A besenyőktől a Baróthi Bekékig.
A Baróthi Bekék részvétele az 1848/49-es forradalom- és szabadságharcban

Genealógiai előzmények

         Be kell vallanom, hogy az alcím cím nem egészen eredeti, hiszen Kisgyörgy Zoltán hasonló tanulmánya már megjelent.[1] Ott érdekes és felbecsülhetetlen szerep jutott az oral history műfajának. Jelenleg inkább a nézőpont, a levéltári kutatás hozhat újat e témában, nem zárva ki a napvilágot látott frissebb anyag felhasználását.
         A heraldika és genealógia művelőinek érdekes lehet, ha megnézzük a Beke név eredetét. A Beke legkorábbi alakja méltóságnévként szerepel, ezért kis betűvel írták. Ugyanis a besenyők[2] törzse rangjelzője a beke, a fővezér. Totemállatuk az ötágú agancsos szarvas. A besenyők hogyan jutottak a Kárpát-medencébe, ezt a források különböző módon magyarázzák.
         A Gesta Hungarorum szerint „Zolta vezér[3] pedig vitézei visszatérte után kitűzte Magyarország határait. […] Ugyanezen a határon, a Mosony nevű fertőn túl nem kevés besenyőt is letelepített országának védelmére”.[4] Zolta, Solt, Zsolt (896-949, uralkodása 907-től) egyesek szerint Árpád legkisebb fia. A besenyők más szálon is kötődnek az Árpád-házhoz.
Egyes források a szerint a besenyők 5 törzse él a Kárpát-medencében. Árpád (845-907. júl., uralkodása 895-) leánya Ágocska a besenyők El Súr vezértörzsének Tevele nevű bekéhez (+948 e.) ment nőül. A besenyő Tevele fiai Ertem és Káta (*900 körül) (Káta főhadiszállást is jelentett) és egy leánya, Kücsük.[5] Ő nőül ment Bulcsu vezérhez (+Regensburg, 955. aug. 15.).[6] Tehát az Árpádokkal álltak rokonságban a bekék és méltóságban sem maradtak le az Árpádok mögött.
Káta fia  Or-chon (*930 körül), ennek fia Ek vagy Súr vezér (*955). A Baróti Beke család Tevele beke elsőszülött fiágon, Ertem bekéig tudja származásukat visszavezetni. Az El Súr/Il Súr főnemesi rang, égi személyt jelent.[7] Az El-Súr nemben őket illeti az elsőség.[8] Baróti Beke Dénesről írják, hogy ő volt a besenyő törzs legutolsó bekéje.[9] Több család, így a Beke is a „besenyők bekéinek (fővezéreinek) a család ából egyenes ágon származik. A törzs fővezérei, bekéi, későbben a BEKE családi nevet vették fel és ez a nagy (egykor uralkodó család) ezt a neve ma is viseli. Baróti Beke Dénes, a besenyők bekéje, 1897-1925 között Hont megyében, Krakkó pusztán gazdálkodott és 1925 körül került föl Budapestre, ahol a IX. ker. Páva utcában volt egy kis kertes családi háza.”[10] Mit jelenthetett jogilag ez a méltóság, érdemes lenne kutatni.
         A méltóságnév mellett a középkorban több családban található a nagybetűvel irt Beke, mint személynév, például a Bors nembeli Beke (+1316) aki tárnokmester (1314-1315) is volt.[11] Feltételezhető tehát, hogy a méltóságnév átment személynévvé, később családnévvé is. Lehet, hogy egyenes ágon levezethető a besenyő Beke név, de mindkét állítás igaz lehet.
         Az előnév szintén igen érdekes, hiszen a Baróthi/ Baróti török eredetű víz-és helynév, ami szürke menyétet jelent. Barót város címerében is ez szerepel.[12] Barót (ma Baraolt) város Kovászna megyében és besenyő településként jelölik.
         A sok bizonytalanság ellenére el kell fogadnunk, hogy besenyők éltek a Kárpát-medencében. Bár a különböző eredetű nevek – méltóságnév, személynév, családnév- előfordulnak, vajon ezek visszavezethetők-e a közös besenyő méltóságnévre, ebben csupán reménykedhetünk.

Részvétel a harcokban

         A Baróti Bekék közül három személyre vetül fény. Szó lesz I. (öreg/id.) József és két fia II. (ifj.) József és Gyula személyéről és csatáikról. A Bekék címere kék, tojásdad, alakú pajzsban görbe kardot villogtató ezüst oroszlán. Sisakdisz: görbe kardot villogtató páncélos kar.[13] A címert az osztrák császár adományozta, aki nem ismerte a besenyők címerét. A Bekék különböző előnévvel különböző címereket használtak.

baróthi Beke-család leszármazási táblája

          Öreg Beke József (1791-1878) székely kapitány, őrnagy 1848-ban nemzetőrségi százados. Eredetileg papi pályára készült, de mivel a családban nem volt katona senki, ezért haza kellett térnie és a katonai pályára lépnie.[14] Ez megerősíti azt, hogy katonáskodó réteghez tartoztak. Az öreg Beke 1812-1848 március 1. között, vagyis a reformkorban és az 1848-as forradalom kitörése előtt a 15. gyalog (székely) határőrezredben szolgált és Erdővidék parancsnoka volt. Mindhárom Beke ebben az ezredben szolgált.[15] Öreg Bekét főkapitányként nyugdíjazták, mégis részesévé vált a forradalomnak, amikor 1848 nyarán az Erdővidék nemzetőrségének parancsnoka lett.[16] 1848 októberében Vay Miklós kormánybiztos őrnaggyá nevezte ki és Székelyföld védelmében vett részt. A cári csapatok 1849. júniusi betörésének idején is harcolt.[17]
         A nemzetőrség soraiban szerencsés volt, hogy az arisztokrata, polgári rendűek mellett katonai családok is részt vettek, akik a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavát komolyan vették.) köztük Beke József.[18] Ez olvasható az ifj. Beke József Szózatában is.[19]
         Öreg József fiai közül II. József őrnagy.[20] Talán hármójuk közül a legtehetségesebb katona. Katonai pályára szánták, ezért a kézdivásárhelyi katonaiskolában tanult. 16 éves korában, 1828-ban őrvezető, 1847-ben főhadnagy. A forradalom idején, 1848. június 16-án alszázados a 15. határőrezredben. Augusztustól ezrede 1. zászlóaljával a szerb felkelők, Jellačić ellen harcolt. 

ifj. Beke József

          Ifj. Beke József (1812-.1896) 1848-ban a Verbászi (ma Vrbas Szerbia)[21]-Ferenc csatornai ütközetben századosként vett részt, Azután Parendorf (Parndorf, Ausztria) alá rendelték.[22] Október 9-én Parendorfnál átlépték az osztrák határt Móga elővédjei barátként.[23] A schwechati (ma Bécs külvárosa) ütközet Móga vezetése alatt. történt. Ez október 30-án vereséggel zárult, de az osztrákok nem használták ki előnyös helyzetüket.[24] A csata után Holicsig  (ma Holíč Szlovákia) vonult, ahol megvált zászlóaljától, mert mint újonnan kinevezett őrnagy Bihar vármegye belényesi járásában az erdélyi nemzeti hadsereg tartalékát képező sereghez rendelték, amelyet a románok ellen vezényeltek. 1849 elején Zaránd vármegyében ütköztek össze, onnan február 5-én Déváig (ma Déva) vonult, ahol Bem altábornagy főseregével egyesült.[25].
         Kossuth Lajos 1848 decemberében nevezte ki Bemet Erdély főparancsnokává. Zseniális hadvezér, életét bátran kockáztató hős. Bemet nem véletlenül tartották Kossuth legszerencsésebb választottjának.
         Bem körében találjuk Petőfi Sándort és a Bekék közül legalább a két fiút, akik személyesen ismerték egymást. Amikor a cári csapatok Moldvában tartózkodtak és 1849. január végén átlépték a határt, Puchner Antal császári tábornok, főhadparancsnok felbátorodott a Bem elleni harcokra. Bemnek szüksége volt hadának kiegészítésére, ezért magához rendelte Beke alezredest. Bem – Szerdahely (ma Miercurea Sibiului), Szászsebes ( ma Sebeș) Szászváros ( ma Orăștie) érintésével- Déva felé vonult. Itt akart egyesülni a Magyarország felől benyomuló Beke alezredes dandárával. Petőfi ezzel kapcsolatban Bem táborából, Vizaknáról (ma Ocna Sibiului) levelet irt, amely 1849. február 3-án kelt. Január 31-én érkeztek ide Szelindekről (ma Slimnic)- „Egy osztály Kemény alezredes vezérlete alatt előnyomult Déva felé, hogy az Aradról jövő Beke őrnaggyal egyesüljön. Útban van hozzánk Háromszékből 8000 és Csikszékből 3000 székely, de ezeket be sem várva, mihelyt Beke őrnagy megérkezik, azonnal megrohanjuk Szebent”.[26]
         Februárban Bem tehát csatát vívott Vizaknánál.[27] Ezt az ősrégi székely várost, hegyek veszik körül. A város alatti lapályos részen vezet az út Szebenből. Bem Szelindek felől érkezett Vizaknára.1849. február 1-je, vasárnap éppen reggelizett Bem. Szeben felől puskaropogás hallatszott, jelezve Puchner érkezését az orosz segélycsapatokkal. A jelenlévő Czetz igen aggódik a helyszín miatt ezért Bem, Czetz és Petőfi kilovagolnak szemlére. Bem három részre osztotta csapatát, egyik szárnyát a bátor Zsurmay Lipót vezette, őmaga középen helyezkedett el. A rendkívül véres csata délig tartott. Puchner megfutamodott. Viszont Bem üldözni kezdte, amikor kiderült a magyar csapat számbeli csekélysége, akkor megfordult a harc Puchner javára.[28]       

Erdélyi hadműveletek 1849 tavaszán

         Bem nem veszítette harci kedvét „önbizalmát  még növeli a hír, hogy a magyarországi segélyhad Beke József alezredes vezetése mellett Arad felől már közeleg s egy-két nap múlva már Déván lesz”[29] Bem, hogy megkönnyítse Beke előnyomulását, a rettenthetetlen báró Kemény Farkast küldötte elébe, ki február 1-jén 6 ágyúval, a 11. és az 55.  honvédzászlóalj és 3 század Mátyás-huszár élén indult az alezredes fogadására Szerdahely, Szászváros érintésével Déva felé. Petőfi megjegyezte, jön Beke ezredes, nem kell félni. A kiküldött csapatoknak csak egy részét engedték mégis Beke elébe, mert féltek a váratlan támadástól.
         A piski csata 1849. február 4-8 között zajlott.[30] Gyalokay Lajos honvéd százados leírása fontos az eseményekről, ezért róla is szót ejtünk. Február 5-én Dévára rendelték Gyalokayt, innen pedig 7-én a történetileg oly nevezetes piski hídhoz vezényelték. Február 8-án fényesen visszaverték az osztrákoknak nagy erővel foganatosított kérnszemléjét s 9-én vívták meg a neves csatát.
         Február 4-én én reggel Kemény Farkastól azt az értesülést kapta Bem, hogy az ellenség a piski hidat megtámadta. Bem e hír hallatára felkiáltott: „Ha a híd elveszett, Erdély is elveszett!” és Czetz ezredest a fősereggel Piskire küldötte. Majd dél felé maga is megjelent a csatatéren. Czetz ezredes észrevette, hogy a hídtól pár kilométernyire, Szentandrásnál (ma Sântandrei) egy magaslaton egy pár székely század van tartalék gyanánt felállítva. Lehetséges, hogy ők éppen a Beke csapatai voltak. Ezeknek támadást parancsolt. amint irják: „egyetlen magyarországi segélyező megerősítette őt [Bemet] veszteségei két-háromszorosát pótolta” Beke serege.[31] A támadás sikerült II. Beke József a piski csatában 8 ezer emberrel és 29 ágyúval döntő csatát vívott. Amikor Puchner Antal – a monda szerint - átüzent Bekének, hogy holnap kezdődik a harc, azt üzente vissza lovas futárával: „Találkozunk a piskii hidjánál”[32] Piskinél a leggyilkosabb erdélyi csatát kellett megvívni a folyóvá duzzadt Sztrigy-patak hídjáért, amely többször is gazdát cserélt.  Bem csapatai fényes csatát nyertek. Nem véletlen, hogy a legtöbb legenda ehhez fűződik. Az osztrákoknak elfogyott a lőszere, vissza kellett húzódniuk. De Bem nem követte őket Nagyszeben (ma Sibiu) felé, hanem meglepetésszerű bravúrral átsiklott Gyulafehérvár (ma Alba Iulia)  erődítménye és az osztrák fősereg között.
         Ifj. Beke József előbb Medgyesen tartózkodott, majd 1849. február 14-én Kézdivásárhely (maTârgu Secuiesc) parancsnoka lett.
Beke alezredesként Szózatot intézett a Háromszék lakosaihoz. Ebben ecseteli, hogy amikor iker-nemzetünket, a magyarokat látta bajba jutni, kilenc hónapon át követte a magyar lobogót a magyarság szent csatáin.  Látta a Bánát serény gazdáit, amint a befogadott rácok legyilkolták. Látta Jellačić csordáit, az oláhokat rárontani a magyarokra.[…] „Most a viszontlátás lángoló örömével sietek hozzátok”. Bem a tisztelve szeretett fővezér bizalmából lett Háromszék kormányzója.[33]
Itteni tevékenységéről Gyalokay is beszámolt. 1849. február 13-án Balázsfalván Gyalokay megkapta Beke őrnagynak, futár által küldött felhívását: hogy — ha sebe engedi — azonnal menjen Medgyesre. Másnap 4 lándzsás lovas nemzetőr fedezete alatt, egy paraszt szekérrel elindult és 15-én délelőtt Medgyesre megérkezett.[34] „Midőn Beke őrnagynál jelentkeztem, tőle nagy meglepetésemre azon értesítést nyertem: hogy miután a tábornok őt alezredesnek és Háromszék főparancsnokának kinevezte, s a székelyek hazaszerető lelkesedésének fölébresztése, nemkülönben az így toborzott csapatok szervezésével bízta meg, ezen megbízatásának csak úgy vélt sikeresen eleget tehetni : ha a tábornok engem, mint hadsegédet az 55-ik zászlóaljtól hozzá áthelyez, s ha ilyen minőségben, szónoki képességem hatását érvényesítheti.
         Szeretve tisztelt főnököm és atyai jóbarátom, ezen megkülönböztető kívánságát, egész készséggel teljesíté a tábornok, s mikor Medgyesre történt megérkezésem után Beke alezredes engemet két ember által támogatottan hozzá, tisztelkedni elvezetett: először néztem közelről az európai hírre emelkedett nagy férfiúnak, jóságát és szellemi fenséget tükröző szemeibe.
Fiatalságom által meg volt lepetve, de miután szerény tiszteletteljes kifejezésekben előadtam: hogy mint zászlóaljam legidősebb főhadnagyát, a piskii ütközetben nyert sebemért épen ő nevezett ki századosnak, szívélyes jóindulattal vállamra tette kezét, és abbeli várakozásának adott kifejezést: hogy tehetségemet, jó híremnek megfelelő módon fogom felhasználni.
A hazaszeretet, szorgalom, ügyesség, és polgári erények classikus földén — Háromszékben — mintegy 5 hetet töltöttem. Népszerű derék parancsnokommal községről községre jártam, s mint vándor apostol hirdettem mindenütt az igét, mit a lelkesedésből hevített meggyőződés, mit hazám, nemzetem iránt táplált, érzelmekben túláradó ifjú szívem, ajkamnak sugalmazott.”[35] „Körösbányán és Brádon képződött  különböző csapattestekből , mely több csetepaté után  az ép oly vitéz és hű  mind hadtanilag  alaposan képzett Beke József honvéd őrnagy vezetése alatt”[36] „ezen kis országból [Háromszék] a régi csapatokon kívül  néhány hét alatt teljesen felszerelt  hét erős zászlóaljat, két huszárszázadot és egy üteg ágyút mozgosítottunk”. [37]
         Közben, mint említés történt, Medgyesen vívtak csatát. Puchner generálisnak Medgyesnél március 3-án sikerült ugyan legyőznie Bemet, de sikerét nem tudta kihasználni. Bem a szabadságharc egyik legnagyobb bravúrját hajtotta végre, amikor március 11-én elfoglalta Nagyszebent, kiszorította az ellenséges csapatokat. Nagyszebenben helyőrséget hagyott Bem, majd Vöröstoronyból is kiűzte az oroszokat március 15-én.[38]
         Amikor egy hónap múlva újra Mars mezejére szólítják Bekét, 1849. március 28-án elbúcsúzik szeretett népétől Búcsú Háromszék lakosaihoz címmel. Így írt: „a kötelesség szent lett előttem kétszeresen. Erőt és áldást kértem […] Háromszék népe hazánk koronájában a legdrágább gyöngy.”[39] Drága rokonaimnak nevezi őket a már Beke ezredes.[40]
         Március 29-én Bem parancsára Brassó alá vonultak. „Leírhatatlan lelkesedés szállta meg a székelyeket, és szárnyakat fűzött lábaikra”.[41] Brassót 30-án sikeresen elfoglalták. Gyalokayt idézve: „ápril 1-ső napján Beke alezredest, mint ostrom-tábor parancsnokot Gyula-Fehérvár alá követtem.
         Itt, nemes szívű, okos és vitéz főnökömnek meleg szeretetét, teljes bizalmát bírva, hadsegédi minőségben szolgáltam május 12-ig, s az irodai teendők, valamint a fogalmazványok készítésén kívül, az ostrom minden csatározásában és fáradalmaiban részt vettem.
         Örökké emlékezetes szép napok voltak ezek. A magyar fegyver dicsősége délponton állott. Erdély ki volt tisztítva az ellenségtől s Magyarországból is fényes győzelmek diadalhíre jutott el hozzánk.
         Ez idő alatt, méltatlanul mellőzött kedves főnökömet, egy általam fogalmazott fölterjesztés következtében azon kitüntetés érte, hogy magának a kormányzónak Kossuth Lajosnak rendeletére lett ezredesnek kinevezve.[…] Május 11-én érkezett meg Bem tábornoknak ezredesemhez Freydorfon, május 5-ről kelt parancsa, melyben szóról-szóra ez foglaltatott: «Küldje ön hozzám azonnal Gyalokay századost, én őt szép tulajdonaihoz képest jobban alkalmazhatom». Lelkem mélyéig meghatva, könnyek között búcsúztam el szeretett jó főnökömtől és a kedves körtől, hol oly sok boldog napokat töltöttem.”[42]
         Gábor Áron Kézdivásárhelyen öntött ágyúkat. „Kiben egy mély godolkozású fő, kutató ész és a technikai tudományok nagy ösmerője veszett el, saját találmánya után, béllel öntött ágyúkat készített.”[43]
         Március közepére Gyulafehérvár, Déva vára és az Érchegység kivételével nem volt osztrák had Erdélyben.[44]
         Március 29-én rendelik Bekét és Gyalokayt Brassó alá. Brassó megvédése után az ellenséget Törcsvárról is kiszoritották az országból.[45]
         Brassó város felszabadítása után Gyalókay követi szeretett főnökét, Beke Józsefet Gyulafehérvárra. Őt, a „méltatlanul mellőzött kedves főnökét” ezredessé léptetik elő. Ez egyébként már Kézdivásárhelyi tartózkodása idején történt. Beke mellett hadsegédként irodai teendőket látott el Gyalokay május 12-ig. Bem ugyanis levelet írt Bekének ”Küldje el hozzám azonnal Gyalókay századost, én őt szép tulajdonaihoz képest jobban alkalmazhatom”- amit Beke teljesített.[46]
         1849. április 1-jén ifj. Beke József a gyulafehérvári ostromsereg parancsnoka volt.[47] A gyulafehérvári harcok márciustól kezdve folytak és augusztus 1-jén is tartottak. Április 30-án érkezett meg  hozzájuk Stein ezredes, de meghátráltak a cári erőkkel szemben.[48] Viszont feljegyezték, hogy májusban a Zalatna (ma Zlatna)  visszavonuló Beke ezredest a ma Gyulafehérvárhoz tartozó Marosportusnál (ma Gyulafehérvár része) a románok megtámadták, de kénytelenek voltak meghátrálni,[49] mivel Stein ezredes megmentette.[50]
         Az erdélyi hadsereg 1849-ik év junius hó 21-én, tehát közvetlenül az oroszok betörése előtt 48230 harcképes emberből állott, s ezek közűi 8 zászlóalj gyalog, valamint a lovasság egy része, alig három héttel azelőtt behívott újoncokat számlált. Tekintettel továbbá arra, miszerint egy dandár Stein és Beke ezredesek vezénylete alatt, 3543 emberrel Gyula-Fehérvár ostrománál volt lekötve, stb.[51]

Erdélyi hadműveletek 1849 jún-aug.

         Június 19-én az orosz seregek Lüders tábornokkal Szeben felé a Tömösi-szoroson kísérelték meg a betörést. A győztes oroszok június 21-én reggel vonultak be Brassóba. A tömösi harcokban ifj. Beke József teljhatalmú parancsnok volt, innen vonult Dévára.[52]
         Augusztus 17-ére már Arad is elesett és Lüders felszólította Bemet, hogy adja át Déva várát, de Bem visszautasította. Viszont a parancsnokságot Beke ezredesnek átadta, őmaga és Stein Törökország felé menekült.[53] Beke ezredes augusztus 18-án megkötötte a Dévai kapitulációt. Ennek értelmében a székelyek megtarthatják kardjaikat, a huszárok lovaikat. Lüders orosz tábornok előtt augusztus 18-án letették a fegyvert. Az egyezséget azonban az oroszok felrúgták.[54]

         A Beke triász harmadik tagja Beke Gyula (1826-1895), aki 1837-1840 között a bécsújhelyi katonai akadémia növendéke volt. 1840-1844 között tanulmányait a kézdivásárhelyi katonaiskolában folytatta.[55] 1842-ben a 15. (háromszéki) határőrezredben szolgált.

Beke Gyula

         Gyulát 1848-ban Bécs alá rendelték, mint hadnagyot. 1848.  augusztusától ezredét az 1. zászlóaljával a délvidéki szerb felkelők, Jellačić csapatai ellen vezényelték. Utász alakulatával részt vett a ma Verbászhoz tartozó Újverbászon a csatában. Ez volt Perczel Mór központja. Ő is részt vett az 1848.-as schwechati ütközetben. Októberben császári és királyi alhadnagy és a fel-dunai honvédseregben szolgált. November 6-ától főhadnagy, a Pozsonyban szerveződő 2. utászzászlóalj segédtisztje. 1849. január. 2 –án mint századost a 3. utászzászlóalj Központi Mozgó Seregéhez rendelték. Ott harcolt a kápolnai ütközetben, amely 1849. február 26-27.-én zajlott. Valójában döntetlen volt a csata, mivel az osztrákok nem tudták kiaknázni a helyzetet. Feljegyezték, hogy Beke Gyula „A schwechati és verbászi csatákban harcolt s a kápolnai nagy ütközetben hősies magatartásáért honvéd mérnökkari őrnagyi rangot kapott”.[56] Márciusban alakulatával Tiszafüreden állomásozott és áprilisban beosztották őket a felső-magyarországi (későbbi IX.) hadtestbe. Erődítéseket építettek a Kárpátok szorosainak védelmére. Augusztus 6 –án őrnagyként, zászlóaljának parancsnokaként harcolt a Délvidéken összpontosított főseregben, az augusztus 9-i temesvári csatában és 24-én fogságba esett.[57]

A szabadságharc bukása után

         1849. augusztus 13-án történt a világosi fegyverletétel. Mindhárom Bekére a szokásos megtorlás várt a Habsburgok részéről.
         Öreg Beke Józsefet 1851 május 15-én, Nagyszebenben halálra itélték, de ezt 2 évi várfogságra változtatták.[58] Büntetését Nagyszeben, Gyulafehérvár, Arad, végül Josefstadt (ma Bécs VIII. kerülete) börtöneiben töltötte. Két év múlva szabadult.[59] Egyed szerint Beke József öreg 6 évet kapott.[60]
         Őt szíve visszahúzta szülőhelyére. Baróti birtokát visszakapta és a kiegyezés után csekély birtokán élt. 1868-ban még azt kérte, hogy kapitányi és honvéd őrnagyi nyugdíját kapja vissza. Eléggé megalázó módon kértek tőle magatartása felől bizonyítványokat.[61] A családapa szülőhelyén hunyt el. Síremléke a baróti temetőben még 1972-ben megtalálható volt.[62]

         Sírfelirata:

ITT NYUGSZIK BEKE JÓZSEF Székely százados [Meghalt 87 éves KO]RABAN 1878-ban És nője Incze Rozália Megh[alt] 67 éves korában 1861-ben Béke legyen poraik felett

         A kopott sirkő eleje Beke Józsefre, a második része felesége, Incze Rozáliára vonatkozik. A hiányzó betűket jelen szerző bátorkodott kiegészíteni.
         Baróton emléktáblát állítottak fel Az 1848/49-es szabadságharc vértanúi hősei címmel. Itt olvashatók a következő sorok: „Ezek közül a legmagasabb rangig ifj. Beke József ezredes vitte, ki 1849.május 12-től az erdélyi hadseregtábori térparancsnoka és augusztus 12-től Bem utódaként a nyugaterdélyi csapatok főparancsnoka. Baróti volt id. Beke József nemzetőr őrnagy, Beke Gyula honvédőrnagy.
         A szabadságharc leverése után általános amnesztia 1856-ban volt. Ez 1856. év a súlyos önkényuralom évéhez tartozott, amikor a nemzeti elnyomásra válasz a passzív rezisztencia. Még nem történt meg a király megkoronázása sem. Talán a külpolitika, talán családi esemény, az 1856. julius 12-én Gizella főhercegnő születése is közrejátszhatott a későbbi amnesztia rendelet kiadásába. Talán még a név választás is, Szent István király nejének,  Gizella hercegnőről történő névadás is, amely név szokatlan a Habsburg-házban,  gesztusként fogható fel a magyarok felé?
         Ifj. Beke József a Dévánál ejtett foglyokkal együtt fogságba került.[63] 1850. szepteber. 12-én Nagyszebenben kötél általi halálra ítélik, melyet december 14.-én tizenhat év várfogságra változtatnak. 1856.-ban Josefstadtból szabadul. A kiegyezés után Bács megye főszámvevője.
         Görgeit nem végezték ki Aradon, mert I. Miklós cár (1825-1855) kegyelmet kért Görgei számára Ferenc Józseftől (1849-1916). A koronázatlan magyar király háziőrizetben Klagenfurtban tartotta Görgeit családjával együtt. Amikor Kossuth Lajos áruló hírébe keverte, ezt megcáfolandóan 1884-ben az egykori tisztek közül 200-an írták alá a nyilatkozatot, amelyben jó hadvezérnek és hazafinak ismerték el. Beke József is aláírta a Görgei melletti nyilatkozatot.[64]
         Gyula az 1849. augusztus 24-én a temesvári csatában esett fogságba.[65] Fogságából megszökött és a Bácskában bujkált. A források szerint Aradon itélték el őt is golyó általi halára, amelyet várfogságra itéltek.[66]
         A két Beke testvér Zomborban (ma Opština Sombor Szerbia) élt, és halt meg.

Beke József 1848/49-es honvéd ezredes gyászértesítője

Beke Gyula 1848/49-es honvéd őrnagy gyászértesítője

         Gyulát Szabadka (ma Subotica Szerbia) városa hivatalnokként alkalmazza. 1858-ban házasságot kötött Markovics Irma/Júliával (+Lugos, 1876). 1861-ben Bács vármegye főszámvevője. 1867-ben a Bács megyei Honvédegylet tagja.1869-ben őrnagy az újonnan felállított magyar honvédségnél. 1876 után nőül vette nagyenyedi Enyedi Irmát, aki őt túlélte (+Zombor, 1901). 1877-ben alezredesi címmel nyugalmazzák. Bács vármegye árvaszéki elnöke is.[67]
         Bácsfeketehegy (ma Feketíts, Szerbia) faluban zajlott le a szabadságharc utolsó csatája, amelynek 1887-ben állítottak emlékoszlopot. Leleplezési ünnepségén öreg Beke József és fia, Gyula is részt vett. Az emlékmű ott épült, ahol Guyon honvédtábornok 1849. július 14-én legyőzte Jellačićs seregét. Ezt az obeliszket 1922-ben lebontották.
         Beke Gyula fiainak emlékeit Zombor( ma Szerbia)  közelében Stanisicson (ma Stanišić, Szerbia) találták. A Monarchia idején Beke Gyula halálának napján (január 12,) katonaság vonult ki zenével a zombori temetőbe, és diszlövéseket adtak le tiszteletére.[68]

         Ennyi maradt a hősök után, de emléküket az aradi vértanúk mellett az utókornak illő helyet kellene biztositani.

dr. Beke Margit
egyházhadtörténész
Prímási és Főkáptalani Levéltár
ny. levéltárigazgató

2024. április

Megjegyzések:

*Ez úton is hálás köszönetemet fejezem ki a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltár és Irattár, az Országos Széchenyi Könyvtár és Kézirattár, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár, a Központi Statisztikai Hivatal kedves munkatársainak, akik készséggel és tudásuk nagyszerűségével álltak rendelkezésemre. 

[1] Kisgyörgy Zoltán: A baróti Bekék és az 1848/49-es magyar szabadságharc. In Adalékok Barót történetéhez. Szerk.: Demeter László. Közreadja a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület. Barót 1999. (Adalékok) 65-74. (Kisgyörgy)
[2] A korabeli leírások a besenyőkről és a magyarokról lásd A magyarok elődeiről és a honfoglalásról.Sajtó alá rendezte: Györffy György. Budapest 1975, 1986., Szilvay Gyulas: A besenyők története. Ősi Gyökér K. Buenos Aires, 1976. (Szilvay)., A honfoglalás korának irott forrásai. Szerk.: Kristó Gyula. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 7.) Szeged, 1995.
[3] Zolta Árpád fia. Nőül vette Ménmarót lányát. Árpád halála után ő követte a nagyfejedelemségben, majd diának Taksonynak adta át helyét. Tóth Sándor László: Zaltas. In Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14. század) Szerk.: Kristó Gyula. Akadémiai K. H. n. 1995. (KTML)741.
[4] Anonymus: Gesta Hungarorum. Ford. Pais Dezső. H. é. n. 3
[5] Szilvay 36.
[6] Beniczky Gyula: A besenyők Súr-törzsének történelme. Magyar Szakemberek Írásai. 1. Amerikai Magyar Ki. Detroit 1959. 20.
[7] Szilvay 37, 40. 48-49., Kordé Zoltán: Súr. In KMTL 611-612
[8] Szilvay 43-44.
[9] Szilvay 40.
[10] Szilvay 15.
[11] Bognár Krisztina-Szögi László: Tárnokmesterek. In KMTL 662-663, 663.
[12] Ferenczi István: Barót nevéről s az erdővidéki-barcasági besenyő csoport történeti szerepérőül. In Adalékok 37-64. 45. Barót címere 64-65. között
[13] Kisgyörgy 65-74.
[14] Baróti Beke József öreg (Barót, 1791. szept. 3-Barót, 1878. okt. 13.) Honvédelmi Minisztériuum Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltár ( HL): General Kommando 24., Pálmay 61., Kempelen Béla: Magyar nemes családok. II. Grill K. Budapest, 1911. 27., Bona Gábor:Tábornokok és törrzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban I-II. Miskölci Egyetem. Miskolc, 3 2015 (Bona 2015.) I. 181.
[15] Kisgyörgy 67.
[16] Bona 2015. I. 181.
[17] Bona 2015. I. 181.
[18] Egyed Ákos: Háromszék 1848–1849, Bukarest, 1978.(Egyed) 57.
[19] HM HIM HL 1848/49. gyűjtemény 52a. doboz 79. sz. irat
[20] Baróti II. József ifj.(Barót, 1812 - Zombor, 1896. nov.) Pálmay 61.,Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49- évi szabadságharcban. Heraldika K. Budapest 2000.145-147. csak az ifj. Beke van benne [21] Hermann Róbert: A szabadságharc hadtörténete. Korona K. Budapest, 2001. (Hermann 2001.) 265.
[22] Országos Széchenyi Könyvtár (OSzK) Kézirattár. Fol. Hung. 1368. Dudás Ödön: A magyar hadsereg tisztikara 1848-49-ben.44. sz.43.Hermann Róbert: A szabadságharc hadtörténete. Korona K. Budapest, 2001. (Hermann 2001.) 265.
[23] Hermann Róbert: A Drávától a Lajtáig. Balassa. Budapest, 2008. (Hermann 2008.) 240.
[24] Hermann 2008. 240., Hermann Róbert: Pákozdtól Schwechatig. Az 1848. őszi hadműveletek a Dunántúlon és Alsó-Ausztriában. Hadiakadémia K. H. n. 2023. különösen 73, 291, 334.
[25] Kisgyörgy 68., OSzK Kézirattár Fol. Hung.1368 Dudás Ödön: A magyar hadsereg tisztikara 1848-49-ben.44. sz. 42.
[26] A levél megjelent Közlöny 1849. február 9. számában.
[27] Erdély története három kötetben. Főszerk.: Köpeczi Béla. Harmadik kötet Erdély a reformkorban és a szabadságharcban (1830-1848).I-III. MTA K. Budapest 31986. (Erdély) III. 1408.
[28] Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története. I-V. Budapest, 1894-1898.(Gracza) IV. 456-470.
[29] Gracza IV. 456.
[30] 1848-1849. A szabadságharc és forradalom története. Szerk.: Hermann Róbert. Videopont K. Budapest, 1990. (Hermann 1990.). 269-271., Hermann Róbert: 1848-1849. A szabadsáharc hadtörténete. Korona K. Budapest, 2001. (Hermann 2001.) 251.
[31] Hermann 2001.251.
[32] Kisgyörgy 67.
[33] Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltár és Irattár (HM HIM HL) 1848/49. gyűjtemény 52a. doboz 79. sz. irat
[34] Id. Gyalokay Lajos: Segesvár és Petőfi=Hazánk 1880. 7. sz. (Gyalokay) 243-259, 244, 214.
[35] Gyalokay 243-259, 244
[36] Gyalokay 243-259, 243-244
[37] Egyed 180-181.
[38] Erdély III. 1409., Hermann 2001. 253.március 10-ére helyezi a bevételt
[39] HM HIM HL 1848/49. gyűjtemény 52a. doboz 131. sz. irat
[40] HM HIM HL 1848/49. gyűjtemény 52a. doboz 131. sz. irat
[41] Gyalokay 243-259, 245
[42] Gyalokay 243-259, 245-246.
[43] Gyalokay 241-259, 245
[44] Erdély III. 1410.
[45] Hermann 2001. 257.
[46] György Irén: Gyalókay Lajos-Szalacs híres szülöttje.=Partiumi füzetek 13. A szabadságharc zászlaja alatt. Az1848-1849-es forradalom a Partiumban és a Bánságban. Sorozatszerk.: Dukrét Géza. Bukarest, 1978. (PFüz 13) 218-227. 219-220.
[47] Gracza V. 1397
[48] Hermann 2001.
[49] Hermann 1990. 387.
[50] Gracza V. 1397
[51] Gyalokay 243-259, 245.
[52] Kisgyörgy 67.
[53] Hermann 1990. 400.
[54] OSzK Kézirattár. Fol. Hung. 1368. Dudás Ödön: A magyar hadsereg tisztikara 1848-49-ben.44. sz. 43.
[55] Beke Gyula (Háromszék, 1826. ápr. 6.-Zombor, 1895.jan. 12.)., Bona 2015. I. 181.
[56] Kisgyörgy 67.
[57] Reiszig II.559-602. 573.
[58] HM HIM HL General Commando 1868. 2. Abt. 21-8/24.
[59] HM HIM HL General Cmmando. 1868. 2. Abt. 21-8/24. 1867. évben
[60] Egyed 225.
[61] HM HIM HL General commando. 1868. 2. Abt. 21-8/24. 1867. évben
[62] Kisgyörgy 72. megjegyzi Írja Demeter László: Erdővidék a szabadságharcban 1848-1849 Erdélyi Múzeum-Egyesület K. Barót 1998.
[63] Kisgyörgy 67.
[64] OSzK Kézirattár Oct. Hung.690. Dudás Ödön: A negyvennyolcas honvédség tisztjeire vonatkozó feljegyzések. 99.
[65] Reiszig II. 559-602. 573..
[66] Kovách Géza: Aradon itélték el őket.=PFüz 13. 242-252. 252.
[67] Kisgyögy 67
[68] Kisgyörgy 71.