Adalékok Kunszt József kalocsai érsek és Klauzál Gábor kapcsolatához, különös tekintettel az 1866-os eseményekre

Kunszt József és Klauzál Gábor

Kunszt József (1790–1866) kalocsai érsek, korának egyik kiemelkedő, nagy műveltségű, nemeslelkű adományairól, iskolaalapításairól híres egyházi férfiúja és Klauzál Gábor (1804–1866) reformkori politikus, az első felelős magyar minisztérium földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztere közötti, kölcsönös megbecsülésen alapuló kapcsolat bemutatására a történeti kutatás mindezidáig elég kevés tényanyagot tudott felsorakoztatni. Ezek közt igen fontos forrás a – főpapban alapítójukat és bőkezű támogatójukat tisztelő – kalocsai iskolanővérek házkrónikájának 1866-os bejegyzése, amely szerint Klauzál Gábor „nagy és igaz tisztelője volt megboldogult [Kunszt József] érsekünknek, aki a maga részéről szintén nagyra értékelte őt”.[1] A kettejük viszonyára vonatkozó ismereteket tovább árnyalhatja a főpásztor 1866-os halálára, temetésére és gyászszertatására vonatkozó dokumentumok vizsgálata. Az erre kísérletet tévő jelen tanulmányban felhasznált források egy része a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár gyűjteményéből, másik része a kalocsai iskolanővérek házkrónikáiból, illetve a korabeli sajtóból és egyéb aprónyomtatványokból, egykorú kiadványokból származik.[2]

Kunszt József Zubrohlaván[3] született 1790. június 28-án. Budai és nagyszombati diákéveit követően kezdte meg tanulmányait az Esztergomi Főegyházmegye papnövendékeként. 1807-ben a pozsonyi Emericanumba küldték, majd 1808-ban Nagyszombatba ment filozófiát tanulni, 1810-től pedig a bécsi Pázmáneum növendéke lett. 1813-as pappá szentelését követően Drégelypalánkon működött káplánként, de már 1814-ben központi szolgálatra rendelték, érseki levéltárossá nevezték ki. 1816-tól szentszéki jegyző, 1820-tól a Pázmáneum vicerektora, majd 1824 és 1825 között helyettes rektora volt. 1830-ban pozsonyi kanonok lett, két év múlva kinevezték a Pázmáneum rektorának, így ismét Bécsbe költözött. Itt maradt egészen 1845-ös esztergomi általános helynöki kinevezéséig. 1847-ben káptalani helynökké választották. A forradalom és szabadságharc idején Bécsbe menekült. A szabadságharc leverését követően, 1850-ben I. Ferenc József kassai püspökké nevezte ki. Itt nem sokáig tevékenykedett, mivel rövid időn belül, 1851. november 30-án kalocsa-bácsi érsekké lett, a pápa 1852. március 15-én erősítette meg tisztségében. Érseki működése alatt renováltatta a főszékesegyházat, 1860-ban iskolanővéreket telepített le az egyházmegye központjában, létrehozta kalocsai zárdájukat és nevelőintézetüket, megalapítva a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulatát. Ő hívta be ugyanekkor Kalocsára a jezsuitákat is, hogy átvegyék a gimnáziumot, új épületet is emelt számukra. Az érseki tanítóképző létrejötte szintén az ő nevéhez fűződik, továbbá alapot hozott létre a kisszeminárium életre hívására. Neves adakozó volt, jelentős összegeket fordított jótékony célokra. Érdemei elismeréséül I. Ferenc József valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki, megkapta a Lipót-rend, valamint a Szent István Rend nagykeresztjét, majd a hétszemélyes tábla közbírája lett. 1865. december elején Pestre utazott az országgyűlésre, azonban 1866. január 5-én szélhűdés érte, meghalt. Földi maradványait Kalocsára szállították, és a főszékesegyházban temették el. Végrendeletében több adományt hagyott iskolákra, zárdákra, egyletekre, szentmisékre, szegényeknek, misszióknak. Hagyatékának nagyobb részét azonban a jezsuita vezetés alatt létesítendő kisszeminárium és a szegény diákok javára ajánlotta.[4]

Klauzál Gábor valószínűleg kalocsai rokonsága révén került ismeretségbe az 1850-es évek elején érsekké kinevezett Kunszt Józseffel.[5] Kapcsolatuk meglepőnek tűnhet, mert az érsek alapvetően bizalmatlanul viszonyult az 1848/49-es szabadságharc és forradalom résztvevőihez, mivel maga Bécsben élte át az eseményeket, és ez rányomta bélyegét nézőpontjára.[6] Nyilvánvalóan főpásztori kinevezését sem kaphatta volna meg ebben az időben, ha nem lett volna maximálisan királyhű. Klauzál Gábor egykori ’48-as miniszterrel azonban szimpatizált, feltehetően azért, mert Klauzál a közéletben mérsékelt irányvonalat képviselt, elhatárolódott a szélsőséges, az udvarral szakítani kívánó politikától, valamint a fegyveres harcokban sem vett részt.[7] Elveiket, értékrendjüket és világnézetüket tehát minden valószínűség szerint össze tudták hangolni; elképzelhető, hogy mentalitásuk, illetve az ország jobbítására vonatkozó elképzelésük is hasonló lehetett.

A kalocsai zárda és templom

Klauzál bizonyára figyelemmel kísérte a főpap iskolaalapítási törekvéseit, és talán Kunszt hatására íratta be 1863-ban elsőszülött lányát, Emmát (1854–1931) az érsek által Csehországból behívott iskolanővérek vezetése alatt álló kalocsai nőnevelő intézetbe.[8] Miután gyermeke a szülői háztól távol – bár feltételezhetően a kalocsai hozzátartozóktól kellő gyakorisággal látogatva – nevelkedett, Klauzál Gábor alighanem minden lehetőséget kihasznált, hogy az érseki székvárosba utazva minél sűrűbben találkozhasson kislányával. 

Kalocsai jezsuita templom és rendház

Elképzelhető, hogy így történt ez 1864 májusában is, amikor az egykori miniszter részt vett a szintén Kunszt József által letelepített jezsuiták vezette „főtanoda” új dísztermének avatásán. Nem tudni, hogy Klauzál kapott-e meghívót és direkt erre az ünnepségre utazott-e Kalocsára, vagy esetleg Emma lánya látogatása miatt a városban időzve, ott helyben értesült a rendezvényről. Az mindenesetre tény, hogy a fényes eseményen személyesen vett részt, sőt a korabeli feljegyzések a jelenlévő sok egyházi személy között egyetlen világiként őt – „Klauzál Gábor országos érdemű államférfiú ő méltóságát” – említették meg név szerint.[9] Bár ez a kitüntetett figyelem szólhatott az egykori miniszter tekintélyének, de ugyanakkor feltételezhet egy szorosabb nexust Klauzál és az ugyanekkor „ötvenéves áldozárságának jubileumát” ünneplő Kunszt érsek között.

1863/64-es tanév évkönyvének címlapja és a 4-5. oldali bejegyzés Klauzál Gáborról (kiemelve)

A következő év végén, az 1865 decemberében Pestre összehívott országgyűlés apropóján ismét együtt találjuk Klauzál Gábort és Kunszt Józsefet. Klauzál Szeged város követeként, a kalocsai érsek pedig – hivatalából adódóan – a felsőház tagjaként vett részt az országgyűlésen. Arcképük közösen szerepelt egy „Magyar ország gyűlés megnyitása ős Buda vár kir. lakban karácsony hó 14én 1865évben Király s’ honérti működéstöket áldás kosszorúzza” feliratú emléklapon, amely feltételezhetően mindkettőjük utolsó képi ábrázolása, hiszen a következő évben mindketten jobblétre szenderültek. Kunszt érseket hamarabb érte el az elmúlás, számára az 1865. év végi pesti út végzetesnek bizonyult. A korabeli beszámolók megemlítik, hogy a kalocsai érsek csaknem mindig székvárosában tartózkodott, mégis egyházmegyéjén kívül, Pesten ragadta el a halál.[10] Az idősödő érsek – aki 1866 januárjában már betöltötte a 75. életévét – 1865. december 9-én az országgyűlés miatt utazott Pestre, ahol hosszabb időt szándékozott tölteni.[11] Kunszt József meggyengült egészsége ellenére is vállalkozott az útra, ahogy egy forrás írta: „A jó atya már egy idő óta, hanyatló kora miatt, törődött volt. […] December elején kapott lábfájása gyengítette egészségét. A szintoly erélyes, mint nagylelkű főpásztor azonban nem tarthatta magát itthon; ily válságos viszonyok között a hazára és az egyházra nézve, sietett az apostoli király oldalához, a honatyák gyülekezetébe; ott akart lenni, hova őt a kötelesség hívta. Beteg volt teste, de lelke ép, lelke nagy, akarata jámbor és szent volt, impendi et superimpendi voluit.”[12] Az érsek halálhíre már csak azért is váratlanul érte kalocsai híveit, mert egészségi állapotáról december folyamán kedvező híreket kaptak, és még válaszolt a neki küldött írásos újévi jókívánságokra is.[13] A főpásztort 1866. január 5-én, pénteken reggel ½ 7 órakor, az Angol Királynő Szállóban „idegszélhűdés” – a mai szóhasználattal élve agyvérzés – következtében érte a halál.[14] A szomorú esemény helyszíne, azaz az Angol Királynő Szálló említésekor nem mehetünk el szó nélkül azon tény mellett, hogy ezen intézmény adott otthont Deák Ferencnek – Klauzál Gábor „elvrokonának és barátjának” – is 1854-től kezdődően tizenöt éven át. A fentebb már említett forrás szerint a kalocsai érsek alig hagyta el egyházmegyéjét, de hivatalos ügyek miatt bizonyára többször megfordult Pesten. Ha az Angol Királynő volt Kunszt szokásos, „bevett” pesti szállása, akkor talán korábban, más alkalommal találkozhatott itt a kalocsai érsek és a politikai ügyekben barátját felkereső Klauzál, sőt talán maga Deák is.

Emléklap az 1865-ös országgyűlés megnyitásáról

Deák Ferenc, Klauzál Gábor és Kunszt József

Kunszt halálának hirtelen voltát további hírlapi cikk is megerősítette: „E halál amint váratlan volt, az áldásos életnek megszakadása éppen oly nagy veszteség lett. Az egyháznak egy tetterős fejedelme, a királynak törhet[et]len hűségű alattvalója, a hazának egyik nagy fia, az egyházi ügyek egyik fő támasza és bölcs vezére, a hazai kath. intézetek halhatatlan nevű alapítója, a jótékonyság egyik legbővebb forrása szűnt meg emez életben. Nescitis diem neque hora;[15] e halálban is intetünk.”[16]

Kunszt József gyászhíre

Az érsek tetemét még aznap este hat órakor Bartakovics Béla egri érsek, Kunszt József ifjúkori barátja – Lévay Sándor és Lipovniczky István kanonokok segédlete mellett – beszentelte. Az eseményen jelen volt Lonovics József érsek, Szaniszló Ferenc nagyváradi, Girk György pécsi, Peitler Antal József váci püspök, a hétszemélyes táblától Melczer István, báró Apor Sándor, valamint a meghalt érsek számos egyházi, illetve világi tisztelője, akik még időben, azaz az esti szertartás előtt, tudomást szereztek a halálesetről.[17] Feltételezhető, hogy – akár az országgyűlési, akár az Angol Királynőben lévő kapcsolatai révén – Klauzál Gábor is értesülhetett kedves kalocsai ismerőse váratlan elhunytáról, így részt vehetett ezen a ceremónián. Erősíti ezt a hipotézist, hogy a fent felsorolt személyek – Lonovics József kivételével – mindannyian, Klauzál Gáborral együtt szerepeltek Kunszt érsek áprilisi, kalocsai gyászszertartására nyomtatásban kiadott, „megjelenendő t. cz. vendégek” névsorában, amely dokumentumról később még részletesen lesz szó.[18]

Bartakovics Béla	Lévay Sándor	Lipovniczky István
Szaniszló Ferenc	Lonovics József	Girk György
Peitler Antal	br. Apor Sándor	Melczer István

Az érsek holttestét másnap, január 6-án, szombaton érckoporsóban, négyes fogaton – egyes források szerint „egy városligeti nyitott omnibusz-kocsin”, amelynek „oldalán vörös betűkkel felírva olvasható volt: »Városliget – Sebestyén tér«”– Kalocsára vitték.[19] Az érseki székvárosba szombaton délelőtt ért el a főpap halálhíre a „Paksig lenyúló távirda” jóvoltából.[20] A káptalant valószínűleg a Pestről leutazott Kovács József tájékoztathatta a váratlan eseményről.[21] Az iskolanővéreket – ahogy azt a házkrónikát vezető, abban az érsek halálról beszámoló oldalakat gyászkerettel ellátó általános főnöknő, Franz Mária Terézia feljegyezte – spirituálisuk értesítette a történtekről.[22]

Franz M. Terézia	Nővérek krónikája (1866. január 26,)

Kunszt József magyar- és latin nyelvű gyászjelentése

A szomorú hír gyorsan terjedt a városban, megkondultak a harangok, „a szívek fájdalomba merültek”. A káptalan intézkedett a temetési előkészületekről, illetve latin és magyar nyelvű gyászjelentést adott ki. Másnap, január 7-én, vasárnap délután négy órakor, vecsernye után érkezett meg Kalocsára a holttest.[23] Az érsekben nem csak a katolikusok gyászolták jótevőjüket, hiszen a koporsó kísérői között, a gyászravatal előtt lovagolt a dunapataji református község négy tagja is.[24] A megérkezett gyászmenetet szűnni nem akaró harangzúgás között a kálváriánál várta a papság, a főkáptalan, a tanulóifjúság tanárai vezetésével és a hívek sokasága. Az iskolanővérek – talán a hideg téli időjárás miatt – nem vonultak ki a gyászkocsi elé, a szomorú menetet ablakukból kísérték figyelemmel.[25] Az egyházi gyászszertartások már a kálváriakápolnánál megkezdődtek, ennek végeztével a boldogult érsek holttestét az érseki kastély alsó, földszinti – az esemény tiszteletére „Capelle ardente”, azaz ún. égő teremmé, vagyis feketével bevont, gyertyával megvilágított teremmé átalakított – kápolnájába vitték, ahol a testet a kegyeletüket leróni szándékozók számára két napig közszemlére tették.[26] E két nap alatt, míg a gyászoló nép „a kastély felé hullámzott”, a székesegyházban és minden helyi templomban gyászmiséket mondtak az érsek lelki üdvéért.[27].

Érseki kastély	Székesegyház

Temetési menetrend	Bonnaz Sándor

A temetési menetrendet a káptalan előre rögzítette. Ennek értelmében szabályozták az érseki kastély kápolnájától a székesegyházig tartó útvonalon a gyászmenetben résztvevők sorrendjét. Legelöl két uradalmi hajdú vonult, őket az iparoscéhek tagjai követték, majd Kalocsa város és a környező községek elöljárói következtek. Utánuk a különböző társulatok és testületek képviselői, majd a megyei és egyéb köztisztviselők haladtak. Az iskolanővérek – a forrás megnevezése szerint: „zárdanők” – és a szerzetesek sorait az egyházi ének- és zenekar kísérte. Az egyháziak sorát a növendékpapság és a káptalan folytatta, majd a szertartást végző papság zárta. A koporsót, amelyet mindkét oldalról uradalmi tisztek és fáklyavivők álltak körül, az udvari személyzet követte, a gyászmenet végét pedig a „nőnem” alkotta. A „mindkét nemű összes tanuló ifjúság és egyéb mindkét nemű résztvevők” sorfalat álltak a kastély kapujától a templom bejáratáig.[28] A nővérek megemlítették, hogy saját növendékeik – azaz a bentlakók, a nőnevelde belsős tanulói, közöttük bizonyára Klauzál Emma, Klauzál Gábor lánya –, illetve az iskolások – azaz a külsős, bejáró tanulók – a jelöltnők vezetése alatt, a többi diákhoz hasonlóan az út oldalán álltak. A nővérek létszáma ekkor 22, a jelöltnőké 12 fő volt, a belintézetben pedig három évfolyamon összesen 28 növendék tanult. Az iskolanővérek és a neveldéjük diáklányai tehát – ha mindannyian teljes létszámban megjelentek a ceremónián – kb. 60 fős tömeget képeztek, ehhez jött még a városi, bejáró tanulók sokkal népesebb, legalább 160 lányból álló csapata.[29] A megyei papság szintén nagy számban képviseltette magát. A téli zord hideg dacára, és annak ellenére, hogy csupán rövid idő telt el a haláleset hírüladása és a temetés között, mintegy harminc egyházi személy gyűlt össze a délelőtt 10 órakor kezdődő gyászünnepre.[30] A szentmisét a viszonylag nagy távolságból, Temesvárról érkezett csanádi püspök, Bonnaz Sándor celebrálta, szintén ő végezte a temetési szertartást. Záróaktusként az érckoporsó „12 pap által vitetett és eresztetett le néhai gr. Nádasdy Ferenc kalocsai érsek hamvai mellé” – írta a korabeli beszámoló.[31]

A kalocsai papnövendékek nevében megjelent nyomtatásban egy, a boldogult érsek halálára írt gyászvers is. A korabeli források nem szólnak arról, hogy ez a költemény elhangozott-e bárhol.

Gyászvers Kunszt érsek tiszteletére

A temetés után a káptalan nyilvánosságra hozta az elhunyt érsek végrendeletét, illetve a főpap saját maga által korábban megfogalmazott sírfeliratát is. A testamentum – amelynek szövegét számos hírlap leközölte – leglényegesebb eleme, hogy Kunszt József jelentős összeget hagyott egy jezsuiták által irányított kisszeminárium létesítésére, valamint alapítványt tett szegény sorsú, a jezsuitáknál tanuló fiú-, illetve az iskolanővéreknél tanuló leánynövendékek támogatására.[32]

A temetés napján, január 10-én a káptalan körlevelet és azzal megegyező tartalmú közleményt adott ki magyar és latin nyelven,[33] amelyben beszámolt arról, hogy a boldogult érsek „hűlt tetemei előírt szertartással és illő dísszel a papság és nagyszámú nép kíséretében mai napon gyászoló jegyesének, a kalocsai főtemplomnak kebelébe letétettek”, egyúttal jelezte, hogy fehérvasárnap utáni szerdára, azaz április 11-ére tűzte ki a néhai főpap lelki üdvéért tartandó ünnepélyes engesztelő szentmiseáldozatot (solemnes Exequiae).[34] A magyar nyelvű nyomtatott közlemény valószínűleg egyúttal meghívóul is szolgált az érintettek számára.

Gyászszertartás körlevele	(magyar és latin nyelven)

Minden bizonnyal azért tolták el a végső gyászszertartás időpontját tavaszra, hogy egyrészt legyen elegendő felkészülési idő egy ünnepélyes, a meghalt főpap emlékéhez méltó ceremónia megszervezésére, másrészt, hogy azok is le tudják róni Kalocsán Kunszt József iránti végső tiszteletüket, akiket a januári temetés idején ebben megakadályozott a téli időjárás, a nagy távolság és a közlekedési nehézségek. Már ekkor felkérték a gyászszertartás ünnepi szónokául Lipovniczky István esztergomi kanonokot, a latin beszéd megtartására Clemens Schrader jezsuita atyát, az ünnepélyes mise elvégzésére Bartakovics Béla egri érseket.[35] Bizonyára a szónokoknak is hosszabb időre volt szükségük a beszédek elkészítésére, sajtó alá rendezésére és kinyomtatására.

A káptalan február 26-án körlevélben kérte, hogy a boldogult érsek április 11-ére tervezett ünnepélyes gyászmiséjén megjelenni kívánó egyháziak – azért, hogy a vendéglátáshoz a megfelelő intézkedéseket időben meg lehessen tenni – március végéig jelezzék részvételi szándékukat.[36]

Számítani lehetett rá, hogy sokan kívánják majd tiszteletüket tenni a szertartáson, mert – ahogy a korabeli sajtó beszámolt róla – Kunszt József a „tudományos férfiak iránt jeles részvéttel volt, sokakat nevelt, sokakat ösztönzött, sokakat segített, sokakat kegyelt s jóakaratával halmozott. […] Magas lelkületét eléggé bizonyítja az is, hogy a boldogultnak igen magas lelkű barátai voltak. A dolog igen ismeretes, nem kell neveket említeni, annyi bizonyos, hogy jó atyánkban nehéz korunk egyik jeles történeti személye száll sírba.”[37] Az utókor bánatára a korabeli forrás nem nevesíti Kunszt érsek „igen magas lelkű barátait”, azok közismertségére hivatkozva. Egyéb részletek híján gondolhatunk itt akár Klauzál Gáborra is.

A meghalt érsek végső gyászszertartásán jelen lenni kívánók nagy számát mutatja, hogy a káptalannak – gondoskodni akarván az érkezők megfelelő elhelyezéséről – külön nyomtatott névsort kellett készíteni a vendégekről és az őket elszállásolókról.[38]

Gyászszertartáson megjelent vendégek és szállásadóik névsora

Klauzál Gábor a meghívottak névsorában

A háromoldalas, 127 soros névjegyzék nevesítve említett 111 főt, négy helyen – név nélkül – csak az illető hivatalát, betöltött funkcióját adták meg, emellett tizenkét különböző – városi, vármegyei, káptalani, szerzetesrendi – küldöttség érkezésére is számítottak. A név szerint felsoroltak legalább 80%-át különböző rangú egyházi személyek tették ki, a világiak – köztük többen a hétszemélyes, valamint a királyi táblától – kisebbséget alkottak. Feltételezhetően Kunszt és Klauzál szorosabb kapcsolatára utalhat, hogy az egykori miniszter a gyászceremónián részt venni szándékozó kevés számú világi egyike volt.

Nem tudni, hogy a névsorban szereplő valamennyi jelentkező ténylegesen meg is jelent-e a szertartáson, hiszen a listát idejekorán, a gyászünnepély előtt ki kellett nyomtatni. A korabeli sajtóforrások nem említették például Peitler Antal József váci és Simor János győri püspökök nevét a résztvevők között, holott a többi, a nyomtatott névjegyzékben ugyancsak szereplő főpapot – Bartakovics Béla egri érseket, Bonnaz Sándor csanádi, Fogarasy Mihály erdélyi, Girk György pécsi, Szaniszló Ferenc nagyváradi, Lévay Sándor címzetes abderai püspököket – felsorolták.[39] Szintén nem szólt hírlapi tudósítás Klauzál Gábor országgyűlési képviselő, 1848-as miniszter megjelenéséről sem, pedig az ő neve is felkerült a listára, szállásadójául Szabó Mihályt tüntetve fel. Klauzál talán vállalta a kalocsai utazás fáradalmait, a gőzhajóúton való átfázás lehetőségét, mert a végső kegyelet lerovásának szomorú feladata mellett sor kerülhetett így egy számára örömtelibb eseményre is: találkozhatott leányával.

Ha esetleg el is maradt néhány jelentkező, a gyászszertartásra összesereglett vendégek száma és „fényes méltósága” mindenképpen rendkívülinek számított. A vendégek nagyobb része hétfőn érkezett meg, de a gőzhajótársaság kedden különjáratot indított Pestről a ceremónia miatt Kalocsára leutazók részére.[40]

Ahogy a fenti névjegyzékből is kiderült, a káptalan a vendégek méltó fogadásáról és elhelyezéséről úgy kívánt gondoskodni, hogy előre meghatározta, kit hol – az érseki palotában, a kanonoki házakban, különböző uradalmi épületekben, magánházaknál – szállásolnak el. A korabeli beszámoló szerint az előrelátó intézkedésnek köszönhetően „a partról, hova a vendégek a hajóról kiléptek, mindenik vendég az előre kitűzött lakására hajtatott, hol tisztelettel, szeretettel fogadtatott. Nem volt semmi kérdezősködésekre szükség, a vendégek nem bolyongtak, nem kérdezősködtek, a rend, amint előre megállapítva, úgy végre is volt hajtva ügyesen. […] Az érsek, a püspökök és a királyi személynök fogadására a ft. [főtisztelendő] káptalan ft. [főtisztelendő] Kovács József kanonokot, s királyi táblai prelátust a parthoz küldte ki, az érseki titoknok, s egy tiszt a szállások nyomtatott névsorát osztogatta.”[41]

Városy Gyula

Kedden a Kunszt József érsek által alapított jezsuita kollégium nagytermében a boldogult főpap tiszteletére nyilvános vitát rendeztek. Az esemény jó alkalmul szolgált arra, hogy a magasrangú vendégek bejárhassák az iskolaépületet, valamint ízelítőt kapjanak a jezsuiták oktatásának eredményességéből, amelyet Klauzál Gábor már 1864-ben személyesen megtapasztalhatott. Az intézet különösen nagy hangsúlyt fektetett a klasszikus retorika tanítására és prezentálására. „Szónoklat üdvözölte a méltóságokat, szónoklat köszönte meg kegyes látogatásukat is, mind a két szónoklat röviden a nagy érsek érdemeit említette. A szónokok ügyesen, meglepő szabad állással, hanggal, taglejtéssel szólottak. De a vitatkozás az, mely mindnyájunkat elragadott.”[42] A vitatkozásként említett érvelési bemutatón két nyolcadik osztályos papnövendék vállalkozott több tucat – a résztvevő érdeklődők számára nyomtatásban is kiosztott – „bölcselmi tétel” védelmére, míg mások – világi és egyházi tanulók – az adott elmélet cáfolására készültek fel. Az igazi kihívást a két főszereplő papnövendék számára az jelentette, hogy a vendégek közül bárki szabadon „ostromolhatta” az általuk „védett” tanokat. A két papnövendék „dialektikai ügyességgel” levezetett érvelése nagy hatást gyakorolt a résztvevőkre. „Mind a két vitatkozónál a tétel jó értése, a fiatalnál meglepő tágas ismeret, szabados előadás, szabad mozgás, logicai alakba öltöztetett, szigorú pontossággal kifejtett okoskodás, a spontán lelkiharc, az érvek világos összeállítása, a helyes lehozás, és mindig a felvett tárgy melletti maradás, szóval a formalis eruditio meglepő tökéletessége igen felötlött. E fiatal korban oly bölcselmi ügyességet, oly correct magyar nyelvezetet, oly folyékony, minden ismétlés, vagy megjavítás nélküli előadást tapasztaltunk, mely jóval magasabb kornak is dicséretére válnék […]”[43] Az egyik, „fényes diadalt arató” vitatkozó, az ekkfor még érettségi vizsgái előtt álló Városy Gyula – aki a tételeket „az idegen tudósok váratlan ellenvetései ellen is oly elmeéllel és ügyességgel védte, hogy általános bámulatot gerjesztett, s a jelen volt főurak által az egész országban híressé lett”[44] – később szép egyházi pályát futott be: 1905 és 1910 között kalocsai érsekként működött.[45]

Gyászmenetrend

Az április 11-i, szerdai ünnepélyes gyásznapot kedden este a harangok félóráig tartó zúgása hirdette.[46] A szertartás pontos menetrendjéről a káptalan latin nyelvű nyomtatott útmutatót adott ki.

Április 11-én reggel hét órakor az iskolanővérek templomában énekes rekviemet tartottak, ezt követően ¾ 8-kor az intézet testülete és a tanítványok átvonultak a székesegyházba, ahol mindkét oratóriumot a részükre tartották fenn. A jobb oldalon a nővérek foglaltak helyet, a bal oldalon a növendékek – köztük minden bizonnyal Klauzál Emma is –, prefektájuk és a jelöltnők kíséretében.[47] Ugyanekkor a „megszámlálhatatlan, minden rendű és rangú” papság a templom sekrestyéjében és szentélyében gyülekezett, majd nyolc órakor indultak a gyászt öltött palotába, ahonnan a pontifikáló egri érseket és a négy megyés püspököt tiszteletteljesen átvezették a főtemplomba.[48] Ez a megoldás ünnepélyesebb keretet kölcsönzött az eseménynek, mintha az érseki kastély és a székesegyház közti rövid utat a főpapok kocsin tették volna meg, mint ezt eredetileg tervezték.[49] A bevonulás után, az „adoratio” végeztével az egri érsek beöltözött, a klérus pedig részben a szentélyben, részben pedig – a világiakkal együtt – a főhajóban foglalta el a padokat.[50] 

Lipovniczky gyászbeszéde

Elsőként Lipovniczky István esztergomi kanonok, királyi táblai prelátus lépett a szószékre és magyar nyelvű gyászbeszédében megemlékezett az elhunyt főpap érdemeiről. A másfél óráig – másik forrás szerint hétnegyed óráig – tartó szónoklatot a korabeli források egyöntetűen dicsérték, az elhunyt érsek érdemeihez méltónak ítélték, kiemelték a beszélő csendes nyugodtságát, sima úri modorát, a beszéd tartalmának mélységét, a nyelvezet könnyen érthetőségét.[51] A szónoklat szövege nyomtatásban is megjelent.

Lipovniczky gyászbeszéde után a gyászmise következett, amelyet Bartakovics Béla egri érsek tartott teljes segédlet mellett. A szertartás alatt a kórus Mozart Requiemjét adta elő.[52]

Schrader latin beszéde

A mise után Clemens Schrader – neve máshol Clement Schräder, illetve Schrader Kelemen formában írva is előfordult – jezsuita atya, a bécsi egyetem tanára olvasta fel latin nyelvű gyászbeszédét. Ezen előadás vegyes megítélésben részesült, a korabeli újságcikkek hangsúlyozták ugyan a beszéd nagy tudományossággal kidolgozott voltát, viszont – nyíltan vagy burkoltan – elítélték hosszúsága miatt. Az egyik újság szerint Schrader beszédét „tizenegykor kezdte, egy órakor délután végezte. E latin felolvasás, dacára a déli időnek, rendkívül kedvezően fogadtatott, mindenki azon oldalra sietett a szentélyben, honnan jobban hallhassa, a tudós úrnak szép neve hatást gyakorolt, kezdetben, jó sokáig, egy órán túl feszült figyelemmel hallgatta, míg néhánynak lelkiereje, végzendő lévén még igen sok, gyengeségében ellazult. Tiszteltük régen a tudós atyának tudományát, tiszteltük itt is, csudáltuk lelkes kitartását a hosszas felolvasásban. A jezsuita szerzet, valamint semmi más szerzet, nem szokott háládatlan lenni jótevői iránt: Schrader Kelemen atya egész rendjének hálájából merítette az erőt, hogy oly hosszasan meg nem tört hanggal szóljon.”[53] Egy másik hírlap kevésbé finoman fogalmazott: „A második, latin beszédet Schröder [!] Jézus társaságbeli bécsi pap olvasta, ez olvasás kilenc negyed óráig tartott, mindenkinek a türelme kimerült […].”[54] Egyébként sokat elmond ez utóbbi szónoklatról, hogy a nyomtatásban megjelent beszéd 52 oldal terjedelmű…

Fogarasy Mihály

Ezt követően az egri érsek több püspök kíséretében a templomhajó közepén lévő – „találóan választott latin mondatokkal” ékesített oszlopocskákon álló – gyászravatalhoz ment, és „sorban elvégezték az absolutiókat.”[55] Közben a főoltárról eltávolították a gyász minden jelét, és ünnepélyesen feldíszítették azt, mert következett a gloriosum, azaz a dicsőséges mise, amelyet Fogarasy Mihály erdélyi püspök celebrált fényes segédlettel.[56]

A ceremónia végeztével a papság rendezett menetben visszakísérte az egri érseket és a püspököket az érseki rezidenciára. Ezzel véget ért a szertartás, amely reggel nyolc órakor kezdődött és megszakítás nélkül délután ¼ 3-ig tartott.[57] Arról nem szólnak a korabeli források, hogy akár a felnőtt férfiak, akár az iskolanővérek, illetve azok fiatal tanítványai hogyan bírták ki az igencsak hosszúra nyúlt ceremóniát. A gyászünnepség különösen azok számára lehetett unalmas, akik latin nyelvismeret nélkül semmit nem értettek a terjedelmes beszédből. A több mint hatórás ünnepélyt „lakomator” zárta. Az előkelőbb résztvevőket az érseki lakban, a többieket más, tekintélyes helyeken vendégelték meg.[58] Ha Klauzál Gábor részt vett a meghalt főpap emlékére rendezett búcsúztatón, akkor ő is bizonyára azok közé tartozott, akiket az érseki kastélyba hívtak meg.[59] Valószínűleg el is fogadta az invitálást, hacsak nem akarta a kései ebédet szállásadói, illetve esetleg kislánya társaságában, szűkebb, de ugyanakkor meghittebb körben elkölteni.

Az egyházi gyásznak a szertartással vége lett, az egyházmegye várta az új érsek kinevezését.

Bejegyzés Klauzál Gáborról az iskolanővérek „vendégkönyvében”

Kunszt érsek két nagy iskolafejlesztési vívmánya, a jezsuita kollégium és az iskolanővérek neveldéje a gyászszertartásra leutazott személyek közérdeklődésére tartott számot. A nővérek feljegyezték krónikájukban, hogy ezekben a napokban a Kalocsára érkező idegenek – közöttük az egri érsek, a csanádi püspök, sok magasrangú egyházi és tekintélyes világi személy, meg nem nevezve, de talán Klauzál Gábor is – több ízben megtekintették az iskolanővérek intézetét. „Mindannyian a megboldogult érsek jóságát, nagylelkűségét és bölcsességét magasztalták.”[60] Elképzelhető, hogy ez a fokozott érdeklődés késztette arra a nővéreket, hogy a további lehetséges magasrangú látogatók nyilvántartása, az ilyen események dokumentálása, esetleges könnyebb visszakereshetősége miatt vendégkönyvet nyissanak. A társulat történetéről szóló, 1900-ban megjelent kiadványban külön – feltételezhetően egy vendégkönyv adatain alapuló – fejezetet szenteltek ugyanis az anyaházat felkereső magasrangú látogatóknak, de a felsorolást a lánya záróvizsgájára érkező, 1866. júliusi látogatásával Klauzál Gábor „ekszminiszter” nyitotta. Az intézet korábbi előkelő vendégei nem listázva, csupán említés szintjén szerepeltek a szövegben, ráadásul a Kunszt érsek gyászszertartására érkezett, 1866. április 9. és 11. közötti látogatókra nem is utaltak a könyvben.[61] Az említett vendégkönyv létezésére csupán a fenti, áttételes bizonyítékok állnak rendelkezésre, a dokumentum – ha valóban volt ilyen – nem került levéltári őrizetbe.

1880-as kiadvány az iskolanővérek működéséről

Bejegyzés Kunszt Józsefről és Klauzál Gáborról

Kunszt érsek januári halála rányomta bélyegét a kalocsai iskolák 1865/66-os tanévének második felére, így az iskolanővérek intézetének 1866. július 19. és 25. közötti, más alkalmakkor fényesebb, ünnepibb külsőségek között lezajlott évzáró vizsgáira is. Az esemény – amely szülők, egyházi személyek és meghívott vendégek előtt, nyilvánosan folyt le – szerényebb kereteket kapott, nem tartottak például díjkiosztást sem.[62] A rendezvényt jelenlétével megtisztelte Klauzál Gábor is, aki azon kívül, hogy meghallgatta Emma leánya és diáktársai vizsgafeleleteit, minden valószínűség szerint megragadta az alkalmat, hogy abban a körben is megemlékezzen Kunszt érsek érdemeiről. A zárdaiskola addigi működését, húszéves történetét bemutató, 1880-ból származó mű szerint ugyanis: „1866-ban a júliusi zárelőadások alatt jelen volt, b. e. [boldog emlékű] Nehiba János püspök kíséretében, Klauzál Gábor, kinek leánykája az intézetben tanult, ki a számos jelenlevők előtt a boldogult Alapító-érsek emléke iránt legkegyeletesebben szólt.”[63] Bár a forrásból nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy ki tartotta az emlékbeszédet, de a legtöbb értelmezés szerint az egykori miniszter fejezhette ki ily módon tiszteletét az elhunyt érsek iránt.[64] Ennek a ténynek csak az ad nagyobb jelentőséget, hogy ha ez valóban így történt, akkor ez volt Klauzál Gábor életében az utolsó nyilvános szereplés, hiszen néhány nap múlva, 1866. augusztus 3-án Kalocsán befejezte földi pályafutását. Az iskolanővérek krónikája így kommentálta Kunszt érsek és Klauzál Gábor néhány hónapnyi különbséggel bekövetkezett halálát: „Akik egymást így kölcsönösen becsülték, most már az örökkévalóságban egyesültek!”[65]

Bejegyzés Klauzál Gábor haláláról az iskolanővérek házkrónikájában

Dr. Kőfalviné Dr. Ónodi Márta
főlevéltáros
MNL Bács Kiskun Megyei Levéltára
Kiskunfélegyházi részleg

2024. április

Megjegyzések:

[1] HU-MNL-BKML-XII.6. Hauschronik des Klosters der armen Schulschwestern de Notre Dame zu Kalocsa 1860–1869 (a továbbiakban: Házkrónika), 1866. augusztus 4-i bejegyzés 184.
[2] Köszönetet szeretnék mondani a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár munkatársainak, dr. Lakatos Andornak és Lakatos Adélnak, akik minden segítséget megadtak a tanulmány elkészítéséhez. Szintén köszönettel tartozom a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár dolgozóinak is, akik ugyancsak készségesen támogatták kutatómunkámat. [3] Település az egykori Árva vármegyében, ma Szlovákia része.
[4] Balogh – Gergely 1996, 62.; Franz 1925, 51–52.; Iskolanővérek története 1900, 4–5., 102–106.; „Kalocsa” (Egyházi tudósítások). Religio 1866. január 24. [26. évf.] I. félév 7. sz. 51–54.; Lipovniczky 1866, 30–31.; Magyar Katolikus Lexikon VII. 549.; Tóth 2011.; HU-KFL-VI.7. Nekrológ a Társulat elhunyt jótevőiről. Kunszt József érsek magyar nyelvű nekrológja.
[5] Klauzál Gábor kalocsai rokonairól Romsics Imre a következő, 1885-ből, illetve 1928-ból származó idézeteket közli: „[Klauzál Gábor] az 1866. év nyáron Kalocsára rokonaihoz, a Szabó családhoz jött.” „Klauzál Gábort rokoni kötelék fűzte Kalocsához, szeretett városunkban tartózkodni.” Romsics (é. n.)
[6] Lakatos 2010.
[7] Labádi 2004, Szmollény 1904. 39., 46–49.
[8] Erről részletesen lásd: Kőfalviné 2022.
[9] Évkönyv 1864. 4–5.
[10] HU-KFL-VI.7. Nekrológ a Társulat elhunyt jótevőiről. Kunszt József érsek magyar nyelvű nekrológja.
[11] HU-MNL-BKML-XII.6. Házkrónika, 1865. december 9-i bejegyzés 159.
[12] „Kalocsa” (Egyházi tudósítások). Religio 1866. január 24. [26. évf.] I. félév 7. sz. 51. A latin rész fordítása: „használni és még inkább használni akart”.
[13] „Kalocsa” (Egyházi tudósítások) Religio 1866. január 24. [26. évf.] I. félév 7. sz. 51.
[14] A halál helyszínét említő újságcikkek: „Kunszt József kalocsai érsek” A Hon 1866. január 6. 4. évf. 4. sz. 3.; „Vidéki levelezések. Kalocsa, jan. 10.” A Hon 1866. január 19. 4. évf. 14. sz. 12.
[15] Nescitis diem neque hora (lat.): Nem tudjátok sem a napot, sem az órát. (Mt 25, 13)
[16] „Kunszt József” Religio 1866. január 10. [26. évf.] I. félév 3. sz. 17.
[17] „Kunszt József” Religio 1866. január 10. [26. évf.] I. félév 3. sz. 17.; „Kunszt József érsek” Sürgöny 1866. január 10. 6. évf. 6. sz. 2.; HU-KFL-VI.7. Nekrológ a Társulat elhunyt jótevőiről. Kunszt József érsek magyar nyelvű nekrológja.
[18] HU-KFL-I-1-c. 596/1866. Névjegyzék.
[19] „Kunszt József” Religio 1866. január 10. [26. évf.] I. félév 3. sz. 17.; „Vidéki levelezések. Kalocsa, jan. 10.” A Hon 1866. január 19. 4. évf. 14. sz. 12.; Hang 1897, XIII.
[20] „Vidéki levelezések. Kalocsa, jan. 10.” A Hon 1866. január 19. 4. évf. 14. sz. 12.
[21] „Kalocsa” (Egyházi tudósítások). Religio 1866. január 24. [26. évf.] I. félév 7. sz. 51. – Kovács (Kováts) József (1815–1869) teológiai tanár, kanonok. Cikkei jelentek meg – többek között – a Religio című lapban. A kalocsai egyházmegye névtára (é. n.)
[22] Franz 1925, 104.; HU-MNL-BKML-XII.6. Házkrónika, 1866. január 6-i bejegyzés 161. A nővérek krónikájának német nyelvű bejegyzése árulkodik a friss társulatot Kunszt halálával ért veszteségről: „Ezen év kezdetén Isten nehéz áldozatot kívánt tőlünk. Elvesztettük drága, felejthetetlen atyánkat, alapítónkat és érsekünket! Árvák lettünk!” – A nővérek spirituálisa, azaz lelki vezetője ebben az időben Kubinszky Mihály volt. Franz 1925, 71–75., 104.
[23] „Vidéki levelezések. Kalocsa, jan. 10.” A Hon 1866. január 19. 4. évf. 14. sz. 12.; HU-MNL-BKML-XII.6. Házkrónika, 1866. január 7-i bejegyzés 162.
[24] „Vidéki levelezések. Kalocsa, jan. 10.” A Hon 1866. január 19. 4. évf. 14. sz. 12.
[25] HU-MNL-BKML-XII.6. Házkrónika, 1866. január 7-i bejegyzés 162.
[26] Babos 1865, 70.; „Kalocsa” (Egyházi tudósítások) Religio 1866. január 24. [26. évf.] I. félév 7. sz. 51–52.; „Vidéki levelezések. Kalocsa, jan. 10.” A Hon 1866. január 19. 4. évf. 14. sz. 12.; HU-MNL-BKML-XII.6. Házkrónika, 1866. január 7-i bejegyzés 162.
[27] „Kalocsa” (Egyházi tudósítások) Religio 1866. január 24. [26. évf.] I. félév 7. sz. 51–52.
[28] „Kalocsa” (Egyházi tudósítások) Religio 1866. január 24. [26. évf.] I. félév 7. sz. 52.; HU-KFL-I-1-c. 31/1866. Temetési menetrend.
[29] Sematizmus 1866, 99–100.; HU-MNL-BKML-VIII.111. Iskolai anyakönyvek az 1865/66-os tanévre; HU-MNL-BKML-VIII.236. Iskolai anyakönyvek az 1865/66-os tanévre.
[30] „A kalocsai érsek ünnepélyes temetéséről és végrendeletéről” Katholikus Néplap 1866. január 18. 19. évf. 3. sz. 23–24.
[31] „Vidéki levelezések. Kalocsa, jan. 10.” A Hon 1866. január 19. 4. évf. 14. sz. 12.
[32] „A bold. kalocsai érsek exequiái és végrendelete” Népnevelők kalauza 1865–1866. 1866. január 26. 2. évf. 17. sz. 269–270.; „Boldogult” Religio 1866. január 24. [26. évf.] I. félév 7. sz. 56.; „Kunszt József” Pesti Napló 1866. január 16. 17. évf. 4721. sz. (11. sz.) 2.; „† Kunszt” Sürgöny 1866. január 14. 6. évf. 10. sz. 1.
[33] Körlevelek 1866, 1–2.
[34] Fehérvasárnap: Húsvét utáni vasárnap. A temetés időpontjának fehérvasárnaphoz kötődő megadása („feria quarta post Dominicam in Albis”) csak a latin nyelvű körlevélben és közleményben olvasható.
[35] „Kalocsa” (Egyházi tudósítások) Religio 1866. január 24. [26. évf.] I. félév 7. sz. 52.
[36] Körlevelek 1866, 24.
[37] „Kalocsa” (Egyházi tudósítások) Religio 1866. január 24. [26. évf.] I. félév 7. sz. 53.
[38] HU-KFL-I-1-c. 596/1866. Névjegyzék.
[39] „A Kalocsán bold. Kunszt J. érsek emlékére tartott exequiákon” Katholikus Néplap 1866. április 19. 19. évf. 16. sz. 126.; „Pest april 13-án” Religio 1866. április 18. [26. évf.] I. félév 30. sz. 237–238.; „Vidéki levelezések. Kalocsán ápr. 14.” A Hon 1866. április 27. 4. évf. 96. sz. 2.; Érdemsorozat 1866, 4.
[40]  „Gyászistentisztelet az elhunyt kalocsai érsekért” Vasárnapi Ujság 1866. április 15. 13. évf. 15. sz. 180.; „Pest april 13-án” Religio 1866. április 18. [26. évf.] I. félév 30. sz. 237–238.
[41] „Pest april 13-án” Religio 1866. április 18. [26. évf.] I. félév 30. sz. 237–238.
[42] „Pest april 13-án” Religio 1866. április 18. [26. évf.] I. félév 30. sz. 237–238.
[43] „Pest april 13-án” Religio 1866. április 18. [26. évf.] I. félév 30. sz. 237–238.
[44] Értesítő 1934/35 11.
[45] Lakatos 2011.
[46] „Pest april 13-án” Religio 1866. április 18. [26. évf.] I. félév 30. sz. 238.; HU-MNL-BKML-XII.6. Házkrónika, 1866. április 11-i bejegyzés 172.
[47] HU-MNL-BKML-XII.6. Házkrónika, 1866. április 11-i bejegyzés 172.
[48] Az iskolanővérek feljegyzése szerint a szertartáson részt vett egy érsek, hat püspök, harminc prelátus, több kanonok, ötven plébános, sok világi és szerzetes pap. Franz 1925, 106.; HU-MNL-BKML-XII.6. Házkrónika, 1866. április 11-i bejegyzés 172.
[49] „A Kalocsán bold. Kunszt J. érsek emlékére tartott exequiákon” Katholikus Néplap 1866. április 19. 19. évf. 16. sz. 126.; „Pest april 13-án” Religio 1866. április 18. [26. évf.] I. félév 30. sz. 238. Az előzetesen kiadott latin nyelvű szertartási menetrendben az szerepelt, hogy a sekrestyében gyülekező káptalan és papság kivonul a székesegyház bejáratához, és ott tisztelettel fogadják a rezidenciáról kocsin érkező érseket és püspököket. HU-KFL-I-1-c. 596/1866. Gyászszertartási menetrend.
[50] HU-KFL-I-1-c. 596/1866. Gyászszertartási menetrend.
[51] „A Kalocsán bold. Kunszt J. érsek emlékére tartott exequiákon” Katholikus Néplap 1866. április 19. 19. évf. 16. sz. 126.; „Pest april 13-án” Religio 1866. április 18. [26. évf.] I. félév 30. sz. 238.; „Vidéki levelezések. Kalocsán ápr. 14.” A Hon 1866. április 27. 4. évf. 96. sz. 2.; HU-MNL-BKML-XII.6. Házkrónika, 1866. április 11-i bejegyzés 172–173.
[52] HU-MNL-BKML-XII.6. Házkrónika, 1866. április 11-i bejegyzés 173. Mozart Requiemjét – sajtóhírek szerint – valószínűleg pesti művészek adták elő, Váray pesti karnagy irányítása mellett. Néhány korabeli újság arról számolt be, hogy bemutatták Weber C-dúr miséjét is, de a nővérek krónikája erről nem tett említést. „Gyászistenitisztelet az elhunyt kalocsai érsekért” Vasárnapi Ujság 1866. április 15. 13. évf. 15. sz. 180.; „Kalocsán” Magyarország és a Nagyvilág 1866. április 15. 2. évf. 15. sz. 239.
[53] „Pest april 13-án” Religio 1866. április 18. [26. évf.] I. félév 30. sz. 238.
[54] „Vidéki levelezések. Kalocsán ápr. 14.” A Hon 1866. április 27. 4. évf. 96. sz. 2.
[55] „Pest april 13-án” Religio 1866. április 18. [26. évf.] I. félév 30. sz. 238.; HU-MNL-BKML-XII.6. Házkrónika, 1866. április 11-i bejegyzés 173. – Pluviálé (lat.): papi palást; absolutio (lat.): feloldozás.
[56] „Pest april 13-án” Religio 1866. április 18. [26. évf.] I. félév 30. sz. 238.; HU-MNL-BKML-XII.6. Házkrónika, 1866. április 11-i bejegyzés 173.
[57] „Pest april 13-án” Religio 1866. április 18. [26. évf.] I. félév 30. sz. 238.; HU-MNL-BKML-XII.6. Házkrónika, 1866. április 11-i bejegyzés 173.; „Vidéki levelezések. Kalocsán ápr. 14.” A Hon 1866. április 27. 4. évf. 96. sz. 2. Ez utóbbi forrás szerint az ünnepség ½ 3-ig tartott.
[58] „Vidéki levelezések. Kalocsán ápr. 14.” A Hon 1866. április 27. 4. évf. 96. sz. 2.
[59] Lásd a névjegyzék utolsó oldalának bejegyzését: „Magány házakhoz szállásolt világi urak élelmezéssel az érseki kastélyban […] fognak elláttatni.” HU-KFL-I-1-c. 596/1866. Névjegyzék.
[60] HU-MNL-BKML-XII.6. Házkrónika, 1866. április 11-i bejegyzés 174.
[61] Iskolanővérek története 1900, 29., 103–104.
[62] HU-MNL-BKML-XII.6. Házkrónika, 1866. július 19–25-i bejegyzés 183.
[63] Mi-Asszonyunk 1880, 9.
[64] A szöveg esetlegesen hibás középpontozásán túl azért nehéz eldönteni, hogy az események után 14 évvel később keletkezett beszámoló valóban Klauzál Gábor beszédére utal-e, mivel a történésekhez időben sokkal közelebb álló forrás, azaz a nővérek 1866-os házkrónikája hallgat erről a mozzanatról, csupán arról tesz említést, hogy a záróvizsgák végén egy segédpüspök – valószínűleg Nehiba János – a növendékeket nagy jótevőjük, Kunszt József emlékének megőrzésére buzdította. HU-MNL-BKML-XII.6. Házkrónika, 1866. július 19–25-i bejegyzés 183–184.
[65] HU-MNL-BKML-XII.6. Házkrónika, 1866. augusztus 4-i bejegyzés 184.

Bibliográfia:

Levéltári források:

[HU-MNL-BKML-VIII.111.] Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Levéltára. Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Kalocsai r. kat. Polgári Leányiskolájának iratai (1861–1948)
[HU-MNL-BKML-VIII.236.] Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Levéltára. Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Kalocsai r. kat. Elemi Népiskolájának iratai (1860–1948)
[HU-MNL-BKML-XII.6.] Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Levéltára. Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Szerzetestársulatának iratai (1857–1950)
[HU-KFL-I-1-c.] Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár. Kalocsai Érseki Levéltár. Kalocsai Érseki Hivatal. Perszonális iratok. Kunszt József kalocsai érsek iratai (1809–1939)
[HU-KFL-VI.7.] Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár. Egyéb intézmények. Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek kötetei (19–20. sz.)

Szakirodalom:

[A kalocsai egyházmegye névtára (é. n.)] A kalocsai egyházmegye névtára, életrajzok. A Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár honlapja.https://archivum.asztrik.hu/?q=oldal/nevtar-eletrajzok (Hozzáférés: 2024. április 22.) 
[Babos 1865] Babos Kálmán: Közhasznú magyarázó szótár. A magyar irodalmi művekben, magán és hivatalos iratokban, hírlapokban, folyóiratokban és társalgási nyelvben gyakran előforduló idegen szavak megértésére és helyes kiejtésére. Kiadja Heckenast Gusztáv. Pest, 1865.
[Balogh – Gergely 1996] Balogh Margit – Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790–1992. Adattár. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak 4.) História, Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet, Budapest, 1996.
[Borovszky 1910–1911] Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye I-II. Országos Monografia Társaság. Bp., 1910–1911.
[Érdemsorozat 1866] A Jézus-társasága Kalocsai Érseki Főgymnasiumába járt tanuló ifjúságnak érdemsorozata s az egyes tantárgyakból megtartott versenyírás folytán jutalmazottaknak kimutatása 1865/6. Malatin és Holmeyer. Kalocsa, 1866.
[Értesítő 1934/35] Kalocsai Jézus-társasági Érseki Gimnázium értesítője az 1934/35. jubileumi tanévben. Árpád Rt. Könyvnyomda. Kalocsa, 1935.
[Évkönyv 1864] A Jézus-társasága kalocsai érseki fő-gymnasiumának évkönyve és ünnepélyes jutalom-kiosztása 1864-diki julius 27-kén. Kalocsa, 1864.
[Főgimnázium története 1896] A kalocsai főgymnásium története a milleniumi évre 1766–1896. Kalocsa, 1896.
[Franz 1925] Franz Mária Terézia Tisztelendő Anyának a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek alapítójának és első általános főnöknőjének élete és a szerzetes társulat története 1825–1911. (Írta: két kalocsai iskolanővér.) Árpád Rt. Ny., Kalocsa, 1925.
[Hang 1897] Hang Ferenc: Kalocsai szellemi omnibusz. Följegyzések a város százéves múltjából, annak kiválóbb férfiairól és személyeiről. Kalocsa város emlékkönyve. Szerzői kiadás. Kalocsa, 1897.
[Iskolanővérek története 1900] A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek története 1860–1900. Írta: az intézet egyik tanára. Werner Ny., Kalocsa, 1900.
[Kőfalviné 2022] Kőfalviné Ónodi Márta: Klauzál Emma kalocsai diákévei. Klauzál Gábor Társaság honlapja. http://www.klauzal.hu/cikk/917.html (Hozzáférés: 2024. április 22.)
[Körlevelek 1866] Circulares litterae ad venerabilem clerum archi-dioecesis Colocensis et Bacsiensis ab ordinariatu archi-episcopali dimissae anno Domini 1866 Coloczae (Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek) Martin és Holmeyer. Kalocsa, 1866.
[Labádi 2004] Labádi Lajos: Klauzál Gábor (1804–1866). 200 éve született városunk pártfogója. Szentesi Élet 35. évf. 46. sz. 2004. november 19.https://www.szentesinfo.hu/szentesielet/2004/46_1119/07.htm (Hozzáférés: 2024. április 22.)
[Lakatos 2010] Lakatos Andor: Jezsuita oktatás-nevelés (1860–1948) Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár honlapja. https://archivum.asztrik.hu/?q=oldal/jezsuita-oktatas-neveles-kalocsan-1860-1948-tanulmany-2010 (Hozzáférés: 2024. április 22.)
[Lakatos 2011] Lakatos Andor: Érseki életrajzok. 1905–1910: Városy Gyula (1846–1910). Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár honlapja. https://archivum.asztrik.hu/?q=oldal/1905-1910-varosy-gyula-1846-1910 (Hozzáférés: 2024. április 22.)
[Lipovniczky 1866] Az igaz élet és nagylelkűség áldásai. Halotti beszéd, melyet nagyméltóságú és főtisztelendő Kunszt József kalocsai és bácsi egyesített főegyház érsekének […] gyász-ünnepén […] tartott lipovnoki Lipovniczky István […]. Emich Gusztáv Könyvnyomda. Pest, 1866.
[Magyar Katolikus Lexikon 2002] Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István, szerk. Viczián János. VII. kötet, Klacs–Lond. Szent István Társulat, Bp., 2002.
[Mi-Asszonyunk 1880] A Mi-Asszonyunkról nevezett szegény Iskolanénék működéséről a kalocsai érseki megyében 1880. [n. n., h. n.]
[Romsics (é. n.)] Romsics Imre: Klauzál Gábor és Kalocsa. Klauzál Gábor Társaság honlapja. http://www.klauzal.hu/cikk/219.html (Hozzáférés: 2024. április 22.)
[Schrader (é. n.)] Oratio funebris quam in laudem excellentissimi, illustrissimi ac reverendissimi domini Josephi Kunszt […] dicebat Clemens Schrader S.J. Mayer & Soc. Bécs [Vindobona], [é. n.]
[Sematizmus 1866] Schematizmus cleri Archi-Dioecesis Colocensis et Bacsiensis. Malatin és Holmeyer. Kalocsa, 1866.
[Szmollény 1904] Szmollény Nándor: Klauzál Gábor. Az első magyar kereskedelemügyi miniszter és közgazdasági reform-küzdelmeink (Magyar Kereskedők Könyvtára II. évf. 8. füzet) Bp., 1904. https://mek.oszk.hu/19200/19270/ (Hozzáférés: 2024. április 22.)
[Tóth 2011] Tóth Tamás: Érseki életrajzok. 1851–1866: Kunszt József (1790–1866) A Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár honlapja. https://archivum.asztrik.hu/?q=oldal/1851-1866-kunszt-jozsef-1790-1866 (Hozzáférés: 2024. április 22.)
[Vereby 2006] Vereby Soma: A magyar mágnások életrajzi s arczképcsarnoka 1860–1877. Első hasonmás kiadás (utószó: Basics Beatrix) Méry Ratio Kiadó. Somorja, 2006.

Sajtó:

[A Hon 1866] A Hon, közgazdászati napilap 4. évf. 1866.
[Az ország tükre 1862] Az ország tükre, budapesti képes közlöny 1. évf. 1862.
[Katholikus Néplap 1866] Katholikus Néplap, képes vallásos hetilap 19. évf. 1866.
[Magyarország és a Nagyvilág [1866, 1867, 1873]] Magyarország és a Nagyvilág, szépirodalmi és ismeretterjesztő képes hetilap 2. évf. 1866, 3. évf. 1867, 9. évf. 1873.
[Népnevelők Kalauza 1866] Népnevelők kalauza. Kalauz a nevelés és oktatás terén. 2. évf. 1865–1866.
[Ország-Világ 1885] Ország-Világ, képes ismeretterjesztő hetilap 6. évf. 1885.
[Pesti Napló 1866] Pesti Napló, politikai napilap 17. évf. 1866.
[Religio 1866] Religio. Katholikus egyházi s irodalmi folyóirat [26. évf.] 1866. I. félév
[Sürgöny 1866] Sürgöny, politikai napilap 6. évf. 1866.
[Vasárnapi Ujság [1861, 1863, 1865, 1866, 1889, 1905]] Vasárnapi Ujság, képes hetilap 8. évf. 1861; 10. évf. 1863; 12. évf. 1865; 13. évf. 1866; 36. évf. 1889; 52. évf. 1905.