] Berde Mózes (1815-1893) ügyvéd, kormánybiztos.
[12] Mészáros Lázár (1796-1858) altábornagy, hadügyminiszter.
[13] Görgei Artúr (1818-1916) vezérőrnagy.
[14] Utalás Bem 1831. május 26-i ostrołęka-i helytállására.
[15] Béklyó.
[16] Csak Pest városa. A budai vár május 21-én esett el.
[17] A sóbányánál.
[18] Gyergyószék jegyzője.
[19] Franz Dorsner (1795-1852) ezredes, a 14. (1. Székely) határőrezred volt parancsnoka.
[20] Gyergyóditró és Gyergyótölgyes.