A magyar nyelv ügye a reformkori országgyűléseken Csanád vármegye szemszögéből (1825–1844)

Bevezetés

A nyelv ügye és a nemzetiségi ébredés az 1800-as évek első felében nemcsak a magyar nemzetnél, hanem a horvátoknál, románoknál, szlovákoknál és szerbeknél is egyre erősebben jelentkezett. Az országgyűléseken ez a kérdés egészen 1844-ig egyre növekvő szerepet kapott. A liberális nacionalizmus eszméje főként az ellenzéki politikusok körében kapott egyre nagyobb hangsúlyt.[1] A liberalizmus keretében az egyéni szabadságjogokat kívánták kiterjeszteni az egész társadalomra, míg a nacionalizmus eszméit követve a közéletet és a más nemzetiségűeket szándékozták magyarítani. Legfőbb érvük az volt, hogy Magyarországon csak egy politikai nemzet van, a magyar. A konzervatív irányzat átvette a liberális nacionalizmustól a magyar nemzetiség erősítésének a gondolatát. A rendi felfogás szerint azonban csak a magyar nemesség volt teljes jogú tagja a nemzetnek, s ezt tovább fejlesztve úgy vélekedtek, hogy a magyar nemzet érdekét továbbra is a nemesi kiváltságok által lehet fenntartani. „A konzervatívok logikája szerint a feudális alkotmány szolgálta legjobban a magyar nemzetiség érdekei” – jellemezte ezt Varga János. A konzervatívok elutasították, hogy az alkotmányos jogokat kiterjesszék az egész népre.[2]

Előzmények

II. Lipót fogadja a magyar országgyűlés küldöttségét

A magyar nyelv ügyében számos törvénycikk született már a korábbi országgyűléseken is. Az 1791:16. törvénycikk[3] a magyar nyelvet tantárggyá tette. Az 1792:7. törvénycikk[4] elrendelte, hogy az vállalhasson hivatalt, aki magyarul is tud. Az 1805:4. törvénycikk[5] megengedte, hogy az uralkodóhoz küldött feliratokat magyarul is szerkeszthessék a latin mellett, a Helytartótanács pedig a hozzá intézendő magyar nyelvű levelekre szintén magyarul válaszoljon. Emellett ki kell emelni azt is, hogy 1805-ben Pest vármegye mellett Csanád vármegye az elsők között tért át a magyar nyelv használatára a megyei hivatali ügyek intézésében és a jegyzőkönyvek vezetésében.[6]

Az 1811/12. évi országgyűlésen is egyre erősebb jelentkezett a rendekben az a követelés, hogy a magyar nyelvet az államéletben minél jobban ki kell terjeszteni. Ennek a törekvésnek volt az élharcosa Csanád vármegye is. Az 1811. évi anyautasításba belefoglalták, hogy az egyházi és polgári ítélőszékeken, a Királyi Kúriánál a perekben, valamint a Magyar Udvari Kancelláriánál, a Helytartótanácsnál minden tárgyat magyar nyelven intézzenek. A szakszavakat egy országos küldöttség fordítsa le magyar nyelvre, s helybenhagyás után a Helytartótanács felügyelete alatt nyomtattassák ki, és küldjék meg a törvényhatóságoknak.[7] Csanád vármegye vezérszerepe jól kimutatható a magyar nyelv kapcsán abban, hogy az 1811/12. évi országgyűlésen a csanádi követek (Marczibányi János és ifj. Muslay Antal) vetették fel azt a javaslatot, hogy a magyar nyelvet terjesszék ki az államéletben. 1811. december 19-én feliratot is intéztek az uralkodóhoz a magyar nyelv ügyében, azonban I. Ferenc (1792–1835) nem támogatta a javaslatot, így nem született törvény.[8]

Csanád vármegye

Az 1825/27. évi országgyűlés

I. Ferenc magyar király

Tizenhárom év után, nagy várakozások és remények közepette az 1825. július 3-án kelt királyi meghívólevelében I. Ferenc 1825. szeptember 11-re összehívta az országgyűlést Pozsonyba. Ebben nagy szerepet játszott az 1824–1825-ben kitört gazdasági és pénzügyi válság, amely a Habsburg Birodalmat is érintette.[9] Emellett negyedik felesége, Karolina Auguszta főhercegnő megkoronáztatása is a céljai között szerepelt, ami jó ürügyként szolgált a diéta összehívására.[10] A Csanád vármegyei rendek az 1825. évi anyautasításban megfogalmazták a magyar nyelv ügyének a támogatását, az államéletben minél szélesebb körben történő kiterjesztését, valamint a szakszavak (terminus technikusok) magyar nyelvre történő lefordítását irányozták elő. Ezen az országgyűlésen Tököly Péter első alispán és Nyéky Mihály főjegyző képviselte Csanád vármegyét.[11]

A magyar nyelv ügyében fontos pillanat volt ezen a diétán, amikor 1825. november 3-án a kerületi ülésen gróf Széchenyi István felajánlotta birtokai egy éves jövedelmét a Magyar Tudós Társaság megalapítására, amihez számos más főúr, többek között József nádor, gróf Andrássy György és gróf Károlyi György is csatlakozott.[12]

Magyar Tudós Társaság megalapítása

Az 1826. február 13-ai ülésen a magyar nyelv ügyének a tárgyalása kezdődött el. A csanádi követek a kerületi ülés döntése mellett álltak ki, miszerint a Helytartótanács azonnal térjen át a magyar nyelv használatára. Már az 1805:4. törvénycikk is kimondta, érveltek, hogy azoknak a törvényhatóságoknak, amelyek magyar nyelven leveleznek a Helytartótanáccsal, a Helytartótanács is köteles magyar nyelven válaszolni. Ezt azonban nehéz lett volna kiterjeszteni, hiszen I. Ferenc fenntartotta magának a latin nyelv használatát, valamint az 1805:4. törvénycikkbe nem foglalták bele Horvátországot, így a Helytartótanácsnak ott a latin nyelvet kellett használnia.[13] Később, a február 28-ai ülésen a csanádi követek kifejtették azon véleményüket, hogy a Helytartótanács hat év, a Magyar Király Kamara pedig tizenkét év alatt térjen át teljesen a magyar nyelv használatára.[14] A Kamarának azért kívántak hosszabb haladékot adni, mivel ez a kormányszerv még nem volt törvénnyel kötelezve a magyar nyelv használatára, és sok olyan tisztviselőt alkalmazott, akik nem tudtak magyarul. Az egyik csanádi követ kijelentette a Helytartótanáccsal kapcsolatban, hogy az ezentúl minden törvényhatóságnak magyarul írjon, ne csak azoknak, akik magyarul intéztek hozzá levelet. Horvátországra vonatkozóan pedig a csanádi követek elfogadták a személynök azon javaslatát, hogy a magyar nyelvet csak Magyarország határain belül terjesszék ki, a horvátok a belső ügyeikben maguk határozhassanak a nyelvhasználatról.[15]

Helytartótanács és a Magyar Király Kamara épületei a Budai Várban

Nyéky Mihály

Az 1826. április 17-én benyújtott feliratban a magyar nyelv kapcsán megfogalmazták, hogy a hivatalokban, oktatásban térjenek át a magyar nyelvre, csak olyan személyek kapjanak világi és egyházi hivatalt, akik tudnak magyarul. Az udvarral való érintkezés során, a magyar kancelláriánál, valamint Horvátország és a felvidéki vármegyék esetében még fenn kívánták tartani a latin nyelvet. Kérték azt is, hogy a magyar ezredek magyarul levelezzenek a törvényhatóságokkal.[16] A május 23-ai ülésen ismét felmerül a magyar nyelv ügye, ekkor a törvények szerkesztése kapcsán. Az uralkodó kijelentette, hogy csak a latin nyelvet ismeri el hivatalosnak.[17] Tököly és Nyéky egyetértettek azzal, hogy a latin nyelv hivatalos legyen a törvények szövegénél, de kijelentették, a magyar nyelvű törvényszövegek ne tekintessenek pusztán egyszerű fordításnak.[18] A csanádi követeknek ezzel kapcsolatban a vármegye utasításba adta, hogy a magyar nyelvet is ismertessék el a törvények hiteles szövegeként, azonban az utasítás csak 1826. június 10-én, a tárgyalások után érkezett meg Pozsonyba, így nem tudták tolmácsolni a vármegye akaratát. A király nem járult hozzá ahhoz, hogy a magyar nyelvet is elismerjék a törvények hiteles szövegeként.[19]

I. Ferenc 1827. augusztus 18-án zárta be az országgyűlést.[20] A magyar nyelv ügyében nem született törvény, azonban az 1827:11. és 12. törvénycikkbe belefoglalták a Magyar Tudós Társaság megalapítását.[21]

Az 1830. évi országgyűlés

I. Ferenc az 1830. július 15-én kelt levelében, szeptember 8-ra Pozsonyba összehívta az országgyűlést. Az uralkodó a meghívólevelében fia, Ferdinánd főherceg megkoronázását tűzte ki célul, azzal a feltétellel, hogy haláláig továbbra is maga fogja kormányozni az országot.[22] A Csanád vármegyei rendek a magyar nyelv ügyében nem adtak konkrét utasítást a követeknek, azonban azt meghagyták nekik, hogy az előző országgyűlésen el nem intézett sérelmeket és kívánságokat orvosolják, így ebbe a pontba bele lehet érteni azt is, hogy támogassák a magyar nyelv ügyét. Ezen az országgyűlésen ismét Tököly Péter és Nyéky Mihály képviselte Csanád vármegyét.[23]

Országgyűlés épülete Pozsonyban

A magyar nyelv ügyében fontos lépést tettek a rendek az 1830. évi országgyűlésen. A Csongrád vármegyei követ, Bene József indítványozta a szeptember 21-ei kerületi ülésen, hogy ezentúl magyar nyelvű üzeneteket küldjenek a felsőtáblának. A vármegyék többsége támogatta az indítványt, azonban az országgyűlési jegyzőkönyv nem sorolja fel Csanád vármegyét sem az ellenzők, sem a támogatók csoportjában. Valószínűsíthető, hogy nem nyilatkoztak vagy támogatták a magyar nyelvű üzenetet, hiszen az országgyűlési jegyzőkönyvben a pártolók felsorolása végén az olvasható, hogy több további vármegye támogatta a javaslatot, azonban már nem sorolták fel azokat.[24] A nádor viszont azt kérte az alsótáblától, hogy latin nyelvű üzenetben indokolják meg ezen döntésüket. A rendek erre nem feleltek, hanem október 5-én elküldték az első magyar nyelvű üzenetüket.[25] Szóban azzal indokolták a döntést, hogy maga József nádor is lelkes pártolója a magyar nyelvnek, valamint ezzel a közjót kívánják előremozdítani. Emellett kifejtették, hogy már szinte minden követ magyarul szólal fel, a tanácskozások nyelve nagyrészt magyar, akkor az üzenetek miért ne legyenek azok? A személynök próbálta meggyőzni az alsótáblát, hogy álljanak el ettől a határozatuktól, azonban nem ért vele célt. Végül október 11-én a felsőtábla meghajolt az alsótábla döntése előtt, csak azt a kikötést tették, hogy az uralkodónak szánt feliratokat és törvényjavaslatokat a magyar mellett latinul is fogalmazzák meg. Emellett úgy határoztak, hogy ugyan elfogadják az alsótáblától a magyar nyelvű üzeneteket, de továbbra is latinul fognak válaszolni.[26]

Magyar Királyi Kúria régi épülete a Ferenciekterén

Az országgyűlés bezárására 1830. december 20-án került sor.[27] A magyar nyelv ügyéről a nyolcadik törvénycikk rendelkezett. A törvény szerint a Helytartótanácsnak magyarul kellett levelezni azokkal a törvényhatóságokkal, amelyek magyarul írtak fel hozzá. Ez alól kivételt képeztek a körlevelek, mert azt minden törvényhatóságnak latinul küldték továbbra is. A Királyi Kúria a hozzá magyar nyelven felterjesztett perekben szintén magyarul kellett döntsön a jövőben. A kerületi tábláknál, vármegyei, városi és szentszéki bíróságoknál is lehetett a magyar nyelvet használni. A jövőben csak olyan személyeket alkalmazhattak a közhivatalokra, akik tudnak magyarul. 1834. január 1-jétől kezdődően csak azt tehet ügyvédi vizsgát, aki jól tud magyarul.[28]

Az 1832/36. évi országgyűlés

Országgyűlés alsótáblájának ülésterme

I. Ferenc az 1832. október 24-én kiadott királyi meghívólevelében 1832. december 16-ra összehívta az országgyűlést Pozsonyba.[29] A Csanád vármegyei rendek ismét megfogalmazták az 1832. évi anyautasításban, hogy terjesszéki ki a magyar nyelvet az államéletben. A legfontosabb kérdésként a nevelés ügye merült fel, már kisgyermekkortól a magyar nyelvre kell tanítani az embereket. Az iskolákban olyan személyeket alkalmazzanak, akik jól tudnak magyarul, valamint a nem magyar nemzetiségűeket is tanítsák a magyar nyelvre. A törvényeket magyarul és latinul is adják ki. A hivatalok, törvényhatóságok, kormányzatok ezentúl csak magyar nyelven szerkesszék az irataikat. Bírónak, esküdtnek, községi elöljárónak csak olyan személyeket válasszanak, akik jól tudnak magyarul. A magyar katonaságnál a magyar legyen a vezényleti nyelv. A magyar pénzeken, pecséteken, címeren magyar feliratok legyenek. A magyar katonaság, a hivatalok a magyar címert és színeket használják a zászlókon. Pest-Budán és több városban is állítsanak fel színházat. (A Pesten felállítandó színházat a nemesség költségén építsék fel.) Az anyakönyveket minden vallásfelekezet magyarul vezesse ezentúl, s csak olyan plébánosokat, lelkipásztorokat, káplánokat alkalmazzanak, akik tudnak magyarul. Az uralkodónak készítendő felírásokat kéthasábosan magyar és latin nyelven küldjék meg. Az orvosi jelentések és jegyzetek magyarul készüljenek. A táblázatos jelentéseket, számadásokat, összeírásokat magyarul vezessék. A Helytartótanács magyarul adja ki a népesség-összeírásokat, rovásokat, himlő iránti jegyzékeket. Az épületeken, utcatáblákon, tiltótáblákon magyar feliratok legyenek. A szerződéseket, számlákat, kereskedői könyveket, kivonatokat is magyar nyelven írják. Ezen az országgyűlésen Vásárhelyi János első alispán, Návay László táblabíró és Tarnay Mihály táblabíró (Vásárhelyi lemondása után) képviselte Csanád vármegyét.[30]

Országgyűlés felsőtáblájának ülésterme

A csanádi követek az 1833. január 15-ei levelükben jelentették a megyének, hogy a január 11-ei országos ülésen az alsótábla kérte a felsőtáblát, hogy ezentúl magyarul küldjék az üzeneteiket ők is. Emellett az uralkodót kérték, hogy a magyar nyelvű felírásokra magyarul válaszoljon, a törvényeket pedig csak magyar nyelven adják ki a jövőben.[31] A főrendek az előbbi kérésre ráálltak, az első magyar nyelvű üzenetüket az 1833. január 26-án tartott országos ülésen olvasták fel az alsótáblán, a követek ezt kitörő örömmel fogadták. A csanádi követek is örömüket fejezték ki a vármegyének küldött levelükben afölött, hogy a magyar nyelv végre teret nyert mind a két táblán.[32] A főrendek azt azonban nem támogatták, hogy a királyi feliratok, leiratok, a törvények kizárólagosan magyar nyelven kerüljenek kiadásra. A Kölcsey Ferenc által 1833. február 3-án szerkesztett második üzenetben az alsótábla már természeti jogokra is hivatkozott: „Hazai nyelvel való szabad, meg nem korlátolt élhetés, és így a’ természeti jogok eggyik legfontosabbika forog fenn; ’s erre törekedni, ezt szüntelen el nem fordított tekintettel kisérni, a’ Hazafiúságnak, a’ Nemzetiségnek elengedhetetlen kivánata”.[33]

Kölcsey Ferenc

Az 1833. március 30-án készült feliratban a magyar nyelv ügyét felterjesztették az uralkodóhoz. A két tábla azt szerette volna elérni, hogy a törvények hivatalos szövege ezután magyar legyen. A bécsi udvar azonban az 1792:7., az 1805:4. és az 1830:8 törvényeken túlmenő engedményeket nem akart tenni.[34] Úgy vélekedett a kormányzat, hogy a törvényszövegeket továbbra is latin nyelven szerkesszék, majd utóbb fordítsák le magyarra. 1835. július 5-én az alsótábla összegyűjtötte a kívánságait a magyar nyelvvel kapcsolatban, ami a következőkből állt: Az uralkodóház tagjai tanuljanak meg magyarul. A felírásokat, törvényeket magyar nyelven szerkesszék. A kormányszékek, ítélőszékek térjenek át a magyar nyelv használatára. A magyar ezredeket magyar nyelven irányítsák. Az istentiszteleteket magyar nyelven tartsák ezután, az anyakönyveket magyarul vezessék. Az oktatásban térjenek át a magyar nyelvre. A pénzeken, pecséteken, címereken magyar felirat szerepeljen. Ezek a követelések lényegében megismétlik az előző országgyűléseken felvetett javaslatokat. Mindezt a csanádi követek is támogatták, hiszen az anyautasításban is szerepelt a magyar nyelv használatának az államéletben való kiterjesztése. A főrendek az 1835. augusztus 2-án kelt válaszukban kifejtették, hogy a kormányszékeknek ne tegyék kötelezővé a magyar nyelv használatát, valamint a vármegyék és a hivatalok is szabadon élhessenek a magyar vagy a latin nyelvvel. Az oktatás nyelvéről csak akkor határozzanak, amikor a tudományos rendszeres munkát veszik vizsgálat alá.[35]

József nádor

A magyar nyelv ügyében a király hosszú ideig nem volt hajlandó válaszolni, az 1835. október 5-én kelt leiratát október 29-én olvasták fel. V. Ferdinánd (1830/1835–1848) (I. Ferenc 1835, március 2-án elhunyt.) továbbra is csak ahhoz járult hozzá, hogy a törvényeket magyarul és latinul adják ki, de a latin nyelvű változat legyen a hiteles.[36] A két tábla 1835. december 9-én József nádor[37] közbenjárását kérte annak érdekében, hogy a törvények hivatalos szövegének a magyar nyelvű változat számítson. A nádor hosszabb betegsége miatt csak 1836. február 10-én utazott ez ügyben Bécsbe és 18-án érkezett vissza.[38] Végül a király beleegyezett a rendek követelésébe, amit örömmel fogadtak. Azt is szerették volna elérni, hogy a királyi előadások és válaszok magyar nyelvűek legyenek, ehhez azonban nem járult hozzá az uralkodó.[39] József nádor az 1836. február 19-én tartott elegyes ülésen kihirdette, hogy már ettől az országgyűléstől kezdődően a törvények hiteles szövege a magyar lesz.[40] A csanádi követek a másnap, február 20-án kelt levelükben örömmel jelentették a nádor közbenjárásának sikerét.[41]

Az országgyűlés bezárására 1836. május 2-án került sor.[42] A magyar nyelv ügyében ismét előrelépés történt. Az 1836:3. törvénycikk kimondta, hogy kétség esetén a magyar nyelvű törvényszöveget kell hitelesnek tekinteni. A Királyi Táblán ezentúl magyarul is lehet pereket folytatni. Ahol az istentiszteleteket magyarul tartják, ott az anyakönyveket is magyarul vezessék.[43]

Az 1839/40. évi országgyűlés

V. Ferdinánd az 1839. április 9-én kelt királyi meghívó levelében 1839. június 2-ra Pozsonyba összehívta az országgyűlést.[44] A Csanád vármegyei rendek az 1839. évi anyautasításban a magyar nyelv kapcsán megfogalmazták, hogy minden intézet, egyesület, az igazgatás minden ága és az iskolák térjenek át a magyar nyelv használatára. Már ettől az országgyűléstől kezdődően a feliratokat, törvényjavaslatokat, a jövőben pedig a törvényhatóságok is az irataikat magyarul terjeszthessék fel az uralkodóhoz. A király a válaszait, leiratait szintén magyar nyelven adja ki. Ezen az országgyűlésen Návay Tamás tiszteletbeli főjegyző és Bíró Imre főügyész képviselte Csanád vármegyét.[45]

Pozsonyi rendi országgyűlés ülésterme

Az alsótáblán 1839. július 1-jén kezdtek tárgyalni a magyar nyelv ügyéről, és július 16-án fogadták el feliratukat. A rendek el szerették volna érni, hogy a Helytartótanács és a Magyar Királyi Udvari Kancellária is magyarul adja ki minden iratát. A magyar ezredekben a magyar legyen a vezényleti nyelv, a közoktatás magyar nyelven folyjon. Az uralkodó család tagjai tanuljanak meg magyarul. Fontos követelés volt továbbá, hogy a királynak szóló feliratok, illetve az uralkodói leiratok magyar nyelvűek legyenek. 1839. szeptember 12-én a nádor közbenjárását kérték abban, hogy a feliratok ezentúl egyedül magyar nyelvűek legyenek, október 24-én ki is hirdették az uralkodó beleegyező leiratát.[46] 1839. november 9-én született meg a végleges királyi leirat, amit november 11-én hirdettek ki elegyes ülésen.[47] 1840. január 31-én terjesztették fel az uralkodóhoz a magyar nyelv ügyéről szóló törvényjavaslatot, azonban a március 16-án érkezett királyi leirat[48] már kevésbé volt kedvező a rendek számára.[49] Az uralkodó ugyanis nem járult hozzá, hogy a leiratok magyar nyelvűek legyenek, a törvények pedig csak magyar nyelvűek. Azt sem engedélyezte, hogy a kormányszékek egyedül a magyar nyelvet használják, s nem támogatta a magyar nyelvű oktatást sem. Azt azonban elfogadta, hogy a törvényhatóságok a feliratokat magyar nyelven terjeszthetik fel a kormányszékekhez, a világi és egyházi törvényhatóságok magyarul levelezzenek egymással, a Helytartótanács magyarul adja ki az intéző és a körleveleit, az egyházi anyakönyveket magyarul vezessék, egyházi személy pedig csak olyan lehessen, aki tud magyarul.[50]

V. Ferdinánd magyar király

Az országgyűlés bezárására 1840. május 13-án került sor, azt személyesen V. Ferdinánd rekesztette be.[51] A magyar nyelv ügyében újabb sikereket értek el a rendek. Az 1840:6. törvénycikkben kimondták, hogy egyedül magyar nyelven terjesztik fel az iratokat az uralkodóhoz. A törvényhatóságok is magyarul terjeszthetik fel az irataikat a kormányszékekhez. A Helytartótanács minden iratát magyar nyelven adja ki, a körleveleit is. Az egyházi és világi törvényhatóságok magyarul leveleznek ezentúl egymással. A Magyar Királyi Udvari Kamara magyarul válaszol a hozzá magyarul felíró törvényhatóságoknak. Egyházi személynek csak olyanokat alkalmazzanak a jövőben, akik tudnak magyarul, az anyakönyveket magyarul vezessék mindenhol. A katonai véghelyeken a magyar nyelvet terjesszék, a katonaság magyarul levelezzen a törvényhatóságokkal. Az országos pénztárak számadásait magyarul vezessék.[52]

Az 1843/44. évi országgyűlés

Bánhidy Albert

V. Ferdinánd az 1843. március 15-én kelt királyi meghívólevelében 1843. május 14-re összehívta az országgyűlést Pozsonyba.[53] A Csanád vármegyei rendek számos javaslatot megfogalmaztak a magyar nyelv ügyében az 1843. évi anyautasításban. Követelték a magyar nyelv államnyelvvé tételét. Az uralkodó a leiratait és a Kancellária a rendeleteit magyar nyelven adja ki. Az egyházi szertartásokat, miséket magyar nyelven végezzék. Az iskolában minden tudományt magyar nyelven tanítsanak. A pecséteken, pénzeken magyar felirat szerepeljen. Egy szóval a magyar nyelv az országos igazgatás, oktatás, igazságszolgáltatás minden ágában használatban legyen. Ezen az országgyűlésen Bánhidy Albert első alispán és Kállay Ödön főszolgabíró képviselte Csanád vármegyét.[54]

A magyar nyelv ügye már az országgyűlés legelején éles vitát váltott ki. Az 1843. június 20-ai országos ülésen a horvát követek (Metel Ožegović (Ossegovich Metell) és Dragutin Klobučarić (Klobucharich Károly) latinul szólaltak fel (a követutasításuk tiltotta, hogy magyarul szóljanak) annak ellenére, hogy jól tudtak magyarul. A többi követ állandóan félbeszakította őket, és azt kiabálták, hogy magyarul szóljanak. A vita során Kállay Ödön is felszólalt, s kijelentette, hogy a Csanád vármegyei rendek nem kívánják rákényszeríteni Horvátországra a magyar nyelv használatát, de az nem fér össze a törvényhozással és a nemzet méltóságával, hogy a horvát követek itt latinul szóljanak. Hozzátette, hogy az idegen nyelvet nem érti és nem is akarja érteni. Hogy vehet így részt a tanácskozásokban, ha nem érti, mit mond a horvát követ? Magyarországon a diplomáciai nyelv a magyar, azt kell tudni és érteni. Beszéde végén kijelentette, hogy a Torontál vármegyei követ, Hertelendy Miksa indítványát támogatja, mely szerint az országgyűlési tanácskozások során kizárólag magyar nyelven lehessen felszólalni. A gyorsíróknak pedig meg kell hagyni, hogy az országgyűlési napló számára latin nyelven beküldött beszédeket ne vegyék figyelembe. Végül az alsótábla többsége elfogadta a torontáli követ javaslatát.[55] Az 1843. november 2-ai elegyes ülésen felolvasták V. Ferdinándnak azt az október 12-én keletkezett királyi leiratát, mely törvénytelennek minősítette a hozott határozatot.[56] Érdekességként kiemelendő, hogy a felsőtáblán maga József nádor kijelentette a nemzetiségi kérdés kapcsán, hogy Magyarországon minden nép az egységes magyar nemzethez tartozik: „Én tehát azokhoz tartozom, kik azt hiszik, hogy az, ki magyar honban lakik, akármelly ajkú légyen is az, miután azon jogokkal, kiváltságokkal, ’s jótékonyságokkal él, mellyeket az ország nyújt, az magyar; itt nincs ilyr, nincs más nemzet, – mint magyar…”[57]

Kállay Ödön

Az országgyűlési tanácskozások során Kállay a Hajdú Kerület követével, Pély-Nagy Gáborral való egyetértését nyilvánította ki. Pély-Nagy indítványozta, hogy a királyi hitleveleket, országgyűlési meghívókat, királyi előadásokat, válaszokat, leiratokat ezentúl szintén magyar nyelven adják ki. A törvényeket magyar nyelven szerkesszék, a tanítás magyar nyelven történjen. A polgári, egyházi, katonai és közigazgatási ügyekben is csak a magyar nyelvet használják.[58] Kállay azonban a kerületi ülésen felvetette, hogy Horvátországra nézve csak azt kell kötelezővé tenni, hogy a magyar nyelvet használják az országgyűlésen, a magyarországi törvényhatóságokkal magyarul levelezzenek, és hozzanak létre magyar nyelvtanodákat. Ugyanakkor úgy vélekedett, hogy kevés esély van a gyors megvalósításra, ezért a törvénytervezetben meghatározandó tízévnyi türelmi időt pártolta. Fiume követének, Horhy Mihálynak és Buccari követének, Smaich Bertalannak a kérelmét is támogatta. Ők azt kérték, hogy a törvényjavaslatot egyelőre ne terjesszék ki rájuk, mert néhány magyar tisztviselőn és magyar tanítón kívül nincs magyar lakos a kerületükben. Ezzel egyetértett Kállay, de kifejtette, később olyan törvényt kell készíteni, ami rájuk is kiterjeszti a magyar nyelv használatát.[59]

Az 1843. november 18-ai kerületi ülésen a magyar nyelv ügyével kapcsolatban Kállay kijelentette, hogy az ausztriai kormányzat iránt egyáltalán nincs bizalma – valóságos vádbeszédet tartott a bécsi kormány ellen: A mohácsi csatavesztés óta nincs önállósága az országnak, folyamatosan megfosztottak bennünket jogainktól. Mária Terézia uralkodása alatt bevezették a kettős vámhatárt, ami az országot koldusbotra juttatta. Az így szerzett pénzekből fizették a tisztviselőket, akik valótlan híreket vittek az uralkodóknak, és a külföldi sajtóban is rémhíreket terjesztettek a magyarokról, példaként az augsburgi Allgemeine Zeitungot említette. Egymásnak ugrasztották a nemzet tagjait például vallásügyekben. Megemlítette azt is, hogy jelenleg magasak az adók, a só ára is, ellehetetlenítik a reformokat, a törvényeket nem tartják be, gátolják a sajtószabadságot, a vármegyék által hozott határozatokat nem engedik végrehajtani, perbe fogják a politikai ellenfeleket. Kállay szerint jó törvényeket nem is igen lehet említeni. A kormányzat fő célja jelenleg az, jelentette ki, hogy összeugrassza a magyarokat a többi nemzetiséggel, emellett az orosz veszélyre is hivatkozott. Úgy vélekedett, a legnagyobb gondot az illírizmus jelenti, azonban hozzátette, annak kifejlődése jóval korábbra nyúlik vissza, és nem a magyarok hibájából vezetett konfliktushoz. Szerinte az osztrák kormány azért folytat ilyen politikát, mert irigy és retteg. Megemlítette, hogy a Habsburgok célja Magyarország örökös tartományként való beolvasztása a birodalomba. Az örökös tartományok nem bírnak alkotmánnyal, és ezt irigylik tőlünk, a kormányzat viszont attól fél, hogy előbb-utóbb ezek a tartományok is alkotmányt követelnek a maguk számára. A csehek ellen vívott 1620-as fehérhegyi csata tönkretette az érintett tartományok önállóságát, ezért félti tőlük a kormányzat a hatalmát. A vámokkal bennünket is meggyengítettek, és próbálják a liberalizmus eszméinek terjedését gátolni, azonban már az arisztokrácia is kezd ráébredni arra, hogy a nemzettel együtt kell működnie.[60]

A magyar nyelv hivatalossá tételéréről rendelkező  törvény

Az 1843. december 5-ei országos ülésen Kállay felrótta sérelemként, hogy Szerencsy István személynök a december 1-jei országos ülésen a már említett királyi leirat szellemében törvénytelennek minősítette az 1843. június 20-án hozott alsótáblai határozatot, hogy csak magyar nyelven lehet felszólalni az diétán. Idézte a személynököt, aki szerint a nemzetiségek elleni uszítás nálunk túlfeszített, ám Kállay szerint ezt nem bizonyította példákkal a személynök. A csanádi követ ezzel szemben megismételte, hogy épp a kormányzat kelti a gyűlöletet a magyarok ellen, ezért szerinte a kormányzat iránti bizalom napról-napra csökken a nemzetben. A latin nyelvről kijelentette Szerencsy, hogy nehéz a tanácskozástermekből száműzni. Kállay szerint ennek oka valójában az, hogy a kormányzat erős kézzel még mindig mesterségesen életben tartja a deák nyelvet, pedig akik annak további használata mellett állnak ki, a haza fejlődése ellen foglalnak állást, és a tenni nem akarást pártolják. Amíg a latin nyelvet használták a gyűléseken, nem értették a beszédeket, most, hogy a magyart használják, elkezdtek gondolkozni és vitázni a haza sebeiről és kívánalmairól.[61]

A december 5-ei országos ülésen a rendek megerősítették a június 20-ai határozatukat. A december 11-ei elegyes ülésen pedig feliratot intéztek az uralkodóhoz, hogy ezentúl az államélet minden területén egyedül a magyar nyelvet kelljen használni. Horvátország számára csak azon esetben tették kötelezővé a magyar nyelv használatát, ha megyéi magyarországi törvényhatóságokkal kerülnek érintkezésbe kerülnek, vagy képviselői a magyar országgyűlésen vesznek részt. 1844. január 23-án kedvező királyi leirat született, V. Ferdinánd a válaszában megerősítette, hogy kiterjeszti a magyar nyelv használatát az államéletben és oktatásban, így az országgyűlési tanácskozások nyelve is egyedül a magyar lehet. A horvát követek számára azonban még hat év haladékot biztosít.[62]

Károly főherceg

Az országgyűlés berekesztésére 1844. november 13-án került sor, azonban nem V. Ferdinánd, hanem Károly főherceg rekesztette be az országgyűlést.[63] Az 1844:2 törvényben kimondták a magyar nyelv államnyelvvé tételét. A királyi leiratok, válaszok, előadások, rendeletek ezután magyar nyelven lesznek kiadva. A törvényeket ezentúl egyedül magyar nyelven fogja szentesíteni az uralkodó. Az országgyűlés nyelve a magyar lesz, de még hat évig a kapcsolt részek (Horvátország) követei latinul is felszólalhatnak. Ezentúl a Magyar Királyi Udvari Kancellária is magyar nyelven adja ki az iratait, valamint a Helytartótanács is áttér a magyar nyelv használatára. A főtörvényszék és az ország határain belül minden ítélőszék az ítéleteit magyar nyelven adja ki. A horvátországi megyék a magyar törvényhatóságok magyar leveleit fogadják el, a magyar törvényhatóságok pedig fogadják el a kapcsolt részek latin nyelvű leveleit. A király ígéretet tett arra is, hogy az ország határain belül a közoktatás nyelve a magyar lesz.[64]

Összegzés

1843/44. évi országgyűlés törvénycikkei

A magyar rendi országgyűléseken ötven év alatt szívós és kitartó küzdelemmel elérték azt, hogy a magyar nyelv lépésről-lépésre teret nyerjen a hivatalokban, ítélőszékeken, oktatásban és az egyházakban, egészen addig, hogy 1844-ben államnyelvvé vált. Ebben a küzdelemben nagy szerepe volt Csanád vármegyének is, aki végig állhatatosan kiállt a magyar nyelv ügye mellett. A törvények azonban nyitva hagytak néhány kérdést. Mi legyen a nemzetiségekkel? Ugyanis a törvények nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Az 1848-as áprilisi törvények sem foglalkoztak a nyelvi-nemzetiségi kérdéssel. Mindössze csak két utalás volt rá: 1. Amíg nem készül részletes szabályozás, addig a hivatalokban a magyart kell használni. 2. Az országgyűlési képviselőknek tudniuk kell magyarul.[65] Majd csak az 1868:44. törvén[66] foglalkozott a nemzetiségi üggyel. Ezek a hiányosságok azonban eltörpülnek amellett, hogy a magyar nyelv jutott vezető szerephez az államéletben.

Deák Ádám
történész doktorjelölt
Szegedi Tudományegyetem
Történelemtudományi Doktori Iskola

2024. 2024. április

Megjegyzések:

[1] Arató Endre: A magyarországi nemzetiségek nemzeti ideológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.; Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. 2. kiadás. Osiris Kiadó, Budapest, 2002.: 231–249.
[2] Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982.: 64–70.
[3] 1791:16. törvény: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=79000016.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?keyword%3D1790 (letöltés ideje: 2024. április 15.)
[4] 1792:7. törvény: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=79200007.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?keyword%3D1792 (letöltés ideje: 2024. április 15.)
[5] 1805:4. törvény: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=80500004.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?keyword%3D1805 (letöltés ideje: 2024. április 15.)
[6] Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád–Csanád Vármegyei Levéltár Makói Levéltára. Csanád vármegye: IV. A. 3. - Csanád vármegye nemesi közgyűlésének iratai: – a., Közgyűlési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: MNL CSCSVL Makó, IV. A. 3. a.) 15. jegyzőkönyv, 1201/1805.
[7] Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád–Csanád Vármegyei Levéltár Makói Levéltára. Csanád vármegye: IV. A. 3. – Csanád vármegye Nemesi közgyűlésének iratai – b., Közgyűlési iratok (a továbbiakban: MNL CSCSVL Makó, IV. A. 3. b.) 59. doboz, 781/1811.
[8] Felséges Első Ferentz austriai tsászár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Pozsony szabad királyi városába 1811-dik esztendőben, kis-asszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve. Belnay, Pozsony, 1811–1812.: 335–339. (1811. december 3., 31. országos ülés); Felséges Első Ferentz austriai császár, Magyar', és Cseh ország' koronás királlyától Po'sony szabad királyi várossában 1811-dik esztendőben, kis-aszszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének írásai. Belnay, Pozsony, 1811–1812.: 154–158.
[9] Iványi-Grünwald Béla: Gróf Széchenyi István Hitel című munkája. Történeti bevezetés. In: Gróf Széchenyi István Hitel a Taglalat és a Hitellel foglalkozó kisebb iratok. Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1930.: 8–23.: A napóleoni háborúk után gazdasági válság és dekonjunktúra alakult ki. Iványi-Grünwald Béla megemlítette, hogy ehhez a válságoz az angol pénzügyi spekuláció is hozzájárulhatott. 1824-ig az angol bank tezaurációs (értékfelhalmozás) politikát folytatott. 1824-ben és 1825 elején az angol pénzügyi spekuláció pénzbőséget eredményezett, de ez azután gyorsan pénzügyi válságba fordult át, ami kihatott az európai országokra.
[10] MNL CSCSVL Makó, IV. A. 3. a. 35. jkv. 915/1825.; Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. I–III. kötet. Ráth Mór, Budapest, 1886.: I. 132. (a továbbiakban: Horváth 1886); Molnár András: Deák Antal a pozsonyi diétán. Egy országgyűlési követ politikai tevékenysége és mindennapjai, 1825–1833. Országház Könyvkiadó, Budapest, 2021.: 39. (a továbbiakban: Molnár 2021)
[11] MNL CSCSVL Makó, IV. A. 3. a. 35. jkv. 920/1825.
[12] Horváth 1886: I. 178–182.; Szekfű Gyula: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez 1790–1848. Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1926.: 332. (a továbbiakban: Szekfű 1926); Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István naplói. Második kötet (1820–1825). Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1926.: II. 642.; Széchenyi István – Napló. Kiadja Oltványi Ambrus. Osiris Kiadó, Budapest, 2002.: 357.; Gergely András: Széchenyi István. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2006.: 23.; Oplatka András: Széchenyi István. Osiris Kiadó, Budapest, 2010.: 132–133.
[13] Felséges első Ferentz Austriai császár, Magyar és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi városába 1825-dik esztendőben Szent Mihály havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének Jegyző könyve. I–VI. kötet. Belnay, Pozsony, 1825–1827.: I. 625–626. (55. országos ülés, 1826. február 13.) (a továbbiakban: Rendi jegyzőkönyv 1825/27)
[14] Rendi jegyzőkönyv 1825/27: II. 95–96. (65. országos ülés, 1826. február 28.)
[15] Rendi jegyzőkönyv 1825/27: II. 121–122. (66. országos ülés, 1826. március 1.)
[16] Szekfű 1926: 121.
[17] Szekfű 1926: 322–373.: Szekfű Gyula erről az országgyűlésről számos latin, német és magyar nyelvű iratot közöl a magyar nyelv ügyében.
[18] Rendi jegyzőkönyv 1825/27: II. 542–543. (100. országos ülés, 1826. május 23.)
[19] MNL CSCSVL Makó, IV. A. 3. b. 108. d.: 1027/1826., MNL CSCSVL Makó, IV. A. 3. a. 36. jkv. 547/1826.
[20] Rendi jegyzőkönyv 1825/27: VI. 528. (271. országos ülés, 1827. augusztus 18.)
[21] 1827:11. törvény: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=82700011.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?keyword%3D1827; 1827:12. törvény: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=82700012.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?keyword%3D1827 (letöltés ideje: 2024. 04. 15.)
[22] Molnár 2021: 97.
[23] MNL CSCSVL Makó, IV. A. 3. a. 41. jkv. 1070/1830.
[24] MNL CSCSVL Makó, IV. A. 3. b. 128. d. 1587/1830.; Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Posony Szabad Királyi Városában 1830-ik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 8-ik Napjára Rendeltetett Magyar Ország Gyülésének Jegyző Könyve. Belnay, Posony, 1830.: 67–74. (a továbbiakban: Rendi jegyzőkönyv 1830); Vaszary Kolos: Adatok az 1830-iki országgyűlés történetéhez. özv. Sauervein Gézáné kiadása, Győr, 1885.: 38. (a továbbiakban: Vaszary 1885): A magyar nyelvű üzenet ellen foglalt állást Hont (második követe), Pozsega, Sopron, Szepes, Verőce és Turóc vármegye, valamint Horvátország követe, a kalocsai káptalan, Szabadka, Sopron, Kőszeg és Kassa városok. A magyar nyelvű üzenetet támogatta Abaúj, Baranya, Bars, Békés, Bereg, Borsod, Csongrád, Gömör, Heves Komárom, Liptó, Máramaros, Nógrád, Pest, Pozsony, Sáros, Somogy, Szabolcs, Szatmár, Temes, Tolna, Torontál, Trencsén, Ugocsa, Vas, Zala és Zemplén vármegyék, valamint Debrecen városa.
[25] Bertha Sándor: Országgyülési tárcza 1830ról. Trattner–Károlyi, Pest, 1843.: 21., 49–56.; Vaszary 1885: 19., 30–31., 60–61.; Ballagi Géza: A nemzeti államalkotás kora 1815–1847. In: Szilágyi Sándor (szerk.): A magyar nemzet története IX., Athenaeum, Budapest, 1897.: 228–229. (a továbbiakban: Ballagi 1897); Angelovics Helga: Vay Miklós Zemplén megyei követ működése az 1830. évi országgyűlésen. Történelmi Szemle. 61. évf., 3. sz., 2019.: 442.; Molnár 2021: 115–118.
[26] Rendi jegyzőkönyv 1830: 70–74. (10. országos ülés, 1830. október 5.), 81–82. (13. országos ülés, 1830. október 11.)
[27] Rendi jegyzőkönyv 1830: 311.
[28] https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=83000008.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?keyword%3D1830  (letöltés ideje: 2024. 04. 15.)
[29] MNL CSCSVL Makó, IV. A. 3. a. 43. jkv. 1392/1832.; Ballagi 1897: 272.
[30]  MNL CSCSVL Makó, IV. A. 3. a. 43. jkv. 1387/1832., 1890/1832.
[31]  MNL CSCSVL Makó, IV. A. 3. b. 141. d. 165/1833.; Hőke Lajos: Az 1830. és 1832-36-iki országgyűlések. Abafi Lajos (szerk.): Hazánk. Történelmi Közlöny. 5. k., 2. sz., 1886. 161–187.: 169.; Szekfű 1926: 140–141.; Gergely András: A magyar reformellenzék kialakulása és megszilárdulása (1830–1840). In: Mérei Gyula (főszerk.) – Vörös Károly (szerk.): Magyarország története: 1790–1848. V. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980.: 729.
[32] MNL CSCSVL Makó, IV. A. 3. b. 141. d. 259/1833.; Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. I–VII. kötet. Weber–Belnay–Landerer, Pozsony, 1832–1836.: I. 7–8., 36–37. (a továbbiakban: Országgyűlési írások 1832/36)
[33] Országgyűlési írások 1832/36: I. 62. (15. országos ülés, 1833. február 3.); Völgyesi Orsolya: Kölcsey és a magyar nyelv ügye az 1832-36-os országgyűlésen. In: Háda Béla – Majoros István – Maruzsa Zoltán –Petneházi Margit (szerk.): Két világ kutatója. Urbán Aladár 80 éves. ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék, Budapest, 2009.: 459.
[34] Szekfű 1926: 408–412.: Metternich az 1833. augusztus 20-án készített iratában az Államkonferencián kifejtette azon véleményét, hogy ha a Magyar Királyságban áttérnének a magyar nyelvű törvényszövegekre, azzal az ország lakosságának kétharmadát megfosztanák a törvények hiteles ismeretétől, egyúttal törést okoznának az ország történelmében és törvényhozásában. A magyar nyelv használata iránti késztetést először II. József császárnak (1780–1790) a német nyelv bevezetésére tett kísérlete ébresztette fel, majd az elmúlt négy évtized alatt a társadalomban terjedő forradalmi tevékenység erősítette. A kormányzat azonban már annyi engedményt tett, hogy minden visszalépés nehéz, sőt egyenesen lehetetlen lenne. A kormányzat legfőbb céljának annak kell lennie, hogy felülről irányítsa és korlátok között tartsa a magyar nyelv ügyét. A latint kell továbbra is a törvények egyedüli és hiteles szövegének tekinteni.
[35] Országgyűlési írások 1832/36: IV. 291–297., V. 1–5.
[36] Országgyűlési írások 1832/36: V. 312–313.; Pajkossy Gábor: Deák az első reformországgyűlésen, 1833–1836. In: Molnár András (szerk.): Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873. Zalai gyűjtemény 59. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2004.: 17.
[37] Szekfű 1926: 434–435.: József nádor az 1836. január 18-án gróf Reviczky Ádám kancellárhoz írt levelében kifejtette azon véleményét, hogy az az elképzelés, miszerint a magyar nyelv használatának a kiterjesztésére irányuló törekvés szorosan összefüggne Magyarországnak a Monarchiától való elszakadására irányuló vággyal, pusztán szenvedély ihlette képzelgés, semmi több. A történelem bizonyítja, hogy más európai országokban, anélkül, hogy a körülményeiket megzavarták vagy megváltoztatták volna, a latint nyelvről szintén áttértek a nemzeti nyelv használatára.
[38] MNL CSCSVL Makó, IV. A. 3. b. 157. d. 2227/1835.
[39] Ballagi 1897: 386–389.; Ferenczi Zoltán: Deák élete. I–III. kötet. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1904.: I. 171–172. (a továbbiakban: Ferenczi 1904)
[40] Kellemesi Melczer István: Az 1836-iki országgyűlés történetéhez. Abafi Lajos (szerk.): Hazánk. Történelmi Közlöny. 2. k., 5. sz., 1884.: 343–350.: Gróf Mailáth Antalnak (aki ekkor alkancellár volt) is szerepe lehetett abban, hogy a magyar nyelvű törvényhozást elfogadták, ugyanis kikérték a véleményét a bécsi udvarban. Így emlékezett vissza erre Mailáth: „Az országgyűlésileg működő tényezőknek kívánsága, hogy az nemzeti nyelvén történjék, oly legitim, oly a lélekkel egybeforrt követelmény, hogy ezt elfojtani csak úgy lehetne, ha a nemzet erőszakkal leigáztatik, vagyis megfojtatik; már pedig nézetem szerint a kormány feladata a mozgalmat okosan vezetni, nem pedig a nemzettestet botorul megölni.” Szekfű 1926: 146–147.
[41] MNL CSCSVL Makó, IV. A. 30. 2. d. 236/1836.
[42] Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. I–XIV. követ. Belnay–Landerer–Weber, Pozsony, 1832–1836.: XIV. 326. (470, országos ülés, 1836. május 2.)
[43] https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=83600003.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?keyword%3D1836 (letöltés ideje: 2024. 04. 15.)
[44] MNL CSCSVL Makó, IV. A. 3. a. 50. jkv. 899/1839. szám előtt
[45] MNL CSCSVL Makó, IV. A. 3. a. 50. jkv. 904–906/1839.
[46] Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. Dessewffy család cserneki és tarkői grófi ágának levéltára (1527–1947). P 88 Familiaria (1535–1898). Series II. Irregestrata. 8. tétel Dessewffy Aurél 1839. évi naplójegyzetei: 1839. október 24.
[47] Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Pozsony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai. I–IV. kötet. Belnay–Weber–Wigand, Pozsony, 1839–1840.: II. 237–238. (a továbbiakban: Országgyűlési írások 1839/40)
[48] Országgyűlési írások 1839/40: III. 1–4., 125–127.; Szekfű 1926: 496–504.
[49] Takáts Sándor: Társasélet a pozsonyi országgyűléseken. In: uő: Emlékezzünk eleinkről. Genius Kiadás, Budapest, [1929].: 390–391.: Egy titkosrendőri jelentés szerint 1840 áprilisában több ellenzéki követ, köztük Návay Tamás is, a dévényi várhoz kirándult, ahol a magyar nyelv ügye is szóba került. Úgy vélekedtek, hogy ha a kormányzat támogatta volna a magyar nyelv ügyét, megnyerte volna magának az egész nemzetet.
[50] Horváth 1886: II. 182–185.; Ballagi 1897: 488–490.; Ferenczi 1904: I. 284–286.; Erdmann Gyula: Deák az 1839–1840. évi országgyűlésen. In: Molnár András (szerk.): Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833–1873. Zalai gyűjtemény 59., Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2004.: 64–65.; Erdmann Gyula: Szabadság és tulajdon. Az 1839–40. évi országgyűlés története. Országgyűlés Hivatala, Budapest, 2014.: 232–239.
[51] Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Pozsony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. I–III. kötet. Belnay–Weber–Wigand, Pozsony, 1839–1840.: III. 111.
[52] https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=84000006.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?keyword%3D1840 (letöltés ideje: 2024. 04. 15.)
[53] MNL CSCSVL Makó, IV. A. 3. a. 59. k. 1002/1843.; MNL CSCSVL Makó, IV. A. 3. b. 200. d. 1002/1843.
[54] MNL CSCSVL Makó, IV. A. 3. a. 59. k. 1008/1843.
[55] Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehországnak e’ néven ötödik apostoli királya által szabad királyi Pozsony városába 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a’ tekintetes karoknál és rendeknél. I–V. kötet. Landerer és Heckenast, Pozsony–Pest, 1843–1844.: I. 44–64. (VI. országos ülés, 1843. június 20.) (a továbbiakban: Rendi napló 1843/44); Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. N 119 Takáts Sándor hagyatéka: 66. fasc. 9523. sz. Horváth 1886: II. 396–397.
[56] Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehországnak e’ néven ötödik apostoli királya által szabad királyi Pozsony városába 1843-ik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. I–V. Landerer és Heckenast, Pozsony–Pest. 1843–1844.: II. 71., 84., 100–102. (a továbbiakban: Országgyűlési írások 1843/44); Horváth 1886: II. 406.; Szekfű 1926: 549–554.
[57] Felséges Első Ferdinánd Austriai Császár, Magyar- és Csehország e néven ötödik koronás királya által szabad királyi Pozsony városába 1843-dik évi május 14-kére rendelt magyar-országgyűlésen a méltóságos főrendeknél tartatott országos ülések naplója. I–VII. kötet, Landerer és Heckenast, Pozsony–Pest, 1843–1844.: I. 33. (XIII. országos ülés, 1843. június 28.)
[58] Rendi napló 1843/44: I. 165. (XVIII. országos ülés, 1843. július 8.)
[59] Kovács Ferenc: Az 1843/44-ik évi magyar országgyűlési alsó tábla kerületi üléseinek naplója I-VI. kötet, Franklin-Társulat, Budapest, 1894.: I. 557–558. (16. kerületi ülés, 1843. július 6.) (a továbbiakban: Kerületi napló 1843/44)
[60] Kerületi napló 1843/44: III. 130–133. (103. kerületi ülés, 1843. november 18.)
[61] Rendi napló 1843/44: II. 104–105. (LXXIX. országos ülés, 1843. december 5.)
[62] Országgyűlési írások 1843/44: II. 71., 84., 98–102., 148–150., IV. 139. V. 23–24., 63.; Horváth 1886: II. 406.; Ballagi 1897: 598–602.; Szekfű 1926: 555–564., 577–578., 585–589., 603–606.
[63] Horváth 1886: II. 460.
[64] https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=84400002.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?keyword%3D1844 (letöltés ideje: 2024. 04. 15.); Horváth 1886: 414–415.; Szekfű 1926: 612–613.
[65] 1848:5. törvény (az országgyűlési követeknek népképviselet alapján választásáról) https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=84800005.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?keyword%3D1848 ; 1848:16. törvény (a megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról) https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=84800016.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?keyword%3D1848 (letöltés ideje: 2024. április 15.)
[66] 1868:44. törvény: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=86800044.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?keyword%3D1868 (letöltés ideje: 2024. április 15.)