Karacs Teréz a 19. századi magyar nőnevelés sodrában

Örömmel adjuk közre a Budapesti Honismereti Társaság 2008. november 5-i előadássorozatán megismert (erről bővebben itt) Karacs Zsigmond történész elhangzott előadásának egyesületünk számára készített átiratát.

Milyen volt a század eleji nőnevelés, azt legjobban úgy ismerjük meg, ha bemutatjuk a Tudományos Gyűjteményben lezajló vitát, írja Schwarcz Etel a Nőnevelés és oktatás a XIX. században című doktori értekezésében. Tüzesen száll síkra Takáts Éva. Sírni kellene, hogy van még olyan ember, aki azt állítja, hogy a nőnek nincs joga gondolatait írásban kifejezni. Egész Magyarországon nincs olyan iskola, ahol leányainkat hibátlan levélírásra, a háznál szükséges számolásra tanítanák. Történelem, földrajz, filozófia tanulásról szó sincs. Ha önszorgalomból teszi, megszidják és nevetségessé akarják tenni. Addig a férfiak nevelése sem lesz eredményes, míg az asszonyi nem nevelésére nem fordítanak figyelmet.

József nádor sürgetésére 1801-ben a Nemesi Művelődésügyi Bizottság által megfogalmazott felvilágosult tanügyi elveket Szerdahelyi György átszerkesztette. Mint második Ratio Educationis jelent meg 1806-ban, ebben már a leányiskolákról is találunk egy fejezetet. A jezsuita szellemet érző Virág Benedek felháborodva ír Kazinczy Ferencnek: „Gondold el! Szerdahelyi ama budai Jézusunta… Jaj lenne ismét szegény országunknak! Nem akarják, hogy az a nap világítson nekünk, mint más nemzetnek.”

A magyar nőnevelés a közfelfogás miatt sem haladt előre, még Kazinczynak is a tanulatlan jó feleség és háziasszony az eszménye. Karacs Ferencné Takáts Éva mindenképpen változtatni szeretne a viszonyokon. „Félő, hogy ez idegen nemzetből való ügyetlen nevelők kezek alatt leányaink minden nemzeti és erkölcsi charactereket elvesztvén, tsak bábjátékokká lesznek… tanítassék leányaitoknak a tudományokból annyi, hogy magok tudjanak gondolkozni, - magok ítélni tetteik jó vagy rossz voltáról; - gyermekeiket nem a mind untalan változó módi, hanem az okosság regulái szerint fogják nevelni.”

Az Orczy-kerti sétáról visszatérők rendszeresen betértek Karacsékhoz, és tanácskoztak, mi módon lehetne mentől gyorsabban felidézni a nemzeti művelődés valódi napját. Irodalom, művészet, színészpártolók után sóhajtoztak a szerény jólelkű úttörők, úgymint Dugonics, Fejér György, Virág Benedek, Kultsár István. Karacsné különösen a nőnevelés ügyét viselte a szívén. Felvetette, lehetne tőkét gyűjteni egy a nemzet által alapítandó országos nőnevelde fenntartásához: „30-tól 50 éves koráig jövedelme szerint, aki nőtlen fizessen, például a papság és a katonatisztek.”

Karacs Teréz születésekor 1808. április 18-án a család még az Ötpacsirta utcában lakott. A következő évben épült fel az Ősz (ma Szentkirályi) utcai házuk, melyet

Virág Benedek Karacs Tusculánumnak nevezett el. Déryné emlékezéseiben látjuk, hogy próba után egyenesen röpült hozzájuk. „Ez egy igen érdemes polgárház volt.” Teréz a későbbi időben is barátnéja volt. Ma emléktábla figyelmeztet bennünket egykori lakóira. A család a hazánkból hiányzó polgárságot pótló nemesség sorait erősítette. Kapcsolati rendszerük a jobbágy Táncsics Mihálytól a Habsburg főherceg József nádorig a hazai társadalom minden rétegét felölelte. A családfő viszontlátogatásait legtöbbször feleségével és gyermekeivel tette. Sáfrán Györgyi írja: „Megható a nemzeti kultúra iránti felelősségérzetük: mindent és mindenkit segíteni, aki e téren dolgozik.” Hazai termékeket vásároltak. Ott voltak a pest-budai magyar színészek szinte minden előadásán. Többek között lakott náluk Katona József, Kerekes Ferenc, Kisfaludy Károly, Márton József, Mokry Benjámin. Gyakori látogatóik Virág, Kazinczy, Kölcsey, Vörösmarty, Garay, Döbrentei, Horvát István, Pethe Ferenc, Ferenczy István sok más mellett, a mindennapiak közt pedig Fáy András és Kultsár István. E két utóbbi a század első tizedeitől törekszik a nőnevelés helyzetének javítására. Kultsár 1822-ben a Hasznos Mulatságokban fejti ki elveit, melyre Karacsné a Tudományos Gyűjteményben tette meg észrevételeit. Fáy András a gyakorlatban megkísérelte a lánynevelést. Az igen kis korától képzett és nevelt fogadott leányát 1825-ben Karacs Teréz barátságába ajánlotta.

Mozgalom indult a nőnevelés magyar kézbe vételére, 1822-ben Óváry László adományozott 5000 forintot, hogy a kamatait egy alapítandó felsőbb leányiskola és a miskolci líceum kapja, csak negyedszázad múltán nyithatta ki kapuit a miskolci intézet Karacs Teréz vezetésével.

Pesten egyedül a Széna (ma Kálvin) téri református iskolában tanítottak magyarul. Oda járt 1814-től Karacs Teréz, tanítói apja térképeinek ismertetéséhez igénybevették a segítségét. Nővére már férjnél volt, midőn anyja betegsége miatt a házi munkák és kisebb testvérei ellátása miatt otthon kellett maradjon. Nagyműveltségű anyja szárnyai alatt korán elmélyült benne az irodalom, a művészet és a tudomány iránti lelkesedés. A gyerekek apjuk könyvtárának bizonyos polcait szabadon használhatták. Németajkú barátnői dalait általa magyarul énekelték. Azt írja: „innen e tényből számítom nevelői pályám kezdetét.” És „örömmel hallgatták…a nálunk látható számos térképről… az egyes helyek történelmi nevezetességeit és eseményeit.” 1823-ban már a leánytársainak készített találós kérdése megjelent a Hasznos Mulatságokban. 1824 októberétől tíz hónapot töltött Bécsben Márton József professzor családjánál. 1825 őszén Fáy Andrásékkal jártak a Várszínházba. Megismerhette Vörösmartyt, Kölcsey-t kinek első arcmását a Karacs-házban vette le a művész. 1826-tól gyakran időzött lelkész sógoránál Alcsúton, s ismerkedett a nádori családdal.

A medikus Kovács Pál a növendék nőnemről írta disszertációját, ami Karacs Teréz kérésére magyarul is megjelentetett. Hamarosan Teréznek és édesanyjának is színdarabbal kedveskedett. Az utóbbit Fáy és Vitkovics rendezésében a Karacs gyerekek és baráti körük szereplésével meglepetésül előadták Karacsék ezüstmenyegzőjén. Karacs Teréz 1828 nyarát apja barátjánál, Szabó Pál mezőtúri lelkésznél töltötte és ismerhette meg az ott káplánkodó Jakab Istvánt, szerelmük nem teljesedhetett ki, de élethosszig barátok maradtak. Versírásba menekül, mikkel az Uránia és a Regélő lapjain találkozni. A magyar állapotok miatt elkeseredett Benke József Juci lányát német színésznőnek szánta, a Karacs lányok hatására „jóízű kacagás közt megfogadta, hogy csak magyar marad örökre.” A három Karacs lány Árpád fivérükkel járták a budai hegyeket, Vajda Péter, Garay János, Kunoss Endre társaságában, nemegyszer Táncsics Mihály és Déryné színésztársai is csatlakoztak hozzájuk. A Zugligetben lakó Vajdával gyakran bonyolódtak a nevelési eszmék fejtegetésébe. Környey József alcsúti lelkész megbetegedvén gyógyulni a Karacs-házba hozták, 1831-ben a nádorné hetente többször felkereste, majd Kazinczy által is megírt, díszes temetést rendezett számára.

A tollat letevő Karacsnét 1833-ban Mátrai Gábor és Jankovich Miklós további írásra bíztatta, de ő elhárította, így lányát kérte fel. Karacs Teréz így emlékezik: Ettől kezdve „A toll mellett a varrótűt és térképeket színező ecsetet is fürgén tudtam forgatni.”
Jelen volt 1837. augusztus 22-én a Nemzeti Színház megnyitásán. A Szerelem elvet győz című vígjátékát

40 forinttal jutalmazták. 1837 őszén „jutottam egy ifjú úri barátnőm és férje (Blaskovich Julianna és Ebergényi Viktor, Vasszécseny) azon szerencséhez, hogy Vas megyének legszebb részében … majd két évet töltöttem honnan a jó nevű Sóskútra, Tarcsára, a nagyszerű hercegi birtokokra Körmendre és Németújvárra valóságos tanulmányi utakat tettünk; nem különben Bécsben is volt alkalmam tanulmányozni a német neveletlenséget.” Az 1838. évi pesti árvízben Wesselényi mentette a családjukat, apja a kiállott izgalmak után meghalt. 1839. márciusában hazaindult „megelégelve én is ezen úri életet, visszatértem a szülői házhoz, miután írói fércelményeimet majd mind Vas megyében írtam.” A Győrben útbaejtett Kovács Pál örömmel fogadta. Az Ősz utcában „A Karacs-ház magaslott egyedül, mint síremlék e hosszú utca romjai közt.”

1840 februárjában Máramarosszigeten Kállay István és neje Blaskovich Amália lakásán találjuk. Odaérkezése felkavarta a várost, az irodalomkedvelők siettek őt köszönteni. A leányiskola vizsgájánál Kossuth Pesti Hírlapját tudósította. Papp János líceumi igazgatóval számtalanszor tárgyalták Karacs Teréz nevelési elveit. Lugossy József székfoglalója tovább élesztette vágyát a tanítóvá tételre. Ott ismerte meg Lövei Klárát. Pesti útjain meglepve tapasztalta, hogy a Pilvax-kávéházbeli ifjak kalapemeléssel köszöntik, mint írónőt. 1844 év végén a Miskolcra került Papp János közvetítésével meghívták a felállítandó református leánynevelő intézet vezetésére. 1845 márciusában a megözvegyült Kállay Istvánné Benjamin fia nevelőjeként Karacs Teréz javaslatára Táncsics Mihályt alkalmazta. Májusban pedig Párizsból kérte fel De Gerandóné gróf Teleki Emma Karacs Terézt a francia király unokájának nevelésére.

Édesanyja betegsége visszaszólította Pestre. Az előbbi felkérés alkalmat adott Teleki Blanka és Brunszvik Teréz grófnőkkel való megismerkedésre. Anyja halála után pedig Teleki Blanka meghívta, hogy amíg miskolci állását elfoglalja lakjon nála. Brunszvik Teréz szárnyai alatt a Pestalozzi ünnepségen is ott lehetett és ösztönzésére elkészítette a „Nevelőnőket képző intézet tervezése” című dolgozatát. Arról ír, „Nem ismerek fontosabb, sürgetőbb tennivalót korunkban, mint nőnevelő intézetek létesítését … emberré formáltatásunk, polgári kötelességeinkre készülhetésünk magyar nyelven is sükeríthető.” Teleki Blanka szerette volna megnyerni a saját intézetéhez Karacs Terézt, de már Miskolcra ígérkezett, Lővei Klárát ajánlotta maga helyett. Így búcsúzott: A két magasztos szellemű úrnő „naponta több erőt adott arra, hogy a még akkor nagyon sok küzdelemmel járó tanítónői pályára önérzettel merjek lépni.” Fáy Andrástól is elköszönt, - „neveljen magához hasonló jó, szelíd, önálló leányokat … ha nem lesz a nőnek akarata, eltapossák.”

Miskolcon a református nőnevelő intézet 1846. szeptember 8-án nyílt meg. Az oktatásban Karacs Teréznek két férfi és két nő segített. Az első tanszemlét és a többit is hagyományosan július 4-én az amerikai függetlenség napján tartották. A szükséges felszereléshez sok minden hiányzott, enyhítésére örökségét is felhasználta. 1848 áprilisában Kossuth és Szemere egy országos nőnövelde élére szemelte ki. A július 20-án nyílt első magyar egyetemes tanító kongresszus egyetlen nőtagja Karacs Teréz volt. Miskolc körüli véres harcokban növendékeivel fehérneműket varrnak, tépést és kötszereket készítenek és gyűjtést rendez a lakosság körében. A bevonuló oroszoknál sikerült elérnie, ne vegyék igénybe intézetét. A nála bujdosó honvédtiszt sógora beállt színésznek, a miskolci színházban Karacs Teréz I. Lajos szerelme darabját is műsorra tűzték. Sógora összegyűjtött munkái két kötetét is kiadta. Hiába dicsekedtek vele a Vasárnapi Újságban: „Mi miskolciak büszkék vagyunk a nemeskeblű Karacs Terézt itt nevelőnőnek bírhatni.” Az anyagi gondok újból jelentkeztek, így lemondott. Tizenhárom év alatt 855 növendéket tanított és nevelt.

Az ajánlatokból választva 1859. augusztus 12-én érkezett Erdély fővárosába. Népszerűsége miatt az összes felekezet leányai elözönlötték az intézetet. Bodola Sámuel püspök szerint: „Karacs Teréz kisasszonyban a szomszéd Magyarhonból a nőnevelés pályáján mind dús tapasztalatokkal, mind kitűnő érdemekkel bíró egyént volt szerencsém megnyerni.” Itt is utolérték az anyagi nehézségek, 1862. tanév végén lemondott, ám engedve a kolozsvári szülők kérésének saját erejéből még egy évre magánnevelő intézetet nyitott. 1863 augusztusában tartotta tanszemléjét. Kolozsvári évei alatt 460 tanítványa volt.

December elején átvette Kendilónán barátnője Lővei Klára párizsi tartózkodása idejére gróf Teleki Miksa lányai nevelését. 1865 augusztusában tért haza Pestre, korára tekintettel újabb intézeti vezetésre nem vállalkozott. Az elkövetkező tizenkét évet magánórák adásával töltötte, nyelv és irálytanból, hazai történelemből, földrajzból. A Mozsár utcából naponta járt tanítványaihoz, köztük Arany János unokájához, Szél Piroskához. 1877-ig volt Budapesten 140 magántanítványa. Még 1866-ban beválasztották a pesti református nőegylet bizottságába, amely egy felsőbb leányiskola és nőnevelő intézet létesítését tűzte célul.

1877. május 2-án Kiskunhalasra költözött, hol két unokahúga nevelőnő volt a helvét egyház felsőbb leányiskolájában. Nekik segítve heti négy órában részt vett az oktatásban. 1880-ban a Fővárosi Lapokban helyreigazította a Virág Benedekről szóló téves tudósítást. Ettől kezdve újból felfedezték a napi és pedagógiai lapok. Szilády Áron, Badics Ferenc és Géresy Kálmán egyre több adat közlésére bíztatták. 1885. június elsején bal keze megbénult. Október 26-án unokaöccse vitte magához Békésre. Teleki Miksa évi kétszáz forintos kegydíja mellett a magyar írók segélyegylete is állandó támogatásban részesíti. Zirzen Janka legérdemesebbként meghívja az 1886 áprilisában létesített tanítónők otthonába. Régi barátai Papp Jánosné, Teleki Emma, Kállay Istvánné, Lővei Klára kitartanak mellette. 80-ik születésnapjára szerte az országból érkeznek hozzá üdvözletek. A főváros népművelői testülete az Új Városháza dísztermében üdvözli a tanítónők nesztorát. Az Eötvös Egyesület Karacs-alapítványt létesít az elaggott tanítónők segélyezésére. Gyomán és Aradon is megjelenik egy kötete, a fővárosi újságok pedig tele vannak a régi Pest-Budára emlékező írásaival. Unokaöccse megözvegyül, a békési parókián lel gondozást. Élete utolsó évét csaknem egészen ágyban töltötte. 1892. október 9-én csendes elalvással távozott az élők sorából, Békésről békésen, amint gyakran emlegette.

Karacs Zsigmond történész - 2008. december

Karacs Teréz a 19. századi magyar nőnevelés sodrában

KÖSZÖNJÜK!