Voltak-e nők a honvédség soraiban?

2024. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvényünk Szász Erzsébet Történész Műhelyének ötödik írásában Gulyás Adrienn történész doktoranda, a honvédnő-kutatás eredményeit ismertetve az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban részt vett női honvédeket mutatja be...
ÚJ!

Közvitéznők, közhuszárnők, őrmesternők, tizedesnők, hadnagynők, főhadnagynők, ’századosok’ – A honvédnő-kutatás jelenlegi állása szerint mit tudunk és mit nem a forradalom és szabadságharcban résztvevő női honvédekről. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc had- és társadalomtörténetét feldolgozó írásokban ritkán lehet a női honvédek témájával találkozni. Napjainkban a honvédnők inkább meseszerű, anekdotikus hősei a történelmi múltnak, mint valós történelmi személyiségek. Jelen írásomban arra keresem a választ, hogy mit is lehet tudni a címben megjelölt katonanők életéről és melyek azok a homályos foltok, melyek mitikus alakokká silányítják őket.

1. A források esetlegessége

Mind a ’48-as honvédek, mind a forradalom és szabadságharc eszmeiségét, történeti-politikai örökségét ápoló honvédegyleti mozgalom tagjainak volt tudomása róla, hogy nők is vállaltak katonai szolgálatot. Nem véletlenül mondta a női honvédek egyik legnagyobb rajongója Jókai Mór is, hogy; „A magyar hadseregben több nő szolgált férfi-ruhában. Majd mindenik hadtest katonái emlékeznek egyre, s tudnak róla csodás anekdotákat.”[1] A dualizmus időszakában született nagy történeti összefoglaló munkák is szeretnek megemlékezni azokról a nőkről, akik fegyveresen szolgálták a haza ügyét, ugyanakkor a téma mélyebb kifejtésére egyik sem vállalkozott.[2] Az 1900-as évek elején több kifejezetten a női szerepeket vizsgáló vagy egy-egy honvédnő életét feldolgozó életrajzi írás született.[3] Az anekdotagyűjteményekben is rendszeresen lehetett találkozni honvédnőkről szóló írásokkal.[4] Az összefoglaló munkák, néhány életrajzi írás, a kortárs sajtó vagy az anekdotagyűjtemények esetében tehát jellemző, hogy olvasmányosak, viszont gyakran kihagynak részleteket az életrajzokból, tárgyi tévedéseket tartalmaznak vagy egyszerűen csak kevés megfogható adattal dolgoznak. Mindent összevetve úgy tűnik inkább mesélni szeretik ezeket a történeteket és nem konkretizálni.

Pfiffner Paulina

Külön nehézség, hogy az igazi konkrétumokat jelentő levéltári forrásból kevés lelhető fel, viszont amennyire esetlegesek legalább annyira izgalmasak is tudnak lenni! Pfiffner Paulina honvédnő például szerepel a Bach korszak rendőri nyilvántartó lapjain, mint megfigyelt személy,[5] de fennmaradt egy Kolozsváron létrehozott női vadászalakulat kérvénye is, mely az idő előtti feloszlatásukról és a nők segédszolgálatba való szervezéséről szól.[6] Érdekes egy-egy kiemelkedő teljesítményű nőről olvasni kitüntetési előterjesztésekben[7] vagy arról tudomást szerezni, hogy a Magyar Katonai Érdemrend harmadosztályát egy nő is megkapta.[8] Kevésbé felemelő bár ettől még leköti a figyelmet, ha egy katonanő engedély nélkül távozik az alakulatától és ’átszökik’ egy másikhoz.[9] Ugyanakkor egyedi forrásnak tekinthető Mészáros Károlyné Viola Anna kérvénye, aki a Temes vármegyei honvédegylethez beérkező segélyezés iránti kérelmében kifejezetten saját katonai múltjára való tekintettel igényelte meg a honvédsegélyt.[10]

Pfiffner Paulina rendőri nyilvántartó lapja

A Torda-aranyos vármegyei honvédsegélyező egylet iratanyagában található 1907. évi tagösszeírásban lehet továbbá találkozni Telegdi Eszter, Fülöp Biri, Moldován Janka, Nagy Ilona, Ravai Ágnes, Tordai Borbára, Szancsali Sámuelné, Gyulai Teréz, Varga Mária, Csek[nem olvasható] Juliánna, és Kosa Mária közhuszárnők, közvitéznők, tizedesnők vagy hadnagynők neveivel, akik esetében a jegyzék tartalmazza férjeik neveit, hogy milyen helyi illetőségűek, a leánykori nevüket és a rendfokozatukat.[11] Sajnos ennél több információ nem lelhető fel egyelőre, mégis ezek olyan apró fonalak, amelyeken érdemes elindulni. Talán az egyik legkülönlegesebb forrás a mezőhegyesi Pfiffner Paulinára vonatkozik, akiről orvosa Tormássy Lajos jellemrajzot írt, majd a fiatalon elhunyt honvédnőről boncolási jegyzőkönyvet is hagyott hátra az utókornak. Az előbb említett írásban olvasható a honvédnők egyik legnagyobb tragédiája miszerint; „[...],ezen szerencsétlen személy, azon okból mert ő sem varrást, sem más női munkát nem tudván, mint az ő élelmét meg nem keresheti ellenben, mint férfi mint jegyzőírnok, mint eddig úgy eztán is meg fog élni, olly erősen elhatározta magát, továbbra is férfi ruhában járni, hogy készebbnek nyilatkozott inkább életének véget vetni, mint ezen maga elhatározásából elálla.”[12]

2. Hogyan néztek ki a női honvédek?

A honvédségben szolgáló női katonák esetében mindig az az első kérdés, hogy hogyan néztek ki? Férfi ruhát hordtak-e vagy nőit? És milyen fizikai adottságokkal kellett rendelkezniük ahhoz, hogy a kor harcászati elvárásainak megfelelően szolgálatot tudjanak vállalni?

Bányai Júlia

Bár a kinézetük tekintetében ritkán bőbeszédűek a források, az életrajzírók és a kortársak feljegyzéseiből következtethetünk. Sokszor az utókor a harcos amazon képéhez egyfajta földön túli szépséget társított, így születtek meg Jókai Mór tollából is a következő sorok; „Mint illenék a’ szép fürtökre a’ kócsagos kalpag lengő tollaival, a’ karcsu derékra a’ bogláros kardkötő : ’s a’ fehér kezekbe a még ragyogóbb aczél. Föl, szép amazonaink, a haza mindnyájunké.”[13] Ahogy sejteni lehet Jókai sorai némileg túlzóak. A katonai szolgálathoz nem volt szükség szépségre és néhány kortárs ábrázoláson vagy idősebb korukban készült fotográfiákon keresztül azért látható, hogy a mai mércénkkel nézve nem voltak kifejezetten vonzóak. Szentkatolnai Bakk Endre Bányai Júliát zömök termetűnek, barna szeműnek írta le, míg Kinizsi István naplójában kemény vaskos gyerekként emlékezett meg a jól megtermett századosnőről. Nem is feltételezhető róla, hogy ne lett volna ereje teljében, hiszen az említett Kinizsi napló szerint férjét egy alkalommal „a lépcsőzeten mint egy labdát lehengerítette”, mely eset után Kinizsi saját elmondása szerint még magánál is különb legénynek tartotta.[14] A korábban említett Pfiffner Paulináról is született fizikai leírás Tormássy Lajos gyulai főorvosa tollából; „27 éves, nyúlánk, magas, ritka szép, egyenes termetű izmos, erős, telt alkotású […] heves vérmérsékletű, hirtelen fel-lobbanó mint betsűlet érzéssel ugy bátorsággal is nagy mértékben bíró, a szó teljes értelmében igazi férfias nő”.[15] Ugyanakkor a róla készült életrajzi írásokban a személyiségére vonatkozóan is lehet olvasni néhány sort. Tehetséget mutatott a „czéllövés, kocsizás, lovaglás, a szép férfias írás tökéletes elsajátításában”, de emellett „vadász öltönyében, lengő tollas zöld kalappal fején.”[16] „Ha a társaság ugy kivánta, ivott mint kefekötő, — dohányzott mint basa, — káromkodott mint egy vén bakkancsos, s a schlagert [valószínűleg ütőlap] oly ügyesen vágta ki, mint akármelyik gyakorlott Spieler [játékos]; ugy, hogy a férfi világ — különösen az ifjabbak, — csakhamar egy nélkülözhetlen cimborát fedeztek fel benne.”[17]

Lebstück Mária

Hasonlóan Lebstück Máriáról is olvashatunk leírásokat; „Aranybojtos házisapka ült kackiásan rövidre nyírott haján, bő bugyogójára térdig érő zeke simult, kezében szivar, amelyből igen kecses kézmozdulattal eregetett füstgomolyokat világgá. Azt mondták, főhadnagy volt Görgei seregében.”[18] - emlékezett meg róla Barsi József bicskei plébános az Újépületben töltött fogsága idején. Sőt egy-egy női honvédről szóló anekdota is meglepő realitásokat tud mutatni: „Egy hatalmas athletatermet állott előttem sötét férfias arczvonásokkal […] s midőn […] engem, a kedves rokont megölelt, izmos karjaival ugy megszorita, hogy kisded testalkatom mint szivacs lapult össze s minden csontjaim ropogtok.”[19]- olvasható a Bátyámuram és a nőhonvéd című történetben. A honvédnők esetében férfias arcvonásokkal, erős, izmos termettel lehet találkozni, mely merőben elüt attól a valószínűleg fiktív életrajztól, amely a legismertebb álhonvédnőről Jagello Apollóniáról készült.

Jagello Apollónia

„Közepes magasságú, és meglehetősen karcsú. A karja és a keze különösen finom és gyönyörű, az alakja pedig kerek és kecses. Barna bőrű, nagy sötét szemekkel és dús fekete hajjal. Az ajka elszántságot sugároz, de a mosolya elbűvölő. Ebben a nőben minden íves, puha és megnyerő, főként a ritka és hihetetlen mosolya. A modora egyszerű és megnyerő, a hangja vagy szelíd, vidám vagy komoly és szenvedélyes. Néha a csendes hazaszeretet árad belőle, néha az acélos határozottság. Lelkesedése és szenvedélye megmutatkozik mindenben, amit mond vagy tesz.”[20] Összességében elmondható, hogy a honvédnők esetében a fizikai igénybevétel miatt is jellemzőbb volt a zömök, erős, izmos testalkat, sőt Pfiffner Paulina vonatkozásában arról is lehet olvasni, hogy életmódja még a havi ciklusára is komoly befolyásolt gyakorolt: „Érdekesnek tartván őtet havi tisztulása eránt […] kikérdezni: tétovázva, el-forditott arczal, kelletlenűl ’s mintegy, undorral ugy nyilatkozott, hogy igen rendetlenűl, ritkán néha több hónapokig sem szokta azt magán tapasztalni.”[21]

A bevonuló nők férfi ruhát öltöttek és férfi álnéven jelentkeztek a honvéd toborzó bizottságoknál. Azonban nem csak ebben mutattak férfias jegyeket. Időnként előfordult, hogy az udvarlás terén is jeleskedtek. Lebstück Mária életrajzában a következő olvasható: „A felszerelés után lóhátról tette a szépet a kocsikázó dámáknak, hogy ezzel terelje el magáról a gyanut jobban, hogy ő nő és a fess dámák gyanutlanul szivesen vették a fess huszártiszt udvarlását.”[22] Pfiffner Paulina Ligeti Kálmán álnév alatt szintén belekeveredett különböző afférokba. Kezdetben a nincstelen színészekre jellemző módon pénzszerzési lehetőséget látott benne, míg később egy K. Fanni nevű menekült hölggyel való megismerkedése végzetesnek is bizonyult.[23] Ez a szokás a ’48-as anekdotakincsek területén is fellelhető a Fránya hadnagy történetében, miszerint; „hölgyeket vette ostrom alá, attaquirozva hol itt, hol amott, mig valamennyinek el nem forgatta a fejét,”.[24] Ugyanakkor a ’nemváltás’ fordítottja is megfigyelhető amikor Török György őrmester vissza szeretett volna térni markotányosnői szerepéhez, hiszen férjhez kívánt menni.[25]

Lebstück Mária

A honvédnők életét és katonai pályafutását érintő vizsgálódásom során számos meglepő és különleges történettel találkoztam, de mind közül az utókor és a kultuszképzés folyamata bizonyult a legérdekesebbnek. Ma már a történeti kutatások révén kezd körvonalazódni, hogy hányan harcoltak a különböző ütközetekben, csatákban és mennyire könnyű volt összekeverni a harctereken tartózkodó nőket a honvédként harcoló nőkkel. A honvédek találkozhattak rendszeresen nőkkel még az ütközetek közvetlen közelében is, hiszen sokan ápolónőként, a honvédtisztek feleségeiként, szerelmeiként, markotányosné/nőként, de időnként nincstelen földönfutóként is a hadsereggel vonultak, hiszen a katonákra való főzés, mosás vagy varrás megélhetést biztosított számukra. Ritkán ugyan, de a nők hírszerzési feladatokat is elláttak, bár a klasszikus értelemben vett kémnők tevékenysége még mindig nehezen megfogható. Nem véletlen, hogy az utókor akár a dualista sajtó vagy napjaink közmédiája is könnyen összekeveri a női honvédeket a harctéren tartózkodó nőkkel vagy egyes álhonvédnőkkel. 1861-ben jelent meg elsőként hosszabb írás honvédnőkről Urvári Lajos tollából, aki a következőket írta: „A női amazonok közül, kik karddal kezökben harczoltak a hon ügyeért, kettő esett tudomásunkra. A gazdag Szentpály és a bájos Jagello Apollonia, ki száműzetésében huszárdolmányt viselt s hősi dolgairól regélt.”[26] Urvári szándéka szerint emléket kívánt állítani a társadalmi szerepeken átlépő nőknek, akik életüket kockáztatva vonultak be a honvédség soraiba. Ugyanakkor az általa említett Szentpály Johanna Karolina Erzsébet és Jagello Apollónia különböző okokból ugyan, de nem szolgáltak katonaként. Jókai Mór, Bródy Sándor és Rákosi Viktor is tovább viszik a téves örökséget kötetükben; „Bányai Júlia, Pfiffner Paula, Szentpály Janka, Jagello Apollonia és még többen igazi katonák voltak, fehér kezükkel fekete halált osztottak.”[27] Bár az arányok már változnak, hiszen 1898-ban Pfiffner Paulina és Bányai Júlia erdélyi honvédnő nevét is beemelték a felsorolásba, az említett nők közül kettőt így is a saját vagy a kor kultuszképzése emelt honvédnővé. A szerepkörök és a részvételek minőségének szétválasztása ebből az okból kifolyólag még mindig zajlik. Általánosságban elmondható, hogy az utókor néhol meseszerű történelmi szereplőkként, de emlékszik a honvédnőkre, sőt rendszeres időközönként megemlékezni is szeretne róluk. Ezzel szemben szomorú tény az is, hogy a köztudatban nem azoknak a nőknek a nevei élnek a legélénkebben, akiket megilletne a hősi pantheon, hanem azoké, akik önmagukat tekintették honvédnőnek vagy az utókor közszereplői vélték őket annak. Írásomban egy rövid betekintést kívántam adni a folyamatosan zajló honvédnő-kutatás érdekességeibe és nehézségeibe, melyben kiemelten fontosnak tartom, hogy a történelem viharaiban méltatlanul elfeledett női honvédek végre méltó helyre kerülhessenek a köztudatban.

Gulyás Adrienn
történész doktoranda
Károli Gáspár Református Egyetem
Történettudományi Doktori Iskola

2024. április

Megjegyzések:

[1] Jókai Mór: Emléksorok Napló 1848-49-ből In: Tények és tanúk sorozat Budapest, Magvető Könyvkiadó. 1980. 134.
[2] Ezernyolcszáz negyvennyolc Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben Szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. Budapest, 1898.; Vargyas Endre: Magyar szabadságharcz története 1848-49 Pest. Heckenast Gusztáv kiadása, 1867.; Urvári Lajos: Hölgyhonvédek In: Honvédek könyve Szerk.: Vahot Imre, Gánóczy Flóris I. kötet. Pest. Emich Gusztáv Könyvnyomdája, 1861. Gracza György: Az 1848-49-iki Magyar Szabadságharcz Története III. kötet Budapest. Wodianer F. és Fiai Kiadása, 1894.; Szabadságharczunk emléke Szerk.: Boross Vilmos Budapest. Schenk Ferenc Könyvkereskedő. 1898.
[3] Hegedűs János: Nők a magyar nemzet nagy napjaiban. Nagybecskerek, 1904.; Farkas Emőd: Magyar nők a szabadságharcban. Budapest, 1901.; Farkas Emőd: Az 1848/49-ki szabadságharcz hősnői. Budapest, 1901.
[4] A szoknyás nemzetőr In: Farkas Emőd: Az 1848-49-i szabadságharc anekdotakincse Szerk: L. Jeszenszky Ágnes Budapest. Xenion Kiadó, 1998. 37-38. o.; Bátyám uram és a nőhonvéd In: Magyar Emléklapok 1848 és 1849-ből Szerk.: Szilágyi Sándor Pest. Landerer és Heckenast, 1850. 1. kötet p. 49-54. o.; Fránya hadnagy In: Magyar Emléklapok 1848 és 1849-ből Szerk.: Szilágyi Sándor Pest. Landerer és Heckenast, 1850. 1. kötet 281-282.o.; Philhungara In: Szilágyi Sándor: Magyar nők forradalmi életéből. Nyomtatott Kozma Vazulnál. Pest, 1850. 38-58.o.; A hölgy rekruta In: Szokoly Viktor: Honvédélet. Humoreszkek, életképek s beszélyek 1848-49.ből. Emich Gusztáv tulajdona. Pest, 1861. 25-32. o.; Irányi Dániel: Női jellemvonások a szabadságharc korából In: Szokoly Viktor: Honvédalbum Kiadta Emich Gusztáv. Pest, 1868. 30-36.o.; Timkó József: A hajdu-leány. In: Szokoly Viktor: Honvédalbum Kiadta Emich Gusztáv. Pest, 1868. 56-57.o.
[5] MNL OL, Budapest. D szekció 299. A Bach-korszakban politikai szempontból rendőri megfigyelés alatt állt gyanús személyek nyilvántartási lapjai. 9. doboz. 177. irat. Pfiffner Pauline
[6] MNL OL - 1848/49-i minisztérium levéltára - Hadügyminisztérium - Általános iratok (H 75) - Iratok - 1849:15. 627. 1-3.
[7] Liptay Ferenc alezredes 1849. május 1-jén Ácson kelt kitüntetési előterjesztése Pécsi Josefina 16 éves leányról MNL OL - 1848/49-i minisztérium levéltára - Hadügyminisztérium - Általános iratok (H 75) - Iratok - 1849:23.268.
[8] Petemiz (Petrucz Flóra) közhonvéd 31. zászlóalj 4. század. Magyar Katonai Érdemrend III. o. In: Makai Ágnes: „Hű vitézségért…” Az 1848-1849-es magyar szabadságharc kitüntetett hőseinek emlékére Osiris Kiadó. Budapest, 2001. 159.o.
[9] MNL OL - 1848/49-i minisztérium levéltára - Hadügyminisztérium - Általános iratok (H 75) - Iratok - 1849:19. 643.
[10] HL VI. 14. Az 1848-49-es Honvédegyletek Országos Egyesületének Központi Választmánya 1866-1924 32. doboz. [7. doboz. 122/892. irat]
[11] HL VI. 14. Az 1848-49-es Honvédegyletek Országos Egyesületének Központi Választmánya 1866-1924 32. doboz.
[12] MNL-BéNL, Gyula. IV. B. 153. Békés-Csanád vármegye tiszti főorvosának iratai 1850–1860. 1853. évi Közegészségügyre vonatkozó főorvosi iratok 1388/1853. irat. Pfiffner Paulina jellemrajza
[13] Életképek 1848. március 23. 6. évf. 13. sz. 397.o.
[14] Kossuthné megérkezése alcím alatt lásd: Kinizsi István: A „Sánta huszár” naplója Történelmi emlékek az 1848‒1849-es magyar szabadságharc katonáinak emigrációs életéből Marosvásárhely, 1999. 2. kiadás. [online] 2024.05.10. https://terebess.hu/keletkultinfo/kinizsi.html
[15] MNL-BéNL IV. B. 153. Békés-Csanád vármegye tiszti főorvosának iratai 1850–1860. 1853. évi Közegészségügyre vonatkozó főorvosi iratok 1388/1853. irat. Pfiffner Paulina jellemrajza
[16] Id. Mogyorósy János: A hős honvéd leány. Történelmi életrajz a szabadsagharczbol. Egy szöveg előtti arczképpel. Arad, 1887. 7‒8.
[17] Kovács József: Egy magyar amazon. Arad. Regényes életrajz. Réthy Lipót nyomdája, 1869. 100.o.
[18] arsi József: Utazás ismeretlen állomás felé, 1849–1856. Budapest, 1988. 98. o.
[19] Bátyám uram és a nőhonvéd In: Magyar Emléklapok 1848 és 1849-ből Szerk.: Szilágyi Sándor Pest. Landerer és Heckenast, 1850. 1. kötet p. 49-54. o.
[20] Sarah Josepha Hale: Woman’s Record; or, Sketches of all Distinguished Women, from The Creation to A. D. 1 854. arranged In Four Eras. with Selections for female writers of every age. New York. Published by Harper & Brothers, 1860. 704-706. o. Jagello Apollóniáról bővebben lásd.: Gulyás Adrienn: „...ki száműzetésében is huszárdolmányt viselt” Jagello Apollónia, egy lengyel–magyar katonanő élete és utóélete In: Vasvary Collection Newsletter 2022./2. (68.) (online) http://vasvary.sk-szeged.hu/newsletter/22dec/gulyas_adrienn_jagello.pdf
[21] MNL-BéNL, Gyula. IV. B. 153. Békés-Csanád vármegye tiszti főorvosának iratai 1850–1860. 1853. évi Közegészségügyre vonatkozó főorvosi iratok 1388/1853. irat. Pfiffner Paulina jellemrajza
[22] Az eredeti tollba mondott szöveg a család birtokában lévő 23 oldalas gépelt életrajz, melynek eredeti kéziratos változata egyelőre nem ismert. Lebstück Mária életrajza. (A továbbiakban: Lebstück Mária életrajza.) A kéziratos családi hagyatékot Jónák Tamás volt szíves a rendelkezésemre bocsátani 2022-ben. 13. o.
[23] Kovács József: Egy magyar amazon. Arad. Regényes életrajz. Réthy Lipót nyomdája, 1869.
[24] Fránya hadnagy In: Magyar Emléklapok 1848 és 1849-ből Szerk.: Szilágyi Sándor Pest. Landerer és Heckenast, 1850. 1. kötet 281-282.o.;
[25] Timkó József: A hajdu-leány. In: Szokoly Viktor: Honvédalbum Kiadta Emich Gusztáv. Pest, 1868. 56-57.o.
[26] Urvári Lajos: Hölgyhonvédek In: Honvédek könyve Szerk.: Vahot Imre, Gánóczy Flóris i. kötet. Pest. Emich Gusztáv Könyvnyomdája, 1861. 107. o.
[27] Ezernyolcszáz negyvennyolc Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben Szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. Budapest, 1898.; Vargyas Endre: Magyar szabadságharcz története 1848-49 Pest. Heckenast Gusztáv kiadása, 1867. 160. o.

Felhasznált irodalom:

- Barsi József: Utazás ismeretlen állomás felé, 1849–1856. Budapest, 1988.
- Életképek 1848. március 23. 6. évf. 13. sz. 397.o.
- Ezernyolcszáz negyvennyolc Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben Szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. Budapest, 1898.
- Farkas Emőd: Az 1848/49-ki szabadságharcz hősnői. Budapest, 1901.
- Farkas Emőd: Az 1848-49-i szabadságharc anekdotakincse Szerk: L. Jeszenszky Ágnes Budapest. Xenion Kiadó, 1998.
- Farkas Emőd: Az 1848-49-i szabadságharc anekdotakincse Szerk: L. Jeszenszky Ágnes Budapest. Xenion Kiadó, 1998.
- Gracza György: Az 1848-49-iki Magyar Szabadságharcz Története III. kötet Budapest. Wodianer F. és Fiai Kiadása, 1894.
- Gulyás Adrienn: „...ki száműzetésében is huszárdolmányt viselt” Jagello Apollónia, egy lengyel–magyar katonanő élete és utóélete In: Vasvary Collection Newsletter 2022./2. (68.) (online) http://vasvary.sk-szeged.hu/newsletter/22dec/gulyas_adrienn_jagello.pdf
- Hegedűs János: Nők a magyar nemzet nagy napjaiban. Nagybecskerek, 1904.
Honvédek könyve Szerk.: Vahot Imre, Gánóczy Flóris i. kötet. Pest. Emich Gusztáv Könyvnyomdája, 1861.
- Id. Mogyorósy János: A hős honvéd leány. Történelmi életrajz a szabadsagharczbol. Egy szöveg előtti arczképpel. Arad, 1887.
- Jókai Mór: Emléksorok Napló 1848-49-ből In: Tények és tanúk sorozat Magvető Könyvkiadó. Budapest, 1980.
- Kossuthné megérkezése alcím alatt lásd: Kinizsi István: A „Sánta huszár” naplója Történelmi emlékek az 1848‒1849-es magyar szabadságharc katonáinak emigrációs életéből Marosvásárhely, 1999. 2. kiadás. [online] 2024.05.10. https://terebess.hu/keletkultinfo/kinizsi.html
- Kovács József: Egy magyar amazon. Arad. Regényes életrajz. Réthy Lipót nyomdája, 1869.
Lebstück Mária életrajza - A kéziratos családi hagyatékot Jónák Tamás volt szíves a rendelkezésemre bocsátani 2022-ben.
- Lebstück Mária életrajza - A kéziratos családi hagyatékot Jónák Tamás volt szíves a rendelkezésemre bocsátani 2022-ben. Magyar Emléklapok 1848 és 1849-ből Szerk.: Szilágyi Sándor Pest. Landerer és Heckenast, 1850. 1. kötet
- Makai Ágnes: „Hű vitézségért…” Az 1848-1849-es magyar szabadságharc kitüntetett hőseinek emlékére Osiris Kiadó. Budapest, 2001.
- Sarah Josepha Hale: Woman’s Record; or, Sketches of all Distinguished Women, from The Creation to A. D. 1 854. arranged In Four Eras. with Selections for female writers of every age. New York. Published by Harper & Brothers, 1860.
- Szabadságharczunk emléke Szerk.: Boross Vilmos Budapest. Schenk Ferenc Könyvkereskedő. 1898.
- Szilágyi Sándor: Magyar nők forradalmi életéből. Nyomtatott Kozma Vazulnál. Pest, 1850.
- Szokoly Viktor: Honvédalbum Kiadta Emich Gusztáv. Pest, 1868.
- Szokoly Viktor: Honvédélet. Humoreszkek, életképek s beszélyek 1848-49.ből. Emich Gusztáv tulajdona. Pest, 1861.
- Vargyas Endre: Magyar szabadságharcz története 1848-49 Pest. Heckenast Gusztáv kiadása, 1867.

Levéltári források:

- Hadtörténelmi Levéltár VI. 14. Az 1848-49-es Honvédegyletek Országos Egyesületének Központi Választmánya 1866-1924 32. doboz. [7. doboz. 122/892. irat]
- MNL OL - 1848/49-i minisztérium levéltára - Hadügyminisztérium - Általános iratok (H 75) Iratok - 1849:15. 627. 1-3.
- MNL OL - 1848/49-i minisztérium levéltára - Hadügyminisztérium - Általános iratok (H 75) - Iratok 1849:19.643.
- MNL OL - 1848/49-i minisztérium levéltára - Hadügyminisztérium - Általános iratok (H 75) - Iratok - 1849:23.268.
- MNL OL, Budapest. D szekció 299. A Bach-korszakban politikai szempontból rendőri megfigyelés alatt állt gyanús személyek nyilvántartási lapjai. 9. doboz. 177. irat. Pfiffner Pauline
- MNL-BéNL IV. B. 153. Békés-Csanád vármegye tiszti főorvosának iratai 1850–1860. 1853. évi Közegészségügyre vonatkozó főorvosi iratok 1388/1853. irat. Pfiffner Paulina jellemrajza

Rövidítések jegyzéke:

[MNL OL] – Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára
[MNL-BéNL] - Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára
[HL] – Hadtörténelmi Levéltár

Voltak-e nők a honvédség soraiban?

KÖSZÖNJÜK!