Kárpát-medencei borpanoráma
Az egykor hatalmas, ma jóval kisebb területen a túlélésért küzdő rózsakert kiváló választásnak bizonyult. Virágok és árnyat adó fák, a pompás Czigány-villa előtt felállított színpad, színvonalas koncertek és remek műsorok várták a vendégeket.
Két éve jött össze először a Budafok–Tétény múlt, jelen, jövő fórum minőséget kereső kis csapata, hogy a budafoki borfesztivál egy csendes zugában az ország távoli borvidékeinek kiváló képviselőivel és remek boraival megismerkedve koccinthasson a szebb jövőre. Tavaly ilyenkor az egyetlen, valódi budafoki bortermelő szőlőkert, a Soós István Borászati Szakközépiskola Tangazdasága látta vendégül a fórum és az időközben megalakult Klauzál Gábor Társaság népes közösségét. Az elérzékenyült tudósító beszámolója végén reményének adott akkor hangot, hogy ezeknek a találkozóknak még lesz folytatása.
Lett is – mégpedig nem akármilyen! Bakonyi Viktor, a Promontorium Borlovagrend frissen avatott tagja és munkatársai nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor elhatározták, hogy a XVII. Budafoki Pezsgő- és Borfesztiválhoz kapcsolódva szeptember 2–3-án megrendezik a Kárpát-medencei Borászok I. Találkozóját. A rendezvény végül kimaradt a fesztivál programjából, bár annak ékköve lehetett volna, hiszen a határon inneni és túli legkiválóbb borászok ígérték jöttüket, ezzel is megtisztelve budafoki kollégáikat. Hosszas egyeztetés után, minden körülményt figyelembe véve a szervezők úgy döntöttek, hogy a budatétényi Rozárium legyen a találkozó színhelye. Az egykor hatalmas, ma jóval kisebb területen a túlélésért küzdő rózsakert kiváló választásnak bizonyult. Virágok és árnyat adó fák, a pompás Czigány-villa előtt felállított színpad, színvonalas koncertek és remek műsorok várták a vendégeket.
A társaság hasonló összejöveteleinek két kiváló szervezője, Prim György és Hódi Szabolcs ezúttal a helyzet soha nem látott magaslatáról intézte az előkészületeket. Felkeresték az összes kiállítót, és megszervezték, hogy legtöbbjük bemutasson a társaságnak egy-egy olyan bort, amelyre pincészete igazán büszke. A felajánlott palackok megfelelő kóstolási sorba rendezéséről Bárdos Sarolta (Tokaj Nobilis) volt szíves gondoskodni. Íme, a borok származási helye alapján a Kárpát-medence hatalmas karéját körbefogó, lenyűgöző lista:
- Feind Borház: Balatonaligai Irsai Olivér 2005, bemutatta: Babiczki László,
- Bott Frigyes (Felvidék, Révkomárom): Morva Muskotály 2005, bemutatta: Bott Frigyes,
- Pannonhalmi Apátsági Pincészet: Rajnai Rizling 2005, bemutatta: Liptai Zsolt,
- Rozsmán István (Muravidék, Lendva): Chardonnay 2003, bemutatta: Rozsmán István,
- Maurer Oszkár (Délvidék, Hajdújárás): Kormányzó Olaszrizling 2005, bemutatta: Maurer Oszkár,
- Tokaj Nobilis: Tokaji Kövérszőlő 2005, bemutatta: Bárdos Sarolta,
- Tokaj Kikelet: Késői Szüretelésű Cuvée 2003 (Hárslevelű & Furmint), bemutatta: Berecz Stéphanie,
- Balla Géza Pincészete (Arad-hegyalja): Ménesi Rozé (Kadarka & Pinot Noir) 2005, bemutatta: Balla Géza,
- Dúzsi Tamás: Szegzárdi Kékfrankos 2002, bemutatta: Dúzsi Tamás,
- Bock József: Bock Syrah 2004, bemutatta: Németh Zoltán,
- Gere Tamás és Zsolt: Villányi Cabernet Sauvignon 2000, bemutatta: Gere Zsolt,
- Rozsmán István (Muravidék, Lendva): Muravidéki Cuvée 2004, bemutatta: Rozsmán István (az eredeti borsorban nem szerepelt, de a jókedv és borász szívessége helyet parancsolt neki),
- Gere Attila Pincészete: Kopár 2003, bemutatta: Kázmér Péter.
A kóstoló körítéséül Balog Erika nagykőrösi őstermelő sajttálai szolgáltak. Ezeken összesen 13-féle kiváló, különbözőképpen érlelt és fűszerezett juh-, tehén- és kecskesajt szerepelt.
A borászok nem csak a kiszemelt palackokat bocsátották a társaság rendelkezésére, hanem maguk is odajöttek hosszú asztalunkhoz, hogy személyesen mutassák be őket. Ki hosszabban, ki rövidebben szólt, de legtöbbjük nem kizárólag a bor, illetve a szőlő ismertetésére szorítkozott. Beszéltek sikereikről, terveikről; közvetve vagy közvetlenül magyarságukról, a szőlő megtartó erejéről, a dűlők vonzásáról, a szőlőágakról, melyek kinyúló baráti karként üdvözlik őket, arról a titokról, amely révén a pannon tájon e növény igaz otthonra lelt, a pannon lélekről, mely hordók közül, gádorokon át, lugasok rejtekéből tört, mint a szívós, és éltető nedvekkel telt venyige, magasra. Borászaink együtt élnek a természettel, ráadásul hivatásuk szerint őrködniük kell az emberi megismerés által még felfogható két legmagasabb rendű átváltozás felett. E kettő a szőlő levének borrá alakulása, valamint a bor lassú fejlődése, felfelé ívelő, majd lassan ereszkedő életpályája. Ezen transzfigurációk felett már csak a kinyilatkoztatott áll – jellemző módon ez is éppen a borhoz kapcsolódik. Ilyenformán különleges, mély titkok ismerői ők. Szavaikból, mozdulataikból, ahogy a bort kitöltik, vagy akár szemük csillogásából sokat okulhat, aki nyitott bölcsességükre.
Negyvennégy ilyen borra-jóra szomjas jött össze köreinkből, kiegészülve tizennyolc gyerekkel. Míg a felnőttek, mondjuk így, művelődtek, utóbbiak élvezték a kert sok zugát, a bokrokat, a füvet, a mécsesek lángjának lusta lobogását. A tavalyi alkalomhoz hasonlóan, ők is remekül szórakoztak.
Hosszúra, késő éjszakába nyúlt az est. Hosszú az a lista is, melyen azok állnak, akiknek köszönettel tartozunk. Bakonyi Viktornak és elszánt csapatának, a csodás borokat nagylelkűen felajánló borászoknak, a társaság szervezőinek, továbbá azoknak, akik süteményről, gyümölcsről gondoskodtak és végül, de nem utolsósorban a magyar szőlészet–borászat egykori nagy patrónusának, Klauzál Gábornak...
Réffy Balázs – 2006. szeptember
A képekre kattintva azokat nagyobb méretben is megnézheti.
